Védekezés a mezei acat ellen

A Cirsium arvense meglehetősen sok gondot okoz a szántóföldön, s bár az ellene való védekezésnek sokféle módja ismeretes, mint ahogy azt előző írásunkban tárgyaltuk, mégis az elmúlt bő hatvan évben dokumentáltan, nyomon követhetően a legveszélyesebb szántóföldi gyomnövényeink közt szerepelt.
(Fotó: Cirsium arvense 4-6 leveles fenofázisban)

Az Országos Gyomfelvételezések során, első alkalommal az előkelő 2. helyet foglalta el, az 1969-71-es felvételezés során a 7. helyen szerepelt, majd az 1988-89-es években a 8. helyre csúszott vissza. A IV. Országos Gyomfelvételezés során már az 5. helyen állt és a 2007-2008-as évek során zajlott V. Országos Gyomfelvételezés alkalmával őszi kalászosokban 4., őszi kalászos tarlóin 4., kukoricatáblán 6. helyen szerepelt. Átlagosan a 4. helyet szerezte meg a tíz legelterjedtebb gyomnövény sorában (ld. tábl.).

Fs = Fontossági sorrend B (%) = Borítási százalék (Novák – Dancza – Szentey – Karamán, 2009 nyomán)
A Cirsium arvense az öt országos gyomfelvételezés eredményei tükrében

Ezen adatok ismeretében kutatásunk tárgyául a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának Tangazdaságában található gyomvegetáció felmérését választottuk. A tavaszi gyomfelvételezés időpontja 2010. április 21.-e volt. Majd ezután egyetlen gyomfajjal foglalkoztunk, a Cirsium arvense-vel. A szántóföldi táblán 25 hektáron folyik biotermesztés, ez évben őszi búzával. A vetés időpontja 2009. október 22-23., 220 kg/ha vetőmagmennyiséggel. Gyűrűshengerrel március 12-én, gyomfésűvel március 30-án és április 22-én kapott kezelést. A táblában közvetlenül a búzavetés előtt silókukorica szerepelt előveteményként (Horváth Jánosné, 2010).

A kutatás módszeréül a gyomfelvételezést választottuk. A fajok meghatározásában Simon (2000) és Soó – Kárpáti (1968) növényhatározó könyveire támaszkodtunk. A növények nevezéktanában Priszter (1998) műve volt az irányadó. A fajok borítási értékeinek megadásához a Balázs-Ujvárosi becslési módszert választottuk. A felvételezési kvadrátokat 2 x 2 méteres négyzetben jelöltük ki. (Köszönjük Horváth Józsefné segítségét az információgyűjtésben!)

Eredmények

A felvételezés eredményeinek megfelelően, az acat borítottságát figyelembe véve a táblán kijelölésre került három 2×2 m-es négyzet, melyben összesen 90 tő volt. A vizsgálat során 2010. április 16-án majd azt követően három alkalommal május 4-én, május 13-án és május 28-án történt a Cirsium-tövek egyedsűrűség-vizsgálata, ellenőrzésképp megszámláltuk azokat.

Az első és második felmérés alkalmával megtörtént az acatolóval a tövek kiszúrása. Ezt követően a virágzás fenofázisáig követtük nyomon a növények számának alakulását. 2010. április 16-án az átlagos búzamagasság 20 cm volt, a három kijelölt mintanégyzetben az alábbiak szerint alakult a tövek száma: 38; 22; 30. Az acatnövények eltávolítása megtörtént.

2010. május 4-én 40-45 cm-es átlagos búzamagasságnál 72; 19; 44-es növényszámot regisztráltunk. 2010. május 13-án (átlagos búzamagasság: 55 cm) az I. négyzetben 110 növény volt, tehát jelentős emelkedést tapasztaltunk, azonban a fejlettségi szintjük eltérően alakult. 110-ből csupán 9 volt, amely elérte a 10-12 leveles állapotot és a 30 cm-es hajtásmagasságot, ez 8,1%, 101 acat 4-6 leveles fenofázisban 3-4 cm-es magasságot produkált. A másik két mintanégyzetben is hasonló arányban alakult az acat versenyképessége: 63/8; 47/8. Tehát a II. négyzetben a növények 12,6%-a, a III. négyzetben pedig a 17,02%-a érte el a 10-12 leveles állapotot és a 30 cm-es hajtásmagasságot. A jelentős növényszám-növekedés ezúttal is tapasztalható volt.

Megtörtént a három kijelölt mintatér mellett a kontroll tövek mérése. Az átlagos hajtásmagasság a három mintatér mellett 48,07 cm, az egyedek 89,86%-a tartozott a 30 cm feletti magasságtartományba. Ezek az értékek az acatolt területeknél a kiszúrás hatására jóval alacsonyabb értékeket képviseltek, egyesített átlaguk: 12,57%.

2010. május 28-án a vizsgált növények száma a következők szerint alakult: I.: 32/1; II.:17/3 ; III.: 21/2. Bekövetkezett a növények számának csökkenése és tovább folytatódott a kiszúrt növények fejlődésbeli elmaradása. Az I. mintatérben mért csak 3,12%, a II. mintatérben 17%, a III. mintatérben 9,52% , tehát összesítve 8,57% érte el a 10-12 leveles állapotot és a 30 cm-es hajtásmagasságot. A kultúrnövény magassága ekkor átlagosan 80 cm volt. A kijelölt mintaterek melletti kontrollterületeken a gyomnövény túlnőtt a kultúrnövényen.

Cirsium arvense a búza magassága felett (A szerző felvételei)

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az acatolás hatására bekövetkező kezdeti jelentős növényszám-növekedést folyamatos csökkenés követte. Az tövek hajtásmagasságában mutatkozó különbségek és azok aránya jelzi, hogy az acatolás a növények versenyképességét csökkentette, azokat fejlődésükben nagymértékben visszavetette. Ezáltal a kultúrnövény előnyt szerzett a gyomnövénnyel szemben.

Vizsgálatainkat a következő vegetációs periódusban folytatni szeretnénk, ennek előkészítéseképpen megtörtént a 25 hektáros biotábla teljes foltfelvételezése térinformatikai eszközzel. A továbbiakban a meteorológiai adatok figyelembevételével a fagy gyomnövényre gyakorolt hatását, valamint a szántásmélység hatását kívánjuk vizsgálni.

Dr. Holb Imre
(Biokultúra 2011/1)