Szalicilsav – természetes védelem a szőlőtermesztésben
A növénytermesztők évről-évre egyre nagyobb kihívásokkal néznek szembe, új kórokozók, kártevők jelennek meg és az éghajlatváltozás is egyre több nehézséget okoz az ágazat számára. Mindeközben törekednünk kell arra is, hogy a növényvédelemben a hagyományos, egészségre, környezetre egyaránt káros peszticidek helyett természetes, ám hatékony anyagokat használjunk. A Magyar Mezőgazdaság agrárhírportálon jelent meg a közelmúltban egy cikk a szalicilsav növényvédelemben való felhasználásának lehetőségeiről, különös tekintettel a szőlőtermesztésre.
Az ökológiai szőlőtermesztésben rendkívül nagy jelentősége van a megelőzésnek, de talán még ennél is fontosabb a szőlő ellenálló képességének növelése. A korszerű ökológiai szőlőtermesztésben a réz és a kén felhasználás csökkentése a cél, ezért szintén az ellenállóképességet növelő növénykondicionálók felé mozdul a növényvédelem.
A réz és a kén a kórokozók elpusztításával fejtik ki a hatásukat, míg a kiváltásukra alkalmazott készítmények nagy részének célja az, hogy aktiválják a szőlő védekező mechanizmusait, ezzel a szőlőben indukált rezisztenciát alakítsanak ki. Mindezek következtében olyan környezet alakul ki, amely a szőlőt megtámadó patogén szervezetek számára kedvezőtlen, így megakadályozza a fejlődésüket, szaporodásukat, tehát elkerülhető a károsítás.
A növényi immunrendszer működésének fontos része, hogy képes megkülönböztetni a saját és a nem saját (kórokozó) sejteket, ezt követően beindítja a védekezési rendszert, ami az idegen sejtet, anyagot hatástalanítja. Ha ez a folyamat nem működik megfelelően, mert elmarad, vagy késlekedik a felismerés, akkor a betegség eluralkodhat a növényen.
A növények esetében kétféle védekezési rendszer figyelhető meg, az egyik az általános, nem specifikus rezisztencia, a másik pedig a kórokozókra specializálódott hiperszenzitív rezisztencia. Az általános rezisztencia tünetmentes, míg a hiperszenzitív egy, vagy több sejtre kiterjedő elhalással, nekrózissal jár. Ez utóbbi a környező növénysejtekben szalicilsav képződést eredményez, ami a szisztemikus szerzett rezisztencia beindításáért felelős. Ez egy memóriajelzést küld a távolabbi szövetekbe is, felkészítve azok sejtjeit az esetleges későbbi fertőzések elleni védekezésre és a szalicilsav felhalmozódik a szerzett rezisztenciával rendelkező levelekben.
A szalicilsav nagy szerepet tölt be a növényekben az elsődleges védekező válaszok szabályozásában, így a kórokozók elleni védelemben. Megfigyelték, hogy a szalicilsav növelte a levelek vastagságát, a párologtatást, a sztómák vezetőképességét és a fotoszintetikus aktivitást, azaz képes volt csökkentetni az aszály okozta stresszt a szőlőben. A levelek megvastagodtak, bőrszerűvé váltak.
Egyiptomban végzett kísérletek során azt tapasztalták, hogy a szalicilsavas kezelés két héttel késleltette a szőlő beérését. Magyarországon a késői érésű Kövidinka fajtánál szintén tapasztalták ezt, azonban a kísérletben szereplő korai és a középérésű fajták esetében nem tapasztaltak jelentős eltolódást az érési időben. A szalicilsav emellett fontos anyagcseretermék a szőlőbogyókban, alapvetően meghatározza a bogyó minőségét, a színét, ízét, rugalmasságát és megakadályozza a bogyó rothadását a sejtfalbontó enzimek aktivitásának szabályozásával, aminek ugyancsak nagy jelentősége van az érési időszakban.
A Kecskeméten végzett kísérletekben egy 3% metil-szalicilátot tartalmazó, csak növényi eredetű hatóanyagot tartalmazó növénykondicionáló szert használtak a növény természetes ellenállóképességének fokozására, melyhez kiegészítésként réz-, kén-, kálium-bikarbonát- és narancsolaj készítményeket adtak. A szalicilsavas készítményt 4 alkalommal használták: lemosó permetezéskor, 3-5 leveles állapotban, kötődés után fürtzáródáskor és érést megelőzően. A vizsgálatban 4 szőlőfajta vett részt, mindegyiknél megfigyelték a bőrszövet vastagodását, erősödését, a bogyók héjánál is. Megfigyelték továbbá, hogy a vegetációs időszak első harmadában, azaz a gombás betegségek szempontjából a legkritikusabb időszakban a növények visszafogott növekedést mutattak, így a virágzástól a terméskötődésig, fürtzáródásig sikerült szellős, könnyen felszáradó lombozatot kialakítaniuk, ellentétben a kontrollültetvényen tapasztaltakkal.
Megfigyelték, hogy a szalicilsavval kezelt ültetvényeken a bogyók átlagtömege nagyobb, a rothadás mértéke pedig kisebb volt. Ez különösen a rothadásra érzékenyebb fajtáknál számít nagyon jó eredménynek. A kutatók ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy figyelni kell a kezelés során a növény fenológiai fázisára. Ugyanis a zsendüléskor, érés előtt végzett kezelés növeli a botritisz-ellenállóságot, de kitolja az érési időt is. Korai érésű fajtáknál, amelyek biztonságosan beérnek, ez nem okoz problémát, de egy közép-, vagy késői érésű fajtánál bizonytalanná válhat a szőlő beérése. Tehát a szalicilsavas kezeléssel kitoljuk az érési időt, utoljára zsendülés előtt javasolják a használatát.
Forrás: https://magyarmezogazdasag.hu
(Biokultúra 2025/1-2)
