Védekezés nemesítéssel, agrotechnikával és bio szerekkel a búza kalászfuzáriózissal és egyéb betegségekkel szemben

A biobúza termesztés sikeresen csak agrotechnikával nem oldható meg. Ehhez az eddig is szükséges agrotechnikai szabályok, a bioművelés fogásainak ismerete átlagos években elegendő, de járványok, extrém időjárási feltételek mellett már nem, és sokkal jobban oda kell figyelni a termőréteg vízátjárhatóságára, az új és hatékonyabb tápanyag visszapótlásra, valamint a növényvédelemben használható különböző mikrobiológiai termékekre, legyenek azok gombaölő, vagy rovarölő hatásúak. De egyik sem válthatja ki a fajta szerepét, amelynek igen sokoldalú kisugárzása van a teljes termelési folyamatra, meghatározza az agrotechnikát, növényvédelmet és a tápanyagutánpótlás minőségét is. Ezért a biotermesztést igen fontos szakmai kihívásnak tekintem, mert sok olyan megoldás innovatív alkalmazására van szükség, amelyek eddig a hagyományos művelésben kevesebb helyet kaptak, de jelentőségük ott is nő.

A búzatermesztés bio-, vagy organikus termesztésben mindig is egy komoly szakmai kihívás volt és ma is az. Csak természetközelinek elismert, illetve megfelelően akkreditált szerek engedélyezettek, ezért mind a növényvédelem, ezen belül a gombabetegségek, gyomok és állati kártevők féken tartása igen nagy szakmai felkészültséget jelent, és egy csapadékos időszakban ennek ellenére is komoly gondokat okozhatnak. Minthogy a tápanyagellátásban is tiltottak a hagyományos gazdálkodásban használt készítmények, kezdetben mindenki tudomásul vette, hogy ez fele termést jelent, minthogy szerves trágya korábban sem létezett már, ma sincs, vagyis erre alapozni csak kivételes helyzetben lehet.

A búzatermesztést jelentős veszteség kíséri, az aratás előtti, ill. az aratási veszteség a lehetséges termés harmada (Mesterházy és mtársai 2020), a betakarított termény jelentős része toxinszennyezett (kb. 10%), a raktározási veszteséget a világirodalom 20%-ra teszi és további 13-14% veszik el a feldolgozás, az értékesítés, háztartási hulladék és életszerűtlen jogi előírások miatt. Gyerekkoromban a malac a háztartási hulladékon élt, némi kukoricával kiegészítve, ma meg tilos, közben sopánkodunk, hogy milyen sok érték megy veszendőbe. Ez is olyan, mint az uborka görbületének függvényszerű megadása, ami úgy egyébként senkit sem érdekel. Az aratás előtti veszteségek csökkentése egyértelműen termésátlagnövekedéssel jár, aminek legfontosabb forrása már nem a biológiai termőképesség növelése, hanem a széleskörű alkalmazkodóképesség akár biotikus, akár abiotikus feltételekhez való alkalmazkodásról beszélünk.

Ami a nemesítést illeti az elsősorban betegségellenállóságot jelent. Itt hangsúlyos a kalászfuzárium, amely éppen a termelt toxinok miatt kritikus és a toxin határértékek ugyanúgy vonatkoznak rá, mint a hagyományosan termelt fajtákra.

Mi a kalászfuzárium? Az egyszerű válasz az, hogy fő kórokozó a F. graminearum gomba, amely a deoxynivalenol (DON) és a zearalenon (ZEN) legfontosabb termelője. Van azonban még további 15 faj amely nálunk is előfordul a búza kalászokon és nagyon sok különböző toxint termelnek.

A Fusarium graminearumot hagyományosan szaprofita gyengültségi kórokozónak írják le, ami ma már nem igaz. Ha fogékony a fajta, akkor járványos feltételek mellett pusztító járvány épülhet fel akár 10 tonnás termést mutató állománynál is. Itt a gyengültség értelmezhetetlen. A nagymértékű fogékonyság viszont igen. Olyat már láttunk, hogy egy kis szikes folton egyébként jó állományban volt néhány fertőzött kalász, amit ugyan lehet gyengültségként értelmezni, de ez még nem bizonyíték. Az látszik, hogy a fiatal osztódó szövetek, pl. a gyorsan fejlődő embrióban, vagy a csírázáskor a gyökereken a fertőzés sokkal intenzívebb, mint a már osztódást nagyrészt befejezett szervekben, ez magyarázza a virágzás idejének egyik kritikus okát. Ez persze rezisztenciafüggőnek látszik. Azt azonban nem sikerült igazolni, hogy a csírakori, a kalász és szártő megbetegedéssel szembeni rezisztencia azonos lenne. A szaprofita megjelölés azért meghaladott, mert a F. graminearum az első 2-3 napban biotrófként viselkedik, és utána vált át nekrotróf életmódra, ami pontosabb megjelölés, mint a szaprofita.

Az a tény, hogy a kalászfuzárium kórokozóiról beszélünk, azt tartalmazza, hogy a különböző fajokkal szembeni ellenállóság azonos, csak éppen eltérő toxinokat termelnek. Ezt a vélekedést összesen néhány dolgozat támasztja alá, ami azért fontos, mert ha ez igaz, az azt jelenti, hogy a F. gramineárummal szemben fogékony fajták a többi többé-kevésbé patogén fajjal szemben is fogékonyak és szennyeződhetnek azok toxinjaival is. Mivel a gombák optimuma mind hőmérsékletre és csapadékra eltérő, előfordul, hogy a hűvösebb idő miatt a F. graminearum már nem tud erősen fertőzni, a nála egyébként sokkal gyengébb fertőzőképességű fajok viszont igen. Erre utaló jelek vannak, de kísérleti adatokkal csak Szeged rendelkezik, továbbiakra is szükség lenne. Fontossága miatt viszont a probléma tisztázandó. Egyben azt is jelenti, hogy egyedül a DON kontroll nem feltétlenül toxinmentességet jelez a további fajok által termelt toxinokkal szemben.

A szegedi búza multitoxin kísérletek azt igazolják, hogy adott tételben akár 8-10 különböző toxin is előfordul, vagyis a multitoxin probléma valós, mégha többnyire ezek nem járványos években határérték alatt maradnak is, nem egyre pedig még határérték sincs. Feltűnő volt a zearalenon és a HT gyakori előfordulása, de pl. fumonizin B1 és néhány esetben aflatoxin is előfordult. Nyilván egy járvány esetében a helyzet alapvetően megváltozik. Vagyis javasolt a biotételek multitoxin minősítése, mert csak a DON mérés akár félrevezető is lehet. A MycoFoss új készüléke kb. nyolc perc alatt hat toxint tud egyszerre mérni toxinonként kb. 600 Ft-os költséggel (a műszer kb. 20 millióba kerül), de ez egy központi helyen (Biokontroll) az összes gabonamintát ellenőrizni tudja. Ezáltal az adott tétel piacképessége egyértelműen megállapítható, azonnal van visszajelzés és az adott fajták értéke, vagy az adott agrotechnika hatása is kiválóan követhető.

Úgy látszik, hogy a termőképességre való szelekció változatlan agrotechnikai és természeti környezetben elérte a határokat az elmúlt 40 évben annak ellenére, hogy a termőképesség nőtt, de az országos termésátlagok mozgó átlagai stabilak maradtak. Ennek fő oka az, hogy az alkalmazkodóképesség, ezen belül a betegségellenállóság kérdése háttérbe szorult, és egyszerűbb volt peszticidek alkalmazásával javítani a helyzeten, ami így természetesen a rezisztenciakutatások elhanyagolásához is vezetett. Minthogy a biotermesztés igen kicsi vetőmagpiac, az erre a célra történő nemesítés nem gazdaságos, így biotermesztésre maradnak azok a fajták, amelyeket hagyományos módon állítottak elő. Az első feladat ezért a biocélra szánt fajták külön szűrése biotermesztésre való alkalmasságra.

Minthogy a fajták között jelentős különbségek vannak, így lehet olyat találni, amelynek kalászfuzárium és egyéb betegségekkel szembeni ellenállósága jó vagy kiváló, ilyen pl. a szegedi Pilis, de külföldi fajták is vannak.

A Pilis jó teljesítményét egyébként NÉBIH vizsgálatok is alátámasztották (Poós Bernát, 2023, Agrofórum). A Pilis egyébként rozsdákkal szemben is kiváló, vegyszeres védelmet nem igényel. A Pilishez hasonlóan az új Börzsöny is igen jó választás. Ezekről már többször beszélgettünk, de a tényleges cselekvésre számos ok miatt nem került sor.

Kalászfuzáriummal szemben vannak még jó anyagok Szegeden, de rozsdaérzékenység miatt nem valók bioter­mesztésbe. Van 2-3 kiváló fajtajelölt, ezekről majd akkor lesz érdemes beszélni, ha már elismerik őket. A bio­termesz­tésre engedélyezett fungicidek kalászfuzárium ellenes hatása nulla közelében van, komolyabb járványt megállítani nem tudnak. Szegeden már évtizedek óta folyik kalászfuzárium ellenállóságra való nemesítés, számos ellenálló és jó minőséget adó törzs van, ezeket érdemes lenne bio­környezetben kipróbálni. Így ezekre már új nemesítés nem szükséges, viszont a hagyományos termesztés melletti vetőmag bevételhez ez már forgalomjavulást hozhat. Ehhez viszont rendbe kellene tenni a bio vetőmagpiacot és a biztonságos ellátáshoz a licencdíjakat ki kellene fizetni.

Ez a modell azért is lehet működőképes, mert a hagyományos gabonatermesztés is válaszút elé került. Mára világosan kiderült, hogy a magyar olcsó tömegáru semmiféle előnyt nem élvez a világpiacon, sőt, a magas termelési költségek miatt már nem értékesíthető haszonnal a megtermelt termény. Az ukrán és orosz gabona lényegesen olcsóbb, ráadásul az EU-t ez nem érdekli, mert ők Ukrajnát kívánják támogatni. Mivel az ukrán földek csaknem fele külföldi tulajdonban van, a gabonaexport jövedelme nem feltétlenül az ukránokat fogja segíteni. Ettől függetlenül a lényegesen olcsóbb ukrán gabona félelmetes versenytárs és a háború után is fennmarad ez a helyzet, vagyis hosszú távú megoldás kell a rövid távú stabilizációs lépésekkel párhuzamosan. Ezt viszont csak kiváló minőségű áruval lehet elérni, amely valódi piacra termel, és amely megfelelő mennyiségű homogén árutömeggel is meg van támasztva. Ilyen piacok vannak és ebből a szempontból a biopiac is ilyen, ahol a kiváló minőséget megfizetik. Ehhez viszont magyar brand terméket kell létrehozni. Ez is lehetséges, a biológiai alapok adottak. Most jönnek ki az új pályázatok, erre biztosan lehetne pénzt szerezni. Itt egyrészt a betegségellenállóságra, a fuzárium mellett a rozsdákra, lisztharmatra és levélfoltosságokra is oda kell figyelni. Másrészt a minőségre, amely jelenti természetesen a határérték alatti toxintartalmat, de a kiváló sütőipari, vagy egyéb felhasználói minőséget, vagy végre a takarmányminőségre is jobban oda kellene figyelni. Ezen meg az állattenyésztés versenyképessége múlik. Ehhez megfelelő értékelés is szükséges, itt pl. a bécsi gabonatőzsde minőségi kritériumait kell egy az egyben átvenni.

Mivel a hagyományos nemesítés is fordulóponton van, az eddiginél sokkal nagyobb valószínűséggel kerülnek ki olyan törzsek, ami a biotermesztés számára is a jelenlegieknél sokkal alkalmasabbak lesznek. Van olyan bélyeg, mint a talajtakarás, ami pl. a hagyományos termesztés számára is fontosabb lesz, mind a gyomok ellen, mind a talajnedvesség megőrzése okán.

Az agrotechnika, talajművelés és a növényvédelem alapvető jelentőségű. Talán a legfontosabb elem a gondos és precízen kivitelezett vetésváltás, amely átlagos feltételek mellett a betegségeket kordában tudja tartani. Extrém járványhelyzetek azonban sok mindent felülírnak, ugyanis a tartós csapadékos időszak egy elszálló gyomfertőzéssel csak évek munkája során hozható rendbe. Az engedélyezett gombaölőszerrel a legújabb mérések szerint gyakorlatilag hatástalanok. Az újabb fejlesztésekben komoly hangsúly van az antagonista szervezetek, Trichoderma stb. felhasználásának, de ezeket sem a fogékony fajtákra találták ki. Itt a minél nagyobb és minél több betegséggel szembeni jó ellenállóság az, amit a mikrobiológiai szerekkel akár lényegesen is tovább lehetne javítani. Ezzel a kevésbé jó elővetemények negatív hatását is lehet mérsékelni, azaz nagyobb szabadságot ad a gazdálkodónak. Például a megfelelő védelemhez 100% védelmi állapot kell. Ha az ellenállóság ad 30%-ot, az engedélyezett fungicid 10%-ot, akkor még hiányzik 60% védelem. Vagyis, csaknem időjárásfüggő, mikor lesz katasztrófa. Ha 70%-ot ad az ellenállóság, 30%-ot ad pl. egy mikrobiális készítmény, akkor van 100% védelem, de már nincs tartalék egy extra járványhelyzet kezeléséhez.

A víztakarékos talajművelés igen fontos eleme a talaj vízátjárhatóságának biztosítása. Ennek alapeleme a mélylazítás, amely alkalmassá teszi a talajt akár a felhőszakadások csapadékának befogadására. Ez egyben a talaj mikrobiológiai aktivitását is a megfelelő szinten tudja tartani és akár 1-2 tonnás terméstöbblet is lehet belőle és ha ellenálló a fajta, akkor a szántás gyakoriságát is csökkenteni lehet.

A magyar talajok humusztartalma a szervesanyag utánpótlás hiány miatt vészesen csökken, ami a talaj széntartalmát is csökkenti. Tudatos munkával a szervesanyagot, ha nem is gyorsan, de lehet növelni, ami a talajéletnek is fontos előfeltétele és a talaj tápanyagszolgáltató képességének is az egyik alapja. Ami nagyon fontos, hogy az agronómiai beavatkozások nem független változók, hanem egymást segíthetik, pl. a rezisztencia és a fungicidhasználat kombinálása, a felesleges szántások viszont a víz pazarlásával, a talajállapot rontásával akár súlyos károkat is okozhatnak. Az összefüggések pozitív és negatív hatásainak ismerte jelentős profitot, hiánya pedig jelentős veszteséget eredményezhet.

Rovarpatogén baktériumokkal a rovarölőszerek részben kiválthatók. Különböző mikrobiológiai preparátumok lehetnek az átlagosnál jobb fungicidek is. A dőlt búza sokkal kitettebb a kalászbetegségekre, mégpedig a megdőlés és az ellenállóság arányában. Ha az adott táblarész olyan, mintha lehengerezték volna, akkor a mélyebben lévő kalászok akár egész napra is párás meleg dunsztba kerülhetnek, ami igen intenzív micélium növekedéssel járhat együtt (1. ábra).

A toxin már 2-3 nappal a fertőzés után megjelenik a szemek belsejében, napokkal korábban, mint ahogy a látható tünetek megjelennének. Mivel a szárcsökkentők nem használhatóak, érdemes szárszilárd és nem túl magas, 80-90 cm magas búzákra koncentrálni. Ma már vannak olyan alacsony termetű búzák, amelyek ugyan betegségérzékenyek, viszont jól tűrik a szárazságot, ezért egy nemesítő programban jól megválasztott partnerekkel közelebb juthatunk a célhoz. De alapos szűrő munkával, akár közvetlenül hasznosítható fajtákhoz is juthatnánk. A magas búzák több oknál fogva is kevésbé fertőződnek fuzáriummal, az alacsonyabbak viszont érzékenyebbek. Viszont a Pilis az alacsonyabbak közé tartozik, idén 80 cm magas volt, míg 115 centis is volt mellette. A valódi fuzárium ellenállóság az alacsonyabb növényeket is védi. Nem ez az egyetlen jó példa.

A biotermesztésnek volt, részben van is egy komoly hátránya, ez pedig a tápanyagellátás. Ebből is N ellátás volt kritikus, nem volt véletlen a fele termés és a dupla ár. Ma már vannak olyan baktérium készítmények, amelyek a növény belsejében szintetizálnak nitrogént, átlag esetben felér 30-40 kg N hatóanyaggal, de már van olyan őrőlt foszfátkőzet biominősítéssel, amely a foszforutánpótlást is megoldja. Ha nemcsak a fejtrágyát, hanem a teljes N ellátást nézzük, akár 180 kg/ha N-t is lehet biztosítani a növényzetnek biotermesztésre engedélyezett szerekkel, ami lehetővé teszi a már hagyományoshoz közeli terméseket is, annál nagyobb jövedelmezőséggel. Mivel ezek olcsóbbak a hagyományos műtrágyáknál, ez ott is terjedni fog, hiszen ott sem mindegy, mi és mennyibe kerül.

Egy rövid cikk arra nem alkalmas, hogy részletekbe lehessen menni. Arra viszont igen, hogy elgondolkodtasson, hiszen számos fontos információ már a magyar nyelvű neten is elérhető, aki meg angolul is tud, annak több millió cikk is rendelkezésére állhat, és megfelelő kulcsszavak beírásával már a a Google is komoly segítséget adhat. Nagyon fontos új fejlemény, hogy az újabban megjelent open access, azaz szabadon hozzáférhető cikkek bárkinek letölthetőek, így az alaposabb tájékozódás is lehetséges.

Az aratás után a szérűre beszállított terményt azonnal toxinra kell ellenőrizni, ez a búzában jelenleg a DON (deoxynivalenol). A kiváló, közepes és rossz minőséget külön kell tárolni. Így elkerülhető a keveredés, amely a magyar gyakorlatban napi gond (2. ábra).

A raktár ugyan esőbiztosnak látszik, viszont a sima betonon nyoma sincs szellőztető ároknak, vagy a minőségi elkülönítésnek sem, pedig ez egyszerűen megoldható lenne. Semmiféle olyan érzékelő rendszer sincs, ami a mikrobiológiai problémákra engedne következtetni. Ebből a keverékből minőségi termék már aligha lesz. A minőség a biotermelésnél is fontos, nem véletlenül emlegettem korábban a N ellátás fontosságát. Fehérjetartalomban akár 4-6%-ot is jelenthet a megfelelő N ellátás a N szegényhez képest. Azért is érdemes nagyobb fehérjetartalmú és jó minőséget adó fajtát vetni, mert az még gyenge körülmények között is adhat elfogadható eredményt (13-14% fehérje), míg az alacsony fehérjetartalmú búzák (11-12%) gyengébb körülmények között 10% alatti fehérjét is tudnak adni.

A raktározás külön gond. Egy meleg, száraz aratási időszakban nem probléma akár a 10% körüli szemnedvesség elérése, ez a tartós tárolás előfeltétele. A silóban, vagy a csarnokraktárban ekkor is szükség van a termény állandó kontrolljára, minthogy a meleg terményből a pára felfelé mozog és a legfelső részben a nedvesség könnyen kicsapódik. Ezt a jó tárolással meg lehet előzni és ha probléma van, azonnal orvosolni kell. Sokkal több a probléma, ha már az aratás előtti időszak is nedves volt, és az aratást is sűrűn állították le csapadékos időszakok, itt már akár a szárítás, akár a tárolási előkészítés és maga a tárolás is sokkal nagyobb kockázattal jár.

A silókban és a csarnokraktárakban is a garmada páratartalmát előírtan telepített szenzorokkal ellenőrizni kell, ez vonatkozik a hőmérsékletre és a széndioxidra is. Így bármikor ellenőrizhető a termény állapota és havonta egyszer toxinellenőrzést is végezni kell. A legfontosabb és legértékesebb terményt érdemes hűtve tárolni, akár szigetelt falú silókban, vagy tárolókban, de fólia alagutas tároló is létezik, ami tető alatt könnyebben kezelhető. Számos megoldás van, de a tárolás biztonságát, a gyors manipulációs képességet minden megoldásnál meg kell követelni.

Azt gondolom, hogy a teljes magyar gabonatermesztés, de nem csak az, súlyos válságon megy keresztül. Ennek számos oka van, ami a minőségi termelés iránti igény jelentős csökkenésében jelenik meg. A gyenge, vagy közepes minőségű tömegáru ma már nem adható el jó áron, az ukrán és orosz verseny megmarad a háború után is. Minőségi fordulatra van szükség. Ennek egyik fontos ága a biotermesztés kiterjesztése, aminek a minőségi és betegségellenálló (és további fontos tulajdonságokkal rendelkező fajták) adják az alapját.

A biopiac működik, nagyobb termékmennyiséget is felvenne, de itt a hazai, vagy külföldi fajták kiválasztása létkérdés, illetve ha a hazai nemesítés is jelentkezik olyan növényekkel, amelyek versenyképes terméket adnak, az a nemesítésnek is piacot jelentene. Ilyen növények ma is vannak, el kellene indulni egy közös munkával, amely során a biotermesztők megvizsgálhatnák a felajánlott genotípusok értékét és ennek alapján lehetne a vetőmagot forgalmazni.

A biotermesztés szakmailag igen izgalmas kihívás, de mint minden mást, csak jól szabad végezni. Ehhez folyamatos továbbképzés, tanulás és innovatív szemlélet kell, hogy észrevegyük azokat a problémákat és megoldásokat, amelyek talán csak fillérekbe kerülnek, de milliókat hozhatnak.

Mesterházy Ákos, Meszlényi Tamás,
Berényi Attila, Tóth Beáta
Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged
(Biokultúra 2023/3-4)

A főszerkesztő megjegyzése: A cikk írásakor még nem volt látható a bio gabonapiac lapzártakor tapasztalható pangása.