Tag Archive for: Biokultúra Tudományos Nap

Az Év Biogazdasága: Pendits Kft.

Wille-Baumkauff Márta, a Pendits Kft. Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa betegség miatt sajnos nem tudott jelen lenni a díjátadón, így gratulációnkat néhány nappal később, telefonon tudtuk átadni neki. A Pendits Szőlőbirtok a tokaji borvidék elsőként átállt bio birtoka volt 2008-ban, sőt, biodinamikus módszerrel gazdálkodnak. Az összes tokaji borfajtát, az aszútól a száraz furmintig termelik. Boraikat még Dél-Afrikában is fogyasztják.

– Milyen érzés megkapni ezt a díjat?

– Nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, tekintve, hogy szívem ügyéről van szó, a Magyar Biokultúra Szövetségnek is tagjai vagyunk családilag. A magyar családi borászatok által alapított egyesület, a Vindependent elnöke vagyok. Két éve van egy Bio Szekciója is, amely a bio szőlészek és borászok érdekeit képviseli, tehát elkötelezett híve vagyok a mozgalomnak. Amikor a saját kollegáink választanak, az a legnagyobb elismerés számomra.

– Mit gondol, miért az Önök biogazdasága nyert?

– Nem tudom, mert bizonyára sok elkötelezett biogazdálkodó van az országban. Mi most már 15 éve így gazdálkodunk.

2011-ben az első Demeter tanúsított biodinamikus szőlészet-borászat lettünk, előtte egy ilyen birtok sem volt az országban, most is csak 3-4 létezik. Talán ezt a folyamatosságot és eltökéltséget díjazhatta a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., hiszen amikor átálltunk, mi voltunk Tokaj hegyalján az első biotanúsított szőlőbirtok. Olyan szerencsénk volt, hogy az első évben tudtunk aszút is szüretelni, amit nem minden évben lehet, úgyhogy nekünk egyedülállóan van biotanúsított aszúnk, ami számunkra nagy öröm.

2012-ben bekerültünk a Nicolas Joly, a biodinamikus gazdálkodás ikonikus alakjának egyesületébe, a Renaissance des Appellations-ba, ahova nehéz bejutni, mert, ha akár egyetlen tag is nemmel szavaz, akkor annak vétójoga van. Nagy öröm volt, hogy egyhangúlag úgy döntött a zsűri, hogy mi alkalmasak vagyunk és beléphettünk. Itt a borvidékünkön is igyekszünk tenni a biogazdálkodás népszerűsítéséért, már többször szerveztünk konferenciákat, ahova pl. dr. Roszík Pétert is meghívtuk, hogy elmondja, hogyan tudja egy birtok tanúsíttatni magát.

Tehát ez nálunk nem csak egy fellángolás. Azért mondom ezt, mert sajnos ismerek olyan borászokat és biztos ezután is lesznek olyanok, akik egy nehéz év után visszatértek a konvencionális növényvédelemhez, ami számomra fájdalmas. Ahogy egy gyereknél is előfordul, hogy megbetegszik, ilyen időszak a szőlőnél is van, egy-egy nehezebb év, de bizonyára ilyenkor a piaci érdekek felülírják a filozófiát. Nálunk nem írnák felül, mert ha valamiben hiszek, akkor nem ingázom ide-oda. Nem ítélek el senkit, mert egy nagy birtokon munkahelyek is múlnak ezen, mi családi szőlészként, a fiammal más helyzetben vagyunk. A gyerekeinket sem véletlenül írattuk 30 évvel ezelőtt Waldorf iskolába, a fiam biodinamikus birtokokon tanult, tehát ez alapvető filozófiánk.

– Önök nincsenek jelen a budapesti Ökopiacon. Hol lehet megvásárolni a boraikat?

– Sajnos nem tudjuk a piaci árusítást vállalni, Tokajról nekünk oda-vissza 500 km, és a biodinamikus gazdálkodás szabályai eleve nem olyanok, hogy a hétvége nekünk szünnap lenne. Annak örülnénk, ha találnánk olyan árust, aki beteszi a kínálatába. Viszonylag stabil vevőkörrel rendelkezünk, főleg Nyugat-Európában, de Brazíliába és Dél-Afrikába is szállítunk. Budapesten a Bio ABC-ben lehet kapni a borainkat, valamint több étteremben. Mivel családi birtok vagyunk, mindössze 10-15 ezer palack borunk van, tehát nem akkora mennyiség, hogy mindenhova eljussunk vele.

– Gratulálunk a díjhoz és további minden jót kívánunk!

Az Év biogazdája: Gyöngyösi Sándor

Gyöngyösi Sándor munkáját ismerte el idén a Magyar Biokultúra Szövetség által odaítélt rangos szakmai díj, ennek apropóján beszélgettünk a ganoderma gyógygombáiról elhíresült fülöpjakabi biogazdával.

– Gratulálunk Sándor! Számított erre a díjra?

– Nem számítottam. Meglepődtem, amikor felhívtak néhány nappal ezelőtt, hogy idén engem díjaznak.

– Ön szerint miért épp Ön kapta, munkája melyik részét díjazták ezzel?

– 23 éve biogazdaként dolgozom, szerintem az utóbbi tizenvalahány év fejlesztései azok, amik most beértek. Mindez nem a saját ötletem volt. Amikor kijött hozzám az első bioellenőr, név szerint Miklay Gábor, azt mondta: Sanyikám, akkor csinálnád jól a dolgokat, ha az alaptermékből, amit megtermelsz, készítenél egy végterméket. Ez valósult meg tizenhat év alatt, ez lett a végtermékünk amit megtermelünk, feldolgozzuk és mi magunk is értékesítünk. Ehhez egy saját termékarculatot, egy brandet építettünk. Szerintem ezt díjazták, és azt a munkát, amit a biotársadalomban végzek. Sokszor tartok előadást és azokon mindig népszerűsítem a biot. Azt gondolom, hogy ezek mind benne vannak a most kapott díjban.

– Mit jelent Önnek ez a díj?

– Sok díjat kaptam már, de ez a legnagyobb, a szakma elismerése. Amikor az ember szívvel-lélekkel végzi a feladatát, és ezt elismerik, ez a legnagyobb dolog. Megerősít abban ,hogy jó úton járok!

– Bemutatná néhány mondatban a pályáját?

– 1991 óta gombákkal foglalkozom. Nem ez volt a főállásom, másodállásban végeztem. Majd jött egy válságidőszak 2006-ban, amikor a vállalkozás csődbe ment, engem pedig menesztettek. Akkor kezdtem komolyan foglalkozni azzal, hogy a budapesti Ökopiacra feljárjak. A piacon találkoztam egy kedves vevővel, aki arra ösztönzött, hogy gyógygombát termeljek. Tulajdonképpen innen kezdődött a karrier és a lehetőségek. Elindult a pecsétviaszgomba, latin nevén a Ganoderma lucinuma termesztése. A mai napig ez a húzó gombánk. Ettől gyökeresen megváltozott az életünk a feleségemmel együtt, hiszen most már családi gazdaságként dolgozunk. Úgy érzem, ez az elismerés nem csak nekem szól, a családomnak is, akik mellettem állnak, főleg a feleségemnek, aki mindig támogat. Azt szoktam mondani, hogy én megtermelem a gombákat, fejlesztek, kutatok, a feleségem pedig felöltözteti a terméket. Úgy kezeli, mint a saját gyermekét. A feldolgozott termékeknél ő készíti az arculatot, amit együtt hagyunk jóvá, de az ő munkája, hogy a termék külsőségeiben is piacképessé váljon. Tehát úgy érzem, ez az elismerés közös!

– Mi mindent készítenek gombából? Ugye nem csak frissen vásárolható Önöknél, amit hazavisz az ember és főz belőle egy levest, vagy pörköltet, hanem árusítanak a gombás szaloncukortól a gombás teakeverékig mindent?

– Van olyan gombánk is, amit friss étkezési gombaként kínálunk, elmondhatjuk róla, hogy biotermesztésből származik, hiszen gombák esetében ez különösen fontos. A másik irányvonal pedig azoknak készül, akik egészségesen szeretnének élni, vagy már olyan az állapotuk, hogy gyógyszeres terápiára járnak. Nekik készülnek a különböző gyógygombákból a gombaporok és gombateák, amelyekkel kiegészíthetik a kezelésüket.

Sokan kávéznak, de gondjuk van vele, például fáj a gyomruk tőle, de az életmódjuk miatt nem tudnak lemondani róla. Ők a kávéba keverik a gyógygombáinkat. Emellett készülnek kozmetikumok is belőlük, így a bőrre gyakorolt pozitív hatásuk tud érvényesülni. Egy kedves ismerősöm találóan megjegyezte, hogy ha a mai kozmetikumokat megennénk, kevesebbet ártanának, mint azzal, hogy a bőrünkre kenjük őket. Mert a máj tud méregteleníteni, a bőrön keresztül viszont a keringésbe jut a méreganyag. Dr. Gyovai Violával együtt mi magunk is azért fejlesztettük ezeket a bio termékeket, mert hiány volt belőlük a kozmetikumok piacán. További fejlesztéseink egyike, hogy csokoládéba keverjük a bio gyógygombát. Ez sem új a nap alatt, távol-keleti országokban sütibe sütik a gyerekeknek, hogy be tudják vinni a szervezetükbe. Ezért is igyekszünk olyan termékeket fejleszteni, amelyekkel egyszerű bejuttatni a szervezetbe egy kis nyalánkságban, pl. csokoládéban.

– Milyen fejlesztéseken dolgozik most, mik a tervei?

– Két irányvonalunk van most. Az egyik, hogy az üzemünket kinőttük, így azt fejlesztenünk kell. A másik, hogy elindult egy bio süngombás puffasztott kölesgolyó fejlesztés, ennek az alapjait még most tesszük le. Gyógyteákat is tesztelünk, a cukorbetegeknek szánt tea már kész van, nagyon pozitívak a visszajelzések, most készül az arculat, hamarosan ez is a piacon lesz. A jövő termékei tehát már készülnek.

– Köszönjük a beszélgetést és még egyszer gratulálunk a díjhoz!

Az Év Bioterméke: bio tökmagolaj

A nemesvámosi Peiba Kft. bio tökmagolaja nyerte idén a szakma által odaítélt Év Bioterméke elismerést. A cég részéről Bésán János tulajdonos vette át a díjat, az átadó után pedig készséggel válaszolt kérdéseinkre.

– Mit érzett, amikor megtudta, hogy a szakmai zsűri az Önök tökmagolaját választotta az Év Biotermékének?

– Egy díj mindig jól esik az embernek, különösen megtisztelő volt, hogy a szakmai zsűri ítélte oda. Egy közönségdíjnak is megvan a nívója, de számunkra ez nagy megerősítést jelent, hogy a szakmából is elismerik az olajunkat. Ez nagyon nagy segítség a munkánkhoz.

– Mi a titka a terméknek, ami meggyőzte a döntéshozókat?

– Nehéz megítélni. Amikor neveztünk a pályázaton és beadtuk a termékünket egy kóstolásra, akkor arra gondoltunk, milyen nehéz lehet a zsűrinek, hogy különböző típusú termékeket összehasonlítson, pl. egy mandulatejet egy olajjal és egy pékáruval. Kíváncsian vártuk, mi sül ki belőle, de hittünk a termékünkben, nem véletlenül fordítottunk annyit a csomagolására és minden munkafázisra. Nem szoktunk titkot csinálni abból, hogy miért ilyen a mi olajunk: nagyon-nagyon lassan dolgozunk, nem a kihozatal a fontos, hanem az elkészült termék minősége.

– Milyen múltja van a cégnek? Bemutatná pár mondatban azoknak, akik nem ismerik a Peiba Kft-t, hiszen Önök nincsenek jelen a budapesti Ökopiacon.

– Az, hogy magyar címkével magyar tökmagolajunk van, az egy teljesen új vonal. Gyakorlatilag ennek a pályázatnak a hatására jött létre ez a hazai címkés termék. Olajat már régóta készítünk, de exportra.

1990-ben alakult a cégünk, édesanyám az egyik alapító tagja. Ő vegyész kutatómérnökként dolgozott, azonban a számára munkát adó intézet a rendszerváltáskor jogutód nélkül megszűnt. Egy osztrák úr már a 80-as évek közepétől biztatta anyut, hogy kezdje el a tökmag magyarországi termeltetését. Ahogy a rendszerváltás után ez lehetővé vált, megalakult a Peiba Kft., ami egy osztrák-magyar cég volt kezdetben. Ha úgy vesszük, pincevállalkozás volt, mert arra szolgált, hogy édesanyámnak a nyugdíjba vonulásáig valamilyen állása és bevétele legyen.

Sok mindennel bővült a tevékenység közben, az osztrák üzlettársunknak volt egy csomagolóüzeme és elkezdtük az ő termékeit behozni az országba. Akkor ismerkedtünk meg a különböző napraforgóolajakkal, repceolajjal, pálmaolajjal, illetve a tökmagolajjal is. Megkezdtük az ő termékei forgalmazását, éttermeknek, szállodáknak szállítottunk és közben a tökmagtermeltetésen volt a hangsúlyt. A kezdetben 40-50 ha területünk szépen növekedett.

A nagy váltás 1997-ben történt, akkor végeztem a főiskolán és az osztrák tulajdonosok más irányba szerettek volna elmenni. Leült a családi kupaktanács, én azt mondtam, hogy szívesen folytatnám a már megkezdett munkát, elég sok energiám volt már benne nekem is. Ekkor felvásároltuk az osztrák tulajdonostársak üzletrészeit, így ’97 óta vagyunk hazai, családi vállalkozás. Megtartottuk a tevékenységeket, termeltetjük a tökmagot, amit Ausztriában sajtoltattuk sokáig. 2010-ben határoztuk el, hogy saját olajsajtolót állítunk fel, ahogy megnőtt az igény a tökmagolaj iránt és egyre nagyobb teher volt kivinni a magokat Ausztriába és aztán kimenni a kész olajért. Így inkább helyben, Nemesvámoson szerettük volna megcsinálni. Felépítettük a sajtolót, az engedélyeztetés nagyon sokáig elhúzódott, de 2012-ben lecsorgott az első saját olajunk és onnantól kezdve saját olajunk van. A fő hangsúly az exporton volt, de szerettünk volna a hazai piacon is megjelenni. 2014-ben alkottuk meg a saját márkánkat és létrejött a Pepo Papa tökmagolaj.

– Milyen terveik vannak a jövőre nézve, fejlesztenek-e új terméket?

– Folyamatosan. Korábban kereskedőcég voltunk, 2012 után viszont elmerültünk az élelmiszeriparban, sokat tanultunk. Most már előállítóként dolgozunk és sok új feladattal találkoztunk. ISO-nk, HACCP-nk nyilván van, de ezeket igyekszünk még jobban szigorítani, belső indíttatásból és az élelmiszerbiztonságra még nagyobb figyelmet fordítani. EU-s forrásból dolgozunk rajta, hogy a nemzetközi élelmiszerszabványt bevezessük, amely a minőségbiztosításról szól. A csomagolóanyagokat szeretnénk környezetbarátabbra cserélni… Kísérletezünk fémdobozzal, olyannal, ami le tud bomlani.

Új termékben is gondolkodunk, az egyik melléktermékünk a tökmagliszt, aminek zömét takarmányként értékesítjük, kisebb mértékben pékek, háziasszonyok vásárolják. A hulladékpazarlás foglalkoztat minket, ezért próbáljuk megmutatni, hogyan lehet ezeket emberi fogyasztásra alkalmassá tenni. Az Agrárminisztérium egyébként az OMÉK-on értékelte is ezt a törekvésünket egy díjjal. Ezen kívül csokoládéval bevont tökmagjaink is vannak, amelyeket Németországban készíttetünk, ezt is szeretnénk „hazahozni” és magunk készíteni. Beadtunk erre már egy pályázatot, bízom benne, hogy pozitív elbírálásban lesz részünk és egy év múlva már magyar ízesített tökmagjaink is lesznek. Ez azt is jelenti, hogy nagyobb ráhatásunk lehet az ízvilágra, így nem csak csokis, hanem a magyaros ízvilágnak megfelelően más fűszerezésű egészséges nassolnivalónk is lehet.

Az Év Bioterméke díj pedig, ami valóban nagyon jól esik, azt az utat is megnyitja, hogy ennek a terméknek megkeressük a hazai piacon a helyét.

– Gratulálunk a díjhoz, és sok sikert kívánunk a terveik megvalósításához!


Az Év bioterméke közönségdíjasa: Zabodál Imre bio mandulateje

Az Év bioterméke díjat minden évben a közönség is odaítélheti az általa legjobban kedvelt nevezett terméknek. Egy kijelölt napon a Biokultúra Ökopiac egy szegletében lehetőségük van a vásárlóknak, nézelődőknek végigkóstolni a jelöltek portékáit és szavazni. A díjat idén Zabodál Imre bio mandulateje nyerte. Olvass tovább

Milyen lehet a jövő mezőgazdasága?

Idén 32. alkalommal rendezte meg a Magyar Biokultúra Szövetség a Biokultúra Tudományos Napot. A rendezvény helyszínéül hagyományszerűen a Mom Kulturális Központ Kupolaterme szolgált.

Olvass tovább

Bognár Éva

– Gratulálunk a Pro Biokultúra Díjhoz, amelyet 2018-ban önnek ítélt meg a Magyar Biokultúra Szövetség vezetősége. Ez a díj a biokultúra mozgalom hátterében dolgozókat hivatott elismerni, olyan tevékenységükért, amely a „nagyközönség” számára kevésbé ismert. Elmondaná, hogy milyen tevékenységet végez?

– Köszönöm a gratulációt! Húsz éve, 1998-ban ismerkedtem meg Mezei Klári nénivel, aki a biodinamikus mozgalom létrehozója Magyarországon. Kertem mindig is volt, és annyira megtetszett a biodinamikus gazdálkodási mód, amit Klári néni által megismertem, hogy úgy gondoltam, ha valamit az ember kezd a kertjével, akkor azt csak így érdemes csinálni.

A 2000-ben megalakult Biodinamikus Közhasznú Egyesületnek már alapító tagja voltam, 2006-ban pedig a titkára lettem. 2002 óta minden évben a Maria Thun-féle Vetési Naptár magyar nyelvű kiadásának én vagyok a szerkesztője, ami a Biokultúra Tudományos Napra jelenik meg és évente 1000-1500 gazdának, illetve kiskertésznek a munkáját segíti. Ez az egyetlen olyan holdnaptár, ami a valós asztronómiai, égi helyzetet veszi figyelembe és tudományos kutatások bizonyítják a benne lejegyzett megfigyeléseket.

– Mit jelent önnek ez a díj?

– Először meglepődtem, hogy én? Ugyan miért? Én nem művelek mezőgazdasági területet, de most ahogy a díj kapcsán visszatekintettem, rájöttem, tényleg van már egy jelentős munkásság mögöttem. Nagyon-nagyon jól esett, ez egy rangos elismerés a szakmán belül. Megható, hogy a kollegák éppen engem javasoltak, hiszen még nagyon sokan vannak, akik komoly munkát végeznek.

– Mi motiválja a biodinamikus gazdálkodás irányába?

– Amikor nem biodinamikus kertész vagyok, se nem titkár, akkor főállásban Visegrádon dolgozom egy rehabilitációs kórházban. Látom, hogy az egészséges táplálék mennyire fontos lenne az embereknek és ez nagyon motiváló. A jövőben erre sokkal nagyobb figyelmet fognak fordítani az egészségügyben is. Egyre több információ jut el az emberekhez különböző fórumokon az egészséges táplálkozás és a bio-, biodinamikusan előállított élelmiszerek jelentőségéről. Az emberek előbb-utóbb rájönnek, hogy a táplálékuk minősége rengeteget javíthat, illetve ronthat testi, lelki állapotukon. Azt tartja a mondás: azzá válsz, amit megeszel.

– Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve a biokultúra mozgalomban?

– Továbbra is – az egyesület vezetőségével együtt – bio­dina­mikus vonalon gondolkodom. Amennyire lehet, a Demeter minőség szélesebb körben történő megismertetésének irányába szeretnénk lépéseket tenni. A Demeter minősítés alapja pedig a biodinamikus munka. Ennek érdekében külföldi szervezetekkel tartunk kapcsolatot, a honlapunkon aktuális hírekkel jelentkezünk.

Ha valaki csak egy kis kertben, a saját családja számára termel biodinamikus módon, az is jelentős. Szeretnénk, hogy ezekből a kis „pöttyökből” a térképen legyen annyira sok, hogy végül egy hálózat álljon össze.
Minden januárban tartunk egy kétnapos biodinamikus képzést Gödöllőn, ahova várjuk a fiatalokat is, hogy be tudjanak kapcsolódni ebbe a munkába.

Csarnai Erzsébet

– Gratulálunk a Pro Biokultúra Díjhoz, amelyet 2018-ban önnek ítélt meg a Magyar Biokultúra Szövetség. Valószínűleg nem minden olvasó tudja ön milyen – a biogazdálkodással kapcsolatos – tevékenységet végez. Kérem, meséljen erről!

– 1998 óta tagja vagyok a Békési Biokultúra Csoportnak, ami 2004-ből már Békés és Környéke Biokultúra Egyesületként működik, 2015 óta én vagyok az egyesület elnöke. Ezzel párhuzamosan 2001-ben állást kaptam a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-nél is, az élelmiszer-feldolgozásban és -kereskedelemben ellenőrként dolgozom.

Az egyesület taglétszámát 2015-től 70%-kal sikerült megnövelnünk. Mindenféle korosztály képviselteti magát, különösen örülünk, hogy fiatalok is jönnek hozzánk. Nagyon jól érezzük magunkat, színes programokat szervezünk, amik érdekesek a tagoknak. Például előadókat hívunk, szakmai kirándulásokra megyünk minden évben két alkalommal. Olyan biogazdaságokat látogatunk meg, melyeket a biokontrollos kollegáim ajánlanak, akik jól végzik a teendőiket, elkötelezettek a biogazdálkodás mellett és akiktől tagtársaink tanulni tudnak.

A helyi általános iskola egészséghetének záró napján is szoktunk termékkóstolót tartani a gyerekeknek, és Bio-konyha szakkört is szervezünk már 2013 óta. Az ételeket természetesen bio alapanyagokból készítjük, hiszen már számunkra is természetessé vált, én is, és az egyesületi tagtársak közül is nagyon sokan így élünk.

A helyi általános iskola egészséghetének záró napján is szoktunk termékkóstolót tartani a gyerekeknek, továbbá konyhaszakkört is szervezünk már 2013 óta. Természetesen mindezt bio alapanyagokból, hiszen már számunkra is természetessé vált, én is, és az egyesületi szaktársak közül is nagyon sokan így élünk.

Azért vagyunk különlegesek itt Békés Megyében, mert a régiós egyesületek tagegyesületei általában nagyon kis létszámúak, mi viszont 73 olyan taggal büszkélkedhetünk, akik mind elsajátították és fontosnak tartják az ökológiai szemléletet a saját ételükben is. Működött ugyan több csoport is bio témában, de az elmúlt években eltűntek, valahogy nem sikerült rendezniük a soraikat, mások pedig megöregedtek és visszavonultak. Mi viszont a középkorúak fiatalos lendületével dolgozunk. Nagyon jó a közösség, egyformán gondolkodunk.

– Nagyon szép ív, hogy húsz éve kitartóan a biogazdálkodás híve, de mi volt az első impulzus, ami a bio felé motiválta?

– Ha jobban belegondolok, már gyerekként is úgy nőttem fel, hogy a nagyszüleim a 70-es években nem vegyszereztek. Össze tudom kapcsolni az elhivatottságomat azzal, hogy úgy nevelődtem, hogy a vegyszer nem jó. Aztán 1990-ben végeztem élelmiszer-mérnökként, és amikor a 90-es évek közepén megszülettek a gyerekeim, előfordultak olyan jelenségek, amiket nem értettem. A nyalóka után piros lett a pisijük, vagy kék lett a székletük és nagyon csodálkoztam, hogy milyen élelmiszer az, amit nem tud feldolgozni a szervezet. Tulajdonképpen ők irányították rá a figyelmemet erre a témára. Végül volt egy nagy találkozásom itt Békésen 1998-ban. Határozottan emlékszem, hogy Föld Napi rendezvényt tartottak a belvárosban és a Békési Biokultúra Csoport vezetője részt vett ezen. Egy asztalon mutatta be a biokultúrával foglalkozó könyveit, én pedig belelapoztam az egyik kötetbe, ami a feldolgozásról szólt. Itt köteleződtem el és a következő taggyűlésen már be is léptem az egyesületbe.

– Mit jelent Önnek a Pro Biokultúra Díj?

– A díjra a Dél-Alföldi Biokultúra Egyesület elnöke Szántosi Attila és dr. Szántosi Antalné jelölt. A Békés és Környéke Biokultúra Egyesület tagja a Dél-Alföldi Biokultúra Egyesületnek, kölcsönös együttműködésben dolgozunk. Meglepődtem, mert én még fiatal vagyok azokhoz képest, akik eddig díjat kaptak, de azt hiszem, nem a kor számított, hanem az, hogy már 20 éve vagyok a biokultúra mellett. A díj visszajelzi számomra, amit én is sugárzok feléjük: hogyha bioról beszélünk, akkor annak bionak kell lennie és nem lehet kompromisszum az ellenőrzésben sem. Elolvastam Győrffi Sanyi bácsi gondolatát a díjul kapott érem hátulján: „Parányi sugarunkkal – percekre talán, de higgyünk, akarjunk, tudjunk fényt teremteni.” Az a parányi sugár, amit én képviselek az elveimmel, számított talán annyit, hogy megkaphattam a díjat. Örülök, nagyon megtisztelő a számomra.

Szalai Zita

– Gratulálunk Pro Biokultúra Díjhoz! Ez a díj a biokultúra mozgalom hátterében zajló munkát hivatott elismerni, ezért megkérem, meséljen egy kicsit arról mivel foglalkozik!

– Elsősorban oktatással és kutatással foglalkozom a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karán, az Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszékén. Az Ökológiai gazdálkodást kötelező tárgyként a kertészmérnök BSc képzésben és környezetgazdálkodási agrármérnöki képzésben is oktatjuk, valamint számos olyan tantárgyat, amelynek része az ökoszemlélet, pl. földműveléstan, földhasználat, gyepgazdálkodás, szántóföldi növénytermesztés. Fontos képzésünk az Ökológiai gazdálkodó mesterképzés, nappali és levelező tagozaton is. Ebben a képzési programban az ökológiai gazdálkodást érintő minden témakör tudományos igénnyel kifejtésre kerül. Akit érdekel a képzés, részletesen tájékozódhat az egyetem Kertészettudományi Karának honlapján.

Felnőttképzésben az Ökológiai gazdálkodó szakmérnök illetve ökológiai gazdálkodó kimeneti képesítéssel zárul a 4 féléves képzésünk. Erre azok jelentkezését várjuk, akik már előzetesen agrár vagy természettudományos vonalon szereztek főiskolai diplomát.

– Nagy az érdeklődés az egyetemen a biogazdálkodás iránt?

– Igen, a BSc képzésben résztvevő hallgatók részéről mindig több jelentkezőnk van, mint amennyit fel tudunk venni.

– Ön honnan indult, milyen út vezette a biogazdálkodás témája felé?

– A Budapesti Kertészeti Egyetemen végeztem a Kertészettudományi Karon. Először a Gödöllői Kisállat-tenyésztési Kutatóközpontban kultúrnövény megporzási témában dolgoztam és írtam a kandidátusi dolgozatomat is.

Mindig is nagyon érdekelt a kutatás, de sajnos a feltételek nem mindig kedvezőek hozzá, ezért más irányt vettem, az oktatás felé fordultam. Ez kb. 25 éve történt, azóta az Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszékén dolgozom egyetemi docensi beosztásban.

– Mit jelent Önnek ez a díj?

– Ez egy nagy elismerés, hiszen azoktól kaptam, akik nem csak beszélnek erről a gazdálkodási módról és szemléletről, hanem csinálják is. Sokat lehet beszélni róla, vagy publikálni, de a lényeg, hogy a valóságban hogyan jelenik meg, hogyan terjed és a gazdálkodóknak hány százaléka gondolja úgy, hogy ezt az utat kell neki is követnie. Ezért tartom fontosnak az oktatást, hogy minél előbb, minél szélesebb körben megismerkedjenek a hallgatók ezzel a témával.

A díjjal nyilván nem csak az én munkámat ismerték el, hanem mindazt, amit a tanszéki munkatársakkal együtt véghezviszünk az oktatásban és a kutatásban, a kísérleti üzemben is. Hiszen a hallgatók nem csak bent ülnek a padban, hanem szerencsére van arra lehetőség, hogy az ökogazdálkodás gyakorlati fogásait is megismerjék.

Szólláth Tibor

– A Pro Biokultúra Díj, melyet 2018-ban önnek ítélt meg a Magyar Biokultúra Szövetség vezetősége, a biokultúra mozgalom hátterében dolgozók munkáját hivatott elismerni, ezért kérem, mutassa be néhány mondatban a nagyközönségnek is, hogy milyen tevékenységet végez!

– A mezőgazdaság szeretete és tisztelete gyermekkorom óta része az életemnek. Hajdúnánáson születtem; a föld tiszteletét, az élethez és a munkához való minőségi hozzáállás irányelveit máig nem felejtettem el, sőt büszke édesapaként továbbadom gyermekeimnek mindazt a tudást, amit elődeimtől évtizedek alatt felszívtam.

1998-ban kiköltöztem feleségemmel a Hajdúnánáshoz közeli tanyájára, ahol együtt környezettudatos ökológiai gazdaságot hoztunk létre, 65 hektáron gazdálkodva. Mára gyermekeim is olyan korba léptek, amikor már szinte bármiben ki tudják venni részüket gazdaságunkban – öröm számomra, hogy közösen a feleségemmel és a gyerekekkel egy családként tudjuk a feladatokat ellátni.

Mindig vállaltam önmagamat, a biogazdálkodás is a részemet képezi és elhivatottságból teszem, amit teszek. Már az egyetem elvégzése során is szakmai igény volt önmagam felé, hogy ha komolyan foglalkozom ökológiai gazdálkodással, a gyakorlat mellett elméleti tudással is rendelkezzem, ezt a Debreceni Egyetemen szívhattam magamba.

– Ön Hajdúnánás polgármestere is. Mennyire nehéz összeegyeztetnie munkáját a polgármesteri feladataival?

– Zsinórmérték volt számomra mindig is hagyományaink ápolása, mindemellett az új utak keresése. A közéleti szerepvállalást is igyekszem a tőlem telhető legteljesebb módon ugyanilyen igényességgel, elszántsággal, de egyidejűleg egyfajta alázattal is végezni, mint a gazdálkodást.

Az aktív közösségi szerepvállalásom egész életemet végig kísérte. Azok a tisztségek, amelyeket az elmúlt évtizedekben betölthettem, vagy amelyeket mai napig betöltök, mind-mind a szűkebb vagy a tágabb közösségeinkért való tenni akarásért, fejlődésért tettem, s teszem. Ehhez rengeteg energiát, biztatást és türelmet kaptam a családomtól. Hálát adok az Istennek, hogy az életemben ők azok, akikre egy biztos pontként tekinthetek. Nap, mint nap ők adnak energiát a folytatáshoz.

– Mi vezette Önt a biokultúra területére? Mi motiválja nap, mint nap a bio irányába?

– Az ökológiai gazdálkodás egy életforma. A tanya, ahol élünk, olyan élettér, amely magasabb életszínvonalat tud biztosítani egy nagyvárosnál (friss levegő, fák, madárcsicsergés). Magunk termeljük meg az élelmiszert. Ez az alapfelfogásom. Fontosnak tartom, hogy a vidéken élő emberek merjék vállalni a tanyán való gazdálkodást, és a vidéki életformát, amely napjainkban egyre nagyobb kincs, egyre nagyobb érték.

– Mit jelent Önnek ez a díj?

– Amikor díjat, elismerést vehet át az ember, akkor egyfajta összegzést is végez – honnan hová jutott el. Egy díj elnyerésével felelősséget is vállalunk. Felelősséget, hogy azt, amit megalkottunk, létrehoztunk, azt továbbra is fenntartjuk. Még magasabbra tesszük a lécet azzal, hogy tovább fejlődjünk, munkánkat továbbra is magas szakmai színvonalon végezzük. Ehhez pedig elengedhetetlen segítséget nyújt családom, akik nélkül mindez nem valósulhatna meg.

Gyöngyösi Sándor

A Gyöngyösi és Társai Kft. tulajdonosa a Nyugodt percekért teakeverékével lett az Év Bioterméke 2018 Közönség díjasa.

– Gratulálunk a közönségdíjhoz. Mit jelent Önnek ez az elismerés?

– Köszönöm. Már régóta pályázunk termékeinkkel a közönségdíjra, vagy egyáltalán az év bioterméke díjra, úgyhogy nagyon örülök, hogy most összejött. Úgy gondolom, beérett egy munka gyümölcse és tényleg egy jó terméket sikerült létrehoznunk, mind ízvilágra, mind hatékonyságra, mind csomagolásra. Ez nem egyedül az én érdemem, hanem csapatmunka, aminek részesei a feleségem és a nálunk dolgozók is.

– Mit kell tudni erről a termékről?

– Egy relaxáló teát szerettünk volna készíteni, az volt a cél, hogy ebben a rohanó, stresszes világban egy olyan teát hozzunk létre, ami megnyugvást ad az embereknek. A gyógynövényes környezetbe társult be a süngomba, ugyanis annak van igazoltan nyugtató hatása. A mi bio gombás cégünkhöz méltóan gombás teát készítettünk. Bár filterezve van, amit gépek végeznek, én mégis úgy tekintek rá, hogy ez egy kézműves termék, mert minden más kézzel történik: kézzel rakjuk a tasakokba, kézzel csomagoljuk.

– Mit gondol, minek köszönhető a Nyugodt percekért teakeverék sikere?

– A titka maga az ízvilága, továbbá az, hogy tudományosan válogattam össze az összetevőket. Fitoterápiát tanultam, ez a megközelítés segített abban, hogy a gyógynövények egymás hatását ne kioltsák, hanem erősítsék, szem előtt tartva, hogy jó íze legyen. Természetesen bio összetevőkkel, ami ugye azért nehezített, mert mi nem használhatunk ízfokozókat. Úgy kell összeállítani, hogy a gyógynövények adják a valódi ízét. Egy gyógyteára sokan kóstolás nélkül legyintenek, hogy biztos rossz ízű, de nekünk sikerült egy olyan harmonikus ízt létrehozni, ami a szkeptikus vásárlókat is meggyőzi.

– A receptet biztos nem árulhatja el, de mik a teakeverék összetevői?

– Süngomba, levendula, csipkebogyó, citromfű, homoktövis levél.

– Avasson be egy kicsit a múltba, Önt milyen út vezette a biogazdálkodás felé?

– Nemes Mátyás biogazda a szomszédom, ő „rángatott” bele a bioba. A korábbi munkahelyem megszűnt és nem volt más utam, csak a mezőgazdaság. Mátyás azt mondta, hogy ha ezzel fogok foglalkozni, és ráadásul gombával, akkor csináljam bioban, mert olyan még nincs. Így indult az egész kalandom az ökogazdálkodással.

Mátyás segített a piacon is helyet szerezni, aztán egyre több terméket fejlesztettünk és mentünk előre. Nagyon érdekes, hogy a termékek 90%-át a vevők kérték. A ganodermát is egy vevőm ajánlotta, nem is ismertem előtte. Jönnek az emberek, elmondják, mit szeretnének és ha jó ötletnek tartom, megpróbálom megvalósítani. Így van most kávénk, kozmetikumunk, teáink, szaloncukrunk.

A jövőbeli tervem egy gombás fűszersó család, ezek vannak most fejlesztés alatt, próbálgatjuk, teszteljük. Majdnem egy év, mire piacra tudunk lépni egy termékkel, mire az ízét, csomagolását is addig formáljuk, hogy olyan minőség legyen, ami méltó hozzánk.

Hencz Imre

Hencz Imre a Bio fekete ribizli bor termékével az Év Bioterméke 2018 Szakmai díját kapta.

– Gratulálunk a szakmai díjhoz!

– Köszönöm szépen, nagy elismerés számomra és igazi meglepetés volt. A párom unszolására kerültem a versenybe. Azt mondta, nevezzünk be, veszíteni valónk nincs. Ez volt az első évünk, amikor sikerült egy olyan terméket előállítanunk, ami piacképes, engedélyekkel rendelkezik és minőségben is kiváló. Én nem vagyok a versenyek híve, de úgy voltam vele: miért ne próbáljuk meg? Megpróbáltuk, és hála Istennek sikerült nyernünk.

– Mit gondol, minek köszönhető a fekete ribizli bor sikere?

– A szakmai zsűri az ízvilágon kívül más szempontokat is figyelembe vesz. A csomagolás biztosan sokat lendített az álláspontjukon, mindent ellenőriztek, amit a címkén feltüntettünk. A borról is sokan mondják, hogy nagyon finom. Én a sajátomat nem szeretném dicsérni, de állítólag nagyon ízletes. Tehát külsőleg-belsőleg elnyerte a zsűri tetszését.

– Mit kell tudni erről a termékről, mik az összetevői?

– Természetesen kizárólag bio alapanyagokkal dolgozunk. Saját termesztésű bio fekete ribizlit dolgoztunk fel, kerül bele borélesztő és egyéb tápanyagok. Természetesen minden bio. Limitált szériában készült, kis mennyiségről van szó, mindössze 1200 palackról beszélünk. Az idei az első évünk, amikor piacra tudunk jutni, ez is indokolja a limitált mennyiséget.

Most már adóraktári engedélyünk is van a termékre, ott is szigorú szabálynak kellett megfelelni. Közel egy éve zajlik ez a fontos procedúra, de enélkül nem tudnánk értékesíteni a gyümölcsbort, mert ez jövedéki terméknek minősül, szemben a szőlőborokkal.

– Hol árusítja a díjnyertes ribizli bort?

– Több céggel vagyunk kapcsolatban. A díjat követően megnőtt az érdeklődés, ezért valószínű, hogy további értékesítési pontokon is jelen lehetünk ezentúl. Jönnek a felkérések, érdekesnek találják a terméket. A Váci Souvenir Bolt már forgalmazza, valamint a szintén váci Culinar Invest Kft. is. Szerződés előtti állapotban vagyunk a Mediline-nal, és van még egy pár elindult tárgyalásunk. Ezekről még nem szeretnék beszélni, de biztató a jövő.

– Mivel Ön nem árusít a Biokultúra Ökopiacon, valószínűleg kevesen ismerik még, mint biogazdát. Kérem, néhány mondatban avassa be az olvasókat, hogy hogyan került kapcsolatba a bioval, mióta foglalkozik ezzel, milyen termékei vannak még!

– 10-12 éve indult a Biokontrollal a kapcsolatunk, 14-15 évvel ezelőtt telepítettük az első fekete ribizli ültetvényünket. Nógrád megyében, Szente településen rendezkedtünk be a termelésre, megboldogult nagyszüleink éltek ott korábban. Családi vállalkozásként, 5 hektáron kezdtünk gazdálkodni, több fajta ribizlivel.

Magyarországon sajnos nem mindegyik fajta vált be, az időjárás közbeszólt. Jelenleg az 5 hektárnak körülbelül a felén gazdálkodunk intenzíven, a másik felét újratelepítjük.

Foglalkozunk még dióval is, 2 hektáron, ezt 3 évvel ezelőtt telepítettük, és szeretnénk majd feldolgozott formában piacra vinni.

Gacsó Anikó
(Biokultúra 2018/6)

December 1-jén délelőtt a biokultúra mozgalom ismert és kevésbé ismert, háttérben dolgozó személyiségei lepték el a MOM Kulturális Művelődési Ház gyönyörű kupolatermét. Olvass tovább

Idén december 2-án harmincadik alkalommal került megrendezésre a Biokultúra Tudományos Nap, melynek ezúttal is a MOM Kulturális Központ adott otthont. A teltházas rendezvényen színvonalas előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők, melyek az ökológiai gazdálkodást segítő hazai innovációkat mutatták be. Olvass tovább

„Hazai innovációk az ökológiai gazdálkodás érdekében” címet választották a szervezők a XXX. Biokultúra Tudományos Nap rendezvénynek, melyet 2017. december 2-án tartottak a budapesti MOM Kulturális Központban.
A rendezvényen elhangzott előadásokat alább lehet megtekinteni, letölteni: Olvass tovább

„Úton a modern biogazdálkodás felé” címet választották a szervezők a XXIX. Biokultúra Tudományos Nap rendezvénynek, melyet igényes tudományos szakmai tartalommal töltöttek meg az előadók. Az előadásokat alább lehet megtekinteni, letölteni: Olvass tovább