Zöld lámpa áll a biogazdálkodásnak

Nyilvánvaló, hogy így nem mehet tovább! A mai élet folyása, beleértve az iparszerű mezőgazdaságot is az erőforrásokat fenntarthatatlan módon kezeli, és ha tetszik, ha nem, ki kell mondani, hogy gyermekei, unokái életlehetőségeit veszi el miközben – kevés aberált gondolkodás módú érdekcsoportot leszámítva – nem ezt szeretné.

A jelek félreérhetetlenek. Nincs olyan területe az életünknek ahol ne lenne tennivaló az energiatermeléstől, -felhasználástól a képzésen át a művészetekig. A mezőgazdaság területén a termőföldek fogyása, a termőréteg vékonyodása, tartalmának, összetételének elszegényedése, a vizek szennyeződése, a biodiverzitás csökkenése és nem csak a művelt területeken, hanem a környezetben is. Az élelmiszerek beltartama, értékes elemei folyamatosan csökkenek, ettől a lakosság jelentős része elhízott, amely jelenség mögött legalább részben a „minőségi éhezés” áll; a szervezet a biológiailag értékes anyagokat ezekben szegény és energiában gazdag az élelmiszerekből próbálja beszerezni.

Sorolhatnánk a tényeket végtelenségig. Bővelkedünk a veszélyre felhívó írások sokaságában és újságunk Érvek és Kitekintő rovatai minden lapszámunkban tartalmaznak ide vonatkozó cáfolhatatlan jelenségeket.

Magyarország EU csatlakozás előtti és utáni vidékfejlesztési programjaink készítése során számtalanszor számbavettük a ránk leselkedő veszélyeket és a minket fenyegető kockázatokat, felmértük lehetőségeinket. Szent meggyőződésünk szerint minden kihívásra válaszként az egyetlen járható út a biogazdálkodásé.

2010-től eltelt időszakban a magyar ökológiai gazdálkodásba vont terület két és félszeresére, a biogazdaságok száma háromszorosára nőtt, az utolsó vidékfejlesztési programban minden pályázó ökológiai gazdálkodó nyert. Mondhatjuk, hogy akik támogatással akartak biogazdák lenni, azok megkezdhették az átállást, illetve támogatással folytathatták azt. Most egy új EU fejlesztési, finanszírozási ciklus tervezése zajlik, amelyben az ökológiai (bio) gazdálkodás kiemelt figyelmet, zöld jelzést kapott, az EU bizottság szintjén azt tűzték ki célul, hogy a mai 8-10%-kal szemben az évtized végére az összes mezőgazdasági terület 25%-án folyjék biogazdálkodás. Érzésünk öröm, amelybe vegyül egy kis aggódás is.

Vegyszeres, intenzív, iparszerű gazdálkodóból biogazdává válni egy gazda életében az egyik legnagyobb döntés. Jó, ha a megfontolás, felkészülés, piacszervezés, változások felmérése megelőzi ezt a döntést, nem csak a támogatás összege lebeg a szem előtt, hiszen a környezetet romboló, iparszerű gazdálkodást folytató gazdától van egy rosszabb is, ez a tönkrement gazda.

A magyar biogazda közösség természetesen várja az új biogazdákat! Ezért azt gondoljuk, hogy az a helyes, ha minden alaposan átgondolt, piacot maga előtt látó gazda által tervezett biogazdaság megszülethet, a meglévők pedig gyarapodhatnak a hazai és EU források területalapú és a fejlesztést szolgáló támogatása mellett.

Dr. Roszík Péter
(Biokultúra 2020/4-5)