Vándorólas tyúklegeltetés hatása az aljnövényzetre egy ökológiai gyümölcsösben
Kísérletünk során 2020-ban a Gödöllő melletti GAK Babatvölgyi Biokertészeti Tangazdaság bio almafás kertjében, mobilólas tartású (1. ábra) ökológiai tojótyúkok legeltetésekor a gyepvegetációban bekövetkező változásokat vizsgáltuk. A tojótyúkok Lohmann hibrid fajtájúak voltak.
1. ábra: Mobilólas tojó baromfitartás a vizsgálati területen
Az ökológiai módon művelt almafa ültetvényen belül 8 db 100 m2-es szakaszt alakítottunk ki, az aktuálisan legeltetett szakaszt a gyümölcsös többi részétől villanypásztorral választottuk el.
A kontroll területek lehatárolásához – legelés elől való elzáráshoz – a villanypásztorral határolt területen 2 db 2×2 m-es és 2 db 2×1 m-es alapterületű és 0,5 m magas, csirkehálóval befedett kalodát helyeztünk ki. A 4 m2-es keretek az almafa sorközben, míg a 2 m2-es keretek a soraljban kerültek elhelyezésre.
A mobilól a legeltetett területekre közvetlenül nyitható volt, a tyúkok csak az adott területet tudták legelni, a kibúvónyílás automatikus nyitása és zárása (7:30 és sötétedés kezdete) között mozgásukban nem voltak korlátozva, akkor mentek ki, illetve jöttek be a kifutóról, amikor kedvük tartotta az időjárástól függetlenül.
A szakaszokon belül a mobilóltól távolodva 4 legelt és 4 kontrollterület került felvételezésre a szakasz legeltetésének megkezdésekor, majd befejezésekor. Jelen tanulmányunkban a mobilólhoz legközelebb eső, így legintenzívebb használatnak kitett legelt és a hozzá tartozó kontrollterületet vizsgáltuk (2. ábra).
2. ábra: A kifutó állapota a szakasz legeltetés kezdetének az elején
A botanikai adatok rögzítése során azt vizsgáltuk, hogy az egyes növényfajok százalékban kifejezve mekkora hányadát adják a zöld növényi felszínborításnak. A felvételezések időpontjai igazodtak a legeltetési szakaszokhoz: 2020.04.16., 05.22., 06.19., 07.05., 07.24., 07.31., 08.11., 08.21., 08.31., 09.15.
Az adatok feldolgozása MS Excel programmal történt. A feldolgozás során – többek között – a gyomosító hatást vizsgálva elemeztük a növényfajok szociális magatartástípusai, valamint a legelési preferencia értékei szerint.
Eredmények
A vizsgálat során összesen 49 növényfajt találtunk, A fellelt fajok szociális magatartás-típusok szerinti összetételét tekintve (3. ábra) elmondható, hogy a fajok majd egyharmada a zavarástűrő fajok közé tartozik (DT, 19). A második legtöbb fajt gyűjtő csoport a gyomfajoké (W, 10). A honos (RC) és a tájidegen (AC) kompetítor fajok 6–6 egyeddel jelentek meg a területen. A természetes kompetítor fajok (C) és a generalista fajok (G) 3-3 fajjal voltak megtalálhatóak a vizsgálat ideje alatt. 1–1 faj a behurcolt (A) gyomfajok és a kivadult haszonnövény (I) besorolásúak közül is előkerült.
A legeltetés kezdetekor a területen fellelt fajok 49%-a legeltetési szempontból rossz, vagy gyepgazdálkodási szempontból nem értékes (0, 1, 2) kategóriába tartozik. A megjelent fajok 20%-a jó, illetve a legjobb legelési értékkel rendelkező fajok (6, 7, 8) közé tartozik. Az átlagos legelési besorolású fajok (3, 4, 5) 12%-ban voltak jelen. 12% a mérgező fajok (-1) aránya, míg 3 fajhoz nem tartozik legelési érték (3-4. ábra).
3. ábra: A fajok megoszlása szociális magatartástípusok szerint
4. ábra: A fajok megoszlása legelési érték szerint
A legeltetés után a szakaszok eredményeit összevetve ugyan különböző mértékben, de 15 faj volt képes megmaradni a legeltetés ellenére. A tarackbúza és a keskenylevelű perje 5 szakaszon is megmaradt, a csomós ebír 3 szakaszon, az egynyári seprence és a réti csenkesz 2 szakaszon maradt meg. A szőrös disznóparéj, a karcsú disznóparéj, a meddő rozsnok, a fehér libatop, a veres csenkesz, a fehér mécsvirág, a sokvirágú boglárka, a zöld muhar, a magas aranyvessző és a nagy csalán 1 szakaszon maradt meg. Ezen fajok közül 8 gyepgazdálkodási szempontból gyenge értékű, 5 faj – amelyek mind a pázsitfüvek közé tartoznak – viszont gyepgazdálkodási szempontból jelentős (tarackbúza, keskenylevelű perje, csomós ebír, réti csenkesz, veres csenkesz). A mérgezőként értékelt fajok közül kettő található meg (egynyári seprence, sokvirágú boglárka).
A fajösszetétel alapján a terület vegetációjára pár éves parlag növényzetének képe volt jellemző. Bár a fajok nagy része gyom-, vagy zavarástűrő volt, természetes fajok is előfordultak a területen. Jelentős volt az évelő pázsitfüvek mennyisége is, de itt kell megjegyezni, hogy a parlagok esetében a keskenylevelű perje spontán is felszaporodhat.
A terület a fajösszetétel változása alapján összességében nem mutatja a túllegeltetés bizonyos jeleit, de meg kell jegyezni, hogy a kísérletben résztvevő állomány a rendelkezésére álló területet a szakaszok nagyobb részében teljesen, vagy közel teljesen kilegelte. Ehhez kapcsolódóan viszont elmondható – a legelt és a kontroll területeket összevetve –, hogy a legelés során a gyomok visszaszorítása volt jellemző. A tojótyúkok legelésükkel a veszélyes allergén gyomfajt, az ürömlevelű parlagfüvet jelentősen visszaszorították, vagy el is tüntették a területről, de a pipacs és a fehér mécsvirág mennyisége is csökkent. Kiemelten fontos megemlíteni, hogy a legeltetett állatok az inváziós közönséges selyemkóró fajt is lelegelték.
A gazdasági szempontból, egyéb legelőkön fontos pillangósok is előfordultak, azonban a mennyiségük nem volt jelentős. A legelés során a leginkább megmaradt növényi egyedek (vagy részei) a pázsitfüvek, a cserjefajok és a mérgező növények közé tartoztak, de idővel a tojótyúkok ezeket is elcsipegették.
Az előzetes eredmények alapján összességben megállapítható, hogy a tojótyúkok elfogyasztanak mindent, ami zöld. Elsősorban a könnyebben csipegethető, „lágyabb” növényi részeket legelik le, de mindent elfogyasztanak. A rostosabb pázsitfűfajok és a mérgező növények kerülnek ennek a sorrendnek a végére. A vegetációban érdemi gyomosodást nem okoztak, tehát természetvédelmi szemszögből jelen területen a jelen vizsgálatban nem történt állapotromlás, így jól alkalmazhatók a terület kezelésére.
Vizsgálatunkról részletesen az alábbi cikkünkben számolunk be: Saláta D., Lénárd M., Zámbó S., Tirczka I., Penksza K. (2022): Vándorólas tyúklegeltetés hatása ökológiai gyümölcsösben – Előzetes eredmények. Tájökológiai Lapok 20 (Suppl. 2.): 77-91. https://journal.uni-mate.hu/index.php/tl/article/view/3979/4323.
SALÁTA Dénes1, LÉNÁRD Mátyás1,
ZÁMBÓ Sándor2, TIRCZKA Imre3,
HARKÁNYI Annamária3, PENKSZA Károly4
1Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem,
Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet,
Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszék;
2Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.;
3Vidékfejlesztés és Fenntartható Gazdaság Intézet,
Agroökológiai és Ökológiai Gazdálkodási Tanszék;
4Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem,
Növénytermesztési-tudományok Intézet,
Növénytan Tanszék, Agrobotanika csoport
(Biokultúra 2023/5-6)
