Védekezés a levéltetvek ellen az ökológiai gazdaságban

Természetesen a levéltetvek kártétele ugyanúgy jelentkezik az ökológiai, mint a szokványos gazdálkodásban, vagyis a közvetlen kártétel, a növények szívogatása mellett másodlagos károsításukkal, a vírusok terjesztésével is számolnunk kell.

Esetenként a fitotoxikus nyál miatti súlyos növénytorzulás és a levéltetvek ürülékén, a mézharmaton megtelepülő korompenészek asszimilációs felületcsökkentő hatása is jelentékeny hozamveszteséget okozhat.

A harmonikus tápanyagellátást biztosítani tudó biogazdaságok előnyösebb induló helyzetben vannak, mint a N-nel túltáplált vagy egyenetlenül táplált növényállománnyal rendelkező gazdaságok, hiszen ismert, hogy a levéltetvek intenzívebben szaporodnak fel az ilyen, gyakran laza szövetállományú növényeken. Ez az esetlegesen meglévő indulási előny önmagában nyilvánvalóan nem lehet elég, ezért a levéltetvek ellen növényvédelmi beavatkozásokkal is kell élni esetenként.

A gyümölcsösök esetében nagyon fontos a jól elvégzett őszi, téli és tél végi lemosó permetezés, amely a tenyészidőszak induló állapotát jelentősen és kedvezően befolyásolja.

Az ökológiai gazdálkodás növényvédelmében, így a levéltetvek elleni védekezésben is felértékelődnek a kártételt megelőző eljárások. Először ezeket vesszük számba.

A levéltetvek kártételére érzékeny kultúrák esetében a termesztésben kerülni kell azokat a termőhelyeket, amelyek a levéltetvek felszaporodására hajlamosítanak, ezek a kis légmozgású, magas páratartalmú, mély fekvésű helyek.

A talajviszonyok a lehető legjobban elégítsék ki a növények igényeit, hiszen – bármilyen okból bekövetkező gyengültségük – kedvez a levéltetű népességek növekedésének.

A vetésforgó felépítéséből származó gyakori növényvédelmi előnyök a levéltetveknél kevésbé jelentkeznek, leszámítva a gazdanövény váltás nélkül fejlődő fajokat, például a káposzta levéltetű (Brevicoryne brassicae) esetét.

A növénytársítás jelentős előnyökkel jár a levéltetvek elleni védekezésben. A növényről-növényre történő áttelepülés során, ha minden növény tápnövény, akkor a levéltetű állomány felszaporodása lényegesen gyorsabb, mint akkor, amikor a növénytársulásban jelentős arányban vannak nem gazdanövények is. Ilyenkor ugyanis a levéltetvek szétterjesztését végző szárnyas egyedeknek úgy kell továbbmenniük – próbaszívást követően – a nem gazdanövény növényekről, hogy táplálkozni sem tudnak közben. Ez a helyzet az egyedek pusztulási arányát jelentősen növeli, ugyanis a későn tápnövényt találó egyedek élettartama, termékenysége számottevően csökken.

A jó fajtaválasztás is hozhat növényvédelmi előnyöket, bár kevésbé ismert, hogy a termesztésre ajánlott fajták mennyire különböznek egymástól a levéltetű fogékonyságbeli tulajdonságaik szempontjából.

Általánosságban az erősebben szőrözött, vastag viaszréteggel fedett levélfelszín, a vastag epidermisz előnyös morfológiai sajátosság.

A biológiai védekezés egyes formái sikeresen alkalmazhatók a levéltetvek ellen. A szabadföldön elsősorban a spontán létrejövő gomba fertőzések (Entomophtora spp., Beauveria spp,. Verticillium spp., Metarhizium spp. stb.), különböző ragadozó (katicák, fátyolkák, lebegőlegyek, lágybogarak, gubacsszúnyogok, pókok stb.) és parazitoid népességek (elsősorban Aphidius levéltetvésző fürkészdarazsak) jelentősen korlátozhatják a levéltetvek felszaporodását és a népesség összeomlásában is jelentős szerepet szoktak játszani (az 1. ábrán zab levelén láthatók parazitált levéltetvek).

A hasznos szervezetek tevékenységének észlelése fontos, mert a rájuk veszélyes növényvédő szerek (az ökológiai gazdálkodásban ilyen a piretrin, a kén) alkalmazásával felszámolhatjuk hasznos munkájukat.

Az üvegházban, fóliában már a spontán fellépő hasznos szervezetek mellett a védekezésül kijuttatott, kihelyezett élő szervezetek is fontos szerepet játszhatnak megfelelő időzítés esetén. Itt is elsősorban a gombákat tartalmazó pemetezőszerek, és különböző, a gyérítendő levéltetű fajhoz igazodó levéltetvésző fürkészdarázs fajok (Aphidius spp.) felhasználásával találkozunk Magyarországon, a világon azonban számos egyéb elő szervezet is forgalomban van (katicabogarak, fátyolkák, fülbemászók stb.).

A 2. ábrán levéltetűt parazitáló Aphidius colemani levéltetvésző fürkész, a 3. ábrán ökológiai gazdaságból származó paprika levélen 100%-os levéltetű parazitáltság figyelhető meg.

A megelőzés és a biológiai védekezés mellett természetesen szükség lehet egyéb védekezési eljárások igénybe vételére is.

Különböző vegyi anyagok és növényi kivonatok eredményesen alkalmazhatók az ökológiai gazdálkodás növényvédelmében, az azonban tudni való, hogy csupán egyetlen felszívódó növényvédő szer engedélyezett bioban, ez az azadirachtin hatóanyagú NeemAzal-T/S. Ebből következik, hogy a besodródott levelek belsejében, levélnyél- és levéllemez gubacsokban, a talajzónában tartózkodó levéltetvek ellen csak ezzel a készítménnyel lehet eredményesen védekezni az ökológiai gazdálkodásban.

Az azadirachtin (a neem-fa magjának kivonata) eredményesen gyéríti a károsító levéltetveket úgy, hogy közben a levéltetvésző fürkészeket, más hasznos szervezeteket kíméli. Magyarországon a NeemAzal-T/S készítmény tartalmazza ezt a hatóanyagot.

Különböző növényi olajokból készített növényvédő-szerek is hatékonyan használhatók a levéltetvek ellen, Magyarországon a napraforgó olajból készített Biola növényápolószer, a Vegesol eReS, a Vegarep EC. Azonban fontos felhívni a figyelmet, hogy ezen olajok használata nem csak a kártevőket fojtja meg, hanem a kezelt növény sztómáit is tartós záródásra kényszeríti, ami jelentős stresszhatás a növényeknek. A narancsolaj, melyet Magyarországon a lombtrágyaként engedélyezett Prev-B2 készítmény vivőanyagként tartalmaz, ellentétben a fenti olajokkal nem befojtja, hanem kiszárítja a lágy kitinvázzal rendelkező károsítókat, de nem befolyásolja a kezelt növény anyagcseréjét, a sztómák működését. A narancsolaj ugyanis egy illóolaj, teljesen más fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a növényi olajak, vagy a paraffinolaj.

A Chrysanthemum cinerariaefolium-ból kivont piretrint tartalmazó készítmények igen hatékony levéltetű gyérítő szerek. Magyarországon nincs forgalomban ökológiai gazdaságban, üzemi méretekben felhasználható természetes piretrint tartalmazó növényvédő szer – szemben pl. a régi EU tagországokkal. Egyébként az ilyen szereket csak a legvégső esetben szabad használni, mert igen erősen, szinte minden szelektivitás nélkül pusztítják a hasznos rovarokat is.

Régtől ismert, hogy a Quassia amara növényből kivont kvasszia eredményesen használható a levéltetvek elleni védekezésben. Magyarországon sajnos jelenleg nincs egyetlen kvasszia tartalmú engedélyezett készítmény sem, a Quassia fa chips formában azonban beszerezhető, ebből kvasszia kivonat házilag főzhető. Irodalmi adatok szerint a spinosad hatóanyagú készítmények (Laser, SpinTor) is gyérítik a levéltetveket, bár alkalmazásuk inkább a lepkék, tripszek és egyes levélbogarak (így a burgonyabogár) ellen irányul.

Hasonlóan részleges hatékonyság érhető el egyes levéltetű fajok ellen a Beauveria bassiana hatóanyagú Naturalis L nevű bio rovarölő szerrel, azonban e készítmény is inkább a liszteskék, takácsatkák és tripszek elleni védelemben játszik szerepet. Részleges hatékonyságának oka, hogy ha az éppen vedlés előtt lévő levéltetűre jutnak a kipermetezett Beauveria spórák, a vedlés során azokat a lárvabőrrel együtt leveti a kártevő mielőtt az entomopatogén gomba csíratömlője behatolt volna a levéltetűbe.

A zsírsavak káliumsója, a káliszappan hagyományos levéltetű gyérítő szer. Magyarországon léteznek engedélyezett készítmények, ezeket, valamint a háztartási boltokban kapható káliszappant alkalmazzák. A gyári készítmények alkalmazása biztonságosabb, de még azok esetében is érdemes új növényfajták kipróbálásakor és/vagy új időjárási körülmények között próbapermetezést végezni, hogy elkerülhető legyen az esetenként fellépő fitotoxikus hatás.

A 4. ábra 2-3%-os káliszappannal kezelt paprika levelét mutatja a kezelést követő 3.-4. napon.

A mészkénlé (kalcium-poliszulfid) ugyancsak eredményesen alkalmazható levéltetű gyérítő szer. Téli hígításban a gyümölcsösök lemosó permetezőszere, erős levéltetűtojás gyérítő hatással. A nyári hígítású mészkénlé jelentősen korlátozhatja a tenyészidőszak levéltetű népességét. Korábbi gyári készítményének, mint növényvédőszer engedélyokirata lejárt, de Tiosol lombtrágya néven mész, kén és bór pótlására kapott engedélyt a szinte változatlan összetételű szer.

Ásványolaj (csak szőlőben, gyümölcsben) és paraffinolaj tartalmú növényvédő-szerek is alkalmazhatók a levéltetvek ellen az ökológiai gazdaságban. Magyarországon ilyen hatóanyagot tartalmaznak a Vektafid A és az Agrol Plusz készítmények.

A hazai ökológiai gazdák elsősorban a Vektafid A-t használják kiváló eredménnyel. A levéltetvek gyérítése mellett bizonyított, hogy a szipókán átvihető (stylet-borne) vírusok átviteli valószínűségét is csökkenti és előnyös tulajdonsága, hogy a hasznos szervezeteket is megkíméli. Azonban e készítmények alkalmazásakor is gondolni kell arra, hogy – hasonlóan a fentebb részletezett növényi olajokhoz – a növények a sztómáikat olajos kezelés után hosszan zárva tartják, ami nem kedvez erőnlétüknek és asszimilációjuknak. Ezért fontos a levéltetvek elleni növényvédelmi stratégiát nem kizárólag olajokra alapozni, hanem – hasonlóan a hagyományos növényvédelemhez – itt is javasolt szerrotációt alkalmazni.

Az etilalkohol (a gyakorlatban a denaturált szesz) 1-2%-os oldata kiváló levéltetű gyérítő szer, amelyet a káliszappannal együtt is szoktak alkalmazni.

A főszerkesztő megjegyzése: A cikk áttekintő jellegű, olyan (jövőbeli) alternatívákat is felmutat, amelyek az ökológiai gazdálkodás szabályainak eleget tesznek, de esetenként a hatályos hazai növényvédelmi előírásokkal nincsenek összhangban; természetesen valamennyi készítmény csak a hatályos okiratnak megfelelően használható! A levéltetvek elleni hatékony hatóanyagokat érintettük, készítmények közül csak a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. szerlistáján szereplőket emeltük ki.

Dr. Roszík Péter
(Biokultúra 2014/5)