Pusztul a termőföld

A 20. század második felében a mezőgazdaság fejlődése vitathatatlanul sikeres volt a világ nagy részén, hiszen élelmiszerbőséget teremtett mérsékelt árakon. Árnyoldala, hogy az éhséget számos fejlődő országban nem volt képes felszámolni. Olvass tovább

Az iparszerű baromfitartás kétes korszaka előtt a magyar kacsa a paraszti gazdaságok legfontosabb víziszárnyasa volt. Míg a libát leginkább eladásra és tolláért tartották, addig a kacsanevelés – mely hagyományosan az asszonyok feladata volt – elsősorban a család ellátását szolgálta. Olvass tovább

Az április bár igen szeszélyes, már az ígéret hava a méhészetben. Időjárástól függően a tavasznak ez a szakasza segítheti, de sajnos gátolhatja is a méhcsaládok fejlődését.

Olvass tovább

Kedves Olvasóink huszonnegyedszer vehetik kezükbe Maria Thun magyar nyelven is évente megjelenő Vetési Naptárát – az utóbbi években a Biodinamikus Közhasznú Egyesület gondozásában. Bár a Vetési Naptárban a naptár használatához szükséges minden fontos tudnivaló és információ benne van, mégis az a tapasztalat, hogy több évnek kell eltelnie, míg a gazdák azt biztonságosan, a gazdaságuk eredményeiben is megjelenő módon tudják használni. Különösen érvényes ez azokra, akik először fordulnak a bio- és a biodinamikus gazdálkodás felé. Olvass tovább

A klímaváltozás szüntelen jelenség a Földön. Közismertek a jégkorszakok és az interglaciálisok sorai. Az utolsó jégkorszak után az időjárás stabilizálódott, mérséklődött az ingadozás. Az V. században a Kárpát-medence közepe mocsaras táj volt. Ezt Attila hun fejedelem tudós görög látogatója, Priszkosz rétor művéből tudjuk.

Olvass tovább

A gyöngytyúk tartása nem sokban különbözik a többi baromfiétól. Számos előnye ellenére a gyöngyös általában mégis hiányzik a családi baromfiudvarokról, elsősorban a tartó számára hátrányosnak tűnő viselkedése, pl. kellemetlen hangja, ijedős, veszekedő természete és mozgékonysága, repülő hajlama miatt. Olvass tovább

Az EU-ban kötelezően alkalmazandó jogszabályok (a Tanács 834/2007/EK és a Bizottság 889/2008/EK rendeletei) írják elő, hogy milyen követelmények betartása esetén lehet a termék „bio” jelölésű. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók és a termelők között kizárt a félreértés, és azt is, hogy jogszabálysértést követnek el mindazok, akik a jelölést nem az előírásoknak megfelelően és ellenőrzési rendszerben előállított termékekre alkalmazzák.

Olvass tovább

A növényvédelemben alkalmazott hatóanyagok hosszabb-rövidebb ideig a környezetünkben maradnak. A környezetben mérhető felezési idejük (pl. DT50) növekedésével emelkedik annak a potenciális veszélye, hogy hatásuk eléri azokat az életközösségeket, amelyekkel táplálékhálózati kapcsolatba kerülnek. A megmaradó képes vagy perzisztens vegyületek – ahová a POP vegyületek (pl. DDT°)1 tartoznak – ezért nemkívánatosak a növényvédelem gyakorlatában.

Olvass tovább

Manapság gyakran alkalmazzák a „bio”, illetve az „öko” jelzőt az élelmiszerekhez, a napi használati tárgyakhoz, vegyipari cikkekhez, a szórakoztató elektronika eszközeihez kapcsolva azok készítői, forgalmazói azért, hogy termékeiket jobban tudják értékesíteni. Ez azért sikerülhet, mert a fogyasztók számára ezek a jelzők pozitív üzenetet hordoznak, mégpedig azt, hogy a termék az élet (=bio) folyamatainak, illetve a környezet (=öko) érdekeinek figyelembevételével készült, vagy használatával azt védik. Olvass tovább