Az utóbbi években egyre több olyan növényvédőszer kapott forgalomba hozatali és felhasználási engedélyt Magyarországon, amelyek megfelelnek az ökológiai gazdálkodás szigorú feltételrendszerének és a biogazdálkodók eszköztárát bővítik az eredményesebb és jövedelmezőbb gazdálkodásukat elősegítve. Olvass tovább
Párhuzamos gazdálkodásnak nevezzük azt az esetet, amikor egy gazdasági egységen belül előfordul ökológiai és nem ökológiai (szokványos, konvencionális) földterület, illetve termesztésmód is.
Az ember régi vágya, hogy a természetben előforduló élőlények képességeit saját hasznára fordítsa. A biológiai növényvédelem során a kártevő rovarok, atkák természetes ellenségeit, hasznos ragadozó vagy parazitoid fajokat alkalmazunk a kártevők visszaszorítására. A hasznos rovarok azonban nem feltétlenül ott és akkor vannak jelen, ahol mi szeretnénk. Vagy ez mégis lehetséges? Olvass tovább
A mai értelemben vett mezőgazdaság 10-12.000 évvel ezelőtt kezdődött. Az ember magához kötötte és szelidítette a környezetében élő állatokat és hasznosította azok tejét, húsát, tojását. Tudatosan válogatta és elültette a környezetében található ehető növények magjait, később keresztezte a növényeket. Így alakult ki a mezőgazdaság. Olvass tovább
A méhészet egyes szakmai titkai sokáig apáról fiúra öröklődtek, ugyanakkor az intézményes képzési igény sem mai keletű. A hazánkat is érintő első komolyabb, szervezett oktatás a Mária Terézia alapította bécsi méhésziskola volt, majd a keszthelyi Georgikonban is fontos szerepet kapott a méhészeti ismeretek továbbadása. Szarvason Tessedik iskolája is magas szakmai színvonalat képviselt. A 20. század elején, Gödöllőn indult igen alapos, széleskörű bentlakásos képzés kisebb csoportokkal. Később, a Zalaapáti Méhésziskolában is sokan szereztek oklevelet a mai idősebb generációból. Az önálló tanulást is jól megalapozta, segítette – többek között – Örösi Pál Zoltán „Méhek között” című műve, amely az ötvenes évektől máig megtalálható a könyvkínálatban. Olvass tovább
A kemikáliáktól való tartózkodás miatt az élet minden területén megnőtt az érdeklődés a természetes eredetű anyagok, vegyületek iránt. E sorok írója környezetvédelmi megfontolásból 22 éve kutatja a magyarországi flórában azokat a növényfajokat, amelyek allelopátiás hatásuknál fogva gyomszabályozás céljára közvetlenül alkalmazhatók. Olvass tovább
A szőlőültetvények és gyümölcsösök legveszélyesebb kártevői közé tartoznak a fitofág atkák, ezek közül is a leggyakrabban a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) (ábra balra), a piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi), valamint a szabad szemmel nem látható apró szőlő levélatka (Calepitrimerus vitis) (2. ábra) fordul elő. Olvass tovább
Nincsenek csodák! Az ökológiai gazdálkodásban a megtermelt növények fajlagos tápanyagigénye ugyanakkora, mint a szokványos gazdálkodásban, ezért ebben a rendszerben is arra kell törekednünk, hogy biztosítsuk a növények megfelelő tápanyagellátását. Ezt azért fontos leszögezni, mert elterjedt tévhit, hogy a biogazdálkodásban nincs tápanyaggazdálkodás.
Dr. Szalainé Mátray Enikő Debrecenben (2013. április 2.) és Gödöllőn (2013. április 3.) elhangzott előadása