Hagyomány és technika a biogyümölcsösben
1934-ben telepedtek le nagyszüleim Mihályiban. Nagyapám a gazdasági válság idején a kivándorlók közt egy szénbányában gyűjtött vagyonán vásárolta meg a felosztott uradalmi birtok egy teleknyi részét. Ezen a 2000 négyszögöl telken építkeztek és ültették az első gyümölcsöst. tovább →
Lesz-e jövője a magyar tanyáknak?
„Nem pazarlás-e fenntartani egy ilyen idejétmúlt életformát?” – kérdezte a minap a tanyákról szóló rádióműsor riportere nem rosszindulatból, csupán az emberek véleményét tolmácsolva. Pazarlás? Idejétmúlt? Hát igen, ezt sulykolták évtizedekig. tovább →
Lófogat kontra traktor
A ma és a belátható időbeli mezőgazdálkodás kilátásai igen csak siralmasak. Aszályos nyarak, felhőszakadások, nyomott felvásárló árak, eladhatatlan termékek, drága üzemeltetési költségek éppen hogy a ráfizetés elkerülése, de sokszor a mínuszos gazdálkodás. Ugyanakkor a kis táblaméretek, parcellák nagy tömege vagy bérbeadásra, vagy eladásra ösztönzik a gazdákat. E tömegesen jelentkező problémákat nincs módunkban érdemben befolyásolni és.. tovább →
A biogazdálkodók nemzeti szövetségesei (DINP)
A biogazdaságok egy része – noha magánföld-tulajdonnal rendelkezik – valamelyik nemzeti parkban vagy más védett területen találhatók. Hazánk kilencedik nemzeti parkjaként, 1997-ben alapították a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot (DINP). Területe 60 ezer 314 hektár. A park érdekessége, hogy 600 méterrel a tengerszint felett negyvennél is több forrás található a Börzsönyben. Maga a nemzeti park három részből.. tovább →
Hírmondót is alig hagytak…
A Hajdúsági löszhát, a Tisza ártere és a Nyírségi homok találkozásában fekszik Hajdúnánás. Bocskai István fejedelem telepítette ide 1605-ben kedvelt hajdúit éppen négyszáz esztendeje. Ez a vad hadinép hittel, szívós munkával virágzó mezővárost hozott létre, amely takarékosan tehetős megélhetést biztosított lakóinak. A gazdálkodásra jellemző volt a kiterjedt tanyavilág. tovább →
Béla bácsi és a bakonyi tanyák
Bakonyban tanyák? Hegyvidéken tanyavilág? Minderről semmit nem tudtam, amíg Vámos Béla bácsi levelét meg nem kaptam. Arra invitált, hogy a „Tanyai sorsok” cikkünk folytatását is megírhatjuk, ha ellátogatunk hozzá. Ő maga Szentgál környékén egy tanyán él immár ötven éve. Tavaly ősszel meglátogattuk és rengeteg érdekes dolgot láttunk, hallottunk. tovább →
Újra szól a Nagyárki Harang!
Az Alföld határán, a Mátra hegység lábánál elterülő egykor népesebb kisváros – Jászárokszállás – határában nem is olyan régen, két emberöltő távlatában közel 1000 tanya virágzott. Ha hozzászámoljuk a város közigazgatási határán kívüli tanyákat, amelyeknek árokszállási tulajdonosaik voltak, akkor az ide tartozó tanyák száma jóval meghaladta az ezret. A kisváros lakóinak száma majd 14 ezer.. tovább →
Gondok és remények
Az ökológiai vagy közismertebb nevén biogazdálkodással foglalkozó termelők nagy várakozással tekintettek a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot felváltó Nemzeti Vidékfejlesztési Terv megvalósulása elé. Várakozásuk legfőbb oka az volt, hogy ez a vidék fejlesztését is célzó környezetkímélő termelési mód megbecsült, támogatott tevékenységgé válhat Magyarországon is, hasonlóan az Európai Unió más tagállamaihoz. Abban reménykedtek, hogy az EU csatlakozás egyértelmű.. tovább →
Milyen környezet marad az utókorra?
Fogyóban a kényelmünket szolgáló felhasználható energia. Gyakran halljuk azt is, hogy többet használunk fel, mint amire szükségünk lenne. A népesség gyarapodásával egyre inkább sürgetőbb annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy marad-e még az utódainknak energia. tovább →
Miiru zöldségese
Hozzászoktunk ahhoz, hogy az igazán merész emberekből lesznek biogazdálkodók. Nos, Máriahalmon egy nem hétköznapi asszonnyal találkoztunk, aki zongoristából lett biokertész. Yoshizawa Miiru a felkelő nap országából, Japánból, Tokióból érkezett húsz évvel ezelőtt Magyarországra, hogy zongorázni tanuljon. Itt ment férjhez is, ám az élete később úgy alakult, hogy a zenét felcserélte a biokertészetre. tovább →
