2016 jan 05

Az Év Bioterméke Közönség díját és Szakmai díját állati termék kategóriában 2015-ben Katulin Ilona somkóróméze nyerte

Nincs hozzászólás

– Idén a somkóró mézetek a közönség és a szakma elismerését is kivívta, gratulálunk a díjhoz.

– Köszönöm.

– Mire jó a somkóróméz azon kívül, hogy nagyon finom?

– A somkórómézről mindig elmondom, hogy nagyon jó sebekre. Ezen kívül nagyon-nagyon finom, szerintem a legfinomabb mézem. Ugyanúgy benne vannak a méhek által hozzáadott enzimek, mint minden mézben, talán ásványi anyagokban, vitaminokban tér el kicsit a többitől. Orvosi somkórónak hívják a növényt, maga a növény is jó sebgyógyításra, és ez a mézére is jellemző. Többen jelezték, hogy a pattanásos arcbőr kezelésére is jó.

– Minden évben több fajtamézetek van, mit kell tudnunk ezeknek a készítéséről?

– Egyrészt a régi, hagyományos nagy­boconádi kaptárral nem tudtuk megoldani a fajtamézek gyűjtését. Most egy olyan kaptárrendszerrel dolgozunk, amivel ez kivitelezhető. Ez a félboconádi kaptár, ami a legalkalmasabb arra, hogy kis mennyiségben is el tudjunk különíteni fajtamézeket. Másrészt lényeges, hogy nagyon kell figyelni a területet. Mi mindig a határt járjuk és keressük azokat a tömegvirágokat, amikre érdemes kitelepíteni a méheket. Fajtamézekből kisebb mennyiségeket szoktunk pergetni, sokat nem hoz egyik sem, még a somkóró sem. A somkóróra amúgy jellemző, hogy kétévente jelenik meg nagyobb tömegben, akkor tudjuk csak elkülöníteni ezt a mézet. Járjuk a határt és keressük a virágokat, már megvannak a helyek, tudjuk, hogy hova érdemes járni, de minden év más, így folyamatosan figyelni kell.

– Hány méhcsaláddal dolgoztok?

– Hát az attól függ, mit nevezünk méhcsaládnak, a szaporulatot is annak nevezem, vagy nem. 150-180 között változik a családok száma, mert a gyengéket sokszor összerakom, de van, amikor szaporítom őket.

– Milyen kihívásokkal szembesül egy bioméhész?

– Nekem az atka az, ami a legtöbb gondot okozza. A nosemával eddig nem volt különösebb problémám, ez valamiért elkerült minket, de az atka komoly nehézséget jelent. Az atkát nehezen tudom kezelni. Jellemző, hogy mindig kicsit gyengébbek a családjaim, én nem használhatok olyan erős szereket, amik gyorsan, akár 98%-kal ölnék az atkát. Emiatt nem mindig olyan erősek a családjaim, tavasszal van, hogy össze kell rakni a családokat, hogy az akácra megerősödjenek.

– Idén milyen fajtamézeket sikerült pergetnetek?

– Van most feketemézem, ez az édesharmat méz, ezt az emberek és mi is nagyon szeretjük. Feketeméz itt nálunk ritkán van, 5-10 évente jön fel, ezért nagyon örültünk idén. Ennek igen magas az ásványi anyag tartalma. Termelek még levendulamézet, nem sokáig most már, mert a terület egyre zsugorodik, van akácméz, somkóróméz, virágméz, és van még a selyemfűméz, ami a környékünkön begyűjthető.

– Mik a terveitek a jövőre nézve?

– Ahogy az ember idősödik, egyre nehezebbek a kaptárak, egy nőnek ez a fizikai munka különösen megerőltető tud lenni, így bővíteni semmiképpen nem fogjuk a méhészetünket. Szeretnénk ezen a szinten fenntartani a családjainkat a kettőnk erejéből, és továbbra is gyűjteni a fajtamézeket. Megbízható külső segítséget nem találtunk, ezzel így ketten Imivel elbírunk.

– Mint tapasztalt méhész, mit tanácsolsz a fiatal gazdáknak, akik sokszor nagy kedvvel vágnak bele a biogazdálkodásba, bioméhészkedésbe?

– Kezdő méhészként nem szabad túl nagy állománnyal, 100-200 családdal egyszerre belevágni a bioméhészkedésbe, és kell, hogy álljon az ember mögött valaki, aki rendelkezik megfelelő gyakorlati tudással.

Először kicsiben érdemes elkezdeni, és szép apránként lehet fejleszteni a méhészetet. 4-5 év után eléri azt a szintet az ember, hogy már tud méhészkedni, és akár több száz családdal is elbír. A méhészetet csak könyvekből, papírokból nem lehet megtanulni. Fokozatosan lehet a tapasztalatokat megszerezni, hiszen minden év más. Én már több mint 30 éve méhészkedem, de még velem is előfordul, hogy meglepetés ér. Nehéz döntéseket hozni, ez a kihívás a méhészetben, mert egy rossz döntéssel hatalmas veszteségek érhetik az embert például egy akácon. Velem is előfordul, hogy rájövök, hogy egy helyzetben hozhattam volna jobb döntést is. Tehát apránként kell építkezni és kell egy tapasztalt méhész, akitől lehet tanulni.

– Még egyszer gratulálok ehhez a különleges somkóró mézhez!

– Ez jórészt Iminek köszönhető, ő nevezte be a mézet is, én jobban szeretek inkább csendben a háttérben maradni.

– Gratulálok akkor neki is és további sikeres méhészkedést kívánok!

Nagy Judit
(Biokultúra 2015/6)

[felül]