Analysis of food safety aspects of organic food based on published official European Union information


Összefoglalás

Az ökológiai gazdálkodásból származó élelmisze-rekről általában azt tartjuk, hogy azok egyáltalán nem vagy csak minimális mennyiségben tartalmaznak mikrobiológiai szennyezőanyagokat, toxinokat, növényvédőszer-maradékokat, allergéneket, egyéb szennyezőanyagokat, ezért egészségesebbnek tekintjük őket. A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal áttekintette az ökológiai gazdálkodással előállított élelmiszerek kockázati tényezőinek megítéléséhez rendelkezésére álló, az Európai Unió gyors veszélyjelző rendszerében (Rapid Alert System for Food and Feed, RASFF), valamint az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) 2007. és 2008. évi növényvédőszer-maradékok monito- ringjára vonatkozó tagállami jelentéseiben megtalálható fontosabb információkat. A 2003. január 1. és 2011. március 21. közötti időszakban a RASFF-esetek mintegy 0,7%-a volt kapcsolatos az ökológiai élelmiszerekkel. A hagyományos termékekkel való konkrét számszerű össze-hasonlításra a RASFF-bejelentések információi nem adnak lehetőséget, mivel azokban nem szerepel a megfelelőnek minősített vagy összes megvizsgált minták, illetve tételek száma. A RASFF-információk ugyanakkor jó alapot nyújtanak a felmerülő kockázatok termékcsoportok és veszélycsoportok és azok kombinációi szerinti rangsorolásához.
A gabonánál és a gabonából készített termékeknél a leggyakrabban mikotoxinok és allergének, a zöldség- és gyümölcsféléknél elsősorban miko­toxinok és növényvédőszer-maradékok, míg a dió, diófélék és magvak, valamint fűszerek és gyógynövények esetében döntően mikotoxinok és patogén mikroorganizmusok miatti kifogásokat jelentettek a rendszerben. Az EFSA jelentésekben található kifogásoltsági arány növényvédőszer-maradék tekintetében kisebb volt az ökológiai termékek esetében, egynegyede-egyharmada a hagyományos termékeknek, ami a termékek jellegét tekintve megfelel a várakozásnak. Fontos azonban felfigyelni arra, hogy akár mulasztásból, akár hanyagságból vagy megtévesztési szándékkal, de előfordultak növényvédőszer-maradék miatt kifogásolt ökológiai termékek. Örvendetes, hogy a vizsgált időszakban hazai származású terméket nem kifogásoltak.
Summary

Organic food is, in general, believed to contain less chemical and microbiological contaminants, artificially produced additives, residues of pesticides and allergens than conventional food, and consequently, they are expected to be more healthy. With the continuously growing market of organic food nowadays, an increased demand on such products could also be observed in Hungary. The Hungarian Food Safety Office surveyed the available official information of the Rapid Alert System for Food and Feed (RASFF) and the annual reports of the European Food Safety Authority (EFSA) for the years 2007 and 2008 on pesticide residues based on monitoring programs of Member States of the European Union, for risk based prioritisation of the product type – hazard combinations of organic food. About 0.7% of the cases reported in RASFF were concerned to organic food, in the same period of time (1st January, 2003 – 21st March, 2011). This information could not be used to compare the proportions of incompliance of organic and conventional food, as information about the number of compliant samples or total numbers of samples investigated are not reported in this system. RASFF information however could be used for risk ranking based on frequencies of incompliance by food types, hazards and their combination.
Most frequently reported cases were concerned to cereals and bakery products mainly because of mycotoxins and allergens; fruits and vegetables mainly because of mycotoxins and pesticide residues; and nuts, nut products and seeds as well as herbs and spices mainly because of mycotoxins and pathogenic microorganisms. Details on the results of such type of analysis are given in the text. According to the results of pesticide residue monitoring data reported by EFSA, the rate of incompliance, as expected, was lower (one fourth to one third) for organic food than for conventional ones. It is to note, however, that through oversight, negligence or fraud, there occurred noncompliant samples containing pesticide residues in organic food. Comfortably, there were no noncompliant samples of Hungarian origin reported in the period of time investigated.

Az ökológiai élelmiszerek és italok piaca a korábbi pénzügyi válságot követően újraéledt. Többéves kétszámjegyű növekedést követően 2009-ben a globális piac 4,7%-kal bővült, és 2010-ben az árbevétel elérte a 60 milliárd US $ értéket. Az ökológiai termelés 154 országban 35 millió hektárra terjed ki [Organic Monitor 2010]. Európában 2008-ban az ökológiai termékek termőterülete elérte a 7,6 millió hektárt, míg az ökológiai gazdálkodást folytatók száma a 197 ezret. Napjainkban az Európai Unió termőterületének közel 4,3%-án, Magyarországon 2,1 %-án folyik ökológiai gazdálkodás [EC DG AGRI 2010]. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal legfrissebb adatai szerint 2010. évben Magyarországon 128 ezer hektáron több mint 1500 vállalkozás évente mintegy 135 000 tonna ökológiai élelmiszert állított elő.

Az ökológiai termékek előállítására döntően az Európai Uniós jogszabályok vonatkoznak. Az ökológiai termelés szabályozásával az Európai Unió Tanácsa 834/2007/EK és az Európai Közösségek Bizottsága 1235/2008/EK és 889/2008/EK rendeletei foglalkoznak [Európai Unió Tanácsa 2007, Európai Közösségek Bizottsága 2008a, 2008b], de a tanúsítás, előállítás, jelölés és ellenőrzés szabályait hazai jogszabály [FVM 2009] is rögzíti. Jogszabályi rendelkezés, hogy ökológiai jelöléssel csak azon mezőgazdasági termékek, élelmiszerek és takarmányok forgalmazhatók, amelyeket ezen jogszabályi előírások betartásával és elismert ellenőrző szervezet ellenőrzése mellett termeltek, dolgoztak fel, illetve importáltak. Napjainkban világszerte – így Magyarországon is – egyre növekvő érdeklődés mutatkozik az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek iránt, remélve, hogy ezen termékek egyáltalán nem vagy csak minimális mennyiségben tartalmaznak növényvédőszer-maradékokat, nitrátot, nitritet, toxikus nehézfémeket, valamint mikrobiológiai szennyezőanyagokat, toxinokat, szemben a konvencionális termékekkel [Woëse et al 1997, Weber et al 2001, Worthington 2001, Heaton 2001, Baker et al 2002, AFSSA 2003, Winter and Davis 2006, Lairon 2009]. Az ökológiai termékek növényvédőszer-maradékainak értékelésekor a speciális előírásokon túl figyelembe kell venni, be kell tartani a hagyományos termékekre vonatkozó európai uniós jogszabályokat is, így az Európai Parlament és Tanács 396/2005/EK, a Bizottság 915/2010/EU rendeleteit, valamint a 76/895/EGK és 90/642/EGK irányelveket is. [Európai Parlament és Tanács 2005, Európai Bizottság 2010, Európai Közösségek Tanácsa 1976, Európai Közösségek Tanácsa 1990].

A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal (MÉBiH) összefoglalta és értékelte az ökológiai gazdálkodással előállított élelmiszerek kockázati tényezőinek megítéléséhez rendelkezésére álló fontosabb információkat. Számszerű adatok, értékelhető mennyiségben az Európai Unió gyors veszélyjelző rendszerében (Rapid Alert System for Food and Feed, RASFF), valamint az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) 2007. és 2008. évi, növényvédőszer-maradékok monitorozására vonatkozó jelentéseiben találhatók [EFSA 2009, 2010].

Az ökológiai gazdálkodásban előforduló veszélyek a RASFF-bejelentésekben

Ökológiai termesztésben előállított élelmiszerrel kapcsolatosan statisztikailag értékelhető mennyiségű információ a RASFF-ban csak 2003-tól gyűlt össze. 2003. január 1. és 2011. március 21. között ökológiai termékekkel kapcsolatosan összesen 167 élelmiszerre vonatkozó RASFF-bejelentést tettek az Európai Unió, valamint a rendszerhez csatlakozott (EFTA) tagállamok hatóságai. Ez az azonos időszakban bejelentett összes élelmiszerrel, takarmánnyal és élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkező anyaggal kapcsolatos bejelentés (24123 bejelentés) mintegy 0,69%-a volt. A 2003. január 1. és 2011. március 21. között az öko­élelmiszerekre vonatkozó RASFF-bejelentések számát fő termékcsoport és fő veszélycsoport szerinti csoportosításban az I. táblázat mutatja. Hat esetben a terméket két fő veszélycsoportba tartozó hiányosság miatt is kifogásolták, tehát ugyanaz a bejelentés két-két helyen is szerepel, ezért a táblázatban szereplő bejelentések számának összege nagyobb, mint a tényleges bejelentések száma.

I. táblázat Ökoélelmiszerekre vonatkozó RASFF-bejelentések száma fő termékcsoportonként (függőlegesen) és fő veszélycsoportonként (vízszintesen)

I. táblázat Ökoélelmiszerekre vonatkozó RASFF-bejelentések száma fő termékcsoportonként (függőlegesen)
és fő veszélycsoportonként (vízszintesen) (2003. január 1. – 2011. március 21.)

Az ökoélelmiszerekkel kapcsolatos RASFF-be­jelen­tések számának arányait fő termékcsoportonként az 1. ábra mutatja. Az ökoélelmiszerekre vonatkozó RASFF-bejelentéseken belül a gabonákkal és gabonából készített termékekkel kapcsolatos értesítések száma volt a legnagyobb (51 eset, 30%). Leggyakrabban határérték feletti mikotoxintartalom (16 eset fumonizin, 3 eset ochratoxin A, 2 eset deoxinivalenol (DON), egy eset aflatoxin) miatt kellett intézkedni. Allergén anyag (7 eset nem jelölt tejösszetevő, 4 eset nem jelölt glutén, 1 eset nem jelölt mogyoró), idegen test jelenléte (6 eset), valamint három-három esetben GMO, illetve biotoxin-szennyeződés (mérgező növényi rész – Datura stramonium), valamint két esetben növényvédőszer-maradék miatt is intézkedniük kellett a hatóságoknak. Egy bejelentésnél idegen szag (érzékszervi hiba) és idegen test (egérürülék) miatt is kifogásolni kellett egy lenmagtételt.

1. ábra A 2003. és 2011. márciusa között öko­élelmiszerekre vonatkozó RASFF-bejelentések számának arányai fő termékcsoportonként

1. ábra A 2003. és 2011. márciusa között öko­élelmiszerekre vonatkozó
RASFF-bejelentések számának arányai fő termékcsoportonként

A második leggyakrabban kifogásolt termékcsoport a gyümölcs- és zöldségfélék volt (41 eset, 25%). Ezen belül a növényvédőszer-maradékkal (15 eset, 5 esetben glyphosate, 2 esetben oxamyl hatóanyag), mikotoxin-szennyeződéssel (14 eset, 9 esetben afla­toxin szárított fügében, 2-2 esetben ochratoxin A és fumonizin aszalt szőlőben és kukoricalisztben, egy esetben patulin almalében) és összetételi hibával (7 eset) volt kapcsolatos a legtöbb kifogás. Az összetételi hibákon belül öt esetben keserű barackmag cianidtartalmát, valamint két esetben spenót nagy nitráttartalmát kifogásolták. Ez utóbbiak közül az egyik esetben a tétel egyidejűleg növényvédőszer-maradék tartalom miatt is kifogásoltnak bizonyult.

A harmadik leggyakrabban kifogásolt termékcsoport a diófélék és olajos magvak csoportja volt (23 eset, 14%). Elsősorban mikotoxin (7 eset aflatoxin), patogén mikroorganizmus (6 eset szalmonella) és nem engedélyezett GMO (3 eset FPO 967 lenmag) miatt történt bejelentés, de keserű utóíz miatt ökofenyőmagot is kifogásoltak (2 eset a RASFF adatbázisban biotoxinként besorolva).

A gyógynövények és fűszerek csoportjában összesen 10 esetet (6%) jelentettek a hatóságok, ezen belül három esetben patogén és nem patogén mikroorganizmusok jelenléte miatt is kifogásolt volt ugyanaz a termék. Az összesen öt patogén mikroorganizmus jelenléte miatt kifogásolt tételen túl négy esetben aflatoxin, egy esetben pedig növényvédőszer-maradék miatt kellett intézkedni.

A fentieken túl az étrend-kiegészítők és egyéb különleges táplálkozási célú élelmiszerek csoportjában (7 eset, 4%) elsősorban a nem engedélyezett besugárzás (3 eset) és patogén mikroorganizmusok (2 eset) miatt születtek bejelentések. A kakaó, csokoládé, kávé és tea csoporton belül (7 eset, 4%) nyomokban tejfehérje jelenlétét mutatták ki csokoládéban (4 eset allergén anyag), növényvédőszer-maradékot teában (2 eset), valamint ökovöröshúsoknál (6 eset, 4%) patogén mikroorganizmusokat (4 eset Salmonella, Listaeria) és 1-1 esetben Sudan 1 festéket és nem patogén mikroorganizmust. A további (22 eset, 13%) ökotermékkel kapcsolatos RASFF-bejelentés ritka, egyedi esetnek tekinthető.

Az ökológiai gazdálkodásból származó termékekre vonatkozó RASFF-bejelentések számának arányait – fő ve­szélycsoportonként – a 2. ábra szemlélteti. A hagyományos termékekhez hasonlóan az ökotermékeknél is a RASFF-ban leggyakrabban jelentett három fő veszély a mikotoxinok (48 eset, 28%), a patogén mikroorganizmusok (24 eset, 14%), valamint a növényvédőszer-maradékok (23 eset, 13%) jelenléte volt.

2. ábra A 2003. és 2011. márciusa között öko­élelmiszerekre vonatkozó RASFF-bejelentések számának arányai fő veszélycsoportonként

2. ábra A 2003. és 2011. márciusa között öko­élelmiszerekre vonatkozó
RASFF-bejelentések számának arányai fő veszélycsoportonként

Mikotoxinok (összesen 49 eset fumonizin, ochra­toxin A, aflatoxin és DON) elsősorban gabonákban és gabonából készített termékekben (22 eset), zöldség- és gyümölcsfélékben (14 eset), diófélékben és olajos magvakban (7 eset), valamint fűszerekben és gyógynövényekben (4 eset) volt határérték feletti koncentrációkban. Az azonos időszakban az élelmiszerek mikotoxin-tartalmával kapcsolatosan összes 6628 RASFF-bejelentés született, vagyis az öko­élelmiszerekkel kapcsolatos bejelentések aránya 0,7% volt.

Patogén mikroorganizmusok (24 eset) főleg diófélékben és olajos magvakban (6 eset Salmonella), fűszerekben és gyógynövényekben (5 eset), vörös húsokban (4 eset), baromfihúsokban (2 eset) és bébiételekben (2 eset) fordultak elő, de egy-egy esetben jelentették jelenlétüket szárított gombában, gyógynövényteában, tökmagkrémben, kecskesajtban és jégrémben is. Patogén mikroorganizmus jelenlétét élelmiszerben azonos időszakban összesen 3109 RASFF-bejelentés jelezte, tehát az ökoélelmiszerekkel kapcsolatos bejelentések aránya 0,8% volt.

Növényvédőszer-maradék miatt (23 eset) elsősorban zöldség- és gyümölcsféléknél (15 eset) kellett intézkedniük a hatóságoknak, de egy-két esetben kifogásolni kellett jelenlétét rizsben, búzacsírában, teában, lenmagban, rózsaborsban, almalésűrítményben és olívaolajban is. A vizsgált időszakban élelmiszerekben összesen 1157 növényvédőszer-maradékkal kapcsolatos RASFF-bejelentés érkezett, így az ökoélelmiszerekkel kapcsolatos bejelentések aránya 2,0% volt.

Allergén anyag nem jelölt jelenléte miatt (17 eset) elsősorban gabona alapú termékeket kifogásoltak a hatóságok (12 eset), főleg tejösszetevő és glutén, csokoládés készítményekben (4 eset) tejösszetevő miatt, de egy alkalommal laktózmentesként jelölt ökosajt behozatalát is meg kellett tiltani a termék kimutatott laktóztartalma miatt. Az azonos időszakban élelmiszerekben az összes allergén anyaggal kapcsolatos RASFF-bejelentések száma 342, ezen belül az ökoélelmiszerekkel kapcsolatos bejelentések aránya 5,0% volt.

Idegen test (üveg-, fa-, műanyagszilánk, rovar, egérürülék) jelenléte miatt 14 esetben született ökotermékekkel kapcsolatos RASFF-bejelentés, főleg gabona alapú termékekben (6 eset), zöldség- és gyümölcsfélékben, valamint diófélékben és olajos magvakban (2-2 eset), de előfordult műanyagszilánk bébiételben, kakaóitalban, készételben, szószban is.

Nem patogén mikroorganizmusok jelenlétéről összesen 10 RASFF-bejelentés adott hírt, ezen belül 3 esetben egyidejűleg patogén mikroorganizmus jelenléte, egy esetben pedig érzékszervi tulajdonságok miatt is kifogásolták a terméket. Összetétel miatt 8 esetben jelentettek a hatóságok, ezen belül 7 esetben zöldség- és gyümölcsfélék termékkörében a korábban már említett túl nagy cián- és nitráttartalom miatt, de ide tartozik a Sudan I színezéket tartalmazó csirkeszósz esete is. Kisebb gyakorisággal előfordult még biotoxin (5 eset), GMO (5 eset) és nem engedélyezett új élelmiszer összetevő (3 eset), nem engedélyezett, nem jelölt besugárzás (4 eset), ipari szennyező (benzo[a]pirén, dioxin; 3 eset), állatgyógyászati szer maradék (3 eset), ellenőrzés hiánya (2 eset), adalékanyag (kumarin, szulfit; 2 eset) és érzékszervi hiba miatti kifogás. Magyar származású biotermékre vonatkozó bejelentés nem érkezett a RASFF-rendszerbe.

Növényvédőszermaradék-vizsgálatok és tapasztalatok, valamint az öko-lógiai gazdálkodás

Az Európai Unió növényi és állati eredetű élelmiszerekben, illetve azok felületén található növényvédőszer-maradékok határértékének való megfelelés biztosítására, valamint a fogyasztók ilyen növényvédőszer-maradékoknak való kitettségének értékelésére irányuló, többéves összehangolt ellenőrzési programjáról szóló évenként megjelenő rendeletei előírják, hogy a tagállamok termékféleségenként legalább egy-egy ökológiai gazdálkodásból származó termékből is vegyenek mintát. Egyes tagállamok az ökológiai termékek piaci részesedése arányában több mintát is vesznek növényvédőszermaradék-vizsgálatra.

A 2007. évi növényvédőszermaradék-vizsgálatok eredményét 2009. július 9-én hozták nyilvánosságra az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) honlapján. A nemzeti és koordinált ellenőrzési programokban 2007-ben összesen 74 305 mintát vizsgáltak meg 350-féle élelmiszerből. Erre az évre vonatkozóan a 27 EU és 2 EFTA tagállam közül 17 szolgáltatott ökotermékek vizsgálatára vonatkozó adatot is (II. táblázat). A 2008 évre (III. táblázat) vonatkozóan 22 tagállam szolgáltatott ökológiai termékre vonatkozóan adatot (Németország 15 299 hagyományos és 1650 ökológiai minta, Franciaország 4068 hagyományos, 348 ökológiai minta, Dánia 2025 hagyományos 166 ökológiai minta, Egyesült Királyság 2327 hagyományos és 147 ökológiai termék minta).

2. táblázat A 2007. évi növényvédőszermaradék-vizsgálati eredmények ökológiai termékek esetében

2. táblázat A 2007. évi növényvédőszermaradék-vizsgálati eredmények ökológiai termékek esetében

3. táblázat A 2003. és 2011. márciusa között öko­élelmiszerekre vonatkozó RASFF-bejelentések számának arányai fő veszélycsoportonként

3. táblázat A 2003. és 2011. márciusa között öko­élelmiszerekre vonatkozó
RASFF-bejelentések számának arányai fő veszélycsoportonként

A nemzeti monitoring programok keretében az országok összesen 67 887 véletlen és 2256 gyanú alapján vett mintát vizsgáltak meg. Az ökotermékből vett mintákat, mivel nincs a termékcsoportra külön határérték, a hagyományos termékekre érvényes határértékek (MRL, Maximum Residue Level; a növényvédőszer-maradékok megengedhető maximális szintje) alapján értékelték. A 2007. és 2008. évi növényvédőszermaradék-vizsgálatok közzétett eredményei szerint az összes megvizsgált mintának – 74 305, illetve 70 143 minta, mely tartalmazta az ökotermékekből vett mintákat – 2007-ben 4,0%-a, 2008-ban pedig 3,5%-a tartalmazott egy vagy több hatóanyag tekintetében MRL feletti mennyiségben növényvédőszer-maradékot. Az ökológiai termesztésből származó élelmiszereknél 2007-ben a minták 1,24%-ában, 2008-ban pedig 0,96%-ában találtak határértéket meghaladó vagy az adott termékkörben nem engedélyezett növényvédőszer-maradékot. Ezen belül statisztikailag már értékelhető információ csak az ökológiai termesztésű zöldségekre és gyümölcsökre áll rendelkezésünkre. Ebben a termékcsoportban 2007-ben az összes megvizsgált minta 4,19%-ában, az ökotermékeknek 1,1%-ában, 2008-ban pedig az összes megvizsgált minta 3,7%-ában, az ökotermékek 0,93%-ában mutattak ki nem engedélyezett, vagy MRL feletti mennyiségű növényvédőszer-maradékot. Ökológiai termesztésű hazai termékek vonatkozásában az adatbázis nem tartalmaz kifogásolt terméket.

Következtetések

A RASFF-bejelentésekből nyert tapasztalatok alapján látható, hogy a gabonaféléknél, a mikotoxinok és az allergének az ökológiai termékekben is megtalálhatók, bár kisebb mértékben, mint a hagyományos termékeknél, ezért azokra a termelés folyamán nagy gondot kell fordítani. Javasoljuk, hogy a monitorozási jellegű mintavételezés során az ökológiai termékek piaci részesedésével arányos mértékben történjen mintavétel gabonafélékre és gabonából készült termékekben mikotoxinokra (fumonizinek, ochratoxin A, DON, aflatoxinok) és allergénekre (nem jelölt tej és glutén).

A RASFF-információk alapján azt tapasztalhattuk, hogy a zöldség- és gyümölcs­féléknél elsősorban a növényvédőszer-maradékok, a mikotoxinok (afla­toxinok, ochratoxin A, fumonizinek) és a nitrát­tartalom érdemelnek kiemelt figyelmet. Diófélék és olajos magvak, valamint fűszerek és gyógynövények termelése során elsősorban a mikrobiológiai és az aflatoxinszennyeződések lehetnek súlyponti kérdések. Tekintettel arra, hogy az ökológia termékcsoportra nincs külön kémiai szennyezőanyag-határérték vagy mikrobiológiai iránymutatás, a hagyományos termékekre érvényes határértékek alapján kell azokat értékelni.

A RASFF-bejelentések és az európai uniós növény- védőszermaradék-monitorozási jelentések alapján megállapítható, hogy időnként és esetenként az ökológiai termesztésű termékek is kifogásoltak voltak. A hagyományos termékekkel való konkrét számszerű összehasonlítást a RASFF-bejelentések tekintetében nehezíti, hogy nem ismert számunkra a hagyományos és az ökológiai termékek pontos piaci részaránya, és az sem, hogy a mintavétel arányos volt-e a piaci részesedéssel. A kifogásoltsági arány növényvédőszer-maradék tekintetében kisebb volt az ökológiai termékek esetében, amely a termékek jellegét tekintve megfelel a várakozásnak. Fontos azonban felfigyelni arra, hogy akár mulasztásból, akár hanyagságból vagy megtévesztési szándékkal, de előfordultak növényvédőszer-maradék miatt kifogásolt ökológiai termékek. Örvendetes, hogy ezek között hazai származású terméket a vizsgált időszakban nem jelentettek. A közlemény célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az előfordult szennyeződésekre, veszélyekre és hibákra, annak érdekében, hogy ezek elkerülésére nagyobb figyelmet lehessen fordítani. Így tovább növelhető az ökológiai termékek biztonsága és megalapozott jó hírneve.

Irodalomjegyzék

  • AFSSA (Agence Française de Sécurité Sanitaire des Aliments) (2003) Evaluation nutritionnelle et sanitaire des aliments issus de l’agriculture biologique.
  • AFSSA, Maisons-Alfort, France, pp. 1-164.
  • Baker BP, Benbrook CM, Groth E, Benbrook KL (2002) Pesticide residue in conventional, integrated pest management (IPM)- grown and organic foods: insights from three US data sets. Food Addit Contam 19, 427-446.
  • EC DG AGRI (European Commission, Directorate-General for Agriculture and Rural Development) (2010) An analysis of the EU organic sector. European Commission, Directorate-General for Agriculture and Rural Development, Brussels, Belgium.
  • EFSA (European Food Safety Authority) (2009) Scientific Report of EFSA: 2007 Annual Report on Pesticide Residues according to Article 32 of Regulation (EC) No 396/2005.EFSA, Parma, Italy [www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/305r.htm]
  • EFSA (European Food Safety Authority) (2010) Scientific Report of EFSA: 2008 Annual Report on Pesticide Residues according to Article 32 of Regulation (EC) No 396/2005. EFSA, Parma, Italy [www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/1646.htm]
  • Európai Bizottság (2010) A Bizottság 915/2010/EU rendelete ( 2010. október 12. ) az Unió 2011., 2012. és 2013. évre vonatkozó, a növényi és állati eredetű élelmiszerekben, illetve azok felületén található növényvédőszer-maradékok határértékének való megfelelés biztosítására, valamint a fogyasztók ilyen növényvédőszer-maradékoknak való expozíciójának értékelésére irányuló, többéves összehangolt ellenőrzési programjáról. Hivatalos Lap L 269, (2010. 10. 13.), 8-18.
  • Európai Közösségek Bizottsága (2008a) A Bizottság 1235/2008/EK rendelete (2008. december 8.) a 834/2007/EK tanácsi rendeletben az ökológiai termékek harmadik országból származó behozatalára előírt szabályozás végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról. Hivatalos Lap L 334, (2008. 12. 12.), 25-52.
  • Európai Közösségek Bizottsága (2008b) A Bizottság 889/2008/EK rendelete ( 2008. szeptember 5. ) az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról. Hivatalos Lap L 250, (2008. 9. 18.) 1-84.
  • Európai Közösségek Tanácsa (1976) A Tanács irányelve (1976. november 23.) a gyümölcsökben és zöldségekben, illetve azok felületén található peszticid-szermaradványok megengedett legmagasabb mértékének meghatározásáról. Hivatalos Lap L 340, (1976. 12. 9.), 26-31.
  • Európai Közösségek Tanácsa (1990) A Tanács irányelve (1990. november 27.) egyes növényi eredetű termékekben többek között a gyümölcsökben és zöldségekben –, illetve azok felületén található peszticid-szermaradványok megengedett legmagasabb mértékének meghatározásáról. Hivatalos Lap L 350, (1990. 12. 14.), 71-79.
  • Európai Parlament és Tanács (2005) Az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendelete (2005. február 23.) a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról. Hivatalos Lap L 70, (2005. 3. 16.), 1-16.
  • Európai Unió Tanácsa (2007) A Tanács 834/2007/EK rendelete (2007. június 28.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről. Hivatalos Lap L 189, (2007. 7. 20.), 1-23. FVM (2009) 79/2009. (VI. 30.)
  • FVM rendelet a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai gazdálkodási követelmények szerinti tanúsításának, előállításának, forgalmazásának, jelölésének és ellenőrzésének részletes szabályairól. Földművelési és Vidékfejlesztési minisztérium, Budapest. [http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=123957.176349]
  • Heaton, S. (2001) Organic farming, food quality and human health. A review of the evidence. Soil Association Report. Soil Association, Bristol, UK.
  • Lairon, D. (2009) La qualité des produits de l’agriculture biologique. Innovations agronomiques 4, 281-287.
  • Organic Monitor (2010) The global market for organic food & drink: Business opportunities & future outlook. (3rd Ed.)Organic Monitor, London, UK.
  • Weber A, Bokmeier H, Janssen J, Strube J, Stolz P (2001) Pflanzenschutz-mittelrückstände in Lebensmitteln aus ökologischer Herkunft im Vergleich zu nicht- ökologischer Herkunft. Lebensmittelchemie 55, 128-129.
  • Winter CK, Davis SF (2006) Organic Foods. J. Food Sci. 71, 117-124.
  • Woëse K, Lange D, Boess C, Bögl KW (1997) A comparison of organically and conventionally grown foods – Results of a review of the relevant literature. J Sci Food Agric 74, 281-293.
  • Worthington V (2001) Nutritional quality of organic versus conventional fruits, vegetables and grains. J Altern Compl Med 7, 161-173.

Maczák BélaMészáros László – Szerleticsné Túri Mária – Szeitzné Szabó Mária
(bioKontroll Folyóirat 2011. szeptember)

Genetic background and ecotoxicological aspects of MON 810

Summary
Currently, the majority of cultivated genetically modified (GM) plants in the agricultural industry in Europe has originally been developed in North America (USA and Canada) and are widely applied also in South America. Genetic modifications are used for three major aims: (a) introduction of a new property into an organism, (b) overexpression of a target gene product, and (c) silencing or functional studies of a specific gene by its inactivation in the host organism. The primary aim in case of MON 810 was the introduction of a novel property. A truncated version of Cry1, a toxin originating from Bacillus thuringiensis subspecies, highly effective against the European corn borer, was targeted to be expressed in GM maize. Thus, a vector containing the truncated Cry1 toxin gene and the corresponding regulating regions have been introduced into corn species using the gene gun transformation method. It is often claimed to be a benefit of MON 810, that its protecting action is persistent and the active compounds are shielded from harmful environmental effects. At the same time these advantages are disadvantages as well, since Cry1 toxin production is not tissue and period specific, therefore lacking basic requirements for the concept of integrated plant protection. Furthermore, the expressed Cry1 toxin is retained for a long duration in the environment, thus increasing its pressure. Currently the European Union is in the waiting state regarding MON 810 corn varieties and in many countries moratoria have been announced against cultivation.

Világszerte a termések 30-40%-a elveszhet a kártevők hatására a termesztés, szállítás és tárolás során. E nehézség megoldásaként főként különböző növényvédő szereket használnak. Viszont e vegyszerek általában szennyezik a környezetet és nem minden esetben specifikusak. E gond kezelésére kezdtek el genetikailag módosított (GM) növényeket létrehozni. Az elsőgenerációs génmódosítások során az adott növényfajba rendszertanilag távoli szervezet génjét (transzgén) ültettek be. A legtöbb, a mezőgazdaság számára így létrehozott elsőgenerációs GM-növény gyomirtószer-tűrő (ezen belül leggyakraban glyphosate- vagy glufosinate-tűrő), valamivel kisebb hányaduk pedig a Bacillus thuringiensis egy vagy több Cry toxin termelésért felelős génjét hordozza, valamint számos több transzgént is tartalmazó, a fenti tulajdonságokat együttesen tartalmazó (stacked event) fajtát is létrehoztak.

A B. thuringiensis spóraképző Gram-pozítiv, pálcika alakú baktérium. Az 1920-as évektől kezdve az egyes patovariánsai által termelt endotoxinokat (olyan baktériumok által termelt toxinokat, melyeket a baktérium nem a külvilágba választ ki, hanem a saját sejtjében tárol el) rovarölő szerként alkalmazzák. A B. thuringiensis által termelt delta-endotoxin közvetlenül az endospórával szemben (parasporális test) raktározódik el, és két fő csoportja ismert, a Cry és a Cyt toxinok. A Cyt toxinokat a növényvédelemben nem alkalmazzák citolítikus és hemolítikus hatásuk miatt. A Cry toxinokat aminosavszekvenciájuk alapján 22 főtípusba sorolták, ezen belül több altípusuk ismert. Gyakorlati szempontok alapján öt Cry toxin jelentős: Cry1 a lepkék hernyóira, Cry2 a lepkefélékre és kétszárnyúakra, Cry3 a bogarakra, Cry4 a szúnyogok láváira, míg a Cry5 toxin csoport a fonálférgekre toxikus [Bravo 1997; Takács és mtsai 2009]. Napjainkban is kereskedelmi forgalomban vannak fermentált B. thuringiensis alapú termékek, kristályos toxinfehérjéket tartalmazó rovarirtó szerekként (például Dipel WP). A B. thuringiensis Cry toxinjai protoxin formában termelődnek meg, és csak a rovarok emésztőrendszerében aktiválódnak, proteázok hatására. Ezzel ellentétben a MON 810-es kukorica által termelt Cry1Ab toxin egy már kurtított, tehát preaktivált forma [Székács et al 2010, Darvas és Székács, 2010].

A MON 810-as kukorica előállításához integratív vektorokat alkalmaztak, a vektorokat úgy tervezték meg, hogy azok a kromoszómától függetlenül ne legyenek képesek replikálódni a növényben. A transzformációhoz a szükséges vektorok – PV-ZMBK07 és PV-ZMGT10 – keverékét használták. A PV-ZMBK07 vektor a B. thuringiensis var. kurstaki (Btk) HD-1 törzsből származó cry1Ab gént tartalmaz, mely a karfiol-mozaikvírus (CaMV) 35S promóterének és a kukorica hsp70 (hősokkprotein) génjének szabályozása alatt áll. A cry1Ab gént követően a nopalin-szintáz (NOS) génjének nem átíródó régiója található 3′ irányban, mely transzkripciós terminátorként funkcionál, és irányítja a poliadenilációt. A CaMV 35S promótere konstitutív promóter, mely folyamatosan bekapcsolva tartja a gént, ezáltal a lektin típusú toxin átíródása folyamatos, ellentétben a kukorica összes többi génjével, melyek kifejeződéséhez adott körülmények megléte szükséges. A cry1Ab gén terméke a Cry1Ab toxin folyamatosan keletkezik a növényi sejtben. Ez több veszélyt is rejt magában. Egyrészt nem tudni, hogy a folyamatos toxintermelés miként meríti ki a sejt készleteit, ezáltal akár más fontos funkciók gátolódhatnak. Másrészt a promóter néha nemcsak a transzgént kapcsolja be, hanem a sejt saját génjeiből is néhányat, melyeknek termékére a sejtnek nincs szüksége, esetleg káros is lehet. Számos kutatási eredmény támasztja alá, hogy a CaMV 35S promóter beépülése a DNS-ben úgynevezett „forró-pontokat” (hot-spots) hoz létre, mely azt eredményezi, hogy az adott DNS-szakasz vagy akár az egész kromoszóma instabillá válhat [Ho et al 1999]. Lényeges szempont az is, hogy a CaMV nem szövetspecifikus promóter, vagyis a cry1Ab gén terméke minden egyes növényi szövetben, szervben kifejeződik, még ott is, ahol nincs szükség rá, például a gyökérben. A PV-ZMGT10 vektor a Gox és CP4 expressziós kazettákat tartalmazza. A gox-gén expressziós kazetta a következő elemeket tartalmazza: karfiol-mozaikvírus 35S promóter (E35S); kukorica hsp70 gén; CTP1 – az Arabidopsis thaliana ribulóz-1,5-difoszfát-karboxiláz/oxigenáz (rubisco) enzimének kis alegységéhez kapcsolodó kloroplasztisz-tranzitpeptid génje – mely a célprotein transzfehérjét hivatott irányítani a citoplazmából a kloroplasztiszba; gox gén, glyphosate-oxidoreduktáz enzimet kódoló génszakasz az Achrobacter sp. LBAA törzséből, mely a glyphosate lebontásáért felelős; végül a NOS 3′ terminátor, mely transzkripciós terminátorként funkcionál, és irányítja a poliadenilációt. Emellett a PV-ZMGT10 vektor tartalmazza a CP4 expressziós kazettát: karfiol-mozaikvírus 35S promóter (CaMV 35S); kukorica hsp70-gén; CTP2 – az Arabidopsis thaliana 5- enolpiruvil-sikimin-3-foszfát-szintáz (EPSPS) enzimhez kapcsolodó kloroplasztisz-tranzitpeptid, mely a célprotein transzferjét hivatott irányítani a citoplazmából a kloroplasztiszba; EPSP-gén az Agrobacterium CP4 törzséből – mely a glyphosate hatóanyaggal való szelekciót teszi lehetővé, továbbá, NOS 3′ terminátor, mely transzkripciós terminátorként funkcionál, és irányítja a poliadenilációt.

Fentiek mellett mindkét vektor tartalmaz bakteriális elemeket, annak érdekében, hogy a vektorokat nagy mennyiségben tudják termelni Escherichia coli sejtekben. Ezen elemek: ori-pUC, mely felelős a bakteriális sejtben történő átíródásért, LacZ gén, mely az elkészült vektorok szelektálását segíti elő kék-fehér szelekció segítségével, továbbá kanamicin-rezisztenciagén, mely az E. coli K12-as törzsének Tn5-ös transzpozonjáról származó neomicin-foszfotranszferáz II gén.

A MON 810-es kukorica előállítására a génpuskán vagy génágyún alapuló biolisztikus módszert alkalmazták. A MON 810-as kukorica előállításához egy közép-amerikai törzset, a Zea mays ssp. mays típust, választották. Maga a génbevitel módszere igen egyszerű, lényegében a sörétes puska elvén alapszik. A vektor DNS-t egy nehézfém (arany, wolfram) mikrohordozóhoz kötik. A mikrohordozót egy makrohordozóhoz rögzítik, majd nagy sebességre gyorsítják, ezt követően azt hálónak/rácsnak ütköztetik, amin fizikilag szóródik (diszpergálódik) a vektor DNS-sel bevont mikrohordozó. A rácsnak ütközést és az így fellépő szóródást követően a nagy sebességű DNS-sel burkolt mikrohordozó a kezelni kívánt mintát tartalmazó Petri-csésze felé repül. Az ezen Petri-csészén található növényi szövet- vagy sejttenyészet érintett sejtjeinek sejtfalát átlyukasztva a DNS a mikrohordozóval együtt a sejtbe jut. Az esetek kis részében a vektor DNS eljut a sejtmagba, és ott létrejöhet a genomba történő integrálódás [Hill et al 2005]. A transzformációt követően a transzformánsok analízise következik, vagya cry1Ab gén genomba épülésének visszaigazolása. Ez legtöbb esetben a cry1Ab génre vagy géntől 5′ vagy a géntől 3′ irányokba tervezett specifikus primerekkel és genomanalízissel végzik el [Hernandez et al 2003]. Továbbá Southern-hibridizációt is számos esetben alkalmaznak a genetikai módosítás visszaigazolására. A MON 810-es kukorica genomanalízise során visszaigazolták, hogy csak a PV-ZMBK07 vektorról származó konstrukció épült be.

A transzformálás maga is számos veszélyt rejt magában, ami a genom instabilitásában nyilvánulhat meg. A kukorica genomja megközelítőleg 25%-ban tartalmaz ugráló genetikai elemeket (transzpozonokat), melyek akár kromoszómák között is mozoghatnak, ezek segítségével akár a transzgén vagy a transzgén promótere is átkerülhet más kromoszómára. Emellett a transzgén random módon, tehát nem előre meghatározott helyre épül be a genomba, ezáltal más gén/gének átíródását is megváltoztathatja. Így akár egy-egy fontos fehérje expressziója is gátlódhat, melyeket ez esetben alternatív úton kell a sejtnek megtermelni, ami előre kiszámíthatatlan változásokat okozhat a sejtben. Ellenkező esetben olyan gének, alvó gének, aktiválódhatnak, melyekre a növények nincs szüksége. Továbbá a tripletek leolvasási kerete is eltolódhat beépülés hatására (frame shifting), mely teljesen más aminosavak szintéziséhez vezethet.

Termesztés során szembe kell néznünk a gének – fizikai vagy biológiai – megszökésének veszélyével [Heszky 2006], vagyis a kukorica pollenje akár nem GM növényeket is megtermékenyíthet, így fajtahibrideket létrehozva, ezáltal veszélyeztetve a hagyományos és biogazdálkodást, a vetőmagtermesztést és a kukorica génbankját. A GM kukoricafajták előállítása, az erőteljes szelekció magában hordozza a génerózió lehetőségét is.

A MON 810-es kukoricát toxintermelésének sajátosságai miatt is vitatják. Mivel az új transzgenikus sejtvonalban a Cry1Ab toxin termelődése egy konstitutív promóter (CaMV 35S) irányítása alatt áll, minden egyes sejtben termelődik toxin, ezáltal nagyságrendekkel magasabb is lehet az egy hektáron termelődő toxinmennyiség a hagyományos biológiai növényvédő szeres védekezés során kijuttatott Dipel mennyiségének [Székács és Darvas 2007]. A toxin termelődése eltérő az egyes növényi részekben és termesztési időszakokban. A kukoricamoly hernyója a kukorica föld feletti részeit tudja károsítani, a szárban vagy csőben készített aknákkal, amelyek a szár eltörését okozhatják, vagy a csőben utat nyitnak a különböző gombabetegségeknek, mint például a Fusarium-fajok által okozott betegségeknek [Darvas et al 2011]. Annak ellenére, hogy a védekezésre főként a növényi szárban és a csövekben lenne szükség, a növény folyamatosan minden részében termeli a Cry1Ab toxint. Intenzív toxintermelés tapasztalható már a csírázás folyamán a magban, majd ezt követően a levélben az első hónap végéig. A toxintermelési maximumot ekkor éri el a növény, ami 17,15 ± 1,66 μg toxinszintet jelent 1 gramm friss növényi szövetben. A levélben ezt követően csökkenés figyelhető meg a toxinszintben, amit ismételt növekedés követ. Hasonló toxintermelési ingadozások figyelhetőek meg a gyökérben. A toxinkoncentráció minden növekedési/fejlődési fázisban a levélben a legmagasabb, mely nem a kukoricamoly hernyójának fő tápláléka. Ezt követi a portok, majd a gyökér, a szár, a kukoricaszem és végül a pollen. Vagyis a ténylegesen károsított szárban közepes mennyiségű toxin termelődik [Székács et al 2010]. A kukorica szemtermése, amit akár emberi fogyasztásra termesztenek (hangsúlyozottan Románia, Olaszország), nagyon kis mennyiségű toxint tartalmaz, viszont a növény levelét, melyben legnagyobb mennyiségben termelődik meg a toxin, sok esetben állati takarmányként hasznosítják (silózás).

Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a tarlómaradványok problematikáját. A tarlómaradványokban az ősszel mérhető toxinmennyiség 1-8%-a mérhető egy év múlva [Székács és Darvas 2007]. Így a betakarítást követően a földeken maradt növényi maradványok hatással lehetnek a talajélet szempontjából igen jelentős, a lignocellulóz dekompozícióját végző talajfaunára is, amire a kukorica talajbeli maradványait fogyasztó ugróvillások vizsgálatai irányították rá a figyelmet [Bakonyi et al 2006, 2011].

Irodalomjegyzék

  • Bakonyi G, Szira F, Kiss I, Villányi I, Seres A, Székács A(2006) Preference tests with collembolas on isogenic and Bt-maize. Eur J Soil Biol 42, 132-135.
  • Bakonyi G, Dolezsai A, Mátrai N, Székács A (2011) Long-term effects of Bt-maize (MON810) consumption on the Collembolan Folsomia candida. Insects 2, 243-252.
  • Bravo A (1997) Phylogenetic relationships of Bacillus thuringiensis delta-endotoxin family proteins and their functional domains. J Bact 179, 2793-2801.
  • Darvas B, Székács A (2010) A géntechnológiai úton módosított növények megítélése az Európai Unió keleti határán. Biokontroll 1, 13-23.
  • Darvas B, Bánáti H, Takács E, Lauber É, Szécsi Á, Székács A (2011) Relationships of Helicoverpa armigera, Ostrinia nubilalis and Fusarium verticillioides on MON 810 maize. Insects 2, 1-11.
  • Hernandez MP, Esteve T, Prat S, Puigdomenech P, Ferrando A (2003) A specific real-time quantitative PCR detection system for event MON 810 in maize YieldGard based on the 3′- transgene integration sequence. Transgenic Res. 12, 179-189.
  • Heszky L. (2006) A koegzisztencia jelenlegi formája szakmailag megalapozatlan, a gyakorlatba kivitelezhetetlen. Mag Kutatás, Fejlesztés és Környezet 20 (5-6), 14-15.
  • Hill M, Launis K, Bowman C, McPherson K, Dawson J, Watkins J, Koziel M, Wright MS (1995) Biolistic introduction of a synthetic Bt gene into elite maize. Euphytica 85, 119-123.
  • Ho M, Ryan A, Cummins J (1999) Cauliflower mosaic viral promoter – a recipe for disaster? Microbial Ecol. Health Disease 11, 194-197.
  • Székács A, Darvas B (2007) A MON 810-es kukorica Cry1 toxintermelése és annak tarlómaradványokban való lebomlása. 27-30 oldal In. Darvas B. (szerk.) Mezőgazdasági géntechnológia – Elsőgenerációs GM-növények. Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága, Budapest. (ISBN 978 963 87505 1 8)
  • Székács A, Lauber É, Juracsek J, Darvas B (2010) Cry1Ab toxin production of MON 810 transgenic maize. Environ Toxicol Chem 29, 182-190.
  • Takács E, Lauber É, Bánáti H, Székács A, Darvas B (2009) Bt-növények a növényvédelemben. Növényvédelem 45, 549-558.

Baka Erzsébet
(bioKontroll Folyóirat 2011. szeptember)

The use of plant protection products containing Persistent Organic Pollutants (POPs) between 1950 and 2010 in Hungary


Összefoglalás

A környezetben tartósan megmaradó (perzisztens) szerves szennyező (POP) anyagok felmérésére és csökkentésére hazánkban az ezredfordulón nemzeti program indult, melynek keretében a POP anyagok forgalmát összesítő adatbázis épül. A begyűjtött adatok alapján ezen áttekintő közlemény átfogó jelentést nyújt a POP-tartalmú növényvédő szerek magyarországi felhasználásáról az elmúlt 60 esztendőre vonatkoztatva. Az 1950 és 2010 évek közötti teljes növényvédőszer-felhasználást összeveti a POP-tartalmú készítmények felhasználásával, és részletes elemzést ad az utóbbiakban jelen levő POP-hatóanyagok felhasználásáról. Az adatok lehetőséget adnak egyfajta mérleg elkészítésére a múlt növényvédelmi irányvonaláról a mai teendők tükrében.
Summary

A National Program has been launched for the inventory and reduction of the environmental stocks of Persistent Organic Pollutant (POP) substances long lasting in the environment. A database summarising the distribution of POP substances is being compiled within the program. A comprehensive revision is provided regarding the use of persistent chlorinated hydrocarbon type plant protection products in Hungary in the last 60 years. Total pesticide use is compared with the use of products containing POP substances, and the use of POP substances is analysed in detail. In light of the data, a review is presented on the former plant protection policy in this respect, and proposals are drawn for the future.

Bevezetés

A növényvédő szerek felhasználása a világon az utóbbi 50-60 évben jelentős változáson ment keresztül [Darvas 2000, Darvas és Székács 2006]. Az 1920-30-as évek „arzén, higany, réz, kén” korszakát az 1950-1970 közötti években a klórozott szénhidrogének időszaka követte. Ezek (szinte mindegyik rovarölő szer) jelentették akkor a korszerűt, az újat, a termelés biztonságát, amely kétségtelenül látványosan megnövekedett [Erdélyi és Konkoly 1958]. Tapasztalatok hiányában azonban csak nagyon kevesen gondoltak akkor még a lehetséges veszélyekre, az emberi egészséget, a környezetet károsító hatásokra. Talán még azok sem igen, akik ma már olyan jól tudják, hogy mit kellett volna akkor tenni. Sajnos nem rendelkeztünk azokkal a vizsgálati módszerekkel és követelményrendszerrel sem, amelyeket ilyen anyagok felhasználása előtt alkalmazni kellett volna. Kemény lecke volt, de mint számos veszélyes anyagnál, itt is a vizsgálatok folyamatos fejlődése, a megszerzett tapasztalatok hozták a felismerést. Ennek lényege talán abban foglalható össze, hogy a készítmények forgalomba hozatala előtt nem kerülhető meg olyan szűrő rendszer alkalmazása, amely lehetővé teszi, hogy az anyagok felhasználásából eredő esetleges veszélyeket előre behatárolhassuk, illetve hogy az ebből eredő várható kockázatokat a lehető legkisebb mértékre csökkenthessük.

A Stockholmi Egyezmény [United Nations 2001] (továbbiakban: SE) célja a környezetben tartósan fennmaradó szerves szennyező anyagok (POP) kibocsátásának csökkentése. A SE 5. Konferenciája (COP-5) 2011. április 25. és 29. között került megrendezésre Genfben [United Nations 2011]. A konferencián „POP-listára” került az utolsó bizonyítottan perzisztens Magyarországon is használt növényvédőszer-hatóanyag, az endosulfan is.

A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező (Persistent Organic Pollutant, POP) anyagok felmérésére és csökkentésére az ezredfordulón nemzeti program indult a GEF/UNIDO támogatásával, melybe több tárca is bekapcsolódott [Jagudits és mtsai 2005]. A programot 2000 és 2004 között a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) koordinálta, melyben saját szakterületén részt vett a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) is. Az FVM Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálata (továbbiakban NTKSZ) 2004-ben két téma kidolgozására vállalt kötelezettséget: a hazánkban 1950 óta használt POP növényvédő szerek felhasználására vonatkozó archív információk összegyűjtésére és értékelésére, valamint a Talajvédelmi Információs Monitoring (TIM) program POP növényvédő szerekre vonatkozó mérési adatainak összegyűjtésére és átadására. A kutatási jelentések a volt KvVM archívumába kerültek [Marth 2003, Pethő és Ocskó 2003].

Ennek kapcsán jelen összefoglaló tanulmányunkban kívánunk számot adni az elmúlt 60 év perzisztens növényvédő szer felhasználásáról, figyelembe véve az NTKSZ 2004-ben készített szakanyagát is. A felhasznált adatok alapvetően három forrásból származnak. A korábbi évtizedekre vonatkozó (1950-1981) értékesítési adatokat néhai Konkoly István, az Agrotröszt egykori vezérigazgató-helyettese összesítette [Konkoly 1950-1981]. A másik forrás az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet Statisztikai Osztálya (AKII), melynek adatbázisából gyűjtöttük ki 1982 és 2000 közti forgalmazási adatokat [AKI 1982-2000]. A 2000 és 2010 közötti adatok az NTKSZ, majd annak jogutódja, a Mezőgazdasági Szakigazgatósági Hivatal Növény-, Talaj-, és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság (továbbiakban MgSzH-NTAI) éves növényvédőszer-forgalmi adataiból származnak.

Itt kell megjegyeznünk, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatokat némi kritikával kell kezelni. Számszakilag legpontosabbnak az egykori Agrotröszt adatai tekinthetők (1950-1981), pontosan azon időszak, amikor a POP anyagok legnagyobb mennyiségben kerültek felhasználásra. Itt az egycsatornás központi elosztás viszonylag jól kezelhető statisztikát produkált. Ennek megszűnése után az AKII gyűjtötte össze a kereskedők adatszolgáltatása alapján a felhasználás adatait (1982-2000). Az adatforrás teljessége mindig is kérdéses volt, és itt sem került vizsgálatra az adatok megbízhatósága. Az NTKSZ (és jogutódja) a későbbi szabályozás alapján a gyártó/engedélyes adatszolgáltatási kötelezettségére alapozva készít növényvédelmi statisztikát. Néhány év vonatkozásában (például 1999 és 2009 között) párhuzamos adatsorok állnak rendelkezésünkre az AKII és az NTKSZ részéről. A párhuzamos adatsorok összevetése szerint az AKII által felmért növényvédőszer-felhasználás jóval alatta maradt az NTKSZ-ben bejelentett mennyiségeknek. Ezért nincs okunk azt hinni, hogy az adatok túlzóak. Az engedélyezési hatóság (az NTKSZ és jogutódja, az MgSzH–NTAI) nyilvántartása az engedélytulajdonosok adataira támaszkodik. 2001-től az engedélyezési hatóság adatbázisából vettük az adatokat.

A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 117/2009/EU rendelet 67. cikke tartalmazza a gyártók/kereskedők nyilvántartási kötelezettségeit, mely adatokat az engedélyezési hatóság bekérhet. A hatóságnak a növényvédő szerekre vonatkozó statisztikáról szóló 115/2009/EK rendelet alapján éves jelentést kell készíteni a forgalomba hozott és a felhasznált készítmények mennyiségéről. A forgalomba hozatalra vonatkozó referenciaév 2011, míg a felhasználási statisztika elkészítéséhez a tagállamok szabadon választhatják ki a referencia-időszakot az ötéves időszakon belül a vizsgálni kívánt növényekre vonatkozóan. Az első ötéves időszak 2010-ben indult. A növényvédőszer-statisztikai adatok alapvető indikátorai számos biztonsági, kockázatcsökkentő intézkedésnek. Közös érdek, hogy ezek az információk értékelhetőek és megbízhatóak legyenek. Ehhez erre a feladatra felkészült rendszert kell működtetni. Egyértelmű, hogy a növényvédelmi szakmai és a statisztikai intézmények közös, eddigieknél átgondoltabb munkájából lehet csak hiteles adatszolgáltatásra és adatfeldolgozásra számítani. Mindezek alapján úgy értékeljük, hogy az eddigi dokumentumokból nem annyira a pontos számadatokat, mint inkább a felhasználásra vonatkozó tendenciákat érdemes elemezni.

A Stocholmi Egyezmény POP-listája

A 2001-ben létrejött Egyezmény [United Nations, 2001] POP-listájára kezdetben 12 anyag került fel, ebből 9 volt növényvédő szer: aldrin, dieldrin, endrin, heptachlor, chlordane, DDT, mirex, a HCB (hexaklór-benzol) és a toxaphen. Az ipari anyagok és melléktermékek közül a poliklórozott bifenilek (PCB-k), a HCB és a poliklórozott dibenzo-p-dioxinok és poliklórozott dibenzofuránok (PCDD/PCDF) kerültek fel. Az egyezmény ‘A’ mellékletébe tartozó hatóanyagok előállítása tilos és csak kivételes esetben engedélyezett felhasználásuk. A ‘B’ mellékletbe sorolt anyagok felhasználása korlátozottan engedélyezhető, a ‘C’ mellékletbe tartozók nem szándékos emberi tevékenységből eredő POP anyagok, melyek felhasználásának csökkentése, illetve megszüntetése a cél (I. táblázat).

I. táblázat A Stockholmi egyezmény ’A’-’C’ mellékleteibe sorolt anyagok

Növényvédő szer Ipari anyag Gyártási melléktermék
A melléklet (megszüntetés)
aldrin poliklórozott bifenilek (PCB-k)
hexaklór-benzol (HCB) hexaklór-benzol (HCB)
dieldrin hexabróm-bifenil (HBB)
endrin hexa- és heptabróm-difenil-éterek (HBDE)
heptachlor perfluoroktánszulfonsav és sói, perfluoroktánszulfonil-fluorid
chlordan tetra- és pentabróm-difenil-éter
α-HCH és β-HCH
(α – és β-hexaklór-ciklohexán)
α-HCH és β-HCH
(α – és β-hexaklór-ciklohexán)
pentaklór-benzol pentaklór-benzol
endosulfan rövid szénláncú klórozott paraffinok (SCPP-k)
hexabróm-ciklododekán (HCBD)
lindane (g-hexaklór-ciklohexán)
mirex
toxaphene (camphechlor)
chlordecone
B melléklet (korlátozás)
DDT perfluoroktánszulfonsav és sói, perfluoroktánszulfonil-fluorid
C melléklet (nem-szándékos előállítás csökkentése)
poliklórozott bifenilek (PCB-k)
hexaklór-benzol (HCB)
poliklórozott dibenzo-p-dioxinok (PCDD)
poliklórozott dibenzofuránok (PCDF)
pentaklór-benzol

Az Egyezmény 4. találkozóján, 2009-ben a Felek további kilenc hatóanyag listára vételéről döntöttek: A növényvédő szerek közül felkerült a chlordecon, az α- és β-hexaklór-ciklohexán (α-HCH és β-HCH), a lindane és a pentaklór-benzol is. A kémiai anyagok és sora bővült a hexabróm-bifenil (HBB), a hexa- és heptabróm-difeniéter (HBDE), a pentaklór-benzol, a perfluor-oktánszulfonsav és sói, a perfluor-oktánszulfonil-fluorid, a tetra- és pentabróm-difenil­éter anyagaival, míg a melléktermékek sora az α- és β-HCH, valamint PCB vegyületekkel.

Az Egyezmény 5. találkozóján, 2011-ben egy növényvédő szer és két új ipari anyag került a listára. Közülük az endosulfan rovarölő szer, míg a rövid szénláncú klórozott paraffinok (SCPP), pontosabban a C10-C13 atomszámú klórozott alkánok és a hexabróm-ciklododekán (HBCD) iparban alkalmazott anyagok.

POP-vegyületeket tartalmazó növényvédő szerek értékesítése

A továbbiakban csak a POP-vegyületeket (ezen belül a klórozott szénhidrogéneket) tartalmazó növényvédő szerek 1950 és 2010 közötti – azaz az intenzív mezőgazdaság idejét is átfogó 60 éves periódusra vonatkozó – értékesítését tekintjük át. Mivel a SE POP-listájára elsőként felkerült 9 növényvédőszer-hatóanyag közül az endrin, mirex és heptachlor felhasználása nem igazolt hazánkban, ezért ezekkel nem foglalkozunk. Az 1. ábra mutatja az 1950 és 2010 közötti évenkénti teljes növényvédőszer-felhasználást és a POP-tartalmú növényvédőszer-felhasználás arányát. Az összesítés szerint az elmúlt 60 év teljes növényvédőszer-felhasználása (PPP, plant protection product) 2 589 015 tonna volt hazánkban, melynek 17,2%-a 444 165 tonna POP hatóanyag-tartalmú növényvédő szer volt. Az adatok szerint a POP-tartalmú szerek felhasználása 1962 és 1972 között mindig meghaladta a 20 000 tonna/év szintet; sőt 1964 és 1967 között, valamint 1969-ben a 30 000 tonnát is. A százalékos értékekből látszik, hogy az 1961 és 1972 közé eső időtartamban (más típusú rovarölő szer nem igen lévén) mindig 30% felett volt, 1969-1970-ben pedig átlag 70%-ra emelkedett a POP-szerek értékesítése. A százalékos megoszlás évtizedenkénti elemzése azt mutatja, hogy már az 1950-es évektől az összes növényvédőszer-felhasználás növekedésével folyamatosan emelkedett a POP-szerek felhasználása, átlag 1950-60 között 25,8%-ot alkalmaztak, a hatvanas években már csaknem felét (46,5%) adják a teljes növényvédőszer-használatnak. Meg kell jegyeznünk, hogy ez az arány nem magyar specialitás: jellemző volt ez valamennyi fejlett „nyugati” országra is. A rovarölő szerek területén ezek a hatóanyagok egyeduralkodók voltak. A POP-anyagok felhasználásának csúcspontja az 1969-70 évekre esik, amikor is a betiltott (1968) DDT és a DDT–lindane-tartalmú kombinált szerek megmaradt készletei a következő években még értékesítésre kerültek. Ezzel egyidőben, a DDT pótlásaként lendül fel a lindane-tartalmú készítmények felhasználása. Az 1968-as visszavonást követően gyakorlatilag csak az endosulfan és kisebb mennyiségben (talajkezelésre) a lindane maradt forgalomban, amelyek perzisztenciája lényegesen alacsonyabb volt a többi POP-hatóanyagénál, illetve élő szervezetben való felhalmozódásuk sem volt kimutatható. Az 1970-1980 évek között átlag már 11,3%-ra csökkent a POP-készítmények felhasználása. Alkalmazásuk igazán csak 1973 után kezdett drasztikusan csökkenni, 1975 után már 5% alá és 1984 után 1% alá csökken, majd 2006-tól (az endosulfan visszavonásával) pedig gyakorlatilag megszűnik a POP-tartalmú készítmények forgalmazása. Az 1980 és 2010 közötti 30 év során a POP-vegyületek már csak 0,6%-át teszik ki a szerkínálatnak, 2007-től kezdve pedig forgalmuk gyakorlatilag nulla. Környezetvédelmi szempontból a „külföldről” (terménnyel, természetes úton) hozzánk érkező szennyezések, illetve az elfekvő POP-raktárkészletek (hulladékok) jelentetnek problémát. Ez utóbbi összegyűjtésére több hatósági akció is megszervezésre került az 1980-as évek elején, valamint 2003 és 2006 között.

1. ábra A teljes növényvédőszer-felhasználás (PPP, felső haranggörbe) és ezen belül a POP-tartalmú készítmények felhasználásának (alsó haranggörbe) alakulása

1. ábra A teljes növényvédőszer-felhasználás (PPP, felső haranggörbe)
és ezen belül a POP-tartalmú készítmények felhasználásának (alsó haranggörbe) alakulása,
valamint ezek egymáshoz viszonyított alakulása 1950 és 2010 között.
Az ábra jól szemlélteti, hogy a 60 évnyi felhasználás a POP-hatóanyagú szerekre vonatkozóan
normáleloszlást mutat, melynek csúcspontja 1965-1966-ra esik, melyet követően a POP-szerek alkalmazása lecseng.

A 60 évnyi növényvédő szer – és ezen belül a POP-hatóanyagú szerek – mennyiségi felhasználása normáleloszlást mutat, 1965-1966 körüli csúcsponttal (1. ábra). Magyarország nem állt egyedül a POP-tartalmú készítmények ilyen mértékű felhasználásával. A hazai növényvédelem ekkor nemzetközi viszonylatban is előkelő helyen állt. 1932-ben már megalakult a Magyar Növényvédelmi Szolgálat, és 1949-ben vármegyénként létrehozták a mezőgazdasági igazgatóságokat. A növényvédelemről szóló 1956. évi 9. törvényerejű rendelet megjelenése után 1959-től a VM Növényvédelmi Szolgálata (vezetője: Nagy Bálint) szervezetten irányította a termelő szövetkezetekben zajló növényvédelmi tevékenységet. Munkájuknak köszönhetően kezdődött el a hatvanas évek második felében a klórozottszénhidrogén-mentesítési program [Nagy 1967], melynek keretében döntés született – a világon először – 1968-ban a DDT betiltásáról. Ugyanakkor jó pár évbe belekerült, míg a POP-hatóanyag-tartalmú növényvédő szereket humán- és környezet-egészségügyi veszélyességének felismerése után a mezőgazdaságból sikerült száműzni.

A hazánkban 1950-2010 között használt POP- hatóanyagok veszélyességének áttekintése

Mielőtt részleteznénk a POP-tartalmú szerek és hatóanyagaik mennyiségi felhasználását érdemes egy pillantást vetni az Pesticides Action Network (PAN) aktuális adatbázisa alapján a szóban forgó hatóanyagok megítélésére. A PAN összesítése a világ legjelentősebb adatbázisából állítja össze a növényvédő szerek veszélyességének listáit (II. táblázat).

II. táblázat A hazánkban alkalmazott POP-hatóanyagok veszélyességének áttekintése
Uniós szinten visszavont hatóanyagok 91/414/
EGK I. melléklet
Felhaszn. típusa Toxicitás besorolás (WHO) Rák-keltő (EU ) Rákkeltő (IARC) Hormon-hatás (EU) Víz-szennyezés 2000/60/EK
aldrin* betiltott IN 3 3 2 WP
DDT* betiltott IN II 3 2b 1 WP
dieldrin* betiltott IN 3 3 2 WP
endosulfan+ elutasított IN, AC II 2 WP1
hexaklór-benzol (HCB)* betiltott FG, IN 2 2b 1 WP1
HCH* betiltott IN II 2b 1 WP1
chlordan* betiltott IN II 3 2b 1 WP
lindane*
(g-HCH)
elutasított IN, RO II 2b 1 WP1
methoxychlor elutasított IN 3 1
toxafen* betiltott 2b 1 WP

Alkalmazott rövidítések:

DDT = triklór-difenil-triklór-etán (régi, nem IUPAC szerinti elnevezés); HCH = hexaklór-ciklohexán
* PIC-rendelet szerint betiltott POP-hatóanyagok,
IN = rovarölő szer, AC = atkaölő szer, FG = gombaölő szer, RO= rágcsálóirtó szer
WP = vízszennyező, WP1 = a vízre különösen veszélyes anyag

A 10 hatóanyag többségének alkalmazását már az európai uniós növényvédő szerek felülvizsgálata előtt betiltották nálunk és az Európai Unióban is, néhányat (lindán, endosulfan) a hatóanyagok felülvizsgálata során ismét ellenőriztek a 91/414/EGK növényvédelmi direktíva alapján, majd elutasították használatukat. A PIC-rendelet (A veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló Európa Parlament és a Tanács 689/2008/EK rendelete) is tiltott felhasználású hatóanyagokként jelöli a *-gal jelölt szerek forgalmazását, melyek kivitelére is csak vészhelyzetben és külön engedéllyel kerülhet sor. Európa területén nincs esélye alkalmazásuknak.

A fenti POP-anyagok egyik legfőbb sajátossága, hogy nehezen bomlanak le a talajban és a vizekben, így felezési idejük hosszú, valamint a különböző közegekben és szervezetekben eltérő. A levegőben napokig, a vízben és a talajban évekig vagy akár évtizedekig is fennmaradnak, s bomlástermékeik (például a DDT esetén) is veszélyesek. Az WHO toxicitási besorolása alapján (akut LD50 patkányon) a mérsékelten veszélyes (II) csoportba sorolható a DDT, a HCH, a chlordan, a lindane és az endosulfan is.

A daganatkeltő (karcinogén) hatás értékelésére a számos nemzetközi lista közül az uniós 67/548/EKG és 2008/58/EK alapján felállított osztályozást választottuk. Eszerint a 10 hatóanyag közül a hexaklór-benzol a 2. kategóriába sorolható, rákot okozhat (R 45 veszélyességi mondat), míg a DDT, az aldrin és a dieldrin a 3. katogóriába sorolható, azaz maradandó egészségkárosodást okozhatnak (R40 veszélyességi mondat). A Nemzetközi Daganatkutatási Hivatal (International Agency for Research on Cancer, IARC) a daganatkeltő vegyületeket négy csoportba sorolja: 1. csoport ismerten karcinogén, 2a csoport feltételezhetően karcinogén, 2b csoport lehetséges karcinogén, 3. csoport karcinogenitása nem meghatározható és 4. csoport valószínűleg nem karcinogén hatású anyagokat sorolja. Ez az osztályozás a DDT, a HCB, a HCH, a lindane, a chlordan és a toxafen hatóanyagokat a lehetséges rákkeltők közé osztályozza.

A hormonháztartást befolyásoló hatás (endokrin zavaró (ED) hatású anyagok) mindegyik POP-hatóanyagnál fennáll, vagyis az emberre, de az élővilág többi tagjaira (például kétéltűekre, hüllőkre) fokozott veszélyt jelentenek. Az 1. kategóriába sorolják azokat az anyagokat, ahol legalább egy vizsgálat egyértelműen jelzi a hormonbefolyásoló hatást. A 2. kategóriába sorolt potenciális ED-anyagok in vitro kísérletben befolyásolónak mutatkoztak, és in vivo megfigyelésekben is vannak hatásukra közvetett bizonyítékok.

A POP-anyagok midegyike vízszennyező (WP). Az európai uniós Vízkeret Irányelv (2000/60/EK) és a 2006/11/EK irányelvek alapján a vizekre különösen veszélyes anyagok WP1, a veszélyes vízszennyező anyagok WP2 jelzést kapnak.

A bevezetőben említett 2004-es KvVM kutatási program keretében készült NTKSZ-jelentés Talajvédelmi Információs Monitoring (TIM) program jelentése tartalmazza a POP növényvédő szerekre vonatkozó mérési adatatokat. A III. táblázat mutatja, hogy bár a klórozott szénhidrogéneket 30 évvel a vizsgálat előtt kivonták a forgalomból, rendkívül kis mennyiségben a talajrétegekben még sokáig megtalálhatók [Marth 2003].

III. táblázat Az 1997. évi vizsgálatok során meghatározott kimutatási határérték feletti
klórozott szénhidrogén-származékok szermaradék-értéke
Hatóanyag 1. talajszint 2. talajszint 3. talajszint
  db mg/kg db mg/kg db mg/kg
a-HCH 2 0,0011-0,2 0 0
b-HCH 1 0,0005 2 0,0009-0,0018 1 0,013
lindane 18 0,0002-0,0044 0 0
aldrin 5 0,0003-0,0024 0 0
dieldrin 2 0,002-0,007 1 0,003 1 0,004
a-endosulfan 1 0,001 0 0
b-endosulfan 0 0 0
endosulfan-szulfát 0 0 0
endrin 11 0,0011-0,002 0 0
o,p-DDE 6 0,001-0,0055 0 0
p,p-DDE 53 0,0013-0,168 12 0,0011-0,0045 6 0,0015-0,025
o,p-DDD 27 0,001-0,017 1 0,002 1 0,0011
p,p-DDD 19 0,0013-0,034 2 0,007-0,008 1 0,008
o,p-DDT 41 0,001-0,019 5 0,0011-0,002 2 0,001-0,003
p,p-DDT 40 0,001-0,084 1 0,0045 1 0,0013
heptachlor 9 0,0002-0,0026 0 0
heptachlor-epoxid 0 0 0

Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) 1960 óta végez DDT-tartalomméréseket emberi zsírszövetekben. Eredményeik azt bizonyítják, hogy a zsíroldható DDT és származékai, illetve egyéb klórozott szénhidrogének a mai napig jelen vannak a hazai lakosság zsírszöveteiben, így az anyatejben is, bár a szintek fokozatosan csökkennek. Így elmondható, hogy az 1950 és 1970 között született generációk a szó szoros értelmében az anyatejjel szívták magukba e perzisztens mérgeket [Sohár és Matyasovszky 2003].

A POP-hatóanyagok hazai kivonása

1939-ben a DDT – kontakt rovarméreg-hatásának felismerésével – új korszakot nyitott a rovarkártevők elleni védekezésben. Lényegében ezzel vette kezdetét a szintetikus vegyi anyagok felhasználása. A kémia csodájának tekintett szer igen jókor jött a kártevők elleni küzdelemben, s mint az első klórozott szénhidrogén, széles körben elterjedt a rovarirtás minden területén. A második világháború után a vegyipar sorra állította elő a legkülönbözőbb klórozott szénhidrogéneket tartalmazó növényvédő szereket (mint a HCH, aldrin, dieldrin stb.) és foszforvegyületeket (sulfotepp, paration-methyl, terbufos stb.), de kiemelkedő hatékonysága miatt a DDT vezető helyzetben maradt. Ennek a folyamatnak részese volt a magyar mezőgazdaság is. Az azonban nem tagadható, hogy a növényvédő szerek alkalmazása itthon mindig is komoly szakmai háttérrel párosult, mely a más irányú felhasználásnak korlátokat szabott.

Mivel az akkori toxikológiai ismeretek alapján a DDT az alkalmazott dózisban a melegvérű szervezetekre nem tűnt toxikusnak, mérgezési veszélyt nem jelentő vegyi anyagnak kiáltották ki. Az élet minden területén nagy tömegben, megfontolás nélkül és elővigyázatlanul használták. A hatvanas évek elején azután nemcsak perzisztenciája, hanem a zsírszövetekben való felhalmozódása is kiderült. A hatvanas évek közepén több hazai kutató mutatta ki blasztomogén és neurológiai hatását [Dési et al 1966, 1968, Tarján and Kemény 1968, Farkas 1968]. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy 1966 őszén – elsődlegesen a fogyasztók védelmében – a MÉM klórozottszénhidrogén-mentesítési programot dolgozott ki [Nechay 1966, Nagy 1967]. Ebben javasolták a DDT-tartalmú készítményeket elsődlegesen szintén klórozott szénhidrogén típusú hatóanyaggal a γ-HCH (lindane) hatóanyaggal felváltani, mely a DDT-nél mérgezőbb hatású, de a szervezetből hamarabb kiürül. Állománykezelésre javasolták még az endosulfan és methoxychlor, illetve metoxi-DDT (ezek szintén klórozott szénhidrogének) anyagokat. A DDT-helyettesítési programmal ekkor kezdődött meg a szerves foszforsav-észterek térhódítása.

A program eredményeként 1968. január 1-jétől a világon elsőként vonták vissza Magyarországon az aldrin, dieldrin, valamint a tiszta HCH és DDT hatóanyagú készítmények felhasználását, gyártását és behozatalát. A meglevő készletek felhasználását DL (DDT–lindane) kombinációk formájában 1970-ig engedélyezték. Tekintettel arra azonban, hogy a kezelt területek több mint 50%-án használták e készítményeket, felezési idejük pedig kiemelkedően hosszú, hatásuk hosszú ideig fennmarad. A IV. táblázat a vizsgált hatóanyagokat tartalmazó készítmények visszavonásának időpontjait mutatja. Terjedelmi korlátok miatt nincsen lehetőség arra, hogy készítményekre és évekre lebontva tegyük közzé a felhasználási adatokat, de mivel joga van minden magyar állampolgárnak megtudni ezeket az információkat, további cikkben tervezzük a készítményekre vonatkozó adatok közlését.

IV. táblázat A hazai POP-tartalmú növényvédő szerek alkalmazása és visszavonása
Növényvédőszer-hatóanyag Növényvédő
szerek száma
Alkalmazásuk időtartama Visszavonás ideje
aldrin 2 1959-1967 1968
dieldrin 2 1958-1967 1968
DDT 29 1950-1974 1968
HCH 9 1950-1967 1968
HCB 1 1959- 1980 1980
lindane 8 1956- 2000 2000
DDT–lindane kombinácó 6 1961-1969 1970
toxafen (camphechlor) 7 1958- 1989 1990
DDT–lindane–metoxychlor-kombináció 3 1960- 1969 1970
lindane–TMTD-kombináció 4 1962-1979 2000
endosulfan 7 1959- 2006 2006
lindane–endosulfan-kombináció 2 1974-1976 1992

A klórozott szénhidrogént tartalmazó növényvédő szerek felhasználásának összehasonlítása

Bár értékelhető adatsorok állnak rendelkezésünkre az évenkénti felhasználásokra vonatkozólag, az egyszerűsítés érdekében évtizedenkénti bontásban mutatjuk be a hazai POP-tartalmú növényvédő szerek felhasználását (2. ábra). A 60 év során mennyiségében a legtöbbet a lindane-tartalmú készítményekből használtak fel (190 185 tonna), javarészt az 1960-80 közötti években. A 2. helyezett DDT-tartalmú szerek (120 134 tonna) zömét az 1950-70 közti periódusban alkalmazták. Ugyanerre a periódusra esett a HCH-tartalmú készítmények virágkora (46 857 tonna) is. E három hatóanyagot tartalmazó készítmények mennyiségi prioritása annak is köszönhető, hogy más klórozott szénhidrogéneket tartalmazó növényvédő szerekkel együtt kombinálva is alkalmazták e hatóanyagokat. Az aldrin-tartalmú készítmények szintén magas számot mutatnak (66 801 tonna), de mivel ezeket 2%-os szuperfoszfátba keverve alkalmazták, tényleges szennyező hatásuk csekélyebb azokhoz a rovarölő szerekhez viszonyítva, melyeket egyedüli hatóanyagként is (pl. DDT, lindane) juttattak ki. A toxafén-tartalmú szerek szintén az 50-es évektől kezdődően, de 30 éven át viszonylag stabilan, mégis szerényebb szerepet játszottak a rovarölő szerek sorában. Az endoszulfán-tartalmú készítmények kezdetben kisebb mennyiségben kerültek felhasználásra, de a vetélytársak piacról történő kivonása után jelentősebb szerephez jutottak.

2. ábra POP-tartalmú növényvédő szerek felhasználása 1950 és 2010 között.

2. ábra POP-tartalmú növényvédő szerek felhasználása 1950 és 2010 között.
A kiszerelt (formulált) növényvédőszer-készítmények forgalma.

A tiszta hatóanyagok forgalma

Az egyes hatóanyagok különböző toxikus hatása, perzisztenciája és kumulációs tulajdonsága miatt korántsem mindegy, hogy az egyes készítmények mekkora hatóanyag-tartalommal bírtak. A készítmények összetételének ismeretében kiszámítható az egyes POP-nak minősülő hatóanyagok tényleges mennyisége. Az áttekinthetőség érdekében tízévenkénti bontásban adjuk meg az értékesített POP-tartalmú készítmények hatóanyagtartalmának változását (3. ábra).

3. ábra POP-tartalmú növényvédő szerek felhasználása 1950 és 2010 között.

3. ábra POP-tartalmú növényvédő szerek felhasználása 1950 és 2010 között.
A növényvédőszer-hatóanyagok forgalma.

Az előzőkhöz viszonyítva a legszembetűnőbb változás, hogy a DDT hatóanyagból messze több fogyott, mint a többi hatóanyagból, ugyanis ezt „tiszta” hatóanyagként is, illetve a készítményekben jóval töményebb formában árusították és alkalmazták. 1950 és 1960 között az összfelhasználásban a DDT (10 128 tonna = 15,7%) és a HCH hatóanyagok (2556 tonna = 4%) alkalmazása dominált. 1961 és 1970 között csaknem négyszeresére (20%-ról 70%-ra) emelkedett a POP hatóanyagok összes felhasználása (12 848 tonnáról 46 572 tonnára). Ennek oka, hogy a DDT-felhasználás megháromszorozódott, vagyis e hatóanyag uralta a növényvédőszer-piacot (43%). A HCH-felhasználás is erősen emelkedett (6,6%). A lindane-felhasználás hirtelen megugrott, szinte nulláról 13%-ra nőtt alkalmazása. Egy nagyságrenddel nőtt a toxafen felhasználása is (0,2%-ról 2,4%-ra), valamint nagy mennyiségű aldrint importáltak (2,8%) az aldrin-tartalmú szuperfoszfát előállításához. Ez volt a POP-anyagok évtizede. 1971 és 1980 között gyökeresen változott a hatóanyag-kompozíció: a korábban alkalmazott POP-anyagok felhasználása lecsökkent. A klórozott szénhidrogéneket tartalmazó szereket egyre inkább a foszfát-észterek váltották fel. A DDT és a HCH kivonásával arányuk elenyészővé vált, a lindane részaránya ugyan még jelentős volt (6,5%), de a felhasznált mennyisége megfeleződött (4324 tonna). Még emelkedett a toxafen (2,7%) felhasználási aránya és az akkor még a POP-anyagnak nem nyilvánított endosulfan tartotta magát. 1981 és 1990 között minimálisra csökkent a POP hatóanyagok felhasználása (1541 tonna/10 év, gyakorlatilag csak lindane és endosulfan). Az eddig domináns szerepet játszó lindane értékesítése is szinte megszűnt (0,26%). Teljesen visszaszorult a toxafen (0,11%) értékesítése, még az endosulfan felhasználása is alábbhagyott (1,9%). 1991 és 2000 között gyakorlatilag már csak az endosulfan maradt a porondon, egyedül adva az időszak teljes POP-hatóanyag-felhasználását (339 tonna/10 év). 2001 és 2006 között még érezhető a maradék endosulfan felhasználásának némi emelkedése (456 tonna/6 év) a készletektől való megszabadulás miatt, de 2006-os visszavonása után végleg megszűnt alkalmazása.

Az elmúlt 50 év során a POP hatóanyagok közül kétségkívül a DDT-ből fogyott a legtöbb (39 480 tonna = 59,4%), aminek felhasználása 1950-1970 közé esett. A második helyen a lindane (γ-HCH) felhasználása áll (kb. 13 300 tonna = 20%), amely főként 1960-1980. között történt. Az első 20 évben még jelentős volt a HCH (α- és β-HCH) értékesítése (kb. 10%), 1960-1980 között pedig a toxafen (5,44%) felhasználása. Hosszú felezési ideje miatt még megemlíthető a hatvanas évek közepén forgalmazott aldrin (2,8%). A dieldrin felhasználás összmennyisége elhanyagolható, de erős perzisztenciája miatt érdemes megemlíteni, hogy teljes felhasználása az 1960-as évek első felére tehető. Az utolsó 20 év egyetlen jelentős kifutójaként az endosulfan maradt meg.

Összefoglalás

Az összesítés során többször is felmerült, hogy „nem eső után köpönyeg-e” 60 év múltán feltárni az értékesítési adatokat. Milyen adatot mire lehet majd használni? Végül is a felezési idők birtokában elméletileg megbecsülhető, hogy az egyes POP-tartalmú szerekből mennyi hatóanyag maradhatott a talajban, de a tényleges helyzetet csak mérésekkel lehet megállapítani. A POP-felmérés egyik legnagyobb eredménye az lehet, hogy utólag is intő példaként hat. Figyelmeztet bennünket arra, hogy amit ma nem kellő ismeretek híján, elővigyázatlanul, elsősorban gazdasági megfontolásokra alapozva alkalmazunk, az holnap esetleg bumerángként csap vissza ránk. E példát meg kell szívlelni minden olyan hatóanyag esetén, amelynél felmerül a környezet- vagy egészségkárosító hatás gyanúja. A növényvédőszer-engedélyezés még ma is „sokismeretlenes” játszma, amelynek kivitelezését csak az okos mérlegelés és az elővigyázatosság alappilléreire támaszkodva lehet bonyolítani. Az ismeretlen tényezők száma ugyan csökken a tudományos értékelések által, de ezzel párhuzamosan mindig újabb és újabb tényező merül fel, melyet szintén figyelembe kell venni és meg kell oldani. Sosem feledkezhetünk meg arról, hogy tudásunk véges, ideális esetben is csak az aktuális ismeretszintet tükrözi.

Az Európai Unió növényvédőszer-engedélyezési rendszerébe bekapcsolódva a korábbinál hatékonyabban kell eleget tennünk az egyre szigorodó humán-egészségügyi és környezetvédelmi elvárásoknak. A 1107/2009/EU szabályozás alapján 2011. június 14-től a hatóanyagok uniós szintű engedélyezése után már a növényvédőszer-készítmények engedélyezésének értékelése is zonálisan történik. Emellett az új készítmények engedélyezésénél fokozatosan életbe lép az uniós CLP (osztályozás – címkézés – csomagolás) rendszer. A már piacon levő növényvédő szereknél pedig a biztonsági követelmények betartását azok felülvizsgálata során kell maradéktalanul érvényesítenünk. Az jelenlegi uniós feladatmegosztás nem feltétlenül kedvez annak, hogy egy nemzeti engedélyezési intézményhálózat magas szakmai színvonalon működjön, viszont jelentős adminisztrációs többletterheléssel jár. A regionális (közép-európai) együttműködés korábbi elképzelések szerinti kialakítása és erősítése segíthetne a helyzeten változtatni. Ennek megfelelően a meglevő intézményi struktúrát is át kell gondolni. Fontos az is, hogy a biztonságos növényvédőszer-felhasználást elősegítő programok (TOPPS/PROWADIS stb.) eredményei minél szélesebb körben, a gyakorlatban is elterjedjenek.

Ma mintegy 1300 ismert növényvédőszer-hatóanyag van a világon, melyből az európai piacon 480 engedélyezett. A növényvédőszer-készítmények száma ennél nagyságrenddel magasabb. Javarészük mesterségesen előállított kémiai vegyület, sok közülük méreg. Valamilyen kártevő ellen hatnak a termesztett növények védelme érdekében. Rengeteg múlik a helyes technológiai alkalmazásukon! Tekintettel arra, hogy a szárazföld 12%-án intenzív gazdálkodás folyik, nem kerülhető el a jövőben sem a növényvédő szerek kiterjedt vizsgálata a környező és egymást követő ökoszisztémákra. Itthon is támogatni kell azokat a kutatásokat, melyek feltárják a növényvédő szerek rövid és hosszú távú hatásait az élőhelyek stabilitására és a biogeokémiai ciklusok egyensúlyára. A hazai növényvédőszer-kínálatot úgy kell kialakítani, hogy az biztosítsa az integrált gazdálkodás megvalósulását és segítse elő az ökológiai gazdálkodás széleskörű elterjedését. A növényvédő szerek fenntartható használatáról szóló 2009/018/EK irányelvnek a hazai jogrendszerbe ültetésével és a hozzá készülő nemzeti cselekvési program kidolgozásával hosszú távra határozzuk meg a hazai növényvédelem irányát és egyben a mezőgazdaságunk jövőjének alakulását. Ezért is fontos, hogy ennek kidolgozásában minden érdekelt részt vegyen.

Köszönetnyilvánítás

A szerző köszönetét fejezi ki Ocskó Zoltánnak, a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat Engedélyezési Igazgatóság volt igazgatójának, értékes közreműködéséért e közlemény összeállításában és néhai Konkoly Istvánnak, az Agrotröszt volt vezérigazgató-helyettesének, az 1950 és 2000 közötti növényvédőszer-forgalmazási adatokért. Az adatokat (1950-1981) tartalmazó kézirat megtalálható az MgSzH Központ Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságnál (NTAI), valamint – másolatban – a csopaki Növényvédelmi Múzeumban is. Az AKI évente kiadott növényvédőszer-értékesítési adatai (1982-2000), melyeket annak idején évenkénti bontásban adtak át a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálatnak (NTKSz), szintén megtalálhatók az MgSzH NTAI központjában, mivel az NTKSz tulajdonába kerültek.

Irodalomjegyzék

  • AKI (Agrárgazdasági Kutató Intézet) (1982-2000) Növényvédő szer értékesítési adatok. (Éves összesítések) Agrárgazdasági Kutató Intézet, Statisztikai Osztály, Budapest.
  • Darvas B (2000) Virágot Oikosnak – Kísértések kémiai és genetikai biztonságunk ürügyén. l’Harmattan Kiadó, Budapest.
  • Darvas B, Székács A (2006) Mezőgazdasági ökotoxikológia. l’Harmattan Kiadó, Budapest. Dési I, Farkas I, Kemény T (1966) Changes of central nervous function in response to DDT administration. Acta Physiol Acad Sci Hung 30, 275-281.
  • Dési I, Farkas I, Kemény T (1968) The early effects of low DDT doses on the nervous system in animal experiments. Experientia 24, 51-52.
  • Jagudits K, Kontár R, Krajnyik Zs, Lengyel Zs, Lukoviczki Zs, Sipos L (2005) Perzisztens szerves szennyezők – Szlovákiai és magyarországi helyzetkép (Lengyel Zs, Sándor Cs, szerk.) EMLA Alapítvány, Budapest [http://www.emla.hu/alapitvany/04-05/pop.pdf]
  • Erdélyi T, Konkoly I (1958) Növényvédő szereink. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
  • Farkas I (1968) The effect of DDT in the diet on the resting and loading electrocorticogram record. Toxicol Appl Pharmacol 12, 518-525.
  • Konkoly I (1950-1981) AGROTRÖSZT növényvédő szer értékesítési adatai. (Éves összesítések) Agrotröszt, Budapest. kézirat.
  • Marth P (2003) A hazai talajok POP szennyeződéseinek mérési eredményei a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszerben. In: A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP) országos leltára a Stockholmi Egyezményben előirt intézkedési terv készítéséhez – GEF/UNIDO projekt száma: GF/HUN/01/005 (Lotz T, Tátrai I, szerk.) Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest [http://www.kvvm.hu/cimg/documents/Fugg_2_Talaj.pdf]
  • Nagy B (1967) Klórozott szénhidrogén mentesítési programmal kapcsolatos feladatok MÉM, Növényvédelmi Főosztály, Budapest.
  • Nechay O (1966) Növényvédő szerek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
  • Pethő Á, Ocskó Z (2003) POP hatóanyagú növényvédő szerek felhasználása 1950-2000. In: A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP) országos leltára a Stockholmi Egyezményben előirt intézkedési terv készítéséhez – GEF/UNIDO projekt száma: GF/HUN/01/005 (Lotz T, Tátrai I, szerk.) Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest. [http://www.kvvm.gov.hu/cimg/documents/Noveny_1_fugg.pdf]
  • Sohár P-né, Matyasovszky K (2003) A perzisztens szerves vegyületek (POP-ok) jellemzése, előfordulása, élelmiszerekben mérhető szintjeik, étrendi bevitelük és egészségügyi kockázatuk. In: A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP) országos leltára a Stockholmi Egyezményben előirt intézkedési terv készítéséhez – GEF/UNIDO projekt száma: GF/HUN/01/005 (Lotz T, Tátrai I, szerk.) Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest. [http://www.kvvm.hu/cimg/documents/Egeszseg_fugg2_OETI.pdf]
  • Tarján R, Kemény T (1968) Muntigeneration studies on DDT in mice. Food Cosmetics Toxicol 7, 215-222. United Nations (2001) Stockholm Convention on Persistent Organic Pollutants.
  • United Nations Environment Programme, Geneva, Switzerland. [http://www.pops.int/documents/convtext/convtext_en.pdf]
  • United Nations (2011) Fifth Meeting of the Conference of the Parties to the Stockholm Convention (Apr 25 to 29, 2011, Geneva, Switzerland. Secretariat of the Stockholm Convention, United Nations Environment Programme, Châtelaine, Switzerland. [http://chm.pops.int/Convention/COP/Meetings/COP5/tabid/1267/mctl/ViewDetails/EventModID/870/EventID/109/xmid/4351/Default.aspx]

Pethő Ágnes
(bioKontroll Folyóirat 2011. szeptember)

Tanítói oklevelének megszerzése után 1920-ban felvételt nyert a Lyka Károly által éppen újjászervezett Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1925-ben végzett Vaszary János és Olgyai Viktor tanítványaként. 1926-tól rendszeresen állított ki a Képzőművészek Új Társaságával (KUT), melyben 1927-ben törzstagnak választották, de szintén tagja és rendszeres kiállítója volt az Új Művészek Egyesületének (UME) is. Olvass tovább

November 17-én a Magyar Tudomány Ünnepe egyik rendezvénye a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Nagytermében került lebonyolításra. A közel kétszáz regisztrált részvevő a kutatás-fejlesztés, a hatóság és irányítás, az oktatás, valamint a civilszervezeti vezetők közül került ki. Olvass tovább

The main Hungarian and international trends in biological control

Összefoglalás

A mezőgazdasági kártevők elleni védekezést az elmúlt évtizedekben a növényvédő szerek dominanciája jellemezte. Az alkalmazásuk kapcsán felmerülő környezeti és egészségügyi gondok felismerése azonban egyre inkább a biológiai védekezés felé irányítja a figyelmet. E – nemzetközi és hazai irodalmi adatbázisok elemzésén alapuló – cikkünkben a biológiai védekezés hazai és nemzetközi kutatási irányvonalainak feltárására törekszünk. Leginkább arra a kérdésre keressük a választ, hogy a hazai kutatások hogyan tükrözik a nemzetközi trendeket. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi tanulmányok számos különböző tudományterületet átölelő folyóiratban jelentek meg. A nemzetközileg legnagyobb arányban képviselt tudományterületek a rovartan, a mikrobiológia és biotechnológia, a növénytan és az ökológia. A hazai kutatások jól illeszkednek ezekhez a trendekhez, bár a biológiai védekezéshez kapcsolódó rovartani és ökológiai vizsgálatok terén jelentős az elmaradásunk. A megjelent cikkek alapján készült elemzésünk szerint tehát e területek erősítése javasolható a hazai kutatásokban.

Summary

The control of agricultural pests has been dominated by pesticides in the last decades. The recognition of environmental and health problems related to pesticide applications, however, have been drawing the attention to biological pest control. In this paper, based on the analysis of international and national literature databases, the Hungarian and international trends of biological control are strived to be explored. The main question presented is how Hungarian research reflects the international trends. Results revealed that both Hungarian and international studies have been published in various interdisciplinary scientific journals. The disciplines represented mostly include entomology, microbiology and biotechnology, plant sciences and ecology. Hungarian research fits well into this pattern, but there is a considerable lack in entomological and ecological studies related to biological control. Hence, on the basis of the literature databases involved, support of these disciplines in the Hungarian research activities is recommended..

Földünket nem egyedül lakjuk, hanem fajok millióival osztjuk meg. Ez pedig számos kapcsolat kialakulását vonja maga után. E kapcsolatok egyike, amikor az élőlények – a mikroorganizmusoktól egészen az emlősökig – tevékenységük révén az ember számára hasznos termékeket (állati vagy növényi eredetű élelmiszereket, faipari alapanyagokat, rostanyagokat stb.) mennyiségükben vagy minőségükben károsítanak. Ezen élőlényeket kártevőknek nevezzük [Flint és van den Bosh 1981].

Az emberi társadalmak az idők kezdete óta küzdelmet folytatnak a kártevők, különösen az élelmiszertermelést veszélyeztető mezőgazdasági kártevők ellen [Hajek 2004]. E küzdelem méretét jól jelzi, hogy a kártevők a potenciális termés 25-50%-ának pusztulását idézik elő globálisan minden évben [Pimentel és mtsai 1989]. A növekvő emberi populáció élelmiszer-ellátásának biztosításához tehát hatékony kártevő-szabályozásra van szükség.

A kártevők elleni védekezés az idők folyamán jelentős változáson ment keresztül. A második világháborút követően a szintetikus növényvédő szerek dominanciája háttérbe szorította a biológiai és mechanikai védekezési módokat, s a XX. század utolsó évtizedeire a növényvédő szerek használata vált a kártevők elleni védekezés legáltalánosabb módjává [Van Driesche és Bellows 1996]. Alkalmazásuk ugyanakkor számos veszélyt rejt magában. A kijuttatott növényvédő szerek az élelmiszereinken túl elszennyezik a levegőt, a talajt, a felszíni és a felszín alatti vizeket [Darvas és Székács 2006]. Ráadásul a táplálékhálózaton keresztül felhalmozódnak a fogyasztók szervezetében és számos öko­to­xi­ko­lógiai problémát okoznak [Carson 1962, Darvas 2008, Warren és mtsai 2008].

A legtöbb mezőgazdasági kártevő ugyanakkor rövid generációs idejének köszönhetően hamar ellenállóvá vált a növényvédő szerekkel szemben [Pimentel és Lehman 1993]. Az évente kiszórt több millió tonna növényvédő szer így általában gyorsabban pusztítja el a kártevők természetes ellenségeit, mint magát a kártevőt, így gyakran eredményezi egy másodlagos kártevő­populáció felbukkanását [Naylor és Ehrlich 1997]. E káros hatások felismerése vezetett a biológiai védekezés integrált növényvédelemben (integrated pest manage­ment, IPM) betöltött központi szerepéhez, melynek célja a kártevő–ragadozó egyensúly helyreállítása az agro-ökoszisztémákban [Naylor és Ehrlich 1997].

De mit is értünk valójában biológiai védekezés alatt? A legelterjedtebb és legáltalánosabban használt definíciót Eilenberg adta. Ennek alapján biológiai védekezésnek nevezzük a kártevők elleni védekezés azon formáját, amely során élő szervezetet alkalmazunk valamely kártevőpopuláció elnyomására, s így az adott népesség által előidézett gazdasági kárt csökkentjük [Eilenberg és mtsai 2001]. A biológiai védekezés tehát az ember által tudatosan használt védekezési lehetőség, melynek három alapvető stratégiáját különböztetjük meg attól függően, hogy a természetes ellenségeket milyen módon alkalmazzuk [Van Driesche és Bellows 1996]. E stratégiák közül talán legismertebb, s az elmúlt évtizedek során legnagyobb sikerrel alkalmazott módszer a klasszikus biológiai védekezés [Hajek 2004]. E stratégia során ragadozó- vagy parazitafaj megtelepítése történik idegenhonos vagy natív kártevőpopuláción hosszú távú szabályozás céljából [Eilenberg és mtsai 2001]. Ezzel szemben a második stratégia célja nem a természetes ellenségek önfenntartó populációinak létrehozása, hanem az adott élőhelyen jelenlévő, de hatékony szabályozást nem nyújtó populáció egyedszámának növelése laborban tenyésztett egyedek kijuttatása által [Van Driesche és Bellows 1996]. A harmadik stratégia pedig a természetes környezet helyreállítására törekszik az adott élőhelyen őshonos ragadozó- és parazitafajok populációinak, valamint az általuk nyújtott természetes kártevő-szabályozásnak a megőrzése érdekében [Ehler 1998].

Hazánkban az IPM rendszerén belül kiemelt szerep jut a biológiai védekezésnek [Fischl 2000]. Ennek ellenére 2005-ben mindössze 122 ha területen alkalmaztak biológiai védekezési eljárást, s ezen belül a paprika és a paradicsom biológiai védelem alá vont területe a legnagyobb [Budai 2006].

A kártevők közül a molytetvek elleni védekezés érinti a legszélesebb területet, mely ellen leginkább parazitáját, a molytetű fürkészt (Encarsia formosa) alkalmazzák [Balogh 1991]. Emellett tripszek (Thisa­noptera) és levéltetvek (Hemiptera) elleni védekezés ölel fel nagyobb területet, valamint a talajból fertőző kórokozók ellen alkalmaznak mikrobiológiai készítményeket [Budai 2006]. E készítmények, az ún. biopreparátumok fő forgalmazói holland és belga cégek [Polgár 2008].

Az egyes biopreparátumok és biológiai védekezési stratégiák sikeres alkalmazásához azonban megfelelő tudásbázisra van szükség. Rosszul kivitelezett biológiai védekezés esetén ugyanis az alkalmazni kívánt természetes ellenség maga is könnyen kártevővé válhat az ember számára hasznos élőlények pusztítása nyomán [Standovár és Primack 2001]. A biológiai védekezés alkalmazása során tehát mind a kártevő, mind a természetes ellenség biológiájáról és ökológiájáról több háttérinformációra van szükség, mint a kémiai eljárások esetén [Hajek 2004]. Mindez a kutatás jelentőségére hívja fel a figyelmet.

Irodalmi adatbázisokon alapuló elemzésünk célja a biológiai védekezés hazai kutatottsági helyzetének áttekintése, erősségeinek, trendjeinek feltárása, mind­ezt a nemzetközi kutatások tükrében értékelve. Végül a hazai kutatások esetleges hiányosságaira mutatunk rá. Főbb kérdéseink a következők: Milyen a kutatások globális földrajzi eloszlása, illetve Magyarországon mely intézményekhez köthető a legtöbb kutatás? Mely folyóiratokban jelennek meg a nemzetközi és hazai kutatási eredmények? Milyen arányban jelenik meg a biológiai védekezés három stratégiája a nemzetközi, illetve a hazai szakirodalomban? Emellett vizsgáljuk, hogy a nemzetközi kutatások milyen szakterületeket ölelnek fel, illetve hogyan illeszkednek mindehhez a hazai kutatások.

Módszerek

A biológiai védekezés hazai és nemzetközi irányvonalainak feltárásához az ISI Web of Science adatbázisát vettük alapul. Ezen adatbázisban a („biological control” or biocontrol) keresőszót alkalmazva listáztuk az összes, valamint a magyar szerzős cikkeket az 1975-től napjainkig terjedő időszakban (letöltés dátuma: 2010. december 8-9.). A keresés a címre, az összefoglalóra és a kulcsszavakra terjedt ki. Az így kapott találatok jelentették további elemzéseink alapját. Vizsgáltuk a cikkek földrajzi és intézményi eloszlását, témáját, valamint a cikkeket megjelentető folyóiratok tudományterületi megoszlását.

Emellett a magyar cikkek felkutatásához az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ (OMGK) számítógépes adatbázisát, valamint a magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisát (MATARKA) használtuk. Ezekben az adatbázisokban a ,,biológiai védekezés” és a ,,biológiai növényvédelem” keresőszavakat alkalmaztuk. Az OMGK esetében az 1986-tól napjainkig terjedő időszakban megjelent magyar agrárcikkeket vizsgáltuk, míg a MATARKA esetében egészen 1800-ig visszamenőleg terjedt ki a keresésünk. Külön figyelmet szenteltünk az OMGK és a MATARKA találati listáinak összefésülésére. A találatok listázásának időpontja: 2010. december 16. A keresés ezen adatbázisokban cím alapján történt.

Eredmények és megvitatásuk

Az ISI Web of Science irodalmi adatbázisban 23 707 találatot kaptunk. Ezek közt 111 magyar szerzős munka található, melyből 55-nek kizárólag magyar szerzője van. Az összes találat 86,1%-a eredeti kutatási eredményt bemutató cikk, míg 5,3%-a az addigi kutatási eredményeket összegző, áttekintő cikk. A magyar szerzős találatok esetében azonban az áttekintő cikk aránya 10,8%, vagyis duplája a nemzetközinek.

Az OMGK adatbázisában 757 hazai agrárcikket találtunk az 1986-tól 2010-ig terjedő időszakban. A MATARKA adatbázisban 29 olyan tanulmány található, amely nem fed át az OMGK adatbázisával, vagyis összesen 786 biológiai védekezéssel kapcsolatos találatot kaptunk a hazai adatbázisok alapján.

A földrajzi eloszlás globálisan

Az ISI Web of Science adatbázisa alapján a tanulmányok leginkább Észak-Amerikához és Európához köthetők. Európán belül leginkább a nyugat-európai országokhoz, míg a közép- és délkelet-európai régió részesedése a legalacsonyabb (1. ábra).

1. ábra A cikkek Európán belüli százalékos eloszlása az ISI Web of Science alapján. N=8749

1. ábra A cikkek Európán belüli százalékos eloszlása az ISI Web of Science alapján. N=8749

A magyar szerzős cikkek intézményi eloszlása

A magyar szerzős impakt faktoros folyóiratban megjelent cikkek intézményi eloszlását tekintve kiemelkedően magas a Magyar Tudományos Akadémiához kötődő munkák százalékos aránya (38,7%). Az ISI Web of Science besorolása szerint e munkák legnagyobb része biotechnológia és alkalmazott mikrobiológia (36,6%), illetve rovartan (27,9%) területéhez tartozó folyóiratokban jelent meg. Egyetemeink közül a Szegedi Tudományegyetem (14,4%), a Szent István Egyetem (9,0%), illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem (6,3%) részesedése a legnagyobb. Közülük a SzTE és az ELTE vizsgálataiban a biotechnológiai és mikrobiológiai, míg a SzIE munkáiban a rovartani kutatások aránya a legnagyobb. A hazai székhelyű kutatóintézetek közül a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközponthoz (MBK) kötődik a magyar szerzős cikkek legnagyobb aránya (7,2%), a Magyarországon működő nemzetközi szervezetek közül pedig kiemelkedik a CABI (Centre for Agriculture and Bio­scien­ces Inter­national) részesedése (12,6%).

A biológiai védekezés főbb folyóiratai globálisan és Magyarországon

Az elmúlt évtizedekben a bioló­giai védekezés különböző területein dolgozó kutatók közti kommunikációt nagyban segítette a biológiai védekezés nemzetközi szervezete (Inter­na­ti­onal Organization for Bio­lo­gical Control) által megjelentetett folyóirat, a BioControl (1956 előtt Entomo­phaga). Emellett 1991-ben két új folyóirat (Bio­logical Control: Theory and Application in Pest Mana­ge­­ment [kiadó: Elsevier], Biocontrol Science and Techno­logy [kiadó: Taylor & Francis]) kezdte meg működését. E lapokban megjelenő cikkek mindössze 13,1%-át teszik ki az összes biológiai védekezés területén megszerzett tudást bemutató munkának. A magyar szerzős cikkek esetében ez az arány tovább csökken (9,9%). Mindez előrevetíti, hogy a biológiai védekezés területén végzett hazai és nemzetközi kutatások, valamint elméleti munkák számos különböző tudományterület folyóirataiban jelentek meg. E folyóiratok között legnagyobb arányban növénykórtani (pl. Phytopathology, Plant Disease), rovartani (pl. Enviro­mental Entomology, Journal of Eco­no­mic Ento­mo­logy) és mikrobiológiai (pl. Applied and Enviromental Microbiology) lapok találhatók. Mindemellett ökológiai és mezőgazdasági folyóiratokban (pl. Crop Protec­tion, Agriculture, Ecosystem & Environ­ment) is jelentős számú biológiai védekezést érintő cikk jelent meg. A magyar szerzős cikkek esetében is hasonló arányok figyelhetők meg, bár kiemelendő a mikrobiológiai és biotechnológiai lapok magas részesedése (pl. Applied and Enviromental Micro­biology, Journal of Applied Microbiology, Journal of Biotechnology).

A hazai és a nemzetközi kutatások témáinakösszevetése

A biológiai védekezés eredményeit bemutató folyóiratok elemzésekor láthattuk, hogy rovartani, mikro­biológiai és biotechnológiai, növénytani, valamint ökológiai kutatások teszik ki a biológiai védekezéssel kapcsolatos munkák nagy részét (a tanulmányok 88,8%-át). Érdekes eredmény, hogy a biológia egyes résztudományai, mint például a rovartan, a mikrobiológia vagy a növénytan sokkal nagyobb arányban vannak jelen, mint maga a biológia. Mindezt a vizsgált tanulmányok témákba sorolásának módja magyarázza. A „biológia” kategóriába azok a munkák kerültek, melyek több, különböző szerveződési szinten álló szervezet tanulmányozását végezték, illetve több tudományterület módszereit vették alapul, s ezáltal nem sorolhatók valamely szűkebb kategóriába. Eredményeink ezen átfogó tanulmányok alacsony arányát jelzik a specializált tudományágakhoz tartozó munkákkal szemben.

Amennyiben az összes és a magyar szerzős cikkek témáját együttesen vizsgáltuk azt tapasztaltuk, hogy bár a magyar tanulmányok nagyjából tükrözik a nemzetközi trendeket, néhány témában magas a magyar szerzős munkák részesedése, míg más témákban alacsony (2. ábra).

2. ábra A magyar szerzős és az összes biológiai védekezést érintő tanulmányok tudományágankénti százalékos aránya az ISI Web of Science adatbázisa alapján

2. ábra A magyar szerzős és az összes biológiai védekezést érintő tanulmányok
tudományágankénti százalékos aránya az ISI Web of Science adatbázisa alapján

A magyar szerzős tanulmányokon belül nagyobb a biotechnológiai, mikrobiológiai, biológiai és élelmiszer-technológiai kutatások aránya, mint a teljes nemzetközi mezőnyben. Ezen kutatási témákban, különösen a mikrobiológiai kutatásokban tehát kétség kívül ,,erősek” vagyunk. Jelentős az elmaradásunk ugyanakkor a biológiai védekezéshez kapcsolódó rovartani, növénytani, mezőgazdasági, illetve az ökológiai kutatások terén. Ez utóbbi téma esetében figyelhető meg a legnagyobb hiányosság a nemzetközi kutatások részesedéséhez viszonyítva. Az ISI Web of Science adatbázisának elemzése alapján tehát elmondható, hogy a biológiai védekezés területén végzett hazai kutatások elsősorban a mikroszervezetek alkalmazására, s ezen alkalmazások technológiai megoldására koncentrálnak, és hiány mutatkozik az alkalmazott ökológiai kutatásokban.

A tanulmányok tudományágankénti százalékos arányát bemutató ábrán csak azokat a témákat tüntettük fel, amelyekben magyar és nemzetközi cikk egyaránt található, illetve a cikkek összevont aránya meghaladja az 5%-ot. A világos oszlopok az összes (N=23 707), a sötét oszlopok pedig a magyar szerzős cikkek (N=111) százalékos arányát mutatják. Mivel egy tanulmány esetenként több témába is besorolható, a témák százalékos aránya meghaladja a 100%-ot.

A biológiai védekezés három fő stratégiájának megjelenése a nemzetközi tanulmányokban

A klasszikus biológiai védekezés esetében a rovartani kutatások aránya 65,5%-ot, míg a biotechnológiai és alkalmazott mikrobiológiai munkák 29,9%-ot tesznek ki. Hasonló arány figyelhető meg a természetes ellenségek ,,segítését” célzó második stratégiához kapcsolódó tanulmányok esetében, bár a rovartani kutatások aránya már meghaladja a 80%-ot, a biotechnológiai és alkalmazott mikrobiológiai munkák pedig 26,7%-ot tesznek ki. A természetes ellenségek populációinak megőrzésére koncentráló harmadik védekezési stratégia esetében azonban az előzőekhez képest teljesen eltérő képet kapunk. E munkák ugyanis – az itt is magas százalékban jelenlévő rovartan (47,6%) mellett – legnagyobb arányban ökológiai (25,4%), környezettudományi (10,5%), agronómiai (6,7%) és természetvédelmi biológiai (6,6%) kutatások.

Következtetések

Az irodalmi adatbázis elemzésén alapuló tanulmányok, s ezzel együtt a mi munkánk fő korlátját jelenti, hogy egyes tanulmányok kívül esnek keresésünkön (könyvek, könyvfejezetek, illetve például az adatbázisban nem szereplő folyóirat), míg más munkák az összefoglaló alapján bekerülnek, bár nem tartoznak szorosan a biológiai védekezés körébe. Eredményeink értelmezésekor azt is figyelembe kell venni, hogy ugyan a hazai és nemzetközi irányvonalakat vetettük össze, azonban a hazai kutatási irányoknak nem feltétlenül kell követniük a nemzetközi trendeket. Lehetnek olyan sikeres kutatási területek, amelyek globális szinten nem tartoznak a legkiemelkedőbbek közé, vagy amelyek hazai viszonyokhoz és igényekhez igazodnak.

Az elemzésünk során megtalált hazai tanulmányok magas száma (összesen 897) arról tanúskodik, hogy Magyarországon jelentős mértékben folynak/folytak a biológiai védekezést megalapozó kutatások és kísérletek. E kutatások eredményeit azonban leginkább hazai lapokban publikálják, így azok nemzetközi láthatósága a vártnál kisebb. Impakt faktorral rendelkező lapban az összes tanulmány mindössze 12,4%-a jelent meg. E kutatások főbb irányai ugyanakkor jól tükrözik a nemzetközi irányvonalakat, és élénk nemzetközi együttműködésről tanúskodnak. Eltérés azonban, hogy a hazai szerzők általában nem jelzik, melyik stratégiába tartozik a tanulmányuk, szemben a külföldi cikkekben tapasztaltakkal. Emellett a hazai eredményekben az ökológiai megközelítés szinte teljességgel hiányzik. Mindennek hátterében valószínűleg az áll, hogy Magyarországon a biológiai védekezés alkalmazása szinte kizárólag üvegházakra és fóliasátrakra, vagyis zárt termesztő berendezésekre korlátozódik [Budai 2006]. A legfontosabb jövőbeli feladat tehát a biológiai védekezésbe bevont üvegházi területek növelése mellett a szabadföldi alkalmazást megalapozó kutatások kivitelezése. Ehhez azonban elengedhetetlen az ökológiai szemlélet bevonása a biológiai védekezés kutatásába.

Irodalomjegyzék

  • Balogh S (1991) A biológiai növényvédelem lehetőségei és helyzete Magyarországon. Növényvédelem 27, 196-201.
  • Budai Cs (2006) Helyzetkép a hazai üvegházi biológiai növényvédelemről. Növényvédelem 42, 439-446.
  • Carson R (1962) Silent Spring. Houghton Mifflin, Boston, MA, USA. (magyarul: Néma Tavasz. Katalizátor Iroda, Budapest, 1994.)
  • Darvas B (2008) A kémiai növényvédelem és kritikája. In: A biológiai növényvédelem és helyzete Magyarországon (Darvas B, szerk.) MTA, NKI, Budapest, pp. 15-48.
  • Darvas B, Székács A (szerk.) (2006) Mezőgazdasági ökotoxikológia. L’Harmattan Kiadó, Budapest.
  • Ehler LE (1998) Conservation biological control: past, present and future. In: Conservation Biological Control. (Barbosa P, Ed) Academic Press, San Diego, USA, pp. 1-9.
  • Eilenberg J, Hajek A, Lomer C (2001) Suggestions for unifying the terminology in biological control. BioControl 46, 387-400.
  • Fischl G (2000) A biológiai védekezés története. In: A biológiai növényvédelem alapjai. (Fischl G, szerk.) Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 9-10.
  • Flint ML, van den Bosch R (1981) Introduction to Integrated Pest Management. Plenum Press, New York, USA.
  • Hajek A (2004) Natural Enemies. An Introduction to Biological Control. Cambridge University Press, Cambridge, UK.
  • Naylor R, Ehrlich PR (1997) Natural pest control services and agriculture. In: Nature’s Services: Societal Dependence on Natural Ecosystems. (Daily GC, Ed) Island Press, Washington, USA, pp. 151-174.
  • Pimentel D, Lehman H (1993) The Pesticide Question: Environment, Economics, and Ethics. Chapman & Hall, New York, USA.
  • Pimentel D, Mclaughlin L, Zepp A (1989) Environmental and economic impacts of reducing U.S. agricultural pesticide use. In: Handbook of Pest Management in Agriculture, Volume 4 (Pimentel D, Ed) CRC Press, Inc., Boca Raton, FL, USA, pp. 223-278.
  • Polgár AL (2008) Antagonista élő szervezetek – hasznos élő szervezetek. In: A biológiai növényvédelem és helyzete Magyarországon (Darvas B, szerk.) MTA, NKI, Budapest, pp. 67-77.
  • Standovár T, Primack RB (2001) A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
  • Van Driesche RG, Bellows TS (1996) Biological Control. Chapman & Hall, New York, USA.
  • Warren J, Lawson C, Belcher KW (2008) The Agri-Environment. Cambridge University Press, Cambridge, UK.

Bereczki KrisztinaBáldi András
(bioKontroll Folyóirat 2011. március)

The safety of GM crops from a nutritional aspect

Összefoglalás
Az Egyesült Államokban, a GM növények 1996-ban jelentek meg az élelmiszerláncban. Ott ezek a termékek mindmáig jelölés nélkül kerülnek forgalomba, s az engedélyezés alapját a mai napig a lényegi azonosság elve képezi. Alig ismertek független kutatók által végzett vizsgálatok eredményei. Az emberekkel végzett tudományos kísérletek szinte teljesen hiányoznak a tudományos irodalomból. Ennek ellenére egyre több génmódosított összetevőt engednek be a táplálék- és takarmányláncba. Nő azoknak a tudományos közleményeknek a száma is, amelyek a GM növények egészségkárosító mellékhatásaira mutatnak rá. A jelenleg forgalomban lévő – és így a táplálékláncban is megjelenő – GM növényekről elmondható, hogy ezek túl korán, megfelelő biztonsági vizsgálatok hiányában kerülnek fogyasztásra, hosszútávú hatásaik teljesen ismeretlenek, így veszélyeztethetik a jövő nemzedékek egészségét. Éppen ezért bevizgálásukhoz elengedhetetlen lenne szigorú és általánosan elfogadott tesztelési módszereket kidolgozni.
Summary
GM crops appeared first in the food/feed chain in the USA in 1996. In the US GM plants to date are not labelled and their authorization is still based of the idea of substantial equvivalence. There are hardly any independent studies carried out to examine their health effects. Experiment performed with humans are also lacking, although the number of GM crops in the food and feed chain are steadily increasing. In the meantime, there is a growing body of evidence in the scientific literature to warn about the health risks of GM plants. It is understood that GM crops present in our food and animal feeds were released too early and without proper safety testing, their long term effects are unpredictable and might put the health of the forthcoming generations in danger. Therefore, strict safety testing protocols, accepted by the entire scientific community, should be established.

2000-ben a Nature című folyóiratban jelent meg egy közlemény „A GM élelmiszerek egészségügyi kockázatai: sok a vélemény, de kevés az adat” címmel [Domingo 2000], és sajnos, a helyzet tíz év elteltével sem sokat változott. A tudományos cikkek nagyrésze ipari kutatók vagy a biotechnológiai ipar által foglalkoztatott szakemberek tollából került ki [Pryme és Lembcke 2005]. A független vizsgálatok száma máig elenyésző.

A Földön minden élőlény ugyanazon vegyületekből építi fel örökítő anyagát, ezért a genetikai kód univerzális. Ez teszi lehetővé, hogy az evolúciós határok kikerülésével genetikai szekvenciákat vihessünk át egyik egyik élőlényből a másikba (transzgenikus növények), vagy saját fajból származó génekkel módosítsuk a növényi génomot (intragenikus és ciszgenikus növények).

Eleinte úgy gondolták, a genetikai információ kifejeződése ugyanaz marad függetlenül attól, hogy milyen környezetbe kerül sor az átírásra, és adott gén minden körülmények között ugyanazt a fehérjét termeli, azaz a gazdasejtben is ugyanolyan konformációjú és funkciójú fehérjét szintetizál, mint amilyent az eredetiben termelt. Már tudjuk, hogy ez az elképzelés naiv. Ennek bizonyítására a legjobb példa a babból származó α-amiláz enzimet kódoló gén termelte fehérje. Amikor ezt a gént a babból átvitték a borsóba, a termelt fehérje szerkezete, glikoziláltsága és alle­genicitása megváltozott [Prescott és mtsai 2005]. Mi több, olyan gén is van, amely tíz különböző környezetben tízféleképpen viselkedik [Le Page 2006].

Az epigenetikai kutatások arra is rámutattak, hogy az „egy gén egy fehérjét termel” elmélet azért is naiv elképzelés, mert még a környezet is képes a genomban olyan változásokat előidézni, amelyeknek a DNS-szekvencia változása nélkül változtatják meg a gének működését [Bollati és Baccarelli 2010; Molnar és mtsai 2010].

Gondok a GM növények engedélyezésével kapcsolatban

A lényegi azonosság

A lényegi azonosság (substantial equvivalence) elvét az Egyesült Államokban vezették be a géntechnológiai úton módosított (GM) növények engedélyezésének alapjául, és ezt a gyakorlatot vette át az Európai Unió és a világ számos más országa is. Ezt az elvet elfogadja az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) is [Kuiper és Davies, 2010]. A biztonságosság megítélése tehát a lényegi azonosság elvén alapul, amely kimondja, hogy amennyiben a GM növény kémiai összetétele közelítőleg azonos annak a hagyományos növénynek az összetételével, amelyet az átalakításhoz felhasználtak (azaz az izogénes szülői növényével), úgy a GM növény éppen olyan biztonságosan fogyasztható, mint a hagyományos növény. Például, ha a burgonyát az emberiség évszázadok óta biztonsággal fogyaszja, akkor az a GM burgonya, melynek kémiai összetétele meghatározó, fő összetevőiben hasonló a hagyományoséhoz, ugyancsak biztonsággal fogyasztható. Jelenleg a hatóságok sajnos akkor sem követelnek meg további vizsgálatokat, ha az analitikai értékek szignifikáns eltéréseket mutatnak a GM és a hagyományos növény között. Ilyen esetekben arra hivatkoznak, hogy a különbségek biológiai szempontból lényegtelenek. Az alábbi példák azt mutatják, hogy a lényegi azonosság elve mennyire csalóka alap a biztonság megítéléséhez. Ha a kergemarhakórban szenvedő szarvasmarhát kémiailag analizáljuk, annak összetétele (hamuösszetétel, ásványianyag-, zsír-, nukleinsav-, fehérjetartalom stb.) azonos az egészséges állatéval. A kémiai analízis alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik marha egészséges, azaz melyiket fogyaszthatjuk biztonsággal. Állíthatjuk, hogy a lényegi azonosságon alapuló engedélyezésnek nincs tudományos alapja [Millstone és mtsai, 1999].

A transzgén és a transzgenikus fehérje biztonsága

A másik gond a szabályozással az, hogy a biztonsági vizsgálatok csak a transzgén és a transzgén termelte fehérje biztonságos voltát kívánják bizonyítani, a genetikai módosítás folyamatát semlegesnek tekintik. Toxikológiai és táplálkozástani szempontból csak az új transzgén és az általa kódolt fehérje biztonságát kell igazolni. Az adatokat az engedélyezést kérelmező vállalatok szolgáltatják, azt hatósági felülvizsgálat csak adminisztratív eszközökkel követi, és független vizsgálatok nem erősítik meg [Faust 2002].

A régebbi szakkönyvek állítják, hogy a DNS a bélben teljes mértékben lebomlik. Már tudjuk, hogy ez nincs így. A DNS részben képes túlélni az emésztőrendszeren való áthaladást, átjuthat a placentán és az agyvérgáton is, és ezeket a DNS-darabokat a szervezet sejtjei felvehetik [Schubbert és mtsai 1994; 1998; Hohlweg és Doerfler 2001], lehetőséget adva a horizontális génátvitelre, ahogy azt számos kísérlet bizonyítja. Az egyik tanulmányban birkákat és sertéseket etettek Roundup­Ready gyomirtóra (glyphosate) toleráns repcével. A sertések belében, májában és veséjében, és a birkák belében is kimutatható volt a transzgén jelénléte [Sharma és mtsai, 2006]. Amikor 35 napig a malacokat a MON 810 kukoricamoly-rezisztens kukoricával etették, az állatok béltartalmában [Chowdhury és mtsai 2003], vérében, májában és lépében is kimutatható volt a transzgén [Mazza és mtsai 2005]. Spanyol kutatók a bolti tejben GM-szójaszekvenciákat találtak [Agodi és mtsai 2006], és ugyancsak GM szója és GM kukorica transzgén­szekvenciákat mutattak ki a GM takatmányon tartott tehenek tejében is [Eispanier 2000].

A fehérje lebontásának vizsgálatával is vannak metodikai nehézségek. Gyakran nem is a GM növényből származó fehérjével (kurtított Cry1Ab), hanem annak baktériumban szintetizált rekombinás formájával végzik el a toxikológiai és etetési kísérleteket és a stabilitásvizsgálatokat, annak ellenére, hogy a prokarióta és eukarióta sejtek másképpen szintetizálják a fehérjéket. A kétféle sejtben más a fehérjék posztszintetikus módosítása, és a glikozilálási folyamatok is eltérők. Ez történt a Rounup­Ready szója esetében is. Az 5-enol­piru­vil­sikimát-3-foszfát szintetáz (CP4 epsps) enzim esetében a glyphosate-rezisztens szójababban Escher­ichia coli szintetizálta rekom­­bináns fehérjét használtak a biztonsági vizsgálatokban a szójából izolált fehérje helyett [Harrison és mtsai 1996]. Bármennyire fáradságos is a transzgenikus fehérje szükséges mennyiségban tötrénő izolálása, alapvető lenne, hogy a biztonsági vizsgálatokat mindig a transzgenikus növényből izolált fehérjékkel végezzék el.

Az engedélyezés kiterjed a transzgenikus fehérje stabilitásának vizsgálatára is, amit kivétel nélkül mindig in vitro módszerekkel, kémcsőben végeznek. A transz­ge­ni­kus fehérjét megfelelő pH mellett 36°C-on összehozzák az emésztő enzimekkel. Meghatározott ídő­közökben mintát vesznek az elegyből, majd visszamérik a még le nem bomlott fehérje mennyiségét. Ennek az in vitro módszernek komoly hibája, hogy olyan fehérjéket is képes lebontani, mint a bab lektinje, a fitohemagglutinin (PHA), amely az emésztőrendszerben nem bomlik le [Pusztai és mtsai 1990]. A fehérje emésztőrendszerben történő lebontását már csak azért sem lehet kémcsőben elvégzett kísérletekkel helyettesíteni, mert a bélben a pH folyamatosan változik, és a fehérjék a tápcsatornán áthaladva meghatározott sorrendben találkoznak az emésztő enzimekkel. A másik probléma az, hogy a bél felületi sejtjei glikolizáltak, felületükön lektin, növekedési faktor, valamint hormon­receptorok is vannak. Azok a fehérjék, amelyek kölcsönhatásba lépnek a bél felületi receptoraival (mint pl. a Cry toxinok), a kapcsolódás következtében olyan konformációs változáson mehetnek keresztül, amely megakadályozza ezeknek a fehérjéknek a lebontását. A kémcsőből a sejtfelületi receptorok is hiányoznak. Az in vitro vizsgálatok csak tájékoztató jellegűek lehetnek.

Az EFSA, sajnos a több éve folyó vita és a kutatási programok ajanlásai ellenére mindmáig a lényegi azonosság elvét és az in vitro vizsgálatokat használja a biztonságosság megítélésére, bár lassan rákényszerülnek, hogy megköveteljék a biológiai vizsgálatokat [Faust 2002; Aumaitre és mtsai 2002]. Az Európai Unió finanszírozta tematikus program, a „Thematic Network ENTRANSFOOD” is kritizálta a jelenlegi biztonságossági vizsgálatokat, és összefoglalta azokat az irányelveket, amilyekkel azon javítani lehetne [EFSA GMO Panel 2008]. Pusztai Árpád és munkatársai is tettek javaslatokat az engedélyezésnél kötelező vizsgálatokra [Pusztai és mtsai 2003; Pusztai és Bardocz 2007].

Inzerciós mutagenezis

A befogadó genom saját génjeinek működésében a génbeültetés hatására bekövetkező változásokat inzerciós mutagenezisnek hívják. Mára már általánosan elfogadott, hogy akár a Bacterium tumefaciens Ti-plazmidjával, akár génbelövés-technikával juttatják be a transzgént a gazdába, a beépülés hatására a befogadó genom génjeinek 1-5%-a megváltoztatja működését [Haslberger 2003; Wilson és mtsai 2006; Latham és mtsai 2006]. A gabonák esetében, amelyek kb. 50 000 gént tartalmaznak, ez 500-2500 gén működésének megváltoztatását jelenti a transzgénszekvenciák beépülésén kívül. Tehát a bevitt transzgénszekvenciákon kívül az eredeti gének közül számosnak megváltozhat a működése.

A transzgén beépülése minden egyes átalakított sejtnél eltérő és egyéni, ezért hívják az egyes transz­genikus vonalakat (pl. MON 810) genetikai esménynek (genetic event). Annak esélye, hogy ugyanazt az a genetikai eseményt sikerüljön újra létrehozni, igen csekély. Ennek is az inzerciós muta­genezis az oka.

A szabályozás, ahogy már említettük, csak a transzgén(ek) és az arról készült transzgenikus fehérje biztonságát vizsgálja. A szabályozás és az engedélyezés a génbejuttatás módját, mint technikát semlegesnek tekinti, és figyelmen kívül hagyja. Így a génbeültetés hatására a genomban bekövetkező változások – mint a génaktiválás, -elhallgattatás, géntörés, a génnek a szabályozó elemektől való elválasztása stb. – vizsgálatától [Le Page 2006; Latham és mtsai 2006] eltekintenek, annak ellenére, hogy az inzerciós hatás vizsgálatának fontosságát még az EFSA GMO Paneljének tagjai is elismerték [Kuiper és mtsai 2001; 2002].

Modern analitikai mószerekkel, mint az mRNS-ujjlenyomat-vizsgálattal, proteomikai [Zolla és mtsai 2010], metabolomikai [Hoekenga 2008] és egyéb technikákkal a sejtbeépítés hatására a genom működésében bekövetkező változások nyomonkövethetőek lennének. Az engedélyezéshez azonban az inzerciós hatásokat nem szükséges vizsgálni arra való hivatkozással, hogy a technológia következmények nélküli.

Azt, hogy a transzgenikus növények genomja nem stabil, bizonyítja a tény, hogy az utódokban megváltozhat az eredetileg bevitt transzgénszekvencia [Collonnier és mtsai 2003]. Az inzerciós hatás miatt ugyancsak változások következhetnek be a GM növények tápértékében, ahogy azt a GM rizs példája is mutatja: az első generációban az E-vitamintartalom, a másodikban a fehérje-, a harmadikban az aminosav-összetétel változott meg [Jiao és mtsai 2010]. A genetikai instabilitást bizonyítja az inzerció hatására a növény adaptálódó képességében bekövetkezett csökkenés, amely a környezet változásaihoz való adaptálódási képességben figyeltek meg a MON 810 kukorica esetében [Zolla és mtsai 2010].

A horizontális génátvitel

A genom instabilitása megkönnyíti a horizontális génátvitelt is, azt a folyamatot, amellyel a transzgén átkerülhet egyik fajból a másikba, mint pl. ahogy azt már láttuk, a növényből baktériumokba vagy a GM növényt fogyasztó állatok szerveibe. Állatkísérletekben már több esetben sikerült a transzgénszekvenciákat a bélbaktériumokban kimutatni, nagyobb mennyiségű (6-25%) az emberi nyálhoz kevert GM plazmid még nem bomlott le 1 óra alatt alatt [Mercer és mtsai 1999]. A már részben lebomlott plazmid DNS ugyancsak sikeresen beépült a Streptococcus gordonii baktériumba, amely az emberek szájában él [Duggan és mtsai 2000]. A GM-kukoricával etetett csirkék gyomrába és zuzájába is átkerül a transzgén [Chambers és mtsai 2000].

A transzgénszekvencia baktériumokba való átkerülésének lehetőségét még az EFSA GMO Panel tagjai is elismerik [Kuiper és mtsai 2001]. A birkában a kanamycinrezisztenciát kódoló, és más transzgén­szekvenciák átkerültek a takarmányból a birkák szájában élő baktériumokba [Duggan és mtsai 2000]. RoundupReady repcével etetett disznók belében, májában és veséjében, és a birkák esetében a birkák beléből is kimutatható volt a transzgén jelénléte [Sharma és mtsai 2006]. Amikor MON 810 kukoricával etették a malacokat, a vérükben, a májuban és a lépükben is kimutatható volt a transzgén [Mazza és mtsai 2005]. GM szójával és kukoricában etetett tehenek tejében kimutatható volt a GM takarmányból származó transzgén [Phipps és mtsai 2002; Einspanier és mtsai 2004].

A GM növények egészségügyi hatásai

Humán kísérletek

A GM növények 1996-ban az Egyesült Államokban kerültek a táplálékláncba. Mára már több tucat GM növény forgalmazását engedélyezték táplálékként és/vagy takarmányként [European Commission 2009]. Ennek ellenére a szakirodalom mindössze egyetlen emberi kísérletről számol be, amelynek a célja annak eldöntése, hogy – mint ahogy az megtörtént a birkában is – a GM növényben lévő antibiotikumrezisztenciáért felelős gén átkerülhet-e a táplálékból a fogyasztók bélbaktériumaiba [Netherwood és mtsai 2004]. Mivel ez nagyon kockázatos lenne, ezért a kísérletet olyan GM növénnyel (RoundupReady szója) végezték, amelyben az antibiotikumrezisztenciáért felelős gén helyett a gyomirtószer-rezisztentenciáért felelőset használtak. GM szójából készített italt adtak egyszeri alkalommal hét olyan – ileosztómiás – betegeknek, akiknek vastagbelét valamilyen okból eltávolították és a vékonybelet a hasfalon keresztül vezették ki. A bélsár az ileosztómiás zacskóba ürült, amiből könnyen lehet mintát venni. A GM-ital elfogyasztása előtt és után a zacskóban lévő baktériumokból mintát vettek, négyszer átoltották, majd a baktériumokban meghatározták, milyen mértékben találhatóak meg a GM szójából eredő transzgének. Az egyik beteg adatait nem sikerült értékelni, de a másik hat esetében különböző mértékben (0,2-3,7%) mutatták ki az átoltott baktériumokból a szója átalakításához felhasznált teljes transzgénszekvenciát [Netherwood és mtsai 2004]. Mivel a 0 perces (a GM szója elfogyasztása előtt vett) és többször átoltott mintából három beteg esetében is kimutatható volt a transzgén, azt a következtetést vonták le, hogy a kísérlet eredménye nem szignifikáns. Felvetődik azonban, hogy az az eredmény, hogy a kísérlet kezdete előtt három beteg bélbaktériumaiban jelen volt a szója átalakításához felhasznált szekvencia, azt mutatja, hogy a lakosság kb. felének bélbaktériumaiban már jelen van ez a transzgén. Az pedig, hogy a kísérlet végén minden értékelhető mintában kimutatható volt a transzgén, szerintünk azt mutatja, hogy elég egyszeri alkalommal GM-tartalmú táplálékot fogyasztani ahhoz, hogy a GM növények átalakításához használt transzgénszekvenciák jó eséllyel átkerüljenek a fogyasztók bélbaktériumaiba.

Az aranyrizzsel Kínában 24 gyereken (6-8 éves) végzetek kísérletet az Egyesült Államokbeli Tuft Orvosi Egyetemen kutatói (Robert Russell vezetésével). A kísérlet ellen többen is tiltakoztak [Institute of Science in Society 2009], mert sértette a nünbergi irányelvet, mely kimondja, hogy gyermekekkel nem szabad kísérletezni. A tilakozás másik oka az volt, hogy az aranyrizzsel állatkísérleteket sem folytattak, így ennek a GM rizsnek a fogyasztását eddig a világ egyetlen országa sem engedélyezte. A kísérletet 2008. júliusában megszakították, a tapasztalatokról nincsenek publikált adatok. Ugyan Németországban terveztek állatkísérleteket az aranyrizzsel, de mivel a kapott rizsminta csak a remélt karotén­mennyiségnek 1%-át tartalmazta, és ez a kis mennyiség is felére csökkent főzéssel, a kísérleteket nem végezték el [Bisserbe 2008]. Így nem indokolatlan Pusztai Árpádnak az az angol televízióban 1998-ban elhangzott kijelentése, hogy a biotechnológiai ipar a fogyasztókat használja kísérleti nyúlként. Hozzátehetjük, hogy egy rosszult tervezett és nem ellenőrzött kísérletben.

A reprodukciós képességet vizsgáló kísérletek

A jövő generációk szempontjából legfontosabbak lennének a hosszútávú kísérletek, különösen azok, amelyek a reprodukciós képességet vizsgálják. Sajnos, a GM-táplálék és -takarmányok engedélyezéséhez vagy köztermesztésbe vonásához ilyen kísérleteket nem kívánnak meg az engedélyező szervek. Ennek ellenére egyre több információ lát napvilágot a szexuális szervek működésével, illetve a reprodukciós képességgel szemben. A Pusztai-féle GNA GM-burgonyakísérletet hím patkányokon végezték, és azt találták, hogy a GM-táppal táplált állatok heréjének és prosztatájának súlya is szignifikánsan különbözött a kontroll állatokétól. A RoundupReady szója is morfológiai elváltozásokat okozott a patkányok heréjének szövettanában [Vecchio és mtsai 2004]. Irina Ermakova sokat vitatott kísérlete szerint ugyanezzel a GM szójával etetett patkányok kisebb utódokat szültek és kevesebb maradt életben az alomból [Ermakova 2006]. Kísérletét azért nem lehet teljes értékűnek tekinteni, mert a vetőmagboltból vásárolta a GM szóját, és kontrollként nem a közel izogénes szóját használta. Többen arra is hivatkoznak, hogy a szója csávázott volt, s a hatás ennek tudható be. Minden valószínűség szerint probléma lehet a szójával, ugyanis egy éppen megjelent cikk [Brasil és mtsai 2010] szignifikáns különbségeket talált az ökogazdálkodásból származó és GM szójával etetett patkányok méhének és a petefészkének morfológiájában, és további vizsgálatokat sürgetnek. A két utóbbi cikk alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a GM szója transzgénje vagy a termesztéséhez használt glyphosate felelős-e reprodukciós képességben talált hatásért.

Az ausztriai kormány két, areprodukciós hatást vizsgáló kísérletet finanszírozott a Monsanto (NK603 x MON 810) többtranszgénes kukoricájával [Velmirov és mtsai 2008]. Az egyik kísérletben négy generáción keresztül vizsgálták az egerek reprodukciós képességét (Multi-Generation Study, MGS). A harmadik és negyedik generációban az alom száma csökkent (1035 vs. 844), az állatok súlya kevesebb volt a GM-tápon a kontrollhoz viszonyítva. Az állatok veséje is szignifikánsan különbözött a GM- és a hagyományos kukoricatápon. A másik kísérletben ugyanazon szülő­pár négy vemhességének eredményességét vizsgálták, és azt találták, hogy a harmadik és negyedik terhességből kevesebb és kisebb súlyú állat született, és fogamzásképtelen nőstények száma is terhességről terhességre nőtt. A tanulmányt többen kritizálták azért, hogy nem megfelelő statisztikai módszereket választottak, és az állatokat a kísérlet előtt nem számítógéppel randomizálták. A minisztérium, miután nem várható az eredmények újravizsgálata, a tanulmányt visszavonta annak hangsúlyozásával, hogy GMOk a reprodukciós képességre gyakorolt hatásának tanulmányozása rendkívül fontos lenne.

Allergén hatások

A kémcsőben való lebomlás képessége alapján kö­vetkeztetnek a transzgenikus fehérje allergén hatására is. Ha a fehérje nem allergenizáló szervezetből származik, kémcsőben lebontható, és a számítógépes adatbazisokban sem található semmilyen olyan allergén/toxikus fehérje, amelynek aminosav­sor­rend­jében nyolc egymást követő aminosav azonos lenne a transzgenikus fehérje aminosav­szekvenciájával, akkor a fehérje biztonságosnak nyilvánítható. Ezzel a szemlélettel az a gond, hogy az allergiát kiváltó epitópok nem feltétlenül egymás után elhelyezkedő aminosavak részvételével alakulnak ki [Fu és mtsai 2002]. Jelenleg nincs modell a táplálékallergia hatásának vizsgálatára, ugyanis az egyéni reakció, valamint a beteg és a fehérje közötti kölcsönhatás az egyéni szintet elérően specifikus, ezért állatkísérletekkel nem modellezhető. Arra viszont van adat, hogy az eredetileg nem allergén fehérje egy GM szervezetben allergénné válik. A babból származó α-amiláz enzimfehérje nem okoz allergiát, de amikor ennek a fehérjének a génjét a borsóba viszik át, az már allergén fehérjét eredményez [Prescott és mtsai 2005], annak ellenére, hogy a bab és a borsó viszonylag közeli rokonok.

Arra is van bizonyíték, hogy olyan egyén is allergiássá válhat GM szójára, aki a hagyományos szójára nem allergiás [Yum és mtsai 2005]. A RoundupReady szójában több a KTI tripszininhibitor, amely a szója egyik allergénje [Padgette 1996].

Eddig szinte minden GM növénnyel kapcsolatos vizsgálat, amelyben az immunológiai hatásokat vizsgálták, valamiféle elváltozást mutattak ki. Az első független biztonsági vizsgálat a GNA GM-burgonyával azt mutatta ki, hogy az állatok bélrendszerhez kötött immunrendszer úgy reagált a GM burgonyát tartalmazó tápra, mint valamely virusos vagy bakteriális fertőzésre, mert az intraepiteliális limfociták felszaporodtak a vékonybél hámsejtjeiben [Ewen and Pusztai 1999a; 1999b]. Ugyanakkor a humorális immunerendszer, a szervezet általános védekezőrendszere, lelassult.

A Bt-növények által termelt Cry toxinok közül több allergén, immunogén és adjuváns hatással is rendelkezik. A Cry1Ac toxin hatásos immunogén egérben, amely a bélbe jutás után speciális IgG- és IgM-antitestek képződéséhez vezet a szérumban, valamint a toxinnal szembeni IgA- és IgG-antitestek szintéziséhez a bélben. A Cry1Ac toxint felveszi a bél és az reakcióba lép a perifériális limfoid szervekkel. Sok emberi sejtvonal is citotoxikus reakciókat mutatott [Tayabali és Seligy 2000; Shimada és mtsai 2003; Guerrero és mtsai 2007].

A mezőgazdasági munkások körében is előfordulnak immunológiai [Bernstein és mtsai 1999] és allergiás [Vazquez-Padron 1999; 2000] reakciók a Cry toxinok ellen. A Cry-toxinok emlősők [Griffitts és mtsai 2005] és más gerincesek bélrendszerével való kölcsönhatását nem tanulmányozták kiterjedten, ezért kockázatos lehet ezek táplálékban és takarmányban való felhasználása.

A GM-tartalmú táp hatása különböző szervekre

Mivel a táplálék legelőször a tápcsatornával lép kapcsolatba, nem mindegy, hogy a bél szerkezetében és annak bakteriális összetételében milyen változásokat okoz. Több tanulmányban eltérést találtak a gyomor és bél szöveti szerkezetében. A GM növényt tartalmazó táp etetése után bevérzéseket találtak az állatok 20%-ánál. A hisztológiai metszetek újraértékelésekor a talált elváltozások aránya 40% volt. A hím állatok nem mutattak hasonló elváltozásokat [Pusztai és Bardocz 2006]. A GNA GM-burgonya a gyomorban, a vékony és vastagbélben is sejtproliferációt okozott, amely a kontroll burgonyával, és a kontroll burgonyához adott GNA táp esetén nem volt megfigyelhető [Ewen és Pusztai 1999a; 1999b]. Ez a burgonyafajta visszatartotta az állatok növekedését [Pusztai és mtsai 2003]. A glicininfehérjét tartalmazó GM szója kémiai összetétele nem azonos az izogénes vonaléval, és ugyancsak visszatartotta a tesztállatok növekedését [Hashimoto és mtsai 1999a; 1999b]. A Bt-burgonya az egerek ileumában idézett elő sejtproliferációt [Fares és El-Sayed 1998]. Az engedélyezést kérő vállalatok dokumentációi általában nem tartalmaznak szövettani vizsgálatokat, gyakran azt lehet bennük olvasni, hogy ezek a vizsgálatok még nem zárultak le.

A toxikológiai és táplálkozástani kísérletek szinte kivétel nélkül változásokat hoznak létre a májban és a vesében. Ez történt a GNA GM-burgonya esetében is [Pusztai és Bardocz 2006]. Ezen túlmenően az urbinói egyetem kutatói azt találták egy 24 hónapig tartó kísérletben, hogy a RoundupReady szója több belső szerv működését is befolyásolja. Elváltozásokat találtak az egerek májában, hasnyálmirigyében és heréjében [Malatesta és mtsai 2002a; 2002b; 2003; 2005; Vecchio és mtsai 2004].

A Monsantónak nyilvánosságra kellett hoznia Németországban a MON 863, kukoricabogár-rezisztens kukorica vizsgálati adatait patkányokon. A 90 napos etetési kísérletek adatait – az engedélyezési dokumentáció (1139 oldal) részeként – a Monsanto 2002. december 17-én benyújtotta az EFSA hatósági értékelésére [Monsanto 2002]. A dokumentumot a német kormány Környezetvédelmi Hivatala (BfN) számára 2004. szeptemberében és novemberében Pusztai Árpád értékelte [Pusztai 2004]. Az adatok azt mutatták, hogy az állatok vérének összetétele, vércukor szintje megváltozott, szignifikáns eltérések voltak a máj és a vese tömegében is. Gilles-Eric Séralini és kutatócsoportja függetlenül is elemezte az adatokat [Séralini és mtsai 2007] és arra a következésre jutottak, hogy a MON 863 nem fogyaszható és takarmányként sem használható biztonsággal. Séralini és munkatársai másik két kukoricafajtán is elvégezték a statisztikai analízist, és a Monsanto három kukoricafajtája esetében (NK603, MON 810 és MON 863) is szignifikáns eltéréseket találtak a máj és a vese tömegében, valószínüsítve azt az állítást, hogy mindhárom kukoricafajta fogyasztása hatással van a szervezet méregtelenítő szerveire [de Vendômois és mtsai 2009].

A glyphosate biztonságossága

A glyphosate gyomirtó hatóanyag hatásai nem tartoznak a GM növények általános egészségügyi hatásának körébe, viszont kétségtelenül fontos hatásúak az ún. RR-növények esetében, amelyek termesztése során kötelezően kell felhasználni ezt a totális gyomirtót. A gyomirtószer-rezisztens GM növények engedélyezése előtt a glyphosate szermaradvány értékeit 50-200-szorosra kellett emelni ahhoz, hogy ezek a termények forgalomba kerülhessenek. A GM növények bevezetésével megnőtt a glyphosate használata [Benbrook 2004].

A glyphosate a talajban és a növényben is kelát formájában tartja a vasat, mangánt [Kremer és Means 2009; Bellaloui és mtsai 2009]. Részben a növények nem képesek ezeket az ásványi anyagokat a talajból felvenni, és az ásványianyag-hiányos szervezetből sem tudnak az emberek, illetve állatok megfelelő ásványianyag-ellátottsághoz jutni [Martino és mtsai 2009]. Annak is nagy a valószínűsége, hogy ez a gyomirtó komoly hatással van a reprodukciós képességre [Marc és mtsai 2005] már olyan alacsony (millimoláris) koncentrációban is, amely megfelel a mindennapos használatnak, és hatással van a májra [Benedetti és mtsai 2004], az emberi placentális JEG3 sejtekre [Richard és mtsai 2005; Benachour és mtsai 2007]. Elképzelhető, a glyphosate gyomirtóra vezethetők vissza terhességi problémák [Savitz és mtsai 2000].

Irodalomjegyzék

  • Agodi A, Barchitta M, Grillo A, Sciacca S (2006) Detection of genetically modified DNA sequences in milk from the Italian market. Int J Hyg Environ Health 209, 81-88.
  • Aumaitre A, Aulrich K Chesson A, Flachowsky G, Piva G. (2002) New feeds from genetically modified plants: substantial equivalence, nutritional equivalence, digestibility, and safety for animals and the food chain. Livest Prod Sci 74: 223-238.
  • Bellaloui N, Reddy KN, Zablotowicz LM, Abbas HK, Abel CA (2009) Effects of glyphosate application on seed iron and root ferric (III) reductase in soybean cultivars. J Agric Food Chem 57, 9569-9574.
  • Benbrook CM (2004) Genetically engineered crops and pesticide use in the United States. The first nine years. BioTech InfoNet Technical Paper, No. 7.
  • Benachour N, Sipahutar H, Moslemi S, Gasnier C, Travert C, Séralini, G-E (2007) Time- and dose-dependent effects of Roundup on human embryonic and placental cells. Arch Environ Contam Toxicol 53, 126-133.
  • Benedetti AL, de Lourdes Vituri C, Trentin AG, Domingues MAC, Alvarez-Silva M (2004) The effects of sub-chronic exposure of Wistar rats to the herbicide glyphosate-biocarb. Toxicol Lett 153, 227-232.
  • Bernstein IL, Bernstein JA, Miller M, Tierzieva S, Bernstein DI, Lummus Z, Selgrade MK, Doerfler DL, Seligy VL (1999) Immune responses in farm workers after exposure to Bacillus thuringiensis pesticides. Environ Health Perspect, 107, 575-582.
  • Bisserbe N (2008) Golden scare. Businessworld 2010 Oct 3. [http://www.businessworld.in/index.php/Economy-and-Banking/Golden-Scare.html]
  • Bollati V, Baccarelli A (2010) Environmental epigenetics. Heredity 105, 105-112.
  • Brasil FB, Soares LL, Faria TS, Boaventura GT, Sampaio FJB, Ramos CF (2009) The impact of dietary organic and transgenic soy on the reproductive system of female adult rat. Anat Rec 292, 587-594.
  • Chambers PA, Duggan PS, Heritage J, Forbes JM (2000) The fate of antibiotic resistance marker genes in transgenic plant feed material fed to chickens. J Antimicrob Chemother 49, 161-164.
  • Chowdhury EH, Kuribara H, Hino A, Sultana P, Mikami O, Shimada N, Guruge KS, Saito M, Nakajima Y (2003) Detection of corn intrinsic and recombinant DNA fragments and Cry1Ab protein in the gastrointestinal contents of pigs fed genetically modified corn Bt 11. J Anim Sci 81, 2546-2551.
  • Collonnier C, Berthier G, Boyer F, Duplan MN, Fernandez S, Kebdani N, Kobilinsky A, Romanuk M, Bertheau V (2003) Characterization of commercial GMO inserts: a source of useful material to study genome fluidity. Poster presented at ICPMB: 7th International Congress for Plant Molecular Biology, Barcelona, 23-28 June 2003. [http://www-ijpb.versailles.inra.fr/fr/sgap/equipes/meiose/index.htm]
  • Domingo JL ( 2000) Health risks of genetically modified foods: Many opinions but few data. Science 288, 1748-1749.
  • Duggan PS, Chambers PA, Heritage J, Forbes, JM. (2000) Survival of free DNA encoding antibiotic resistance from transgenic maize and the transformation activity of DNA in ovine saliva, ovine rumen fluid and silage effluent. FEMS Microbiol Lett 191, 71-77.
  • EFSA GMO Panel (2008) Safety and nutritional assessment of GM plants and derived food and feed: The role of animal feeding trials. Report of the EFSA GMO Panel Working Group on Animal Feeding Trials. Food Chem Toxicol 46, S2–S70.
  • Einspanier R, Lutz B, Rief S, Berezina O, Zverlov V, Schwarz W, Mayer J (2004) Tracing residual recombinant feed molecules during digestion and rumen bacterial diversity in cattle fed transgene maize. Eur Food Res Technol 218: 269–273.
  • Ermakova IV (2006) Genetically modified soy leads to the decrease of weight and high mortality of rat pups of the first generation. EcosInform 1: 4-9 (in Russian). [http://www.ecosinform.ru/userfiles/file/1-64_Ec_inf_1_06.pdf]
  • European Commission (2009) GMO Database. GMO Compass [http://www.gmo-compass.org/eng/gmo/db/]
  • Ewen SWB, Pusztai A (1999a) Effects of diets containing genetically modified potatoes expressing Galanthus nivalis lectin on rat small intestine. Lancet 354, 1353-1354.
  • Ewen SWB, Pusztai A (1999) Authors’ reply. Lancet 354, 1727-1728.
  • Faust MA (2002) New feeds from genetically modified plants: the US approach to safety for animals and the food chain. Livest Prod Sci 74, 239-254.
  • Fares NH, El-Sayed AK (1998) Fine structural changes in the ileum of mice fed on delta-endotoxintreated potatoes and transgenic potatoes. Nat Toxins 6, 219-233.
  • Fu TJ, Abbott UR, Hatzos C (2002) Digestibility of food allergens and nonallegenic proteins in simulated gastric fluid and simulated intestinal fluid – A comparative study. J Agric Food Chem 50, 7154-7160.
  • Griffitts JS, Haslam SM, Yang T, Garczynski SF, Mulloy B, Morris H, Cremer PS, Dell A, Adang MJ, Aroian RV (2005) Glycolipids as receptors for Bacillus thuringiensis crystal toxin. Science 307, 922-925.
  • Guerrero GG, Russel WM, Moreno-Fierros L (2007) Analysis of the cellular immune response induced by Bacillus thuringiensis Cry1Ac toxins in mice: Effect of the hydrophobic motif from diphtheria toxin. Mol Immunol 44, 1209-1217.
  • Harrison LA, Bailey MR, Naylor MW, Ream JE, Hammond BG, Nida DL, Burnette BL, Nickson TE, Mitsky TA, Taylor ML, Fuchs RL, Padgette SR (1996) The expressed protein in glyphosate-tolerant soybean, 5-enolpyruvylshikimate-3-phos­phate synthase from Agrobacterium sp. strain CP4, is rapidly digested in vitro and is not toxic to acutely gavaged mice. J Nutr 126, 728-740.
  • Hashimoto W, Momma K, Katsube T, Ohkawa Y, Ishige T, Kito M, Utsumi S, Murata K (1999a) Safety assessment of genetically engineered potatoes with designed soybean glycinin: compositional analyses of the potato tubers and digestibility of the newly expressed protein in transgenic potatoes. J Sci Food Agric 79, 1607-1612.
  • Hashimoto W, Momma K, Yoon HJ, Ozawa S, Ohkawa Y, Ishige T, Kito M, Utsumi S, Murata K. (1999b) Safety assessment of transgenic potatoes with soybean glycinin by feeding studies in rats. Biosci Biotech Biochem 63, 1942-1946.
  • Haslberger AG (2003) Codex guidelines for GM foods include the analysis of unintended effects. Nat Biotech 21, 739-741.
  • Hoekenga OE (2008) Using metabolomics to estimate unintended effects in transgenic crop plants: problems, promises, and opportunities. J Biomol Technol 19, 159-166.
  • Hohlweg U, Doerfler W (2001). On the fate of plant and other foreign genes upon the uptake in food or after intramuscular injection in mice. Mol Genet Genomics, 265, 225-233.
  • Institute of Science in Society (2009) Scientists Protest Unethical Clinical Trials of GM Golden Rice. ISIS Press Release 16/2/09 [http://www.i-sis.org.uk/SPUCTGM.php]
  • Jiao Z, Si X-X, Li G-K Zhang Z-M, Xu X-P (2010) Unintended compositional changes in transgenic rice seeds (Oryza sativa L.) studied by spectral and chromatographic analysis coupled with chemometrics methods. J Agric Food Chem 58: 1746-1754.
  • Kremer RJ, Means NE (2009) Glyphosate and glyphosate-resistant crop interactions with rhizosphere microorganisms. Eur J Agron 31, 153-161.
  • Kuiper HA, Kleter GA, Noteborn HPJM, Kok EJ (2001) Assessment of the food safety issues related to genetically modified foods. Plant J 27, 503-528.
  • Kuiper HA, Kleter GFA, Noteborn HPJM, Kok EJ (2002) Substantial equivalence – an appropriate paradigm for the safety assessment of genetically modified foods? Toxicol 181-182, 427-431.
  • Kuiper HA, Davies HV (2010) The SAFE FOODS risk analysis framework suitable for GMOs? A case study. Food Control 21, 1662-1676.
  • Latham JR, Wilson AK, Steinbrecher RA (2006) The mutational consequences of plant transformation. J Biomed Biotechnol 2006 (ID 25376) 2, 1-7.
  • Le Page M (2006) Tools you can trust. New Scientist, 190 (2555), 38-41.
  • Malatesta M, Caporaloni C, Gavaudan S, Rocchi MBL, Tiberi C, Gazzanelli G (2002) Ultrastructural morphometrical and immunocytochemical analyses of hepatocyte nuclei from mice fed on genetically modified soybean. Cell Struct Funct 27, 73-180.
  • Malatesta M, Caporaloni C, Rossi L, Battistelli S, Rocchi MBL, Tonucci F, Gazzanelli G (2002) Ultrastructural analysis of pancreatic acinar cells from mice fed on genetically modifed soybean. J Anat 201, 409-416.
  • Malatesta M, Biggiogera M, Manuali E, Rocchi MBL, Baldelli B, Gazzanelli G (2003) Fine structural analyses of pancreatic acinar cell nuclei from mice fed on GM soybean. Eur J Histochem 47, 385-388.
  • Malatesta M, Tiberi C, Baldelli B, Battistelli S, Manuali E, Biggiogera B (2005) Reversibility of hepatocyte nuclear modifications in mice fed on genetically modified soybean. Eur J Histochem 49, 237-242.
  • Marc J, Le Breton M, Cormier P, Morales J, Bellé R, Mulner-Lorillon O (2005) A glyphosate-based pesticide impinges on transcription. Toxicol Appl Pharmacol 203, 1-8.
  • Martino HSD, Martin BR, Weaver CM, Bressan J, Esteves EA, Costa NMB (2007) Zinc and iron bioavailability of genetically modified soybeans in rats. J Food Sci 72, S689-S695.
  • Mazza R, Soave M, Morlacchini M, Piva G, Marocco A (2005) Assessing the transfer of genetically modified DNA from feed to animal tissues. Transgenic Res 14, 775-784.
  • Mercer DK, Scott KP, Bruce-Johnson WA, Glover LA, Flint HJ (1999) Fate of free DNA and transformation of oral bacterium Streptococcus gordonii DL1 plasmid DNA in human saliva. Appl Environ Microbiol 65, 6-10.
  • Millstone E, Brunner E, Mayer S (1999) Beyond substantial equvivalence. Nature 401, 525-526.
  • Molnar A, Melnyk CV, Bassett A, Hardcastle TJ, Dunn R, Baulcombe DC (2010) Small silencing RNAs in plants are mobile and direct epigenetic modification in recipient cells. Science 328, 872-875.
  • Monsanto (2002) 13-Week dietary subchronic comparison study with MON 863 corn in rats preceded by a 1-week baseline food consumption determination with PMI certified rodent diet #5002. [http://www.monsanto.com/monsanto/content/sci_tech/prod_safety/fullratstudy.pdf]
  • Netherwood T, Martin-Orúe SM, O’Donnell AG, Gockling S, Graham J, Mathers JC, Gilbert HJ (2004) Assessing the survival of transgenic plant DNA in the human gastrointestinal tract. Nat Biotech 22, 204-209.
  • Padgette SR (1996) The feeding value of soybeans fed to rats, chickens, catfish and dairy cattle is not altered by genetic incorporation of glyphosate tolerance. J Nutr 126, 717-727.
  • Phipps RH, Beever DE, Humphries DJ (2002) Detection of transgenic DNA in milk from cows receiving herbicide tolerant (CP4EPSPS) soyabean meal. Livest Prod Sci, 74, 269-273.
  • Prescott VE, Campbell PM, Moore A, Mattes J, Rothenberg ME, Foster PS, Higginns TJV, Hogan SP (2005) Transgenic expression of bean α-amylase inhibitor in peas results in altered structure and immunogenicity. J Agric Food Chem 53, 9023-9030.
  • Pryme IF, Lembcke R (2003) In vivo studies on possible health consequences of genetically modified food and feed – with particular regards to ingredients consisting of genetically modified plant materials. Nutr Health 17, 1-8.
  • Pusztai A (2004) Mon863 – Pusztai Report [http://www.gmwatch.org/p1temp.asp?pid=66&page=1]
  • Pusztai A, Ewen SWB, Grant G, Peumans WJ, van Damme EJM, Rubio L, Bardocz S (1990) Relationship between survival and binding of plant lectins during small intestinal passage and their effectiveness as growth factors. Digestion 46, 308-316.
  • Pusztai A, Bardocz S, Ewen SWB (2003) Genetically modified foods: Potential human health effects. In: Food Safety: Contaminants and Toxins (D’Mello JPF, Ed.) CAB International. Wallingford, Oxon, UK. pp. 342-372.
  • Pusztai A, Bardocz S (2006) GMO in animal nutrition: potential benefits and risks. In: Biology of Nutrition in Growing Animals. (Mosenthin R, Zentek J, Zebrowska T, Eds.) Elsevier, pp. 513-540.
  • Pusztai A, Bardocz S (2007) Potential health effects of foods derived from genetically modified (GM) plants – What are the issues? In: Biosafety First (Traavik T, Ching LL, Eds.) Tapir Academic Press, Trontheim, Norway. pp. 513-540.
  • Richard S, Moslemi S, Sipahutar H, Benachour N, Séralini G-E (2005) Differential effects of glyphosate and Roundup on human placental cells and aromatase. Environ Health Perspect 113, 716-720.
  • Savitz DA, Arbuckle T, Kaczor D, Curtis KM (2000) Male pesticide exposure and pregnancy outcome. Am J Epidemiol 146, 1025-1036.
  • Schubbert R, Lettmann C, Doerfler W (1994) Ingested foreign (phage M13) DNA survives transiently in the gastrointestinal tract and enters the blood stream of mice. Mol Gen Genet, 242, 495-504.
  • Schubbert R, Hohlweg U, Renz D, Doerfler W (1998) On the fate of orally ingested foreign DNA in mice: chromosomal association and placental transmission in the fetus. Mol Gen Genet 259, 569-576.
  • Séralini G-E, Cellier D, de Vendomois JS (2007) New analysis of a rat feeding study with a genetically modified maize reveals signs of hepatorenal toxicity. Arch Environ. Contam Toxicol 52, 596-602.
  • Sharma R, Damgaard D, Alexander TW, Dugan MER, Aalhus JL, Stanford K, McAllister TA (2006) Detection of transgenic and endogenous plantDNA in digesta and tissues of sheep and pigs fed Roundup Ready canola meal, J Agric Food Chem 54, 1699-1709.
  • Shimada N, Kim YS, Miyamoto K, Yoshioka M, Murata H (2003) Effects of Bacillus thuringiensis Cry1Ab toxin on mammalian cells. J Vet Med Sci 65, 187-191.
  • Tayabali AF, Seligy VL (2000) Human cell exposure assays of Bacillus thuringiensis commercial insecticides: production of Bacillus cereus-like cytolytic effects from outgrowth of spores. Environ Health Perspect 108, 919-930.
  • Vazquez-Padron RI, Moreno Fierros L, Neri Bazan L, De la Riva GA, Lopez Revilla R (1999) Intragastric and intraperitoneal administration of Cry1Ac protoxin from Bacillus thuringiensis induces systemic and mucosal antibody responses in mice. Life Sci 64, 1897-1912.
  • Vazquez-Padron RI, Gonzalez Cabrera J, Garcia Tovar C, Neri Bazan L, Lopez Revilla R, Hernandez M, Morena Fierros L, De la Riva GA (2000) Cry1Ac protoxin from Bacillus thuringiensis sp. kurstaki HD73 binds to surface proteins in the mouse small intestine. Biochem Biophys Res Commun, 271, 54-58.
  • Vecchio L, Cisterna B, Malatesta M, Martin TE, Biggiogera B (2004) Ultrastructural analysis of testes from mice fed on genetically modified soybean. Eur J Histochem 48, 449-454.
  • Velimirov A, Binter C, Zentek J (2008) Biological effects of transgenic maize NK603xMON810 fed in long term reproduction studies in mice. Forschungsberichte der Sektion IV, Band 3. Bundesministerium für Gesundheit Familie und Jugend, Vienna, Austria. pp. 1-105. [http://www.biosicherheit.de/pdf/aktuell/zentek_studie_2008.pdf]
    de Vendômois JS, Roullier F, Cellier D, Séralini G-E (2009) A comparison of the effects of three GM corn varieties on mammalian health. Int J Biol Sci 5, 706-726.
  • Wilson AK, Latham JR, Steinbrecher RA (2006) Transformation-induced mutations in transgenic plants: Analysis and biosafety implications. Biotechn Genet Eng Rev 23, 209-234.
    Yum HY, Lee SY, Lee KE, Sohn MH, Kim KE (2005) Genetically modified and wild soybeans: An immunologic comparison. Allergy Asthma Proc 26, 210-216.
  • Zolla L, Rinalducci S, Antonioli P, Righetti PG (2010) Proteomics as a complementary tool for identifying unintended side effects occurring in transgenic maize seeds as a result of genetic modifications. Plant Biotechn J 8, 436-451.

Bardócz ZsuzsaPusztai Árpád
(bioKontroll Folyóirat 2010. november)

Approaches toward genetically modified plants at the Eastern border of European Union

Összefoglalás

2009-ben a géntechnológiai úton módosított (GM) növényeket tekintve az Unió területén az előző évhez képest 12%-kal kisebb területen termesztettek GM-kukoricát, ami a világ GM-növénytermesztésének 0,7‰-e. Az Európai Unióban Ausztria (1999), Magyar-ország (2005), Görögország (2005), Lengyelország (2006), Olaszország (2006), Franciaország (2008), Románia (2008), Németország (2009), Luxemburg (2009) és Bulgária (2010) hirdetett vetési moratóriumot valamely GM-fajtacsoportra. A GMO-mentesség szempontjából kiemelkedik Ausztria, Görögország és Lengyelország, amely országok teljes területükre GMO-mentességet hirdettek. Nagyobb termőterületek csatlakoztak a GMO-mentes övezetekhez Albániában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Francia-országban, Horvátországban, Írországban, Lettországban, Magyarországon, Németországban, Olaszországban és Szlovéniában. Az Unió nagy kukoricatermesztői közül Olaszország és Magyarország sohasem termesztett MON 810-es kukoricát, míg Franciaország három év termesztés után, 2008-tól a termesztést felfüggesztette.

Egyes európai országok részéről határozott ellenvélemények merültek fel az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) eddigi álláspontjaival kapcsolatban. Ilyenek például, (i) a statisztikai analízis formája a környezeti rizikóanalízisek (ERA) esetében; (ii) az ökotoxikológiai megközelítés érvényességi köre; (iii) a GM-növények alkalmazhatósága környezetbarát technológiákban. Az engedélyezéssel kapcsolatos aggály a Bt-növényeket érintő hibás szemlélet, amely e növényekre csupán új fajtaként tekint, miközben egy Cry-toxinváltozat új formulációja.

A GM-növények termesztésének elkezdése abszurd módon éppen a GM-termelés számára konkurens termesztési formákat, a hagyományos és ökológiai termesztést érinti hátrányosan, hiszen értékesítéskor nekik kell bizonyítaniuk, hogy termékük GM-mentes. Az Unió állampolgárai közül a leginkább elfogadó a Cseh Köztársaság, Hollandia, Olaszország, Portugália és Spanyolország lakossága, ahol a megkérdeztettek 26-35%-a támogató állásponton van. A legelutasítóbb Ciprus, Finnország, Franciaország, Görögország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Németország, Svédország és Szlovénia lakossága, ahol a megkérdeztettek 70-87%-a helyezkedik ellenző álláspontra.
Summary

The acreage of genetically modified (GM) crops decreased in the European Union by 12% in 2009, as compared to the preceeding year, corresponding to 0.7‰ of the world GM crop production. Within the EU, national moratoria on sowing given GM crop varieties were announced in Austria (1999), Hungary (2005), Greece (2005), Poland (2006), Italy (2006), France (2008), Romania (2008), Germany (2009), Luxemburg (2009) and Bulgaria (2010). As for banning GMOs, Austria, Greece and Poland are outstanding, having announced GMO-free status for their entire terrain. Large areas joined GMO-free zones in Albania, Belgium, Croatia, France, Germany, Hungary, Ireland, Italy, Latvia, Slovenia and the United Kingdom. Among major corn growers of the EU, Hungary and Italy have never grown GM corn of genetic event

MON 810, while France suspended its production in 2008, upon three years of cultivation.

Certain European countries express their definite opposition to given statements of the European Food Safety Authority (EFSA) on GMOs. Such debated issues include, for example, (i) the form of statistical analysis for environmental risk assessment (ERA); (ii) the validity range of the ecotoxicological approaches; and (iii) the applicability of GM crops in environmentally friendly technologies. An additional concern in registration of Bt-crops is the erroneous concept that considers these plants as simply new varieties, meanwhile they are also new formulations of Cry toxin derivatives.

Cultivation of GM crops affects unfavorably absurdly the concurrent traditional and ecologiccal agricultural practices, as they are the producers in these practices, who have to provide verification that their produce is free of GMOs. The most accepting within the EU towards GM crops are the population of the Czech Republic, Italy, the Netherlands, Portugal and Spain, where 26-35% of those questioned were in favor of the technology. In contrast, most rejective are citizens of Cyprus, Finland, France, Germany,.Greece, Hungary, Latvia, Lithuania, Luxemburg, Sweden and Slovenia, where 70-87% of the surveyed population were opposing.

Az Európai Unió keleti határainak tagországaiban a mezőgazdaság szerkezetét ma is az átalakulás jellemzi. A korábbi szocialista blokk országai állami (állami gazdaságok) és csoporttulajdonú (szövetkezetek) nagyüzemi gazdálkodásában az Egyesült Államokéhoz hasonló üzemszerkezet valósult meg. A politikai rendszer széthullása az állami tulajdonformák redukciójával, a magán-tulajdonviszonyok helyreállításával járt együtt, ami egyrészt a – zömében változatlanul iparszerű, tömegtermelő gazdálkodást folytató – nagybirtokrendszer tőkés társasági formájú továbbélését, másrészt zömében kisméretű, tőkeszegény családi gazdaságok létrejöttét eredményezte. E duális, kettészakadt birtokszerkezet – melyben csaknem hiányoznak a középüzemek – számos feszültség forrásává vált [Ángyán 2001; Ángyán és Menyhért 2004].

Az Unió jelenlegi határain lévő országokat északi (Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia), középső (Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia) és déli (Bulgária, Görögország, Szlovénia) térségekre oszthatjuk. Lényeges tudnunk azt is, hogy az Európai Unió újonnan csatlakozott tagországainak mezőgazdasági támogatása a régi tagországok támogatásához mérten csekélyebb, és csak 2013-ra éri el azok szintjét. Mindez Magyarországon olyan versenyhátrányt okozott, amely – különösen a tőkeszegény, kisebb gazdaságok esetében – a műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás erőteljes visszaesését eredményezte [Darvas és Székács 2006].

Az EU mezőgazdasági piacát jelenleg túlkínálat jellemzi, amelyben az Unión kívüli területekről érkező élelmiszerek kémiai biztonságát jelentős kritika éri, amennyiben sok közülük növényvédőszer-maradékot tartalmaz [Darvas és Székács 2010]. 2009-ben például az EU-tagságra aspiráló Törökország termékei akadtak fenn nagy számban a mérőhálózaton [CRLRP 2010]. Az Unióban minőségi élelmiszerekre van fizetőképes kereslet, amelyen belül külön kiemelhető a tájfajtákra építő biotermékek piaca.

2009-ben a géntechnológiai úton módosított (GM) növényeket tekintve az Unió területén az előző évhez képest 12%-kal kisebb területen, 95 ezer hektáron termesztettek GM-kukoricát (Cry1Ab-toxint termelő, kukoricamoly-rezisztenciával rendelkező MON 810), ami a világ GM-növénytermesztésének 0,7‰-e. Ez a kereskedelmi adat – beleszámítva a francia és német termesztés beszüntetését – méltán nevezhető az elsőgenerációs, növényvédelmi célú GM-növények legjelentősebb eddigi kudarcának (1. ábra).

1. ábra A MON 810-es GM-kukorica termesztése Európában

1. ábra A MON 810-es GM-kukorica termesztése Európában

A MON 810 kukorica 80%-át Spanyolországban (76 ezer ha) vetik. A további termesztők sorrendje: Cseh Köztársaság (6 ezer ha), Portugália (5 ezer ha), Románia (3 ezer ha), Lengyelország (3 ezer ha) és Szlovákia (1 ezer ha) [ISAAA 2010]. Románia 2006-ban még 140 ezer hektáron RoundupReady-szóját (glypho­sate-toleráns) termesztett, aminek vetési engedélyét az Unióhoz való csatlakozáskor – miután ott még nem engedélyezték – vissza is vonták. A lengyelországi (GMO-mentes ország) és romániai (MON-810 vetési moratórium) GM-kukoricavetések – ezen országok nyilatkozatait figyelembe véve – ellentmondásosak [GMOC 2010a].

Az elsőgenerációs GM-növények közül a GM-szója felhasználása érinti leginkább az Unió országait, mivel ebből nem önellátók. Az állati takarmányok fehérjeforrása túlnyomóan az amerikai kontinensről érkezik, bár pl. Magyarország korábbi fehérjeprogramjának újraindításával képes lenne ezen igényét saját forrásból fedezni. Az Európa északi területein lévő országok sem szóját, sem kukoricát nem termesztenek. Az Unió keleti határának középső és déli részén fekvő országok kukoricából többnyire önellátók, sőt Magyarország és Románia európai szempontból is jelentős termesztők. Gyapottermesztés ebben a térségben nem jellemző [Balla 2006]. Az olajrepce termesztése ebben a körzetben jelentős, ám mivel a Földközi-tenger medencéje a géncentrum, s rovarbeporzású növényről van szó (ahol az izolációs távolság kilométerekben mérhető), ezért a GM-repce alkalmazhatósága ebben a térségben a jövőre nézve is erősen kétséges.

Európai moratóriumok

GM-növényekre a legrégebbi moratóriumot Ausztria (1999) tartja fenn. A GM-növényekkel kapcsolatos kutatásokat általában nem tiltják az Unióban, azonban Görögország ilyen jellegű vetési engedélyeket sem ad ki. Az Európai Unióban Ausztria (1999 – MON 810, MON 863, T25), Magyarország (2005 – MON 810), Görögország (2005 – MON 810), Lengyelország (2006 – általános), Olaszország (2006 – általános), Franciaország (2008 – MON 810), Románia (2008 – MON 810), Németország (2009 – MON 810), Luxemburg (2009 – MON 810) és Bulgária (2010 – általános) hirdetett vetési moratóriumot valamely GM-fajtacsoportra [GMOFE 2010a]. Paradox, hogy mindez nem vonatkozik bizonyos fajtacsoportok importjára, feldolgozására, takarmányokba és élelmiszerekbe való keverésére. Igaz, hogy Európában a felhasználást jól láthatóan jelölni kell a terméken (többnyire takarmányokon), azaz a vásárló tájékoztatása kötelező. Fentiek szerint a környezettudományok érvei jobban érvényesülnek az európai engedélyezés szintjén, mint az egészségügyéi (dietétika, gasztroenterológia). Az Unión kívüli országok közül Svájc (2005-ben hirdetett 5 éves általános moratóriumot), Szerbia (2009-től tiltja a GM-termékek forgalmát is) és Norvégia döntött úgy, hogy az elővigyázatosság elvét követve nem járul hozzá a GM-növények szabadföldi termesztéséhez.

GMO-mentes területek az Unióban

Az európai GMO-mentes övezetek napjainkban is bővülnek, azonban az e területi mentességre vonatkozó törvényi szabályozás máig megoldatlan. A területi deklaráció csupán annyit jelent, hogy a térségben a gazdák többsége nem szándékozik GM-növényt termeszteni. Ez viszont jogilag nem kényszerítő erejű azokra a gazdákra, akik ugyanezeken a területeken belül – a törvényi korlátozásokat betartva – másként döntenek (lásd a lengyelországi példát). Nincsenek GMO-mentes területek a Cseh Köztársaságban, Dániában, Lit­vá­niában, Montenegróban, Szlovákiában és Törökországban. A GMO-mentesség szempontjából kiemelkedik Ausztria (1999), Görögország (2004) és Lengyelország (2006), amely országok teljes területükre GMO-mentes­séget hirdettek. Nagyobb termőterületek csatlakoztak a GMO­mentes övezetekhez Albániában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Horvátországban, Ír­­ország­ban, Lettországban, Magyarországon, Né­met­ország­ban, Olaszországban, Szlovéniában; kisebbek Bulgáriában, Észtországban, Finnországban, Hollandiában, Macedóniában, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban és Svédországban (2. ábra) [GMOFE 2010b].

2. ábra GMO-mentes területek Európában

2. ábra GMO-mentes területek Európában

A kukoricát nem termesztő országok támogató álláspontja

Az Unión belül az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Hollandia és Svédország hatóságai támogatják a MON 810-es kukorica termesztését [SOS 2010], bár kukoricatermesztés egyik országra sem jellemző, azaz a MON 810-es fajtacsoport termesztését – indoklás nélkül – az Unió délibb országai számára engedélyeznék. Abszurdnak nevezhetjük, hogy ugyanezen országok fogyasztói egyáltalán nem szívesen fogadják a GM-növényekből készített élelmiszereket (lásd 3. ábra, kiemelkedő a fogyasztói elutasítás Észtországban, Finnországban és Svédországban). Mindez a tagországi és az Unió mezőgazdaság-szabályozási rendszereinek nyilvánvaló fonákságai közé tartozik. Ezzel párhuzamos és feltűnő tendencia, hogy a fajtatulajdonosok a GM-kukoricák engedélyezéséhez szükséges dokumentációikat a csekély gyakorlati tapasztalatú – ám az ügyek adminisztratív kezelésében jártas – Egyesült Királyságban és Hollandiában nyújtják be, s így kikerülik a legjelentősebb termesztőket, amelyek gazdaságában a kukorica meghatározó szerepet tölt be [GMOC 2010b].

A kukoricatermesztő országok elutasító álláspontja

2009-ben Franciaország (1,75 millió ha), Magyarország (1,2 millió ha) és Olaszország (0,9 millió ha) voltak az Unió legjelentősebb kukoricatermelői [Molnár 2009]. Magyarország vetőmagtermesztésben játszott szerepe speciális helyzetet teremt számára. Az áru- és vetőmagtermesztés a fajták között más izolációs távolságokat igényel. Az intraspecifikus hibridképződés kizárása a vetőmagtermesztésben – ahol nincs saját pollenkompetíció – kiemelkedő fontosságú. A kukorica az emberi táplálkozásban is jelentős szerepet játszik Olaszországban és Romániában, míg a többi uniós állam – a csemege- és pattogatnivaló kukorica kivételével – inkább takarmányként használja. Jelentős tényező, hogy nem csupán a szemes termény, hanem takarmányozási célból a nagyobb Cry-toxint tartalmazó zöld részekből készült szilázs is felhasználásra kerül, s ez utóbbi figyelembevétele a benyújtott fajtatulajdonosi dokumentációkban hiányos. A takarmányozási vizsgálatoknak tehát a szarvasmarhára is kellene terjednie. Szemes terményből jelentős eladható feleslege, 2009-ben Franciaországnak (8 millió tonna) és Magyarországnak (4 millió tonna) volt. Az Unió nagy kukoricatermesztői meglehetős kritikával és szkepszissel (lásd moratóriumok és GMO-mentes területek térhódítása) állnak a MON 810-es kukorica termesztéséhez. Olaszország és Magyarország sohasem termesztett ebből a fajtacsoportból, míg Franciaország három év termesztés után, 2008-tól a termesztést felfüggesztette.

Tudományos viták a MON 810 körül

Az Unió keleti határain mind környezettudományi, mind egészségügyi [Pusztai és mtsai 2003; Séralini és mtsai 2007; Velimirov és mtsai 2008; de Vendemois és mtsai 2009; Dona és Arvanitoyannis 2009] szempontból jelentős vita tárgyát képezik a növényvédelmi célú GM-növények. A Kelet-európai térségben nem folynak GM-növényekkel végzett jelentős horderejű takarmányozási és táplálkozási vizsgálatok. E területen csupán a különféle érdekképviselők általi kiegyensúlyozatlan interpretáció észlelhető. Annál inkább markáns eredmények születtek Magyarországon a Cry1Ab-toxint termelő növények környezetanalitikai és ökotoxikológiai értékelésének vonatkozásában [Darvas 1997; Darvas és mtsai 2004; 2006; 2009; Bakonyi és mtsai 2006; Takács és mtsai 2009]. Székács és munkatársai [2010a; 2010b] hívták fel a figyelmet arra, hogy a Cry1Ab-toxin mérésére forgalomban lévő ELISA kitek – mivel bakteriális eredetű Cry1Ab-protoxinra optimalizálták azokat – alábecslik a MON 810-es fajtacsoport növényeiben előforduló toxinmennyiséget, továbbá a mintavételi hely fontosságára is rámutattak. Adatokat közöltek a MON 810-es kukorica által egy hektáron termelődő Cry1Ab-toxin – permetező szerként nem engedélyezett mértékű – mennyiségéről, annak lassú bomlásáról, a talajlakó élőszervezetekre gyakorolt hatásokról, a Pannon Biogeográfiai Régióban élő védett lepkék veszélyeztetettségéről és a Cry1-rezisztencia kialakulásának valós veszélyeiről [Darvas 2007]. A GM-növényállományokban kialakuló/változó ökoszisztémákról a Magyar Tudomány folyóiratban olvasható általános vita [Kiss és mtsai 2007; Darvas és mtsai 2007].

Az Európában élenjáró osztrák és magyar – a MON 810-es kukorica vetésére vonatkozó – moratóriumok jelentős hatással voltak a környező országok, például Románia és Bulgária döntésére, nem befolyásolták azonban Szlovákia elhatározását. A magyar moratóriumban jelentkezik először ellentmondásként a MON 810-es preaktivált növényi toxin (kurtított Cry1Ab toxin) és az Európában engedéllyel rendelkező bakteriális eredetű protoxin, valamint annak tripszinnel hasított toxinváltozatai között fennálló különbség. Ez utóbbi két toxinfehérjére készültek toxikológiai dokumentációk, míg a növényi eredetű kurtított toxin esetében nem. Ebből származó következtetés azonban, hogy a MON 810-es kukorica nem pusztán egy új fajtacsoport, hanem olyan ezek közül, amely új szerkezetű toxinformát termel. Az európai növényvédelmi célú hatóanyag-engedélyezésben ismeretlen a vegyületcsoportok együttes döntéskezelése. Csak olyan konkrét hatóanyag engedélyeztethető, amely legfontosabb bomlástermékeinek toxikológiája is ismert. A MON 810-es kukorica által termelt kurtított, preaktivált Cry1Ab toxin komplett toxikológiai kivizsgálása tehát – véleményünk szerint – nem nélkülözhető.

Egyes európai országok (élenjárók ezek közül a nemzetközi tárgyalótermekben Ausztria, Franciaország, Magyarország, Németország és Norvégia) részéről kérdések illetve határozott ellenvélemények merültek fel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) eddigi álláspontjaival kapcsolatban. Ilyenek például, (i) a statisztikai analízis formája a környezeti rizikóanalízisek (ERA) esetében; (ii) az ökotoxikológiai megközelítés érvényességi köre; (iii) a GM-növények alkalmazhatósága környezetbarát technológiákban.

A környezeti rizikóanalízishez Perry és mtsai [2009] és az EFSA GMO Panelje [2010] tette közé ajánlásait, amely kitér az alkalmazott statisztikai próbák erejének vizsgálatára, s a vizsgált – adott esetben GM – növény beltartalmi értékeit nem az izogenikus vonalhoz, hanem egy szélesebb körű fajtaháttérhez képest értékeli. Mindez emlékeztet az élelmiszerbiztonsági területen súlyos vitákat kiváltó „lényegi azonosság” elvére, amelyben a GM-fajtát nem csupán a közel izogenikus vonalával, hanem több, a köztermesztésben elterjedt fajtával együtt értékeli (többkontrollos kísérlet). Az EFSA GMO Paneljének véleménye szerint a köztermesztésben elterjedt fajtákat egybevetve egy konkrét GM-fajtával árnyaltabb képet lehet kialakítani. Valójában azonban a GM-fajta és közel izogenikus (anya) vonalának egybevetésén túl az összehasonlításba bevont eltérő beltartalmú és vegetációs periódusú más fajták csupán a kísérlet statisztikai háttérzaját növelik, ezáltal elfedve a ténylegesen jelentkező kis szignifikáns különbségeket. Illetve alkalmas ez a különbségértékelés más, természetes fajták eltéréseit igazolásul hívni a vizsgált GM-fajtával kapcsolatban észlelt eltérésekre. A módszer előnyeként a szerzői azt említik, hogy az eltérő helyeken végzett vizsgálatok így összehasonlítási adatokkal szolgálhatnak.

Az ökotoxikológiai megközelítés egy sajátos formát javasolják Romeis és mtsai [2006]. Ők azt ajánlják, hogy ha a nem célszervezetekkel (NTO) végzett laboratóriumi kísérletben nem lehet hatást kimutatni, valamint a toxikológia biokémiai háttere részletesen feltárt, úgy nincs szükség szabadföldi vizsgálatokra. Ezt a javaslatot azonban több kutatócsoport (közöttük az EFSA GMO Paneljének néhány tagja is) nem kellően megalapozottnak nyilvánította [Andow és mtsai 2006; Lang és mtsai 2007], mivel a szabadföldi körülmények között előálló összetett ökoszisztéma-hatások (a legrosszabb eset) modellezésére a laboratóriumi vizsgálatok nem alkalmasak. Ugyancsak az EFSA GMO Paneljének egyes tagjait jellemzi az a tájékozatlanság [Perry és mtsai 2010], amelyben összekeverik a nem célszervezetek és a védett fajok fogalmait. Ez utóbbiakra ugyanis a zéró-tolerancia jellemző, aminek következtében egy tagországi természetvédelmi törvény által védett fajra közösségi rizikóanalízis végzése a nemzeti önrendelkezés természetvédelemre vonatkozózó ignorálását jelenti. Perry és mtsai [2010] dolgozatának zoológiai színvonalára jellemző, hogy a többségében természetvédelmi rovartanban járatlan szerzőktől származó írás alapjaihoz idézett cikk [Darvas és mtsai 2004] nem tartalmazza azt az adatot, amit annak tulajdonítanak.

A legnyilvánvalóbb ellentmondás azonban a GM-növények ökológiai vagy integrált termesztésben (IPM) való alkalmazásának tekintetében érhető tetten. Az ökológiai termesztés a preaktivált (kurtított) Cry-toxint termelő növényeket és a kiterjedt glyphosate/glufosinate használatra építő herbicid-toleráns növényeket egyértelműen elutasítja, hiszen e termelési mód során semmilyen szintetikus vegyületet nem alkalmaznak. Az így keletkező termékek fogyasztói éppen az árunak ezt a specifikumát fizetik meg. Az IPM koncepciójú termesztés meghatározó vonulata, hogy a területen élő szabályzó közösségek (parazitoidok és pre­dátorok) maximális kíméletét biztosítja úgy, hogy csak akkor alkalmaz kémiai beavatkozást, amikor az kikerülhetetlenül szükséges. Okszerűvé teszi, minimalizálja tehát a kémiai növényvédelmet, s ezt illetően is előnyben részesíti a szelektív hatású növényvédő szereket. Ennek az utóbbi kitételnek a glyphosate (Roundup) nem felel meg, hiszen vízoldhatósága miatt ismert talajvízszennyező [PAN 2010], továbbá az emberre is kiterjedő mellékhatás-szerkezete is óvatosságra intő [Richard és mtsai 2005; Mesnage és mtsai 2009]. Fentieken túlmenően az IPM koncepció nem a kártevők kiirtását irányozza elő, hanem szabályzásról beszél, amelyen a kártevők kártételi küszöbszint alatt tartását érti [Stern és mtsai 1959; Jermy 1975; Darvas 1986; Burn és mtsai 1987]. Ennek oka a konkrét ökoszisztémában – annak egyes elemei között – feszülő táplálékháló, amely direkt és indirekt hatások forrása [Darvas és mtsai 2007]. Az EFSA GMO Paneljének egyes tagjai (pl. Perry) azt hangoztatják, hogy az elsőgenerációs GM-növények alkalmasak az IPM technológiákban való alkalmazásra. Ezen állítás azonban lényegi konfliktusba kerül azzal, hogy egy ilyen GM-növény (pl. MON 810) az egész vegetációs periódusban – függetlenül annak időben és növényi szervben való szükségességétől – termeli a Cry-toxint [Székács és mtsai 2010a], tehát képtelen a kártétel időpontjára korlátozni a hatását. Például a MON 810-es kukorica teljes gyökérzete egész évben termeli a Cry1Ab-toxint, bár a kukoricamoly hernyójával – ami ellen készítették – sohasem kerülhet kapcsolatba. A Bt-növények tehát egy állandóan vegyszerezett tábla ideáját valósították meg, ami az IPM koncepció okszerűségi kritériumával köszönő viszonyban sincs.

Hatósági engedélyezési zavarok a MON 810 körül

A legfontosabb aggály a rovarrezisztens GM-növényekkel (így a MON 810 genetikai eseményhez tartozó fajtacsoporttal) kapcsolatban kétségkívül az a hibás szemlélet, amely a GM-növényekre csupán újabb fajtaként tekint. Olyan GM-növények esetében, melyek valamilyen növényvédő szert vagy annak származékát termelik, mindazon szabályozási előírásoknak vonatkozniuk kell a növényekre, mint ami az illető növényvédő szerre is vonatkozott. Az ilyen GM-növények – leegyszerűsítve – a növényvédő szer újabb formulációjának is tekinthetők. E tekintetben gondot jelent a fentebb már említett tényező, hogy a növény által termelt transzgenikus toxinfehérje nem azonos a baktériumokban termelődő, s ilyen formában engedélyezett fehérjealakokkal. A Cry-toxinok legtöbbje az azokat termelő mikroorganizmusokban ún. protoxin alakban szintetizálódik. Rovartoxikus hatásához ez a protoxin aktiválást igényel – a rovar fehérjeemésztése során enzimatikus hasítás révén alakul ki az aktív méreganyag. A protoxin alapú Bt-készítményekkel szemben a GM-növények ún. preaktivált toxint termelnek, vagyis a biológiai növényvédő szer és a GM-növény által termelt fehérjetoxin nem azonos. Jogi értelemben is megkérdőjelezhető, hogy a biológiai növényvédő szer protoxin hatóanyagának engedélye vonatkoztatható lehet-e a növénybe termelődő preaktivált toxinra. A preaktivált toxinokat új növényvédőszer-hatóanyagként, az engedélyezési eljárás kémiai biztonsági vizsgálatainak kell alávetni.

A növényvédőszer-engedélyezésben az is jelentős kitétel, hogy a hatóanyag és maradékai kimutatására analitikai módszernek kell rendelkezésre állnia, a forgalmazónak biztosítania kell a hatóanyag analitikai standardját és kimutatási módszerét. GM-növényekben a transzgén jelenléte polimeráz láncreakción (PCR) alapuló méréstechnikával mérhető. Ha nem a gén jelenlétére, hanem kifejeződésének mértékére vagyunk kíváncsiak (biológiai hatás szempontjából ez lényegesebb), úgy a géntermék fehérje – ez esetben a Cry-toxin – mennyiségét kell meghatározni. Erre a célra immunanalitikai (pl. enzimjelzéses immunoassay, ELISA) eljárások a legelterjedtebbek. A kereskedelmi forgalomban beszerezhető ELISA rendszerek a mikroorganizmus-eredetű protoxin ellen termelt antitesteket alkalmaznak, így ezek alapvetően a protoxint mutatják ki. Amennyiben a vizsgált célfehérje más, úgy az antitest kötődése is eltérő. Ezzel kapcsolatban fontos jogi kitétel, hogy a GM-növényben termelődő kurtított toxin is a fajtatulajdonos szellemi tulajdona, így az erre a fehérjére specifikus ELISA módszer is csak a fajtatulajdonos engedélyével hozható forgalomba. Fontos jogi kérdés tehát, engedélyezhető-e olyan növényvédelmi technológia, amelyhez nem áll rendelkezésre a kereskedelmi forgalomból nyilvánosan beszerezhető kimutatási eljárás? Vagyis a fajtatulajdonos a GM-növénynek még a hatóanyagával kapcsolatban is ellenőrzést gyakorol, gyakorlati és jogi értelemben egyaránt. Ez a kokrét piacpolitikai eseményekben is tetten érhető: az EnviroLogix Inc. cég Cry1Ab/Ac toxin mennyiségi kimutatására alkalmas QuantiPlate™ ELISA rendszerét 2005-ben visszavonta a piacról, s a későbbiekben a csupán minőségi meghatározásra alkalmas – vagyis a Cry1Ab/Ac toxin jelenlétére vonatkozőan, adott kimutatási határ mellett csak igen/nem választ biztosító – QualiPlate™ rendszerrel váltotta fel [Envirologix 2010]. Ilyen üzleti lépés tisztán analitikai kémiai szempontból nem ésszerű, a termékváltás mögött nyilvánvalóan piacpolitikai érdekek állnak.

Súlyos jogi gond továbbá az, hogy a jelenlegi jogi szabályozás a fajtatulajdonos számára túlzott mértékű befolyásolási jogkört biztosít. A GM-növény a fajtatulajdonos szabadalmaztatott terméke, így a cég hozzájárulása nélkül a növény vizsgálatához kibocsájtási engedély nem adható. Jogi értelemben a fajta­tulajdonosnak ahhoz kell hozzájárulnia, hogy a kibocsájtási engedély elbírálásakor a nemzeti géntechnológiai hatóság a fajtához tartozó genetikai eseménnyel kapcsolatos – a cég tulajdonát képező, így egészében nem nyilvános – dokumentációba betekinthessen [Magyar Köztársaság 2004]. Ez a joggyakorlat lehetővé teszi, hogy a fajtatulajdonos olyan térségben, ahol az adott növényfajtáját köztermesztésbe kívánja vonni, az azzal végzett mellékhatás-vizsgálathoz sem ad hozzájárulást. Sőt a gyakorlat ennél is visszásabb: a fajtatulajdonos megtagadhatja a hozzájárulását abban az esetben is, ha a nemzeti hatóságnak korábban már adott engedélyt a genetikai eseményhez betekintést, de bizonyos kutatócsoportokat ki kíván zárni a vizsgálók köréből. Ez esetekben a „cégünknek nem képezi érdekét a tervezett vizsgálatok elvégzése” típusú indoklás a leggyakoribb. Ugyancsak jellemző a GM-vetőmagért a vizsgálatokat végzőket az eredményeik publikálására vonatkozó szerződéssel közvetlenül vagy közvetve megkötni. Mindez ellentétes az Unió jogértelmezésével, amely a mellékhatás-vizsgálatok eredményeinek teljes nyilvánosságát ajánlja és elválasztja a termékre vonatkozó genetikai sajátságok szabadalmi védettségétől. A GM-fajta szabadalmi státuszából levezetett fajtatulajdonosi gyakorlat ma meghatározó gátja a termékfejlesztéstől független mellékhatás-vizsgálatoknak. Hasonló vizsgálati jog korlátozás a növénytermesztés gyakorlatában eddig nem fordult elő. Mindez nagyban hozzájárul a GM-fajták körüli európai bizalmatlansághoz.

Érdekképviseletek

Az Unió keleti határain is jelen vannak azok a nemzetközi civil szervezetek (Friends of Earth, Greenpeace), amelyek számtalan esetben felhívták a figyelmet a GM-növények engedélyezésének és interpretálásának anomáliáira. Jelen vannak a nemzetközi fajtatulajdonosok, közülük a Monsanto és a Pioneer igen aktív a térségben. Ebben az uniós régióban sem kapnak GM-vetőmagot azok a kutatócsoportok, amelyek állami támogatással, kereskedelemtől független kutatást kezdeményeznek, s amelyek elvégzése nem képezi a fajtatulajdonosok közvetlen érdekeit, vagy elvégzésük a kereskedelmi tevékenységüket érintő rizikóval járna.

Magyarországon is megjelenik az Agricultural Bio­technology in Europe (ABE) és az European Association for Bioindustries (EuropaBio) szervezetek pénzügyi támogatásával működő egyesület [BZBE 2010], amely a nemzetközi fajtatulajdonosok és a növényi géntechnológiai lobbi érdekei szerint lép fel. Magyar sajátosság a független kutatókból szervezett GMO-Kerekasztal [GMOK 2010], amely a tudományterületek, az érdekképviseletek (hagyományos és ökológiai termesztők) és a civil (természetvédelmi, környezetvédelmi, fogyasztói) szervezetek véleményeinek egyeztetésére törekszik. Ennek is köszönhetően a GM-növények vetésének elővigyázatos és szigorú kezelésében a magyar politikai pártok maradéktalanul egyetértenek.

Ágazati, termelői és fogyasztói vélekedések

A GM-növények termesztésének elkezdése igen komoly terhet ró egy ország gazdaságára. Az engedélyezés, ellenőrzés, szállítás, tárolás, jelölés és értékesítés során pótlólagos intézményeket kell működtetni és mérési hálózatot kell kiépíteni, továbbá a mérés/jelölés költségeit a gazdára/fogyasztóra kell hárítani. Ez abszurd módon éppen a GM-termelés számára konkurens termesztési formákat, a hagyományos és ökológiai termesztést érinti hátrányosan, hiszen értékesítéskor nekik kell bizonyítaniuk, hogy termékük GM-mentes. Ez termelési költségeik, így termékáraik növekedésével jár együtt, ami versenyképességüket rontja. Az európai koegzisztencia-törvények legérzékenyebb területei a vetőmag- és az ökológiai termesztés. Ez mindkét esetben a terméktisztaság elvesztésével függ össze, melyet a transzgén pollennel való terjedése okoz [Heszky 2009].

A termelők többségének véleményét jól jellemzi nagyszámú csatlakozásuk a GMO-mentes övezetekhez. A gazdák nem realizálható hasznot látnak ebben a technológiában, hanem a vetőmag-fogáshoz való jogaik megkurtítását. A családi gazdaságok vezetői számára nem bizonyított a növényvédelmi célú GM-növények gazdasági előnye. A termésnagyság többnyire azonos az ún. izogenikus vonallal, miközben a szabadalmi státusz igen sokféle megkötéssel (a gazda termelés feletti teljes körű rendelkezési joga megszűnik) és többlet-adminisztrációval (engedély a szomszédoktól, monitorozási kötelezettségek) jár együtt. A GM-termékek értékesíthetősége Európában ugyanakkor erősen korlátos.

Több EU-szintű felmérés is vizsgálta, hogyan viszonyulnak az Unió állampolgárai a GM-szervezetek alkalmazásához. A leginkább elfogadó a Cseh Köztársaság, Hollandia, Olaszország, Portugália és Spanyolország lakossága, ahol a megkérdeztettek 26-35%-a támogató állásponton van. A legelutasítóbb Ciprus, Finnország, Franciaország, Görögország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Németország, Svédország és Szlovénia lakossága, ahol a megkérdeztettek 70-87%-a helyezkedik erre az ellenző álláspontra. Meghatározóan kisarányú az egyértelműen állásfoglalók aránya Bulgária, Írország, Málta, Portugália és Spanyolország lakosságának körében (47-65%), ami a lakosság tájékozottságáról állít ki bizonyítvány. Az elfogadók aránya Portugáliában a legmagasabb (27% támogató és 28% ellenző), de itt igazából az állásfoglalás-képtelenek aránya (45%) a domináns (3. ábra) [Eurobarometer 2008; GMOC 2010c]. Jelentős a kontraszt a lakossági megítélés és a tagországi állami döntés tekintetében Olaszország (a lakosság megengedőbb), továbbá Észtország, Finnország és Svédország (a lakosság ezekben az országokban sokkal kritikusabb) esetében.

3. ábra A géntechnológiai úton módosított szervezetek felhasználásának ellenzése és támogatása Európában

3. ábra A géntechnológiai úton módosított szervezetek felhasználásának ellenzése és támogatása Európában

A Kelet-európai térségen belül a növényvédelmi célú GM-növények elfogadása még csekélyebb, mint az EU átlagában. A régión belül az elfogadás a Cseh Köztársaságban a legmagasabb (29% támogató és 50% ellenző), de közel sem többségi. Az európai fogyasztó alapvetően konzervatív táplálékainak megítélésében, és nem szívesen veszi nemzeti sajátosságokat viselő ételeiben az alkotóelemek cseréjét (szintetikus összetevőkkel való pótlását) és a számára természetestől való folyamatos távolodását. A különböző közvélemény-kutatások rendszeresen azt jelzik, hogy az európai lakosság többsége nem kíván GM-alapanyagokból készült élelmiszert fogyasztani. Üdvözli ugyan a géntechnológia egészségügyi alkalmazását (a gyógyszer felhasználás kritikus helyzetben merül fel), de mindez annak mezőgazdasági felhasználására (a táplálék választásban Európában nem jellemző a kritikus helyzet) nem terjed ki. A jelenlegi európai gyakorlatban a nemzetközi cégek által ajánlott GM-kukoricák termesztésének előnyeit sem a kukoricatermesztésben kiemelkedő országok mezőgazdaságának vezetői, sem a nemesítők/termelők/kereskedők nem látják [Heszky 2008; Balla 2009-2010].

Irodalomjegyzék

  • Andow DA, Lövei GL, Arpaia S (2006) Ecological risk assessment for Bt crops. Nat Biotechnol 24, 749-751.
  • Ángyán J (2001) Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás. Agroinform Kiadóház, Budapest.
  • Ángyán J, Menyhért Z (szerk.) (2004) Alkalmazkodó növénytermesztés, környezet- és tájgazdálkodás. Szaktudás Kiadóház, Budapest.
  • Bakonyi G, Szira F, Kiss I, Villányi I, Seres A, Székács A (2006) Preference tests with collembolas on isogenic and Bt-maize. Eur J Soil Biol 42S, 132-135.
  • Balla L (2006) Hozzászólás az MTA állásfoglalásához a génmódosított, a hagyományos és a biotermesztett növények együttes termesztéséről. Magyar Tudomány 167, 478-483.
  • Balla L (2009-2010) Növénynemesítés és génmódosítás 1-3. Biokultúra 20 (5), 8-10; Biokultúra 20 (6), 8-10; Biokultúra 21 (1), 8-10.
  • Burn AJ, Coaker TH, Jepson PC (Eds.) (1987) Integrated Pest Manage­ment. Academic Press, London, UK.
  • BZBE – Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület Honlapja (2010) [http://zoldbiotech.uw.hu/index.php?option=com_content&task=blogsection&id=1&Itemid=12]
  • CRLRP – Community Reference Laboratories for Residues of Pesticides honlapja (2010) [http://www.crl-pesticides.eu/docs/public/tmplt_article.asp?CntID=661&LabID=100&Lang=EN]
  • Darvas B (1986) Az integrált növényvédelmi technológia elve és módszerei növényházakban. In: Biológiai védekezés a növényházak főbb kártevői ellen (Budai Cs, szerk.) Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 50-59. old.
  • Darvas B (1997) A genetikailag módosított élőszervezetek kibocsátásának környezeti kockázatai. Fenntartható Fejlődési Bizottság, Budapest.
  • Darvas B (szerk.) (2007) Mezőgazdasági géntechnológia – első­generációs GM-növények. Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága, Budapest.
  • Darvas B, Csóti A, Gharib A, Peregovits L, Ronkay L, Lauber É, Polgár AL (2004) Adatok a Bt-kukoricapollen és védett lepkefajok lárváinak magyarországi rizikóanalíziséhez. Növényvédelem, 40, 441-449.
  • Darvas B, Lauber É, Bakonyi G, Békési L, Székács A, Papp L (2007) A MON 810-es GM-kukoricák környezettudományi megítélése. Magyar Tudomány, 168, 1047-1056.
  • Darvas B, Lauber É, Takács E, Székács A (2009) GM-növények mérlege a növény- és környezetvédelemben I-II. Környezetvédelem, 17 (1), 24-45; 17 (2), 26-27.
  • Darvas B, Székács A (szerk.) (2006) Mezőgazdasági ökotoxikológia. l’Harmattan, Budapest.
  • Darvas B, Székács A (2010) Növényvédelem és fenntarthatóság. I. Kémiai növényvédelem. Biokultúra, 21 (2), 9-11; II. Géntechnológia a növényvédelemben. Biokultúra, 21 (3), 12-14.
  • Darvas B, Székács A, Bakonyi G, Kiss I, Biró B, Villányi I, Ronkay L, Peregovits L, Lauber É, Polgár AL (2006) Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal GMO Paneljének a magyarországi környezetanalitikai és ökotoxikológiai vizsgálatokkal kapcsolatos állásfoglalásáról. Növényvédelem, 42, 313-325.
  • de Vendomois JS, Roullier F, Cellier F, Séralini G-E (2009) A comparison of the effects of three GM corn varieties on mammalian health. Int J Biol Sci 5, 706-726.
  • Dona A, Arvanitoyannis IS (2009) Health risks of genetically modified foods. Crit Rev Food Sc. Nutr 49, 164-175.
  • EFSA GMO Panel (2010) Scientific Opinion on the assessment of potential impacts of genetically modified plants on non-target organisms. EFSA J, in press (doi:10.2903/j.efsa.20NN.NNNN)
  • Envirologix (2010) [http://www.envirologix.com/artman/publish/cat_ index_5.shtml]
  • Eurobarometer (2008) [http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_295_en.pdf]
  • GMOC – GMO Compass honlapja (2010a) [http://www.gmo-compass.org/eng/agri_biotechnology/gmo_planting/392.gm_maize_cultivation_europe_2009.html]
  • GMOC – GMO Compass honlapja (2010b) [http://www.gmo-compass.org/eng/gmo/db/]
  • GMOC – GMO Compass honlapja (2010c) [http://www.gmo-compass.org/eng/news/stories/227.eurobarometer_europeans_biotechnology.html]
  • GMOFE – GMO-Free Europe honlapja (2010a) [http://www.gmo-free-regions.org/gmo-free-regions/bans.html]
  • GMOFE – GMO-Free Europe honlapja (2010b) [http://www.gmo-free-regions.org/gmo-free-regions/maps.html]
  • GMO-Kerekasztal honlapja (2010) [http://www.vedegylet.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=68&page=1]
  • Heszky L (2008) A GM kukorica hibridek termesztésének előnyei és hátrányai. Magyar Mezőgazdaság 63 (14), 6-7.
  • Heszky L (2009) A koegzisztencia lehetetlensége. Biokultúra 20 (4), 10-12.
  • ISAAA – International Service for the Acquisition of Agri-Biotech Applications honlapja (2010) [http://www.isaaa.org/resources/publications/briefs/41/executivesummary/default.asp]
  • Jermy T (1975) Az integrált védekezés fogalma és hazai alkalmazása. Növényvédelem 11, 337-352.
  • Kiss J, Szekeres D, Tóth F, Szénási Á, Kádár F (2007) Genetikailag módosított növények és környezeti kockázatok: A „Bt-kukorica” példája. Magyar Tudomány 167, 428-436; 167, 1057-1061.
  • Lang A, Lauber É, Darvas B (2007) Early-tier tests insufficient for GMO risk assessment. Nat Biotechnol 25, 35-36.
  • Magyar Köztársaság (2004) 132/2004. (IV. 29.) Korm. Rendelet a géntechnológiai tevékenység engedélyezési eljárási rendjéről, valamint az eljárás során az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásról.
  • Mesnage R, Clair E, de Vendomois JS, Séralini J-E (2009) Two cases of birth defects overlapping the Stratton-Parker syndrome after multiple pesticide exposure. Occup Environ Med 67, 359.
  • Molnár Zs (2009) A kukoricatermelés jelene. Agrofórum 20 (32M), 12-15.
  • PAN – Pesticide Action Network honlap – Watts, M. (2010) Glyphosate – monograph. PANAP pp. 1-50. [http://www.panap.net/uploads/media/monograph_glyphosate.pdf]
  • Perry JN, Devos Y, Arpaia S, Bartsch D, Gathmann A, Hails RS, Kiss J, Lheureux K, Manachini B, Mestdagh S, Neemann G, Ortego F, Schiemann J, Sweet JB (2010) A mathematical model of exposure of nontarget Lepidoptera to Bt-maize pollen expressing Cry1Ab within Europe. Proc Roy Soc B 277,1417-1425.
  • Perry JN, ter Braak CJF, Dixon PM, Duan JJ, Hails RS, Huesken A, Lavielle M, Marvier M, Scardi M, Schmidt K, Tóth-Mérész B, Schaarschmidt F, van der Voet H (2009) Commentary: statistical aspects of environmental risk assessment of GM plants for effects on non-target organisms. Environ Biosaf Res 8, 65-78.
  • Pusztai A, Bardocz S, Ewen SWB (2003) Genetically modified foods: Potential human health effects. In: Food Safety: Contaminants and Toxins (D’Mello JPF, Ed.). CAB International Wallingford, Oxon, UK, pp. 347-372.
  • Richard S, Moslemi S, Sipahutar H, Benachour N, Séralini G-E (2005) Differential effects of glyphosate and Roundup on human placental cells and aromatase. Environ Health Perspect 113, 716-720.
  • Romeis J, Meissle M, Bigler F. (2006) Transgenic crops expressing Bacillus thuringiensis toxins and biological control. Nature Biotechnol 24, 63-71; 24, 751-753; 25, 36-37.
  • Séralini G-E, Cellier D, de Vendomois JS (2007) New analysis of a rat feeding study with a genetically modified maize reveals signs of hepatorenal toxicity. Arch Environ Contam Toxicol 52, 596-602.
  • SOS – Save Our Seeds honlapja (2010) [http://www.saveourseeds.org/en/dossiers/forced-cultivation-of-mon-810.html]
  • Stern VM, Smith RF, van den Bosch K, Ragen KS (1959) The integration of chemical and biological control of the spotted alfalfa aphid: the integrated control concept. Hilgardia 29, 81-101.
  • Székács A, Lauber É, Juracsek J, Darvas B (2010a) Cry1Ab toxin production of MON 810 transgenic maize. Environ Toxiol Chem 29, 182-190.
  • Székács A, Lauber É, Takács E, Darvas B. (2010b) Detection of Cry1Ab toxin in the leaves of MON 810 transgenic maize. Anal Bioanal Chem 396, 2203-2211.
  • Takács E, Lauber É, Bánáti H, Székács A, Darvas B (2009) Bt-növények a növényvédelemben. Növényvédelem 45, 549-558.
  • Velimirov A, Binter C, Zentek J (2008) Biological effects of transgenic maize NK603xMON810 fed in long term reproduction studies in mice. Forschungsberichte der Sektion IV, Band 3. Bundesministerium für Gesundheit Familie und Jugend, Vienna, Austria. pp. 1-105. (see its withdraw: GMOC (2010) [http://www.gmo-compass.org/eng/news/499.docu.html])

Darvas Béla – Székács András
(bioKontroll Folyóirat 2010. november)

Hiánypótló kiadványt tart kezében a Tisztelt Olvasó, az ökológiai gazdálkodás első magyar tudományos folyóiratát a Biokontrol újságot. Az új lap célja, hogy az ökológiai gazdálkodást ellássa a tudomány új eredményeivel, azokkal, amelyek segítik ennek a bonyolult gazdálkodási rendszernek a működését és fejlesztését, és azokkal, amelyek kétséget kizáróan igazolják e gazdálkodás téziseinek helytállóságát, vagy rámutatnak egyes tételeinek tarthatatlanságára. Olvass tovább