Tudod, hogy honnan van a hús?

Ha az Amerikai Egyesült Államokban a vásárlók paradicsomot vásárolnak a szupermarketben, akkor tudják, hogy az import áru Mexikóból való, az édesítő Vietnámból jön, a bevásárlókosarukba pakolt csirke is egy másik országból származik. Az eredetmegjelölésre vonatkozó törvény (Country-of-origin-labeling, COOL) értelmében ezeket a termékeket meg kell jelölni olyan címkével, melyről leolvasható, ha az adott áru importból származik.

De mi a helyzet a marhahússal és a sertéshússal? Ezekre a termékekre nem vonatkozik az eredetmegjelölésre vonatkozó törvényi szabályozás, ami azt eredményezi, hogy a vásárlóknak fogalma sincs arról, hogy a tányérjukra kerülő steak, vagy bacon honnan származik, hacsak a gyártó nem dönt úgy, hogy felcímkézi az árut.

Az Egyesült Államokban termelő farmtulajdonosok szerint az, hogy nem kaphatnak eredetjelölő címkéket a termékeikre, sérti az ő ágazatukat. A helyzet nagy győztesei a multinacionális húsipari vállalatok, hiszen így ők a legolcsóbb világpiacokról szerezhetik be az alapanyagokat és vihetik be a világ legjobb piacaira, ahol a termékeket amerikai áruként értékesítik fogyasztóiknak, jóllehet az állat soha még csak egyetlen lélegzetet sem vett az Egyesült Államokban. Harris szerint az Amerikában elfogyasztott legeltetéses tartásból származó marhahús 75%-a Ausztráliából, Új-Zélandról vagy Uruguay-ból származik. Több millió kilogramm, más országból származó marhahúst adnak el a fogyasztóknak, a címkén Amerikából származó áruként megjelölve.

Az amerikai legeltetéses marhatartók egyáltalán nem tudják felvenni a verseny a Dél-Amerikából, Ausztáliából és Új-Zélandból érkező olcsó importtal szemben, jóllehet az exportáló országok termelőit is hasonlóképpen kizsákmányolják és arra kényszerülnek, hogy áron alul adják el a marhahúst az említett multinacionális csomagoló cégeknek. A legjobb minőségű marhahús ára 30 százalékkal az USA-beli ár alatt van. Az amerikai marhatartó farmerek kitartóan dolgoznak az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (NAFTA) megújításáért, ami visszaállítaná a marhahús újbóli kötelező címkézését, ami versenyhelyzetet teremtene a marhapiacon, megszűnne a fogyasztók becsapása, csökkenne a piaci manipuláció, helyreállítaná az árképzést és támogatná az amerikai vidéki gazdaságokat is.

Forrás: www.organicconsumers.org
(Biokultúra 2018/4)