Dióburok-fúrólégy elleni lehetséges védekezési lehetőségek bio dióültetvényben

Magyarországon a dió igazi sikernövénnyé lépett elő, mivel termesztésének számos eleme egybecseng a jelenlegi kor követelményeivel. Egyrészt a dió termesztése során jól gépesíthető, így kevesebb kézi munkaerőt igényel a többi gyümölcsfajhoz képest. Ez különösen igaz a szüreti munkákra, mivel azok teljesen gépesíthetőek, a termések leszedésétől a poszt-harveszten keresztül egészen az értékesítésig. Másrészt igen nagy érdeklődés mutatkozik a dió iránt a piacon, ezért évről-évre jelentős mértékben emelkedik a termés mennyisége is szinte valamennyi országban. E jelentős kereslet növekedés hátterében azon orvosi kutatások is állnak, melyek alapján igen kedvező élettani hatásai vannak a rendszeres, kismértékű dióbél fogyasztásának az emberi szervezetre, különösen téli időszakban.

E tényezők a magyar diótermesztésre is rányomták bélyegüket, mivel az elmúlt két – három évtizedben a dió árugyümölcs ültetvények felülete több, mint kétszeresére nőtt, jelenleg 7 000 ha feletti ültetvényfelülettel rendelkezünk. Az ültetvényfelület növekedés érezteti hatását az országos összetermés mennyiség növekedésében is, mivel 10 000 tonna szárított héjas termésmennyiséggel rendelkezünk országos szinten, ami közel háromszoros emelkedés a 90-es évek végéhez képest. A KSH 2017-ben végzett felmérése alapján a magyar dióültetvények közel 14%-a bio ültetvény és további 10%-uk áll átállás alatt. Ezek az értékek 2017 óta annyiban változtak, hogy a teljes dió ültetvényfelület 40%-a átállási, vagy már átállt ültetvény, ezzel pedig a faj az ökológiai gazdálkodásra leginkább beállított kultúránk. A bio ültetvények túlnyomó része, több, mint 50%-a az észak-alföldi régióban található. Az ültetvények 20%-át öntözzük, ez természetesen főleg az új ültetvényekre vonatkozik. Bio ültetvényekben főleg magyar nemesítésű fajtákat termesztenek.

A magyar dióültetvényekben az elmúlt néhány évben megjelent új kártevő, a dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa, Cresson 1929) elleni növényvédelmi kezelések jelentenek többek között kihívást. A károsító az Egyesült Államok melegebb területeiről, illetve Mexikóból származik, megjelenése Európában a 80-as évek elejére tehető. Magyarországon a fúrólégy lárváit 2011-ben Kőszeg külterületén találták meg, de jelentősebb kártételét néhány évvel később mutatta meg, amikor 100%-ot ért el a fertőzöttsége sok ültetvényben. Hatalmasat ugrott a kémiai kezelések száma a diósokban ebben az időszakban és még így sem tudták megvédeni a termést.

2019-ben a MATE Gyümölcstermesztési Kutató Központjában is akkora volt e kártevő fertőzöttsége, hogy elkezdtünk új lehetőségek után kutatni, szemléletváltásra volt szükség, mert a légy megjelenése ezt megkövetelte. Mégis mi legyen – tettük föl magunknak a kérdést? Két védekezési mechanizmus állt előttünk, a kártevő riasztása, vagy a kártevő összegyűjtése, csalogatása és kémiai hatóanyagokkal való elpusztítása. A riasztás során a hasznos szervezeteket is elriasztjuk az ültetvényből a biológiai főzeteinkkel és ezzel a riasztással csak a saját ültetvényünkben jelentkező problémák oldódnak meg, mert a kártevőt „elzavarjuk” valószínűleg a szomszéd kertbe, vagy ültetvénybe, ahol a probléma hatványozottabban fog jelentkezni, sőt esetleg vissza is tud jönni a riasztó szer hatásának elmúltával, vagy a kezelések közötti időablakok során.

Mi a Gyümölcstermesztési Kutató Központban a kártevő csalogatása és kémiai hatóanyaggal történő kezelése mellett tettük le a voksunkat, mert ezzel a védekezési módszerrel tartósan csökkenthető a kártevő egyedszáma, így a következő évekre is legalább kezelhetővé, vagy megoldhatóvá válik a védekezés.

A csalogatóanyag egy fehérje bomlástermék, mely táplálkozásra csalogatja össze az egyedeket, viszont ettől még nem pusztulnak el, a permetléhez növényvédő szert is kell adni, amit a csalogató anyag illékonysága segít, hogy a legyek megtalálják. Minél lassabban illan el a csalogatóanyag, annál több legyet vonz, így javasolt a nagy cseppméret alkalmazása a permetezés során. A hatásfokozó segédanyagként regisztrált készítmény jelenleg konvencionális keretek között alkalmazható, biotermesztésben való engedélyezése egyelőre várat magára.

Ezen kívül nagymértékben emeli a védekezés hatékonyságát, ha a kijuttatásra szánt készítményeket közvetlenül oda juttatjuk ki, ahol a kártevő tartózkodik. A fúrólégy napimádó kártevő, jelentős mértékben a korona felső harmadában található meg, ezért célszerű nemcsak nagy teljesítményű permetező gépet használni a növényvédelmi kezelések során, hanem szellős, napfénytől jól átjárt, párhuzamos koronaelemektől és fertőzési gócoktól mentes koronaszerkezetet is kialakítani és rendszeresen végzett metszésekkel fenntartani. A tapasztalatok szerint a radiál-ventillátoros kijuttatás a leghatékonyabb, a megfelelően nagy permetlé mennyiség, illetve a nagyobb koronaméret miatti légcsöves növényvédőgépek jelentette teljesebb, a korona magasabb régiójára is kiterjedő szóráskép jobb hatékonysága miatt.

Jelenleg korlátozza a védekezés gyakorlati lehetőségeit, hogy normál ún. alapengedéllyel ökológiai ültetvényben egyetlen riasztó készítmény rendelkezik (NÉBIH – Növényvédőszerek adatbázisa [2022.06.02]), egy alumínium-szilikát (kaolin), melynek alkalmazásával a fúrólégy mellett az almamoly ellen is védekezhetünk, a károsító riasztásával. A technológia általánosnak számít már az Egyesült Államokban, ahol a repellenes hatás mellett a károsítók táplálkozás-gátlását is megfigyelték az amúgy élelmiszer adalékként (E559) is regisztrált hatóanyagnál. A javasolt technológia szerint az alumínium-szilikátot évi maximum 5 alkalommal, 7 napos időközzel, kezelésenként 8-15 kg/ha dózisban (600-1500 l vízmennyiséggel) kijuttatva érünk el jó hatékonyságot a dió kötődésétől a termés 90%-os méretének eléréséig (május eleje – június vége közötti időszak) bezárólag.

Konvencionális gazdálkodásban sem túl bő a védekezési lehetőség, az adatbázis az említett riasztószer mellett 18 találatot jelöl meg, de ez mindösszesen 3 hatóanyag formulázott termékeit kínálja felhasználásra, melyek természetesen nem alkalmazhatóak biotermesztésben. A károsító jelentette kihívást mutatja, hogy 2020-ban (július 22-től november 19-ig) a FruitVeB indítványára szükséghelyzeti engedéllyel korlátozott alkalmazást biztosított a NÉBIH egy piretrin-tartalmú készítménynek, amellyel nem csak a károsító riasztását, de annak a kultúrában való elölését is el lehetett érni. Természetesen a piretrin méhveszélyessége, vagy vízi szervezetekre gyakorolt hatása továbbra is elismerten jelentős, de különösen nagy kártevő-nyomás esetén, kihasználva a hatóanyag napfényben való gyors elbomlását, valamint az eseti engedély jelentette, szezononként 2-szeri, alkalmanként 0,75 l/ha mennyiségben való kijuttatását várhatóan megfontolásra kerül az eseti felhasználási engedély ismétlése is.

Hazai kutatóintézetek, növényvédőszer forgalmazók igyekeznek megfelelni a növényvédelmi probléma miatt a gazdálkodók által támasztott igényeknek, így több kísérletet állítottak be a közelmúltban is, mely során az ültetvényekben mérsékelhető a károsítás mértéke, elháríthatóak az akár 100%-ot is megközelítő termésveszteségek.

A beállított kísérletek egyaránt hangsúlyozzák a rajzásmegfigyelésre alapozott kezeléseket, melynek alapját a sárga fogólapos, csalogatóanyagos csapdázás biztosítja (akár a cseresznyelégy elleni csapdákkal). A károsító egyébként egy nemzedékes elhúzódó rajzású, a csapdák kihelyezése június végére időzíthető, így a károsító július második dekádjára jósolható rajzáskezdete hatékonyan megítélhető (a folyamatos megfigyelés október közepéig javasolt). A sárga fogólapokat a korona fényjárta magasabb zónáiban célszerű elhelyezni a károsító életmódja miatt. Kissé nehézkes a fogások kiértékelése, hiszen a csapda nagy számban fogja az ugyancsak fúrólegyek közé tartozó cseresznyelégy imágóját is, melytől nagyobb gyakorlattal különválasztható (a dióburok fúrólégy szárnyvégi foltossága a 3. pigmentált folt külső ágának megfigyelésével végezhető el, ez a folt a szegélyeret követi és túlhalad a középéren) a dióburok-fúrólégy. Több fogólap áll rendelkezésre a választékban, ezek a hazai boltok kínálatában általában rendre megtalálhatóak.

Bíztató eredményekkel kecsegtet az említett piretrin kezelés kombinálása azadirachtin hatóanyaggal, mely mélyhatású készítményként számos rágó és szívó kártevő ellen alkalmazható, hatásmechanizmusa szerint táplálkozás, szaporodás és kitinszintézis gátló készítményként alkalmazható. A neem fa magjából kivont hatóanyagot évi négy alkalommal szükséges kijuttatni 2,5-3,0 l/ha mennyiségben. Várható az utóbbi biogazdálkodásban is használható készítmény jelenlegi engedélyokiratának dióval történő kibővítése, amely talán mérsékelheti a diótermesztők kárait.

Az említett hatóanyagokkal a korábbi szükséghelyzeti engedélyeknek, termőhelyi kísérleteknek megfelelően már tapasztalatok is rendelkezésre állnak. A termelők ennek kapcsán kiemelték a jelenleg magas hektárköltséget és azt is, hogy a piretrin alacsony hőmérsékleten mérsékeltebb hatású, ami a készítmény korai vegetációban való alkalmazásának, illetve hűvösebb évjáratokban történő használatának gátat szabhat.

A sok esetben még csak feltételes védekezési lehetőségek egy további szegmensét jelezheti egy olyan hiperparazita szervezet felhasználása, mely a Beauveria bassiana gomba spóráit és micéliumait alkalmazva ezt a talajba mosva teremt kedvezőtlen feltételeket a terrikol károsítók, így a dióburok-fúrólégy számára is. Hasonló szervezet Arthrobotrys oligospora is, de amellett, hogy a parazita gombák nedves talajviszonyok között fejtik ki a hatásukat, eredményességük még nem kellően igazolt.

A legveszélytelenebb, de nagyobb felületen korlátozott hatékonyságú megoldás a mechanikai védekezés, melynek megfelelően a lehullott, károsodott termést össze kell gyűjteni és megsemmisíteni, megelőzendő a talajba bábozódást és a kártevő következő évi nagyobb gradációját. Ha lehetőség van a fán múmiaként maradó termések mielőbbi eltávolítására tovább javítható a mechanikai védekezésünk hatékonysága. Megfigyelések utalnak arra is, hogy a korai kártétel során lehullott már károsított diót buroktalanítva, a termést még hasznosíthatjuk, természetesen a fertőzött burok megnyugtató megsemmisítésével.

A dióburok-fúrólégy minden bizonnyal az idei szezonban is fejtörést okoz a diótermesztőknek. Értékelve a lehetőségeket minden bizonnyal az ismertetett védekezési eljárások kombinációja vezethet egy olyan elfogadható megoldáshoz, ami gazdaságilag is kivitelezhető és a bio diótermesztés további töretlen fejlődését is biztosíthatja a jövőben.

Dr. Bujdosó Géza, Kalmár Klementina
MATE Gyümölcstermesztési Kutató Intézet
Lefler Péter
Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.
(Biokultúra 2022/4-5)