Együtt él a méhekkel

Leskó Zsolt Tibor sárospataki bioméhész és szülei arról nevezetesek, hogy minden eszközt, kaptárt és mobilkonténert maguk alakítanak ki a gazdaságban.
(A felvételen: Leskó Zsolt a viaszolvasztást mutatja)

– 1967-ben kezdett az édesapám méhészkedni. Gyermekként kapcsolódtam be ebbe a tevékenységbe. Eredetileg autószerelő, gépkocsivezető vagyok és Zalaapátiban végeztem méhész szakmunkásként. 7 éve alakítottuk át a méhészetünket bio­méhészetté. Jelenleg 240 méhcsaláddal dolgozunk a szüleimmel közösen. A méhek szállítása pótkocsis méhészautóval történik, így könnyebb mozgatni. A méhészkocsi előnye elsősorban az, hogy jó a hőgazdálkodása a gyalogkaptárral szemben, így a méztermelés eredményesebb.

– Hogyan oldják meg az atka elleni védekezést?

– A biológiai védekezés során a félkeretet a fészekbe helyezzük és így építtető keretként működik, majd miután lefedik a félkeretben a herefiasítást, a keretet kivágjuk. A fészek egységes (42×30 cm), a méztér két ½ nagy Boczonádi lépből tevődik össze.

A vegyszeres védekezés a következőképpen zajlik: a bio­minősítő szervezet előírásai szerint API-Life-Var és Api­guard, illetve hangyasav- és oxálsavkezelést alkalmazunk. Az atkaszám csökkentése a legfontosabb a védekezés során.

– Hogyan juttatja be a kaptárba a hangyasavat?

– A CD-tokba oázis lapot helyezünk be, a CD-tokon 3 darab 20 mm-es furat van, erre fecskendezem rá a hangyasavat. Két egymást követő alkalommal meg kell ismételni, mindezt nyári időszakban kell végrehajtani. A hangyasav használata bizonyos hőmérséklethez kötött, a párolgást a hőmérséklet és a méhcsalád népessége határozza meg. A gyalogkaptárban ugyanezen megoldás vontatottá válik. Az oxálsavat pedig fiasítás­mentes időszakban kell használni csurgatásos módszerrel.

– Hogyan táplálják télen az állatokat?

– A napraforgó a virágzás során a méhcsalád a méz egy jelentős részét a fészekbe gyűjti, mivel már télre készülnek. Szeptemberben a méhek a szélső keretekből kezdik befelé húzni az élelmet, a két szélső száraz keretet selejtezzük ősszel. Ennek az élelemnek április 10-ig elegendőnek kell lennie, mivel ezt követően már friss nektárt találnak az ártérben. Amikor már megkóstolták a külső nektárt, nem szívesen fogyasztják a benti élelmet. A méhésztanyánk a Bodrog árvédelmi töltésének tövében található 2 kilométerre Sárospataktól.

– Úgy tudjuk, hogy speciálisan tartja a méheit, mobilkonténerekben.

– Amikor dr. Szalai Tamás úr először megtekintette a mé­hészkocsinkat, csodálkozott rajta, hogy ilyen jól szigetelt, burkolt. Az embernek sem mindegy, milyen házban lakik, a méheknek ez szintén nem közömbös. A hőgazdálkodás, a szállítás, a kezelés, rengeteg előnnyel jár, a gyalogkaptár élettartama 10 év, míg a méhészkocsiban 30-40 éves kaptárelemek is vannak. Az előnye mellett egy hátránya van: a magas előállítási költsége. A méhészkocsik 40 családosak, a kaptárakat fenyőfából készítjük.

A gyalogkaptárakat nem lehet behelyezni a méhészkocsiba, ezért változtattunk rajta: speciális sarokkötést alkalmazunk, úgynevezett csapolást, szögmentesen készül a kaptár, nekünk ez bevált. 40 fészek, illetve 80 méztér befogadására alkalmas a méhészkonténer. Környékünkön repce-, akác- és vegyes virág mézet lehet pergetni.

A családonkénti éves mézmennyiség 30, illetve 80 kg között mozog. Ahol élünk és méhészkedünk, a mézhozam legnagyobb részét az akác biztosítja. A méhészkocsiban azért lehet jobb eredményt elérni, mivel a méhészkocsi hőgazdálkodása kielégítőbb, ennek következtében nagyobb családokat lehet akácra létrehozni, mint a gyalogkaptárak esetén. A méhészkocsi fűtése, illetve a méhcsaládok számára belső itató létrehozása tovább segítené ezek fejlődését.

– A hőgazdálkodás pontosan mit jelent a mobilkonténerek esetében? A kaptárak belső szigetelése mennyiben határozza meg a hőgazdálkodás eredményességét?

– A méhcsaládnak fűteni kell a fiasítást, a hőszigetelés következtében nem szükséges annyi takaróbogár, mint a gyalogkaptár esetén. 2010-ben mást sem lehetett olvasni, mint azt, hogy híg az akácméz. Ez részben a hőgazdálkodás hiánya miatt következik be. A méh nappal gyűjti a nektárt, éjszaka ezt a nektárt „leszárítják”, elpárologtatják belőle a vizet. A méhészkocsiban tartott családoknál mindig jó minőségű mézet lehet pergetni, mert ott nem okoz gondot a hőmérséklet-ingadozás, mint a gyalogkaptár esetében. Elsősorban a mézeredményben, illetve a minőségben, a méh élettartamában és a méhcsalád népességében van különbség a mobilkonténer és a gyalogkaptár esetében. Ahogyan őseink a kasos méhészkedésről átváltottak a kaptáros méhészkedésre, úgy nekünk is váltanunk kell a konténeres méhészkedésre, mivel a klímaváltozás nem hagy nekünk más lehetőséget.

– Úgy tudom, hogy műlépet is készítenek. Hogyan történik mindez?

– Őszi selejtezéskor kiolvasztjuk az akkori selejtlépeket, főzőüstben szétfőzzük ezeket, egy viasz centrifuga segítségével pedig tiszta viaszt kapunk. Ezután a lefertőtlenített viaszt a műléphengeren legyártjuk. Évente mintegy 250 kilogramm műlépet készítünk saját részre. (A műléphengersort pályázat segítségével vásároltuk néhány éve.)

A méhészeknek több szakmát ismerniük kell: lakatosok, asztalosok is vagyunk egyben, mert a kaptárakat magunk készítjük, ezeket az eszközöket nem lehet külsősökkel gyártatni.

Ilonka Mária
(Biokultúra 2011/3)