Elképesztő pontosítások az atkairtás körül!

Az Abeille de France szaklapban (2016/03. szám 35-40. oldal) olvasható egy rövid leírás a különböző szeres kezelések – úgymint: Apivar, Apilifvar, Apiguard, Tymovar, Apistan, Acide oxalik, Tymol, Acide Formique, Coumaphos – alkalmazásáról, továbbá ezek hatásosságáról, mellékhatásairól és alkalmazási veszélyeiről, illetve egy ötoldalas összefoglaló leírás, mely az 1986-2016 között megjelent hét tudományos közleményre hivatkozik. Borzalmas bizonyíték: harminc év elteltével is tovább dühöng a varroa atka járvány!

Ezzel kapcsolatban egyre nagyobb a mérgezés és a megbetegedés veszélye is, sehol sem érhető el hatásos eljárás. Létezik ugyan vegyszermentes kezelési leírás – de nagy munka- és időráfordítást igényel, valamint jövedelmezőségi szempontból is áldozatot követel –, ugyanakkor, csak ideig-óráig biztosít atkamentességet, az újra fertőzés ugyanis teljesen elkerülhetetlen.

Hogyan biztosíthatjuk a méhcsaládok atkamentességét kémiai kezelés nélkül?

A módszer lényege azon alapszik, hogy az atka közel 80%-ban a heresejtekben szaporodik; azok időbeli eltávolításával csökkenthető az atkaszaporulat. Majd a cikk megemlíti az úgynevezett Auxois gyakorlatot, amely a család teljes felújításával, az összes keret eltávolításával történik. Ezután a család atka fertőtlenítése következik hagyományos kémiai kezeléssel és új keretek építésével. Rendkívül bonyolult, időigényes és költséges eljárás! A termelői méhészetekben elképzelhetetlen, esetleg egy 3-4 kaptáros hobby méhész számára alkalmazható a módszer.

Vajon van-e valami remény az „atkaátok” megszüntetésére, kémiai közbelépés nélkül? A kérdés továbbra is létfontosságú a méhészek számára. Főleg, hogyha belegondolunk az atka által terjesztett betegségek sokaságába, súlyosságába. Hogyan tudnánk megszabadulni ettől a nyomástól – az atkatehertől, a kezelési munkálatoktól, költségektől?

A „Gondolatok, képzelődések a varroa atka körül” című írásomban (megjelent 2015. december 25-én) az europaimehesz honlapon már olvashatóak hasonló kérdések az atkával kapcsolatban. Ezúttal – a magam részéről, hatalmas előrelépéssel – szeretném gondolkodóba ejteni a magyar méhészeket.

Ma, itt nyugaton, egyetemi kutatók, intézmények foglalkoznak a varroa kérdéssel.

Korábban itt (Franciaországban), Yves le Conte, majd Michel Belin jelzett egy különleges felfedezést. Mindketten azt állítják, hogy az élősködő atka csupán néhány órával a lárvasejt lefedése előtt lopakodik be a kiválasztott sejtbe. Ezen állításaikat tényekkel bizonyítják. Innen erednek az én gondolataim!

Vajon honnan tudja az atka pontosan, hogy mikor jár le az idő, mikor kell belopakodni a sejtbe? Feltehető – mi több teljesen bizonyos –, hogy az élősködő is jólértesült. Valójában, maga a felnőtt lárva jelzi az érettségét, a felnőtt korát! Természetesen nem az atka érdekében tesz így, hanem az őt kiszolgáló, az etető személyzet részére jelzi, hirdet: „Felnőttem, nincs szükségem élelemre, tessék, lehet lefedni.”

Ilyen értesítéseket terjeszt maga körül az érett lárva. Ezek alapján jár el az atka is. Pontosan a lárva kifejlődésének megfelelő időpontjában, szinte az utolsó pillanatban, a befedését megelőző órákban lép közbe. A kérdés már csak az, hogy melyek ezek a különleges lárva-érettségi értesítések, hogyan kerülnek be a méhcsalád illetékes beosztottjai (a dajkaméhek) – és persze az atka – köztudatába. Ez egy különleges, kritikus, pillanatnyi helyzet úgy a felnőtt lárvának, mint az atkának! Az élősködő tehát minden bizonnyal képes az érett lárva speciális értesítéseit felfogni, megérteni. Olyan, szinte pillanatnyi értesítésekről van szó, melyeket csakis a fedél lezárását megelőző órákban alkalmaz a felnőtt lárva. Ezek persze rendkívül fontosak és pontosak a méhek, illetve az atkák számára is. Hiszen az atka szaporodási folyamata is pontosan akkor és azzal kezdődik, akkor kell belopakodnia a felnőtt lárva mellé a sejtbe.

A tapasztalatok szerint az atka szaporodási szakasza pontosan megfelel a méhek szaporodási szakaszának. A méhek kikelésekor lépnek ki az atkák is a sejtből. Már csak az a kérdés, hogyan születnek és kerülnek be a köztudatba ezek a különleges értesítések?

Amikor egy méhész megvizsgálgatja a fiasításos kereteit, már érzi is azok különleges jellegzetes illatát. Ezeket a feromonokat a lárvák gyártják. Amikor egy lárva „megérett”, akkor „kinyújtózkodik”, ezzel egyidőben különös „érettségi” feromonokat bocsájt ki. „Nem kérek élelmet, tessék, lehet lefedni a sejtemet.” Ugyanakkor, a „kinyújtózkodás” folytán megváltozik a „hangja”, a személyes rezgése is „mutál.” Ugyanakkor megváltozik az érett lárva testéből áramló feromon is. Különleges illat, amely a többi illattal keveredve terjeng a kaptárban. Erre az illatra vadászik az atka is! Képes tehát azokat megkülönböztetni, helyhez kötni, majd céljainak megfelelően felhasználni. Ezen kívül helypontosításra használja az érett lárva különleges rezgéseit is. Így ér célba hibátlanul, az atka eljárása tévedhetetlen. Az atka lesben áll, no persze nem a szemeivel, de más érzékszervekkel, várja a pillanatot, amikor behatolhat az érett fiasításos sejtbe. Yves le Conte és Michel Belin szerint, a lefedés előtt legfeljebb 12-20 óráig állnak az atkák rendelkezésére ezek az alapvető értesítések. Sorsforduló időszak úgy a lárvának, mint az atkának. Az atka szaporodásának kiinduló pontja! Hogyan lehetne eljárni ez alatt az idő alatt, hogy az atka szaporodási folyamatának lejátszódását megakadályozzuk?

Elindultak a kísérletezések is ennek vizsgálatára, már vannak kész tervek is. A méhek rezgéseivel kapcsolatban már közel tíz éve sikeresen folynak a vizsgálatok, kísérletek dr. Bencsik Márton vezetésével, Nottinghamban és Avigonban, de még kis méhészetemben, Jarniouxban is. Hogyan lehet megtalálni, azonosítani azt a rezgést és azt a feromont, amelynek segítségével nem csak a dajkaméhek, de az atka is pontosan tájékozódik? Ezek segítségével, fölerősítésével, könnyen csapdába lehetne ejteni az atkákat.

Bencsik József, Lyon
(Biokultúra 2017/4)