Tag Archive for: év biogazdája

,

Pető Áron kertészmérnök, biogazda, a Biokert Szigetmonostor zöldségközösség gazdálkodója, a 2020-as év biogazdája

Belgrád rakpartról a bio minősítésig

„És akkor így belelkesültem.”

Pető Áron a padlizsántermést szemléli

Pető Áron a padlizsántermést szemléli

Áron az V. kerületi Belgrád rakpartra született és tizennyolc éves koráig igazi belvárosi gyerek volt. Amit persze fontos megjegyezni, hogy rendszeresen járt vásárlóként a biopiacra. Utána sokfelé lakott Budapesten, míg végül kétezernégy körül, amikor gyümölcstermesztés szakirányon kertész diplomát szerzett, a szentendrei térségbe költözött. Az egyetemet mintaszerűen végezte el: miközben zenekarokat szállított éjszakánként, a hajnali végzés után pár órára már a reggeli hét órás gyakorlaton ott volt Soroksáron és sok más vidéki gazdaságban.

Eredetileg egy kis családi nyaralót vett birtokba és ott kezdett el szakmai tudásával kísérletezni, így a családjának termelt először zöldséget. Noha a telek nem volt ideális a termelésre, a visszajelzés annál inkább ideális volt arra, hogy még komolyabban a gazdálkodás felé vegye az irányt. Amikor már olyan sok volt a termény, akkor elkezdte keresni, hogy hova menjen, merre tovább. Úgy emlékszik vissza, hogy az első egy­hektáros földdarabon volt egy fólia és az első paradicsom, szabadföldi répa, retek és sok saláta!

Miközben a Villányi úti kertészeti egyetem biotanszéke hatással volt rá, a mai napig hálás a növényvédelem tárgy oktatóinak a szemléletmódja formálásáért. Ugyanakkor saját tapasztalatai és a gyakorlat befolyásolta igazán szakmai gondolkodását: leginkább a gyümölcstermesztéshez való viszonya határozta meg, hogy biogazda lesz. A következő lépés a már hektáros föld művelése mellett, a bio minősítés megszerzése volt számára.

Áron a termesztésben abszolút biomániás, de nem retteg attól, hogyha eszik valamit, akkor abban mi lehet. Zöldségből nagyrészt próbálja azt enni, amit ő maga termel.

A bionak látja az egészségmegőrző szerepét, amellett a törődés mellett, amit az ember magának ad a termények kiválasztásán, feldolgozásán, saját idején keresztül.

A megszállott gazda, aki a biopiacra vágyik

„Hogy a legnagyobb frissességet biztosítsam.”

Közösségi átadás helyszíne

Közösségi átadás helyszíne

A termények eladását a szentendrei piacon kezdte. Fő növényei a retek, saláta és újhagyma volt, természetesen frissen szedve. Az (volt) az elve, hogy az aznapi szedés az igazi, így már reggel négykor szüretelt, pedig nem is volt még vize a földön, tehát hazaszaladt, megmosta a zöldséget és úgy ment piacra. Nyilván ez anyagilag nem volt nagyon rentábilis, viszont sokan megismerték, így viszonylag gyorsan kialakult egy lelkes vevőköre, akik hetente újra keresték.

Amikor meglett a bio tanúsítványa, akkor elkezdett próbálkozni, hogy bejusson biopiacra. Először az újpestire jutott el, de nagyon szeretett volna a MOM piacon is megjelenni. Amikor bekerült, a biopiac vevőitől további megerősítést kapott. Igaz, néha mindent eladott, de nem mindig, vagyis el kellett gondolkodnia, hogy ne a komposztra termeljen. Évekig járt oda, ugyanakkor új utakat keresett, a bio elveket más környezetbe ágyazva is szívesen kipróbálta volna, de a forma lehetőségét még kutatta.

2009 táján a Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE) megkereste őt (is) egy francia gazda kíséretében, akik a Francia­országban működő úgynevezett AMAP modellt népszerűsítették Magyarországon. Az első beszélgetések nem voltak túl sikeresek a külföldi és a magyar gazdák között: a modell, a gondolkodás nagyon más szemüveget, új logikát jelentett még akkor Magyarországon.

Közösségi mezőgazdálkodás elhelyezése
(Birtalan és mtsai. 2019. „Egészség a közösség által támogatott mezőgazdálkodásban” című cikk egy részletének átirata)
A közösség által támogatott mezőgazdaság (Community Supported Agriculture = CSA; francia megközelítésben: Association pour le maintien d’une agriculture paysanne = AMAP; magyarul leginkább a zöldségközösség terjedt el) olyan egészséges helyi (alternatív) élelmiszerforrás a fogyasztók számára, ahol a termelő rendszeresen szezonális és bio-élelmiszerekkel látja el a fogyasztót éves elköteleződés keretében. A CSA-k jellemzően helyi viszonyokra adaptált formái mára jelentős teret nyertek mind az EU-ban, mind az USA-ban.
A CSA koncepciója az 1960-as években született egymástól függetlenül Japánban (japán háziasszonyok megfelelő minőségű élelmiszer iránti elköteleződése) és Európában (biodinamikusan dolgozó gazdákat támogató fogyasztói csoportosulások), majd terjedése az 1980-as években Amerikában kapott igazi lendületet (Réthy és Dezsény, 2013; Vasquez és mtsai, 2017). A 2015-ös áttekintés szerint Amerikában 7 398 (United States Department of Agriculture, 2015), Európában definíció függően kb. 2 800, vagy 6 300 (European CSA Research Group, 2015), hazánkban jelenleg 15 zöldséggel és 1 hússal dolgozó CSA van (Tudatos Vásárlók Egyesülete, 2019).
A definíciófüggő statisztika (lásd európai adatok fentebb) jól mutatja, hogy a CSA-nak sokféle típusa van, mégis a központi gondolat nagyjából egységes mögöttük: a fogyasztók és a termelők CSA keretein belül történő közvetlen kapcsolódása az élelmiszer-termelés kockázatainak és előnyeinek megosztásán alapul. A jellemzően ökológiai gazdálkodó és helyi kistermelők zöldségterményeiket a szezon elején a hozzájuk jelentkező tagok létszámára tervezik és termelik meg. A résztvevők általában általuk választható dobozméretű (4 fős, vagy 2 fős család zöldségellátására számolt) terménymennyiségre jelentkeznek. A mintegy 40-50 hétnyi szezonra elköteleződött tagok havi fix általányt fizetnek a termelőnek, aki az adott szezonban az elköteleződőkre számolva tervez, majd a feldolgozatlan, általában aznap/előző nap szedett friss terményeket a résztvevők heti rendszereséggel kapják meg egy adott átvételi ponton. A szezon előre meghatározott hosszúságú, ennélfogva a termények fajtái (általában 40-50/szezon) és mennyisége hétről hétre variálódik az ökológiai gazdálkodás, illetve a természeti körülményeknek való kitettségtől függően.

Fűtetlen fóliasátrak és a gazdaság központja

Fűtetlen fóliasátrak és a gazdaság központja

A biopiacon túli biovilág

„Ez a jövő.”

Áron végül kockáztatott: (mikor sikerült megértenie, miről szólhat a közösség által támogatott mezőgazdálkodás,) bele is vágott a rá következő tavasszal ebbe a termelésbe, a közösségi formába. Az első vevők a szentendrei piacról jöttek a vásárlóik közül, mert a többi helyen nem hirdették ezt a lokalitás elve miatt. A vevőket először megkérdezte, akarnak-e hírlevelet kapni a biogazdálkodásról, majd közülük lettek az első tagok, akik „bevállalták” vele együtt a közös kockázatviselést.

Az első szervező beszélgetésekre elment Áronékhoz egész sok érdeklődő, ebből tizenöten kezdték meg végül az első szezont. (Tehát azért annyira nem volt nagy a sikere a dolognak.) 2009-ben nagy újdonságnak számított a közösségi mezőgazdálkodás az országban. Végül elindultak, noha úgy számoltak, hogy hatvan családra van elég termény. A maradékot, ami mindenképpen megtermett, pedig vitték piacra. Dilemmás kezdés és év volt. A szerepek megtalálása sem volt egyszerű: akár még az is előfordult, hogy annyira kevésnek érezte egyik-másik terményét Áron, hogy inkább odaadta az egészet a tagoknak, nem is ment piacra. Úgy gondolta, hogy ez a jövő, fontos, hogy elégedettek legyenek a tagok, vagyis a kockázatmegosztás ellenére a termelési kockázatot ő vállalta magára. Ez az év talán Áron egyik legnehezebb szakmai éve volt: akkor pénteken zöldségközösség átadás volt, szombaton piac, szerdán piac, csütörtökön bioboltba szállított.

A következő szezonra már harmincan jelentkeztek, ami szintén futkosós, ebből kifolyólag igen megterhelő évre sikeredett. Később átgondolva a lehetőségeket Áron „ultimátumot adott” a tagoknak: vagy 60 taggal vágnak bele a rákövetkező évbe, vagy sehogy sem. Megkérte az elégedett tagokat, népszerűsítsék barátaik és ismerőseik között ezt a vásárlói hozzáállást. Végül el tudtak indulni hatvan taggal, így ő abbahagyta a piacozást, beszállítást és azóta a taglétszám nem probléma. Mostanra stabilan évente kb. 120 tagja van és ő maga is igazi tapasztalatokkal rendelkezik a „hogyanban”.

A 2020-as év biogazdájának elvei gazdálkodóként

„Termelésben abszolút biomániás vagyok.”

Áron párjával és édesanyjával működteti 5,5 hektáros földjüket a Szentendrei-szigeten. A terület egy része 0,25 hektáron fóliasátraknak ad otthont. A szabadföldi területeken szántóföldi-zöldséges vetésforgó elveit követik és a fóliasátrakban is betartják a vetésforgó szabályait, az öt kultúránkénti visszatérhetőséget. Ezért minden évben vannak pihentetett, gabonával bevetett és pillangós területeik a talajélet megóvása érdekében. A területeket helyi állattartóktól származó szervestrágyával gazdagítják (ami ki is mutatható humusznövekedést mutat a vizsgálatokban).

Az évek során kialakult a szaporító anyagok beszerzésének útja, amely során a vetőmagok kiválasztásán túl a palántanevelés színvonalának javításán is folyamatosan dolgozott. Elérte, hogy az összes palántát, amit felhasználnak, a saját palántanevelőikben termeszthetik. Egyik kedvenc szakmai kihívása, hogy mivel a dinnyéket nem lehet saját gyökéren megtermelni megfelelő méretben a földjén (a termőtalaj nagy része középkötött öntéstalaj), hogyan érjen el magas színvonalú biotermény minőséget. Végül oda jutott, hogy évek óta oltja a dinnye palántáit, a fajták vetőmagjának beszerzésétől az oltás körülményeinek biztosításan keresztül felügyel minden részletet.

A tagjai számára az egyik legfontosabb a termények sokfélesége, így az egyik legnépszerűbb zöldségénél, a paradicsomnál is nagy hangsúlyt fektet a fajták sokszínűségére. Mivel évek óta több tájfajtának és különleges szabad elvirágzású fajtának a magját fogja meg saját részre, így mára egy 12 fajtából álló paradicsom kollekcióval büszkélkedhet.

Növénytársítás a „vándor” fóliasátorban

Növénytársítás a „vándor” fóliasátorban

A 2020-as év biogazdájának elvei a közösségben

„Nem szabad a tagokat megkötni.”

Áron főként saját, akár a bioszabályoknál is szigorúbb szabályainak megvalósítását élvezi szakmailag a zöldségközösségben, amihez a keretrendszer biztonságos, kiszámítható működést biztosít számára. Ez azt jelenti, hogy a zöldségközösség a bevétel szempontjából kötött jövedelmezést jelent (megállapodás szerint), vagyis máshogyan ad biztonságot, mint a piaci értékesítés. Ugyanakkor nagyon fontos számára, hogy csak saját terményt ad és a költségek megosztására fókuszálhat: semmiféle presszió nincs rajta azért, hogy többet termeljen. Persze elképzelhető, hogy az elégedetlen tag elhagyja, amiből ő viszont tanulhat: ezt a közvetlen visszajelzések alapján tudja megtenni.

A másik oldalon természetesen ez nagy kötöttség. Noha sokat lehet töltődni a szállítások során a beszélgetésekből a tagokkal, mégis van, amikor annyira sűrű ez a programozottság minden héten, hogy már szinte majdnem úgy érzi, hogy minden nap csütörtök (ez a Biokert szállítása napja) van. A zöldségközösség szakmai kihívásokat is rejt: a zöldségek összetétele többféle, minden évben hoznak be új növényeket, és próbál újdonságokat is termelni Áron. A szezonális sokféleséget a tagok nagyon értékesnek is találják: például tizenkét féle termény szokott lenni akár a nyári időszakban a heti zöldségmegosztáson. Ezt azt jelenti, hogy paradicsom, paprika, uborka természetesen alap, de azon belül háromféle uborka van és ötféle paprika. Sajnos a teljes szezonra tervezett kilencven növényfajból öt-tíz biztos nem sikerül minden évben, miközben volumenét tekintve nyáron akár 2 tonna termény is szétosztható hetente.

Negyven hetet szállítanak egy évben. De ez nem kőbevésett elv, volt olyan, hogy negyvenegy hét volt, máskor harminckilenc, harmincnyolc. Az a lényeg, hogy mindent odaadnak (karácsonyig), amit termeltek. A növények kapcsán az a legfontosabb számára, hogy a tagok elégedettek-e, megeszik-e, finom-e, tényleg olyan-e, hogy az beleillik az ő étkezési szokásaikba, vagy tudnak-e vele mit csinálni. Szerencsére Áron elégedett dolgozóival és számíthat is rájuk.

Áron közösségében az a hozzáállás, hogy minden egyes dolgozó egy egész dobozméret tulajdonosa, ugyanakkor a szétosztás sorrendje meghatározó: először megkapják a tagok a részüket és aztán jönnek a dolgozók. Áronék a terményeket ömlesztve szállítják és kiszámolják, hogy egy-egy átadási pontra mennyi jut és ott hányan várják őket. A tagoktól felelős viselkedést vár el: nem ellenőrzi őket, sem a saját részük lemérésekor, sem a lemondásaikat, pótlásaikat tekintve. Nem tartja feladatának annak figyelését, hogy ezt becsületesen csinálják-e, de biztos benne, hogy igen. Áronék mérleget is visznek, a tagok maguknak mérik le saját részüket. Ezt akkor vezette be a Biokert átadásokon, amikor az első időszak végén realizálta a felhasznált zacskómennyiséget (akkor még előre bezacskózva osztotta a dobozmennyiségeket). Általában a kiosztás végére meg szokott maradni annyi termény, hogy a dolgozók is kapnak belőle és végül maga a gazda is.

CSA-ban való részvétel
(Birtalan és mtsai. 2019. „Egészség a közösség által támogatott mezőgazdálkodásban” című cikkéből)
A CSA tagság a résztvevők egészsége számára nemcsak a minőségi élelmiszer fogyasztása szempontjából lehet fontos állomás, hanem egészségmagatartásuk vonatkozásában is. A kutatások egy része kifejezetten az egészséges életmód garanciájaként ajánlja a CSA részvételt (Allen és mtsai, 2017; Cohen és mtsai, 2012; Rossi és mtsai, 2017). A saját terményrész elfogyasztásának heti kényszere miatt a CSA tagok többet étkeznek otthon, így kevesebbszer vesznek igénybe menzai, vagy éttermi szolgáltatást (MacMillan Uribe és mtsai, 2012; Perez és mtsai, 2003), mivel nem akarják kidobni a saját termelőjüktől kapott minőségi élelmiszert, így annak elfogyasztására törekszenek (Kis, 2014; Lamb, 1994; Rossi és mtsai, 2017; Russell és Zepeda, 2008; Wharton és mtsai, 2015). A kontrollcsoportos összehasonlítások alapján a CSA részvétel növeli a zöldség- és gyümölcsfogyasztás mennyiségét és/vagy változatosságát (Cohen és mtsai, 2012; Landis és mtsai, 2010). Ugyanakkor valódi kihívást is jelent a tagok számára, hogy a terményhányad mennyiségét és összetételét nem ők választják meg a heti „csomagban” (Goland, 2002; Lang, 2005; Rossi és mtsai, 2017). Míg történetileg a kollaboratív működés (erős közösségi elem/közösségiség) volt jellemző az első CSA-kra (Feagan és Henderson, 2009; Lang, 2010), a jelenlegi tagok számára sokkal fontosabb az egészséges étkezés; a bio, magas tápanyagtartalmú élelmiszerek elérésének igénye került előtérbe (Lang, 2010; Schnell, 2007).
Mára ismert, hogy a CSA-ban való részvétel nemcsak a táplálkozás terén, hanem számos más területen is változásokkal jár együtt: a tagok érzékenyebbé válnak a környezetvédelmi problémákra, jobban tudják értékelni az élelmiszereket és a termelés folyamatát, elköteleződnek a helyi és fenntartható források keresése iránt (Birtalan, 2020). A részvevők a közvetlen kapcsolódás révén új tudásra is szert tesznek pl. élelmiszer-biztonsági kérdésekben, vagy a különböző ételek és étrendek ökológiai és egészségi hatásait tekintve (Sarmiento, 2017). Talán nem véletlen, hogy a kutatások egy része a helyi élelmiszer-környezet („local food environment”) táplálkozásra gyakorolt speciális hatásainak továbbgondolását javasolja (Caspi és mtsai, 2012), vagy jótékony hatását hangsúlyozza (Salois, 2012).

A tagoktól sok visszajelzést kap, ami emberileg is jól esik számára, ugyanakkor tapasztalja, hogy az élet sok mindent hoz. Akár alapító tagok is kerültek ki a közösségből egy-egy élethelyzet miatti változás okán. Sajnos mindig van fluktuáció a tagok között, amire van is nemzetközi hüvelykujj szabály: tíz-tizenöt százalék a normális ráta, de ha negyven százalék lemorzsolódik, akkor baj van, sőt, akkor komolyan el kell gondolkodni, hogy valamit nagyon nem jól csinál a gazda.

Áron (nagyon sokáig) fontos szerepet tölt(ött) be a zöldségközösségi gazdák között. Van egy informális hálózatuk, ahol szó van a részvételi minőségbiztosítás kezdeményezésről, de még sok kérdésen gondolkodnak, hogyan lehet ezt igazán jól csinálni. TVE szervezett országszerte előadássorozatot a közösségi gazdálkodás népszerűsítésére, a gazdák értékesítési gondjainak alternatív megoldásaként, amin Áron is többször részt vett előadóként. Áron elsősorban azt tartja szem előtt, arra szerződött a tagokkal, hogy az ő gazdaságából kapnak terményt, és ő ezt a gazdaságot garantálja is.

Tudásmegosztás a biokertben

Tudásmegosztás a biokertben

Dilemma mindig van!

„Nem vagyok magabiztos állandóan, csak nem félek.”

„Gazdálkodásilag olyan, mintha könnyen átlátható lenne a rendszer, pedig nem az” – mondja. Sokszor becsapják magukat a közösségi gazdák: nagyon fontos átlátni, hogy mi az, amit bele kell számolni a működési költségek közé. Ha támogatást kap a gazda, az hova számít? És erre vannak a TVE képzései egyébként, ahol próbálnak a dilemmákról közösen gondolkodni (pl. a földek állapotának ápolása a gazdát terheli?, a közösség finanszírozza teljes egészében a termelést?). KÖKISZ néven alakult a közösségi gazdák csoportja, akikhez lehet bátran fordulni tanácsért a témában még kezdőknek.

Noha már bejáratott Áron modellje, nehéz mindig szem előtt tartani, meddig tart a munkaideje és meddig tart a szabadideje, magánélete. Neki fizetnek a tagok, majd az első mindig az, hogy ki legyenek fizetve a dolgozók, utána ki legyenek fizetve a számlák, a további követelések, utána vegyen alkatrészeket, anyagokat stb. és utána, ha marad, azt tudja csak magára költeni. Ennek pedig van egy hektikussága is, ami igen távol áll a havi fix kifizetések modelljétől.

Birtalan Ilona Liliána
ELTE Pszichológiai Doktori Iskola,
ELTE Pszichológiai Intézet,
ELTE Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet
(Biokultúra 2021/2-3)

Czeller Gábor az Év Biogazdája 2017-ben

– Hogyan kezdett hozzá a biogazdálkodáshoz? Mi motiválta?

– Az egyetemi évek után a Tamási Állami Gazdaságban dolgoztam, ahol ötezer hektáron zajlott a növénytermesztés. Akkoriban természetes volt az intenzív vegyszeres növényvédelem, ám az évek során kezdtem úgy érezni, hogy ezt az állapotot sokáig már nem lehet fenntartani. Emlékszem, mikor láttam egy őzet legelészés közben összeesni – repcedarázs ellen végzett növényvédelmi kezelés után tévedt a táblára a vad –, ekkor beszéltem meg egy találkozót egykori tanárommal, Márai Gézával, aki takarmányozástant tanított a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Tulajdonképpen ő volt az, aki motivált, hogy elinduljak ezen az úton. Elkezdtem biogazdálkodni két társammal, árral szemben eveztünk, akkoriban nehéz volt megértetni az emberekkel, hogy miért is jó az ökológiai gazdálkodás. Sokat köszönhetek néhai Egerszegi György barátomnak, akivel külön utakon, de egymást segítve próbáltunk helytállni a biogazdálkodásban a vegyszeres kezelések virágkorában.

– Meséljen kicsit a gazdaságról! Mivel foglalkoznak?

– 1992 óta gazdálkodunk, eleinte csak szántóföldi növénytermesztés volt, ezt követték a gyümölcsültetvények és ma már két hektár kertészetünk is van. A gazdaság mérete 92 hektár körül van, ennek java kb. 65 hektár szántóföld, 14 hektár gyümölcsfás ültetvény és 1-1,5 ha vegyes kertészet. A kertészetben megtermelt árut a biopiacon értékesítjük, de készítünk aszalt gyümölcsöket és lekvárt is.

Mivel állattenyésztést tanultam, mindig is szerettem volna állatokat tartani. Ez a vágyam is teljesült, ma már baromfi és szarvasmarha is van a gazdaságban. Hat éve tartunk szarvasmarhát, jelenleg 12 anyatehén és a szaporulata alkotja az állományt. Egyik nagy álmom, hogy bio steak house-t is létrehozzunk a gazdaságban. Ez egyelőre még a távlati tervek között szerepel, de bízom benne, hogy sikerül megvalósítani.

Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, rengeteg jó ötlete van. Többek között ő szerette volna, hogy a gazdaságot a biodinamikus szemléletmóddal kezdjük művelni. Nekem szükségem volt arra a húsz évnyi tapasztalatra és „ráhangolódásra”, hogy a biodinamikus gazdálkodás szellemi hátterét elfogadjam, a gyakorlati fogásait megtanuljam, neki ez sokkal korábban sikerült. Negyedik éve ebben a szellemiségben gazdálkodunk, a Demeter minősítést is megkaptuk.

– Milyen hatással van a biogazdálkodás a hétköznapi életükre?

– Elég nehéz lenne elválasztani a kettőt. Mi nem csupán így gazdálkodunk, ebben is élünk. A saját gazdaságunkban megtermelt élelmiszereket fogyasztjuk, még saját lisztet is készítünk – Szécsényben egy ellenőrzött malomban dolgozzák fel a gabonákat, többféle liszt is készül. Amit a saját gazdaságunkban nem tudunk megtermelni azt biogazda társainktól vesszük meg mi is a biopiacon. Két gyermekünk is ebben a közegben nőtt fel. Kicsi koruk óta bioélelmiszert fogyasztanak és mindkettőjük egészsége kifogástalan.

– Mit jelent Önnek az Év Biogazdája Díj?

– Nagyon jólesett, hogy én kaptam az Év Biogazdája díjat. Természetesen az ember nem azért áll biogazdának, hogy azért elismeréseket gyűjtsön be. Igazság szerint már többször is felmerült a jelölés, de eddig valahogy mindig sikerült elhárítanom. Idén a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. munkatársai javaslatára a vezetőség elfogadta és nekem ítélte meg ezt az elismerést. Megtisztelő, hiszen a tanúsítószervezet ellenőrei, tanúsítói jól ismernek engem is, a gazdaságot is, és az elmúlt 25 éves biogazdálkodói tevékenységemet is. A kezdeti nehézségek ellenére – mikor még őrültségnek számított a vegyszermentes gazdálkodás –, úgy tűnik az idő engem igazolt.

– Nehéz ma biogazdának lenni?

– Ma már sokkal könnyebb érvényesülni biogazdaként, hiszen ott a sokféle pályázati lehetőség, az állami támogatások, melyek anyagilag hozzájárulnak a gazdaság beindításához, fejlesztéséhez. Ezen kívül jelentős különbség, hogy a köztudatba már sokkal jobban beépült az ökoszemlélet. Egyre nagyobb a biotermékek piaca, jók az értékesítési lehetőségek. 20 évvel ezelőtt ezek mind hiányoztak, de így is sikerült fennmaradnunk.

Azonban azt nem állítom, hogy egyszerű biogazdálkodni. Talán az első három év a legnehezebb. Ebben az időszakban ugyanis nem csak a területnek kell átállnia, hanem a gazdának is teljes szemléletváltáson kell átesnie. Főleg akkor jelenthet ez problémát, ha valaki konvencionálisból szeretne átállni biora, hiszen meg kell értenie, hogy többé nincs olyan, hogy „gyomirtás”…

– Mit gondol, hogyan lehet valaki sikeres biogazda?

– Fontos, hogy ne csak az anyagi szempontokat tartsák szem előtt. Ha valaki emiatt kezd el biogazdálkodni, akkor csalódni fog. A mögöttes tartalmat kell nézni, azt hogy ezzel a gazdálkodási móddal mit hagynak maguk után a környezetben és milyen minőségű élelmiszert állítanak elő. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a biogazdaság nem lehet sikeres gazdasági szempontból is. Viszont ne ez legyen a motiváció, nem ez a lényeg. Csak akkor lehet valaki sikeres biogazda, ha ezt belátja és sikerül átesnie a korábban is említett szemléletváltáson.

Szeder Fruzsina
(Biokultúra 2017/6)

Nemes Mátyás az Év biogazdája 2015-ben

– Mióta foglalkozik biogazdálkodással és hogyan kezdtek hozzá?

– A történet az 1980 körüli években kezdődik. A mostanra már külön ökogazdálkodó fiaink – akiknek már lassan felnőtt gyerekeik lesznek – a nyakamban lovagoltak a BNV területén egy mezőgazdasági vásáron. Ekkor még létezett és szemet gyönyörködtető volt a Biokultúra Egyesület bemutatókertje, ahová betértünk. Megfogott az ott szorgoskodó, a látogatókat felvilágosító, útba igazító emberek kedvessége és szemlélete.

Ez a szemlélet ott és akkor megfertőzött. Akkor az élet teljesen más területén dolgoztam, viszont a fertőzés annyira súlyos volt, hogy elkezdtem gyűjteni azokat a vékony kis füzetkéket és a biogazdálkodással kapcsolatosan megjelent irodalmat, ami akkor a polcon még körülbelül 7-8 centiméteren elfért. Ma már mindenki tudja, hogy a könyvtárakban több méterre rúg a Magyarországon fellelhető ökológiai gazdálkodással kapcsolatos irodalom. Aztán az élet úgy hozta, hogy hobbikertünk lett, amit akkor ugyan még nem bioként műveltünk. Talán mert kicsi és kevés volt a tudás és akkor talán nem is volt annyira ismert, elismert a biogazdálkodás. Aztán 1998-ról 99-re Szécsényiné Erzsike egy biotanfolyamot szervezett Kunszállás-Fülöpjakabon, amit azóta – ha jól tudom – egyetlen tanfolyam múlt felül, mert ez alkalommal 135-en levizsgáztak. A tanfolyam hallgatói közül mintegy 10% még ma is Kiskunfélegyháza környékén biogazdálkodást folytat. Azóta gyarapodtunk is, mert a családból mind a két fiam, a családjával együtt organikus termelést folytat.

– Mekkora a gazdaság, hányan dolgoznak benne?

– Inkább azt mondanám a gazdaságról, hogy mekkora kiterjedésű Fülöpjakabon az az ökológiai módon kezelt terület, amelyet ma megművelünk. Körülbelül 100 ha van a falu határában, ez majdnem 10%-a a kicsi falunak, tehát jelentős mennyiségű földterület van ökológiai művelés alatt, és szerencsére a közelünkben nagyobb erdőterületek is vannak. Nekünk mintegy 22 ha földünk van, ennek egy részét ugaroltatjuk. A földek nagyon alacsony aranykorona értékűek és csak öntözéssel művelhetőek. Ezeknek a területeknek a humusztartalmát zöldtrágyázással szeretnénk gazdagítani. A humusztartalom el kell, hogy érje azt a szintet, hogy ott eredményesen lehessen termelni. Ha megfelelő a humusztartalom, akkor ki lehet építeni az öntözőrendszert, és meg kell keresni azokat a növényeket, amelyek ezen körülmények között jól érzik magukat, és bár lehet, egy picit több munkával, de megfelelő gazdasági hasznot is hoznak, és eközben nem zsaroljuk, nem szegényítjük a talajt.

– A faluban mások is elkezdtek biogazdálkodni?

– Az akkori tanfolyamnak a hallgatói közül a polgármesterünk, Csáki Pál, azóta már a családba került Polyák Mária, illetve Csányiné Margitka, aki már 70 fölé került, azóta is biogazdálkodik. Azután bővült a létszám, mert amikor a Gábor fiaméknál megszületett az első unokánk, akkor a menyem azt mondta, innentől kezdve mi is biogazdálkodást folytatunk. És talán már másnap be is jelentkeztek a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-hez az ökogazdálkodók közé. Valamiért, talán a baba születése kapcsán, olyan indíttatást kapott, hogy neki is tisztán kell a családot táplálni és úgy érezte, hogy a környezetét is megfelelően kell kezelni. 2015-ben adták át a falu határában egy ökológiai gyógynövény bemutatókertet. A bemutatókertet az Éminence Hungary Kft. tulajdonosai, a Koronczay szülők és gyermekeik hozták létre. A két Koronczay testvér a kecskeméti Biola Biokozmetikai Kft. termékeit importálja Kanadába. A kozmetikumokhoz használt alapanyagok egy része a falu biogazdálkodóitól, a mi kertünkből és a bemutatókertből származik.

– Milyen terveik vannak Fülöpjakabon?

– A biogazdálkodásunk során egykor Szécsényi Sándorné Erzsike olyan óhajt fogalmazott meg, hogy épüljön Fülöpjakabon egy feldolgozó üzem, de ezt sajnos már nem élhette meg. Most eljutottunk odáig, hogy a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Területfejlesztési Operatív Programjában 5 ilyen feldolgozóüzem felépítését tervezik, ezek közül az egyik nagy valószínűséggel Fülöpjakabon lesz. Szándékaink szerint ez PI-technológiával termelt alapanyagokat és biozöldségeket fog feldolgozni. Reméljük, hogy ez a környék biogazdálkodásának is újabb lendületet ad. Az, hogy mit fog az üzem feldolgozni, attól függ, hogy a mostani és jövendőbeli kollégáink mit lesznek képesek kitartó munkával megtermelni. Én úgy szeretném, hogy azok a gazdák is érdekeltté legyenek téve ennek az üzemnek az eredményes működésében, akik az alapanyagot megtermelik. A tervet megfogalmazóknak feltett szándéka, hogy az innen kikerülő termékekre a fair trade jel felkerüljön.

– A biopiacon könnyű megtalálni Nemes Mátyást, ő kínálja talán a legtöbb fajta friss szezonális zöldségfélét és mindig sorok állnak a stand előtt. Mi jót kínál most a piaclátogatóknak?

– Nagyon sokféle zöldségünk van, minden szezonnak megvan a sajátja. Télen és kora tavasszal azokat a zöldségeket kell, vagy lehet árulni, amelyek a nyáron megfelelően begyűjtötték az energiát. Ezeket a tároló helyen, pincében, kamrában eltároltuk. Természetesen megjelenik a klasszikus sárgarépa, petrezselyem, zeller, pasztinák, cékla, a fekete retek és a burgonya, aztán ez a sor már bővült a Dioscorea batataval, a fénygyökérrel, továbbá idéntől fél ha földimandulával, illetve nagyobb területen termelünk még csicsókát, sütőtököt. Polarizálódik a dolog, mert az ember idővel nagyon sok mindent megtanul. Másik kérdés, hogy véletlenek nincsenek, időközben az egyik fiam, aki táplálkozástannal foglalkozik, elvégzett egy kétéves természetgyógyász kurzust és így jelen van az a tudás is, ami a gyógyszerek nélküli táplálkozás által történő egészségmegőrzést szolgálja.

– Ezekben a téli hónapokban mit javasol, mit fogyasszunk ilyenkor, mi az, ami segít átvészelni ezt a fényszegény időszakot?

– Az előbb említettem, hogy azok a gyökérzöldségek, amelyek adott esetben tárolásra kerültek, rendelkezésre állnak. Ezen kívül a globális felmelegedésnek van egy kis pozitív hatása is. Vannak fóliáink, és a nyáron, vagy ősszel, a jó energia és fényviszonyok között megnevelt zöldségek, így a hidegtűrőek, mint a spenót, a távol-keleti levélzöldségek, a tat soi, pak choi, a kínai kel, a megnevelt fehérretek, rendelkezésre állnak, ezeket a fóliákból ilyenkor is lehet szedni. Pusztán azzal, hogy a külső behatásoktól valamilyen szinten minimális munkával megvédjük, a fóliák friss zöldségeket biztosítanak szinte egész télen keresztül.

– 2015-ben elnyerte az Év biogazdája címet. A sok éves tapasztalattal a háta mögött mit üzen azoknak a fiatal gazdáknak, akik most vágnak bele a biogazdálkodásba? Milyen jó tanácsot tudna nekik adni?

– Három dolgot. Ez úgy hangzik, hogy tanulni, tanulni, tanulni, aztán még hármat, tapasztalni, tapasztalni, tapasztalni. És hogy a 3×3 meglegyen, keményen dolgozni, dolgozni és dolgozni, és ha valaki ezt a 3×3-at igen keményen, legalább 3 esztendeig betartotta, akkor utána már nincs más dolga, mint hogy további kemény, szívós munkával eredményre vigye a saját gazdálkodását és természetesen a legfontosabb az, hogy az utódainknak őrizzük meg a Földanya egészségét.

És még egy utolsó gondolat: tiszteletet az égieknek, szeretetet az embereknek, fogadd el önmagad, és szolgáld a Földanya élőlényeit. A szolgálatért cserébe kapsz tiszta táplálékot, a tiszta tápláléktól tiszta gondolatot. Mert elfogadod önmagad, cserébe kapsz testi és lelki egészséget. Embertársaidtól szeretetért szeretetet, s az égiektől a tiszteletért bölcsességet. Sok ember láthatja a célt, de csak a bölcs ember találja meg a hozzá vezető utat. Minden ökogazda társamnak sikerekben gazdag boldog új esztendőt, és eredményes gazdálkodást kívánok 2016-ra!

Nagy Judit
(Biokultúra 2015/6)