Virágos sorközvetések szerepe a fenntartható szőlőtermesztésben – A LIFE VineAdapt projekt tapasztalatai
Az elmúlt években számos olyan tanulmánnyal és ismeretterjesztő írással találkozhattunk, melyek a különböző agrárterületeken létesített fajgazdag, javarészt virágos évelőkből álló növénysávok hasznos tulajdonságait ecsetelték. A LIFE VineAdapt projekt 2020 júliusától egészen 2025 júliusáig futott párhuzamosan négy különböző országban. A projekt keretein belül, többek között, fajgazdag sorközvetések teljesítményét értékelték különböző szakmai szempontok szerint, Magyarországon összesen hat szőlőültetvényben. Jelen írásban röviden ismertetjük a projektet és beszámolunk annak első eredményeiről.
A LIFE VineAdapt projekt célja olyan agroökológiai praktikák kidolgozása/tesztelése volt, melyek segíteni tudják a szőlészeteket a melegedő klímához való alkalmazkodásban, illetve ellenállóbbá képesek tenni azokat különböző negatív környezeti hatásokkal szemben. A biológiai sokféleség megőrzése, illetve támogatása, továbbá az eddigi művelési gyakorlat új körülményekhez igazítása ebben döntő fontosságú. Ausztriából, Franciaországból, Németországból és Magyarországról összesen nyolc partnerintézmény vett részt a projektben és a vizsgálatok helyszíneit összesen mintegy 50 szőlészet biztosította. Ezek közül hat található Magyarországon; három az Egri (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem – Kísérleti Szőlőültetvények és Borászat, Hegyi-Kaló Pincészet, Soóváry Családi Szőlőbirtok és Borászat), három pedig a Tokaji borvidéken (Disznókő Szőlőbirtok, Gróf Degenfeld Szőlőbirtok, Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok). A projekt legfőbb célja volt, hogy az adott térségben honos vadvirágfajokból létrehozott sorköztakaró növénysávokkal (1. ábra) növeljük az ültetvények biodiverzitását, hogy ezáltal a gazdálkodók nagyobb mértékben támaszkodhassanak az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, így fenntarthatóbbá és az éghajlatváltozás okozta kihívásokkal szemben ellenállóbbá téve a szőlőművelést.
1. ábra | Vetett, virágos sorköz egy egri szőlőültetvényben (2023.05.31.) (Fotó: Miglécz Tamás)
A projekt magyarországi részét az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) munkatársai koordinálták. A kitűzött célok érdekében mind a hat magyarországi szőlészetben először egy hatfajos keverék (ÖMKi – ÉlőSorköz) került elvetésre 2020 őszén, illetve 2021 tavaszán, majd egy év csúszással ugyanezen helyszíneken egy 19 növényfaj magjait tartalmazó kísérleti keverék is elvetésre került. Helyszínenként legalább 9–10 szomszédos sorközt magában foglaló parcellákban történtek a vetések mindkét keverék esetén. Ugyanezeken a helyszíneken a vetett parcelláktól némileg távolabb kijelölésre kerültek kontroll parcellák is, melyekben a területre jellemző spontán vegetációt hagyták meg. A mintavételhez minden vetett és kontroll parcellában négy-négy, hozzávetőleg 2×50 m-es mintavételi transzekt került kijelölésre. A vetett és kontroll transzekteket a 2021-es, 2022-es, 2023-as és 2024-es évek során többféle módon monitoroztuk, hogy értékelni tudjuk a virágos vetések teljesítményét. Ehhez minden évben végeztünk botanikai felvételezéseket, évente több alkalommal fűhálóval is gyűjtöttünk mintát, illetve vizuálisan is felmértük a sorközökben előforduló hasznos ízeltlábú-népesség összetételét.
A Növényvédelem folyóirat májusi számában számoltunk be a 2021-es év eredményeiről.1 Ekkor még csak a hatfajos vetést tudtuk összehasonlítani a kontroll (spontán vegetációt tartalmazó) sorközökkel. A 2021-es évben összesen 18 393 ízeltlábú egyed begyűjtése történt meg a hat mintavételi helyszínről (öt gyűjtési alkalom során). A fűhálós mintavételek alapján a szőlőültetvények sorközeiben legnépesebbnek a kétszárnyúak (Diptera), kabócák (Auchenorrhyncha), hártyásszárnyúak (Hymenoptera) és a poloskák (Heteroptera) csoportjai bizonyultak.
A kontroll sorközökből összesen 7 337, míg a vetett sorközökből 8 209 ízeltlábút gyűjtöttünk. A vetett sorközökben számszerűleg a pókok, bogarak (katicabogarak és egyéb bogarak is), hártyásszárnyúak (parazitoidok, méhalkatúak és egyéb hártyásszárnyúak egyaránt), zengőlegyek (és egyéb kétszárnyúak), illetve az egyéb kategória képviselői (ideértve például a tripszeket, fátyolkákat és lepkéket) fordultak elő nagyobb egyedszámban, míg a kontroll, azaz spontán vegetációt tartalmazó sorközökben a szipókások (elsősorban a növénytetvek) voltak gyakoribbak. Az említett dolgozatban1 részletesebben foglalkoztunk a méhalkatú hártyásszárnyúakkal, illetve statisztikai módszerekkel is elemeztük ezen csoport adatait.
A fűhálós mintákból összesen 544 méhalkatú rovaregyed került ki, melyből 437 volt faji szintig határozható állapotban. A hat mintavételi helyszínről öt méhcsalád összesen 69 faját mutattuk ki. Domináns és szubdomináns fajoknak a háziméh (Apis mellifera), a Lasioglossum glabriusculum és a Halictus kessleri fajok bizonyultak. A kontroll és vetett transzektekből 27, illetve 48 faj került kimutatásra, azaz összességében a vetett sorközök méhfaunája bizonyult gazdagabbnak.
A méhalkatú egyedszámokat transzektenkénti bontásban elemezve megállapítható, hogy a méhek szignifikánsan nagyobb (több mint a duplája) egyedszámban fordultak elő a vetett sorközökben, mint a kontrollban (2. ábra). A helyszínek között viszont különbség nem volt kimutatható az egyedszám tekintetében. A háziméh (A. mellifera) és a vadméhek adatait külön elemezve megállapítható, hogy a házi- és a vadméhek is szignifikánsan nagyobb egyedszámban fordultak elő a vetett, mint a kontroll sorközökben (2. ábra). Említésre méltó, hogy jelen vizsgálatban a vadméhek tették ki az összes gyűjtött méhalkatú rovar hozzávetőleg 70%-át (306 egyed a 437-ből). A vetett parcellákban (ami helyszínenként négy transzektből állt) a méhalkatúak szignifikánsan nagyobb fajszámban voltak jelen, mint a kontroll kezelésben (2. ábra), ugyanakkor a helyszínek között nem mutatkozott különbség e tekintetben.
![2. ábra | A méhalkatú rovarok egyedszámának és fajszámának alakulása a különböző kezelésekben. Szőlőültetvények sorközeiből fűhálózással gyűjtött mintában, hat helyszín és öt gyűjtési alkalom adatainak összesítése alapján a 2021-esévben. A *** a két kezelés közötti szignifikáns különbséget jelzi P<0,001 szinten. (Forrás: Mezőfi és munkatársai [2025] nyomán1)](https://www.biokontroll.hu/wp-content/uploads/2026/01/mehalkatu-rovarok-egyedszamanak-es-fajszamanak-alakulasa-a-kulonbozo-kezelesekben.jpg)
2. ábra | A méhalkatú rovarok egyedszámának és fajszámának alakulása a különböző kezelésekben. Szőlőültetvények sorközeiből fűhálózással gyűjtött mintában, hat helyszín és öt gyűjtési alkalom adatainak összesítése alapján a 2021-esévben. A *** a két kezelés közötti szignifikáns különbséget jelzi P<0,001 szinten. (Forrás: Mezőfi és munkatársai [2025] nyomán1)
Az említett tanulmány1 eredményeiből is látszik, hogy honos vadvirágokból álló talajtakaró létesítésével az ízeltlábúak számos hasznos csoportja eredményesen támogatható, melyek aztán a szőlőültetvényekben és közvetlen környezetükben hozzájárulnak a beporzáshoz, vagy egyes kártevők gyérítéséhez. A vadvirágos sávok nemcsak plusz nektár- és pollenforrást képesek biztosítani, hanem egyúttal általában az élőhely szerkezeti diverzitását is növelik. Bár főbb tulajdonságaik révén elsősorban a viráglátogató ízeltlábúak (mint a méhek, parazitoid darazsak, zengőlegyek, fátyolkák stb.) egyedszámának növekedésére számíthatunk az ilyen jellegű sorközvetésekkel összefüggésben. Ugyanakkor egyéb ragadozó csoportok számossága is megnőhet. Tapasztalataink szerint a vetett sorközökben nagyobb egyedszámban vannak jelen ragadozó egyenesszárnyúak (lombszöcskék), ragadozó, vagy ragadozó és növényevő életmódot vegyesen folytató poloskák, illetve a pókok (3. ábra) egyes csoportjai is. Ezzel szemben a szőlő szempontjából relevanciával bíró kártevők egyedszámának növekedését egyik helyszínen sem tapasztaltuk.
3. ábra | A virágos sorközökben pezseg az élet. A képen a szarvaskerep virágán egy hiúzpók épp egy hártyásszárnyút zsákmányol. (Fotó: Miglécz Tamás)
Különösen szerencsés, hogy a virágos vetések ennyire hatékonyan képesek támogatni a vadméheket. A különböző, egymástól független vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy Európában számos vadméhfajt fenyeget valamilyen formában a kihalás veszélye, de legalábbis sok esetben megfigyelhető populációméretük csökkenése, vagy elterjedési területük beszűkülése. Ezért jelentős részben az intenzív mezőgazdasági gyakorlat, az azzal összefüggő különböző antropogén tevékenységek, illetve úgy általában az ember tájformáló hatása tehető felelőssé. Azonban, ha honos vadvirágfajokból álló talajtakaró aljnövényzetet létesítünk például a különböző gyümölcsültetvények, vagy szőlőskertek sorközeiben, azzal visszavihetünk egy darab természetet az ember által befolyásolt tájba és eredményesen támogathatjuk a beporzók különböző csoportjait.
A rovarvilágra gyakorolt pozitív hatása mellett a virágos vetéseknek számos egyéb kedvező hozadéka van. Például az ilyen vetésekkel eredményesen tudunk védekezni az eróziós folyamatok által okozott károk ellen, gyomelnyomó és talajélet-javító hatásuk is van, hűtik a sorközöket így védve a kultúrnövényt a hősokktól, illetve a talaj szerkezete és ezzel összefüggésben vízvisszatartó képessége is javulni fog takarónövények alkalmazásának következtében. Bár a talajban bekövetkező változások csak hosszabb távon realizálódnak, a méhekre illetve a rovarvilágra gyakorolt hatás már a vetést követő első szezonban is érvényesül1. A LIFE VineAdapt projekt keretein belül számos aspektusból vizsgáltuk a virágos sorközöket. Aki szeretne bővebben olvasni a témáról, annak ajánljuk a projekttel kapcsolatos további eredményeket tartalmazó kiadványunkat2, illetve a témában megjelent egyéb írásainkat.3,4,5
Dr. Mezőfi László, Dr. Miglécz Tamás
Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, Budapest
(Biokultúra 2026/3-4)
1 Mezőfi L., Miglécz T., Józan Zs. és Tóth F. (2025): Virágos takarónövények hatása szőlősorközök ízeltlábú-együtteseire, különös tekintettel a méhekre. Növényvédelem. 86 (5): 204–216.
2 Mezőfi L. és Miglécz T. (2025): Virágos sorközvetések a Tokaji és Egri borvidékeken – Tanácsok a sorközök vetéséhez, fenntartásához, illetve a sorközök leggyakoribb növényfajainak és hasznos ízeltlábúinak bemutatása. Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi), Budapest. 49 pp. ISBN: 978-615-6925-04-6
3 Miglécz T., Mezőfi L., Tóth F. és Nagy J. Gy. (2025): Többkomponensű magkeverékekkel a talajkímélő szőlőművelésért – Sorközápolási tapasztalatok egy hatfajos sorköztakaró-keverék vetése után. Agrofórum. 36 (5): 56–59.
4 Mezőfi L. (2024): Sorközvetéssel a hasznos ízeltlábúakért. Agrofórum. 35 (4): 70–74.
5 Mezőfi L. és Miglécz T. (2023): Fajgazdag sorköztakaró növényzet alkalmazhatósága a szőlő fenntartható növényvédelmében. Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi), Budapest. 14 pp. ISBN: 978-615-82081-9-2
