A kártevőirtás múltja

A peszticidek használata nem új keletű. Mezopotámiában a sumérok már 4500 évvel ezelőtt használták az első ismert rovarirtó anyagot, az elemi ként. A növényi eredetű rovarölő szerek közül a legrégebben ismertek egyike az ókori rómaiak által használt dalmát krizantém virágainak szárított őrleménye. Hatóanyaga az idegméregként ismert piretrin. A tizenötödik századra már több mérgező anyagot is használtak kártevőirtásra. A tizenhetedik században a dohánylevélből kivont nikotin-szulfátot inszekticidként használták, ezt a hatóanyagot napjainkban is alkalmazzák a rovarok elleni védekezésben, kártételük megelőzésében. Az 1940-es, 1950-es években a kereskedelmi forgalomban lévő peszticidek száma robbanásszerűen emelkedett, nem teljesen figyelembe véve az emberekre és a környezetre ható terheléseket. Ezeknek a hatása a 60-as évek végétől már jelentkezett is. Ez komoly figyelmeztető jel volt a növényvédő szereket gyártó cégek számára és fokozatosan előtérbe kerültek a humán egészségügyi és környezetvédelmi szempontok. Olvass tovább