Ezen cikkben azokra a változásokra szeretném a gazdák figyelmét felhívni, amelyeket az előző EU bio és hazai jogszabályok már tartalmazták ugyan, de megváltoztak, illetve az új jogszabályokban jelentek meg.

Az új rendelet a szarvasmarhafélékre (magában foglalja a bivaly- és bölényfajokat is), szarvasfélékre, lófélékre, sertésre, juhra, kecskére, nyúlra, valamint a következő baromfifajokra (tyúkfélék, kacsafélék, liba, pulyka és gyöngytyúk) vonatkozik.

A jogszabályi változásokkal új fogalmak, illetve kiterjesztések is bevezetésre kerültek, amelyek a következőek:

• Növényevő állatok: szarvasmarha, szarvasfélék, bivaly, bölény, kecske, juh, lófélék, nyúl.
• Hízóbaromfi: hústermelésre szánt baromfi.
• Állomány: a baromfitartó épületek egységeivel összefüggésben a madarak egy olyan együtt tartott csoportja, amely nem keveredik más baromfifajokkal és saját külön beltéri, valamint kültéri területtel rendelkezik.
• Bébikakas: a tojástermelésre szánt (csirke/növendék) állományok hímivarú egyedei, melyet hústermelésre szánnak.
• Hizlalt jérce: a Gallus gallus faj, olyan nőivarú egyede, amelyet hústermelésre szánnak és legalább 120 napos korban vágnak le.
• Veranda: baromfi tartására szolgáló épülethez csatlakozó fedett, de szigeteletlen kültéri építmény, amelynek leghosszabb oldala általában drótkerítéssel, vagy hálóval felszerelt, hőmérséklete kültéri, megvilágítása természetes és szükség esetén mesterséges, padlója pedig alommal borított.
• Jérce: a Gallus gallus fajhoz tartozó, 18 hétnél fiatalabb fiatal állat.
• Tojótyúk: a Gallus gallus fajhoz tartozó, legalább 18 hetes állat, amelyet étkezési tojástermelés céljából tartanak.
• Hasznosítható terület: legalább 30 cm széles terület, amelynek padozata legfeljebb 14%-os lejtésű és amelynek belső magassága legalább 45 cm (a fészkelőhelyek nem tekinthetők hasznosítható területnek).

Az állatok származása

A jövőben a nem ökológiai (szokványos) állatok beszerzésénél figyelembe kell venni, hogy az illetékes hatóság egy öko állat-adatbázist fog működtetni és fenntartani a következő adattartalommal:

• az elérhető ökológiai állatfajok listája;
• a rendelkezésre álló ökológiai állatok száma nemek szerinti bontásban;
• az állatok fajtái, az állatok kora;
• valamint minden ezekhez kapcsolódó egyéb információ.

A bio állatot eladni kívánó gazdák az adatbázisba önkéntes alapon, térítésmentesen, nevük és elérhetőségük megadásával kerülhetnek fel. A felkerülés feltétele, hogy az öko állatokat elegendő mennyiségben és képes legyen észszerű határidőn belül leszállítani a másik gazda részére.

Az állatok tartása és tartáskörülményei növényevők (kivétel a nyúl és szarvasfélék) és sertés esetén

Amennyiben az állatokat szabadon (épületek nélkül) tartják, kedvezőtlen időjárás esetén hozzáférést kell biztosítani számukra menedék-, vagy árnyékos helyhez. Az állatok elkülönített tartása miatt (borjút azonban például csak akkor szabad 1 hetes kora után egyedi ketrecben tartani, ha az állat-egészségügyi szempontból indokolt) lehetővé kell tenni olyan hely kialakítását, hogy az állat kényelmesen megfordulhasson és teljes hosszában kényelmesen lefekhessen, a kemény talajra pedig szalmának kell kerülnie. A karámban történő ökológiai állattartás nagyon nedves, vagy mocsaras talajon nem megengedett.

Az illetékes hatóság – a (fiatal állományon kívül) legfeljebb 50 állatot tartó – kisgazdaságok esetében engedélyezheti a szarvasmarhák kötött tartását, előre meghatározott speciális feltételek mellett.

Vemhes koca esetében a várható fialás előtt néhány nappal elegendő mennyiségű szalmát, vagy más természetes anyagot kell biztosítani a fészeképítéshez. Egyéb sertés korcsoportok számára szalmával, vagy más erre alkalmas alomanyaggal fedett nagy területet kell biztosítani ahhoz, hogy a karámban az állatok szükség esetén egyszerre ki tudjanak nyújtózni teljes hosszukban. A szabadtéri területeket úgy kell a sertések számára kialakítani, hogy azok számukra vonzóak legyenek. Amennyiben lehetséges, előnyben kell részesíteni a fákkal tarkított mezőket, vagy az erdős területeket. Mivel a szabadtéri területeken kültéri klíma/hőmérséklet uralkodik a sertések testhőmérséklet-szabályozását lehetővé tevő elemeket pl. búvóhelyeket kell kialakítani.

Baromfiak

A baromfitartó ólaknak és a hozzájuk kapcsolódó szabadtérnek a következő igényeknek kell megfelelniük:

• A baromfitartó épületeket úgy kell megépíteni, hogy az állatok könnyen ki tudjanak jutni a kifutóba és ott könnyen hozzáférhessenek a megfelelő számú itatóhoz. Ennek érdekében a következő feltételeket kell betartani:
  • az épületek külső falait közvetlenül a kifutóra vezető kibúvó nyílásokkal kell ellátni;
  • a kibúvó nyílásoknak meg kell felelniük a madarak méretének, továbbá akadálytalanul megközelíthetőeknek kell lenniük (ez vonatkozik a beltéri részt a fedett karámtól és a fedett karámot a szabadtértől elválasztó kibúvónyilásokra is);
  • amennyiben a kibúvó nyílások a padozatnál magasabban helyezkednek el, azokhoz rámpákat kell kialakítani;
  • az épület beltéri része és a hozzá kapcsolódó fedett karám közötti közlekedő nyílások összesített hossza a baromfitartó épület minimális hasznos belső területének minden 100 m2-ére legalább 2 m kell legyen;
  • a fedett karám és a szabadtér közötti kibúvó nyílások összesített hossza a baromfitartó ól minimális hasznos belső területének minden 100 m2-ére legalább 4 m kell legyen.

Alapesetben a fedett karám hasznos területe nem számít bele sem az állománysűrűség számításhoz figyelembe vett területbe, sem az előírt minimális beltéri és kültéri területbe. Azonban figyelembe vehető az állománysűrűség számításánál az előírt minimális beltéri és kültéri területhez az olyan fedett kültéri épületrész, amelyet úgy szigeteltek, hogy ott nem érvényesülnek a kültéri időjárási viszonyok, de csak a következő feltételek teljesülése esetén:

• a nap 24 órájában hozzáférhető;
• megfelel a korábbiakban említett fedett karámok közlekedőnyílásaira vonatkozó követelményeknek.

Hízóbaromfiak esetében a fedett karám hasznos területe nem számít bele a hizlalásához használt istálló teljes hasznos alapterületébe, amely egyébként legfeljebb 1 600 m2 lehet.

Amennyiben nagyobb, vagy különböző fajokból álló baromfiállományt helyezünk el az ólban, azt több egységre kell osztani és a következő előírásokat kell betartani:

• az elválasztást úgy kell kialakítani az épületben, hogy a különböző állományok ne keveredhessenek és az egyes egységek korlátozzák a más állományokkal való keveredést;
• egy baromfitartó ólban a következő maximális állomány nagyság helyezhető el:
  • 3 000 Gallus gallus szülő/tojótyúkot;
  • 10 000 jérce;
  • 4 800 Gallus gallus hízóbaromfi;
  • 2 500 kappan;
  • 4 000 hizlalt jérce;
  • 2 500 pulyka;
  • 2 500 liba;
  • 3 200 pekingi kacsa gácsér, vagy 4 000 pekingi kacsa tojó;
  • 3 200 pézsmaréce gácsér, vagy 4 000 pézsmaréce tojó;
  • 3 200 mulard kacsa gácsér, vagy 4 000 mulard kacsa tojó;
  • 5 200 gyöngytyúk.

A Gallus gallus (házi tyúk) fajtól eltérő hízóbaromfifélék esetében az egységeket tömör válaszfalakkal kell elválasztani egymástól. A tömör válaszfalaknak az istálló különböző egységeit a padlótól a tetőig teljesen el kell különíteniük egymástól.

A baromfitartó épületekben használhatók többszintes tartási rendszerek. A többszintes tartási rendszerben csak Gallus gallus szülőpárok, tojótyúkok, későbbi tojástermelésre szánt jércék, valamint nagyszülőnek szánt jércék és bébikakasok tarthatók. Ezen tartási rendszerek használata esetén az alábbi előírásokat kell figyelembe venni:

• a többszintes tartási rendszerek hasznos területe legfeljebb három szintet foglalhat el a padlót is beleértve;
• emelt szinteket úgy kell kialakítani, hogy a trágya ne hulljon az alsóbb szintekre és gondoskodni kell hatékony trágyaeltávolító rendszerről;
• minden szintnek lehetővé kell tennie a madarak egyszerű vizsgálatát;
• a többszintes rendszerekben a madaraknak szabadon és könnyen kell tudniuk mozogni;
• a szintek között és a kapcsolódó területeken;
• a többszintes rendszereket úgy kell kialakítani, hogy minden madár egyformán könnyen kijusson a szabadtérre;
• az állatok számára már fiatal kortól biztosítani kell az ülőrudakat és/vagy a megemelt ülőszinteket az állománynagyságnak és a madarak méretének megfelelően.

A termelés során használhatók mobil ólak, azzal a feltétellel, hogy azokat a termelési ciklus alatt és legalább minden felnevelt baromficsoport után is rendszeresen mozgatják oly módon, hogy a madarak hozzáférjenek a növényzethez.

Baromfifélék esetében, amikor a rossz időjárási viszonyok miatt (pl. aszályos időszakban, huzamosabb ideig hó borítja a kifutót) a szabadtéri területeken korlátozott a táplálékhoz jutás, akkor a madarak takarmányához kiegészítő szálastakarmányt kell adni.

Amennyiben a hatóság elrendeli a madarak zárt tartását (uniós, vagy hazai jogszabályok miatt elrendelt korlátozások, vagy kötelezettségek miatt), a baromfiak számára biztosítani kell a megfelelő mennyiségű szálastakarmányhoz és a megfelelő anyagokhoz (pl. fürdőhomok, kapirgálásra alkalmas anyag stb.) való folyamatos hozzáférést, továbbá lehetőséget kell biztosítani, hogy viselkedési igényeiket kielégíthessék. Ha ebben az esetben a 18 hétnél fiatalabb tenyészmadarak és jércék szabadtéri területre való kijutása korlátozva van, a verandák szabadtéri területnek minősülnek.

Amikor a rossz időjárási körülmények nem teszik lehetővé, hogy a vízi szárnyasok kielégítsék fajspecifikus és állatjólléti igényeiket (pl. nem férnek szabad víztükörhöz, patakhoz, kacsaúsztató tóhoz, tóhoz, vagy medencéhez) akkor is hozzáférést kell biztosítani számukra vízhez, amelybe a tollazatuk megtisztítása érdekében a fejüket belemárthatják.

A szabadtéri területhez való hozzáférés és a növényzetre, védőlétesítményekre vonatkozó követelmények:

A baromfifélék számára a szabadtéri területeket úgy kell kialakítani, hogy az összes állat számára vonzó és hozzáférhető legyen. Abban az esetben, ha több állomány elhelyezése miatt az épületen belül elválasztások lettek kialakítva, akkor ezt az elválasztást a kifutó területeken is ki kell alakítani, hogy a különböző állományok egyedei ne keveredhessenek és az eltérő állományok közötti érintkezés korlátozott legyen.

Az istállóhoz csatlakozó szabad területen vegyes növénytakarót kell biztosítani és a tápanyagtöbblet – baromfi trágyából származó – kialakulásának elkerülése miatt gondozni kell. A kifutó területen az elegendő mennyiségű védőlétesítményt, menedéket, bokrot, vagy fát úgy kell elhelyezni, hogy az állatok a teljes szabadtéri területet egyenletesen használják. A szabadtéri területek vége nem lehet az épülethez tartozó kibúvónyilástól 150 m-nél távolabb. Ettől abban az esetben lehet eltérni max. 350 méteres távolságig, ha a területen – az időjárási viszontagságok és ragadozók ellen – megfelelő számú és elhelyezésű búvóhely található, ami min. 4 db búvóhely/ha-t jelent. Libák esetében a szabadtéri területen biztosítani kell, hogy füvet legelhessenek.

A baromfiak esetében biztosítani kell, hogy legalább élettartamuk 1/3 részében hozzájussanak a szabadtéri területekhez. A napközbeni folyamatos hozzáférést a kifutóhoz azon legkorábbi életkortól biztosítani kell, amikor ezt az élettani és a fizikai körülmények lehetővé teszik és a gyakorlatban kivitelezhető.

Az állatokkal való bánásmód

Az állattartás során biztosítani kell az állatjólét magas színvonalát.

Eseti alapon előzetes hatósági engedéllyel megengedhető a juhok farokkurtítása és a csőrkurtítás, ha ezeket az állat életének első 3 napján elvégzik. Hasonlóan előzetes hatósági engedély birtokában engedélyezhető eseti alapon a szarvkezdemény eltávolítása.

Párhuzamos (ökológiai és szokványos) állattartás egy gazdaságon belül és legelőn

Az ökológiai állatokat – az átállási időszak végéig – egyértelműen és azonosíthatóan el kell különíteni a szokványos állatoktól.

A szokványos állatok azon feltételek betartása mellett legelhetnek az év egy korlátozott részében ökológiai legelőkön, ha ezek az állatok fenntartható mezőgazdasági gazdálkodási rendszerből származnak. Ez azt jelenti, hogy legalább a 1305/2013/EU-s rendelet 23, 25, 28, 30, 31. és 34. cikke szerint támogatott földterületen, környezetbarát módon nevelkedtek és egy időben ugyanazon a legelőn nem legelnek bio állatok.

Takarmányozás

Saját, vagy más ökológiai gazdaságból származó takarmány

Sertés és baromfi esetében a takarmány 30%-ának saját gazdaságból kell származnia. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor azt ugyanabból a régióból származó takarmányt és takarmány-alapanyagot használó más ökológiai, vagy átállási termelő egységekkel, vagy takarmányipari gazdasági szereplőkkel együttműködve kell előállítani.

Átállás időszakából származó takarmány

Vásárolt átállási takarmányt (az átállás kezdete óta a betakarításig egy év már eltelt) a takarmányadag max. 25%-ban tartalmazhat. Amennyiben ez a saját gazdaságban betakarított átállási takarmány volt, akkor az arány 100%-ra növelhető. Az értéket évente a növényi eredetű takarmány szárazanyag-tartalmának százalékos arányaként kell kiszámítani.

A saját termelésű, az átállás első évéből származó (az átállás kezdetétől számított egy éven belül betakarított, legeltetett) takarmányt, amely állandó legelőkről, évelő takarmánytermelő-, fehérjenövényt termő területekről (szem, zöld, szárított, vagy tartósított formában) származik, a takarmányadag max. 20%-ban tartalmazhatja. Az értéket évente a növényi eredetű takarmány szárazanyag-tartalmának százalékos arányaként kell kiszámítani.

Amennyiben a takarmány vásárolt átállási takarmányt és saját termelésű, az átállás első évéből származó takarmányt is tartalmaz, a kettő együttes aránya nem haladhatja meg a takarmányadag max. 25%-t. Az értéket évente a növényi eredetű takarmány szárazanyag-tartalmának százalékos arányaként kell kiszámítani.

Szokványos takarmány

Szokványos fehérje eredetű takarmányokat sertésnél és baromfiaknál lehet felhasználni 2026. december 31-ig – 12 hónapos időszakra vonatkoztatva – max. 5%-os arányban a következő feltételek mellett:

• a fiatal sertések max. 35 kg-osak lehetnek;
• a baromfiaknak fiatalnak kell lennie;
• a szokványos fehérje eredetű takarmány előállítása vagy elkészítése során kémiai oldószereket nem lehet használni;
• az értéket évente, a mezőgazdasági eredetű takarmány szárazanyag-tartalmának százalékos arányaként kell kiszámolni.

A legelő állatok – egyik legelőterületről a másikra való áthajtás ideje alatt – fogyaszthatnak nem ökológiai területen lévő legelőről fűvet, vagy egyéb növényzetet. A vándorlegeltetés – a legeltetés legfeljebb 35 napig tarthat az oda- és a visszautat is beleszámítva – ideje alatt elfogyasztott szokványos takarmány mennyisége nem haladhatja meg az éves összes takarmánymennyiség 10%-át. Ezt a százalékot a mezőgazdasági eredetű takarmányok szárazanyag-tartalmára vonatkoztatva kell kiszámítani.

Takarmányozásban felhasználható egyéb anyagok

Az ellenőrzés alatt álló állatok takarmányozására az alapfeltétel-rendszerben található anyagok használhatóak fel, feltéve, hogy előállításuk, vagy elkészítésük során kémiai oldószereket nem használtak.

Állategészségügy

Nem használhatóak fel az állatok gyógykezelésénél preventív (megelőzés) kezelés céljára kémiai úton előállított allopátiás, antibiotikumot és szintetikus allopátiás molekulákból álló egyéb készítménytípusokat (pl. bóluszokat) tartalmazó állatgyógyászati készítmények.

Az állattartás során fő célunk, hogy az állatok immunrendszerét, betegségekkel szembeni természetes ellenálló képességét növeljük az állattartási gyakorlatok alkalmazásával, beleértve a rendszeres járatást és a szabadterülethez, legelőhöz való hozzájutást.

Az állatok gyógykezelése során előnyben kell részesíteni a kémiai úton előállított szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítményekkel és antibiotikumokkal szemben a fitoterápiás és homeopátiás termékeket, a nyomelemeket, valamint azokat az ásványi eredetű takarmány-alapanyagokat és azon tápértékkel rendelkező adalékanyagokat, amelyek az ökológiai állattartásban felhasználhatók, abban az esetben, ha az adott állatfaj esetében a kórkép ismeretében megfelelő gyógyító hatással bírnak.

Tisztítás, fertőtlenítés

Az állattartó épületek, építmények, létesítmények, berendezések és eszközök tisztítására, fertőtlenítésére csak olyan tisztító- és fertőtlenítőszerek használhatóak, amelyeket az EU bio rendeletek engedélyeznek. Az állattartó épületekben és létesítményekben a rágcsálók irtására csakis csapdák használhatóak, a rovarok és egyéb kártevők irtására pedig az EU öko rendeletekben listázott növényvédelmi anyagok alkalmazhatóak.

Átállás az ökológiai állattartásra

Az átállási idő a pekingi kacsa estében 7 hét, abban az esetben, ha háromnapos koruk előtt vonták be őket a biogazdálkodásba.

Egyidejű átállás esetén az ökológiai gazdálkodás ellenőrzési rendszerébe történő időpontban a gazdaságban meglévő állatok és utódaik teljes átállási időszaka 24 hónapra csökkenhet abban az esetben, ha csak saját takarmánnyal etetik azokat.

A cikk végén szeretném egy kicsit részletesebben tárgyalni a szarvasféléket és a nyulakat, mivel ezeket az állatokat csak most, az új szabályozás keretében vonták be az EU bio jogszabályok hatálya alá.

Szarvasfélék

Az állatok származása

Amennyiben első alkalommal szeretnénk szarvasféléket bejelenteni az ellenőrzés rendszerébe, akkor elsődlegesen bio állatokat kell beszerezni, de ha az nem lehetséges, akkor csak (a gazdaságba való érkezés időpontjában) 6 hónaposnál fiatalabb szokványos szarvas borjakat lehet bevonni. Abban az esetben, ha ezek után az ökológiai termelés többi szabályát betartották, az átállási idő 12 hónap.

Ha a már ökológiaiként üzemelő gazdaságban tenyésztési célok miatt állományfrissétesre kerül sor, akkor kifejlett hímivarú és nem ellett nőivarú állatok a meglévő nőivarú állomány 20%-ig kerülhetnek be. A 10-nél kevesebb szarvast tartó gazdaságban ez a szám évente egy egyed lehet. A tenyésztésre bevont kifejlett bikák létszáma nem korlátozott.

Az állatok tartása és tartáskörülményei

A szarvasfélék számára meg kell próbálni olyan környezetet kialakítani, amely legjobban hasonlít a természetes élőhelyükre. A kerítést úgy kell megépíteni, hogy az ne okozzon sérülést az állatoknak és ne tudjanak elszökni. A karámokban búvóhelyeket, a bőrük tisztán tartására és hőmérsékletük szabályozására menedéket, olyan sáros mélyedést kell kialakítani, amelybe az állat bele tud hemperegni. Az etetőt tetővel kell ellátni, a környékén pedig tömöríteni a talajt, valamint úgy kell kialakítani – amennyiben a takarmány folyamatosan nem elérhető –, hogy egyidőben az összes állat és az őket felügyelő emberek számára is hozzáférhető legyen.

Szabadtéri területek, karámok kialakítása

Az elkerített szabadtéri területeket, vagy karámokat úgy kell létrehozni, hogy – amennyiben a körülmények megengedik – az állatok tudjanak legelni és szükség esetén a fajok elkülöníthetőek legyenek. Az előbbi területeket olyan eszközökkel, vagy növényzettel kell ellátni, amely lehetővé teszi az állatok számára az agancsuk tisztítását. A szarvasfélék számára vizuális és időjárással szembeni védelmet kell létrehozni lehetőség szerint természetes menedékek formájában (pl. fa-, bokorcsoportok, vagy erdőrészek, erdősávok szabadtéri területekhez vagy karámokhoz való kapcsolásával). Ha ez azonban egész évben és kellő mértékben nem biztosítható, akkor mesterséges tetővel ellátott menedéket kell építeni. Az összes elkerített szabadtéri területet, illetve karámot úgy kell kiépíteni, hogy kétrészre osztható legyen, vagy egy másik szabadtéri területhez, karámhoz csatlakozzon, hogy valamennyi terület, vagy rész egymást követő karbantartása biztosított legyen. A szarvastehenek részére – a vemhesség végén és az ellést követő hétben – a borjaik elrejtésére alkalmas, növényzettel borított területeket kell biztosítani.

Takarmányozás

A fiatal borjakat természetes tejjel, lehetőleg anyatejjel kell táplálni 3 hónapon keresztül. Ezen időszak alatt nem használható sem vegyi úton előállított, sem növényi eredetű alkotórészeket tartalmazó tejpótló készítmény.

A szarvasfélék számára – a vegetációs időszak alatt – természetes legelőt kell biztosítani a karámban. Nem engedélyezett olyan karámok használata – a vegetációs időszak alatt –, amelyek nem fedezik legeltetéssel az állatok takarmányszükségleteit. A mesterséges kiegészítő takarmányozás csak akkor megengedett, ha a rossz időjárási körülmények miatt nincs elegendő legelhető fű.

Amennyiben az állatok számára a szabadtéri területeken, karámokban nem áll rendelkezésre könnyen hozzáférhető természetes vízforrás, akkor olyan itatóhelyeket kell kialakítani, ahol tiszta, friss vizet tudunk nekik biztosítani.

Nyúlfélék

Az állatok származása

Az állatállomány első alkalommal történő indítása esetén elsődlegesen öko állatokat kell beszerezni, de ha az nem lehetséges, akkor a szokványos nyúlfiókáknak 3 naposnál fiatalabbnak kell lenniük a gazdaságba való érkezés időpontjában. Abban az esetben, ha ezek után az ökológiai termelés többi szabályait betartották, az átállási idő 3 hónap.

Ha a már ökológiaiként üzemelő gazdaságban tenyésztési célok miatt állományfrissítésre kerül sor, akkor kifejlett hímivarú és nem ellett nőivarú állatok bekerülhetnek a meglévő nőivarú állomány 20%-ig, vagy a 10-nél kevesebb nyulat tartó gazdaságba évente egy egyed. A tenyésztésre bevont kifejlett bakok létszáma nem korlátozott. Előnyben kell részesíteni az őshonos, vagy a szabadtéri körülményekhez alkalmazkodott, robusztus fajtákat és vonalakat.

Az állatok tartása és tartáskörülményei

A nyulakat csoportban kell tartani. Az állatok számára kialakított rögzített, vagy mozgatható építmények beltéri területének kialakításánál a következőket kell figyelembe venni:

• legalább olyan magasnak kell lennie, hogy a nyulak hegyezett fülekkel felállhassanak;
• a különböző csoportokat úgy kell elhelyezni, hogy a hízlalási időszakban az almok együtt maradhassanak;
• amennyiben állatjóléti indokok miatt a bakokat, vemhes-, vagy tenyésznőstényeket ideiglenesen szét kell választani a csoporttól, úgy ennek ellenére a szemkontaktusnak meg kell maradnia a fajtársak között;
• a fészket úgy kell megépíteni, hogy az anyák elhagyhassák és oda vissza is tudjanak térni a szoptatási időszakban.

A fészeknek a következő feltételeknek kell megfelelnie:

• legyen alomanyag a szoptató nőstények számára;
• legyen elérhető a nyúlfiókák számára legalább anyánként 1 db fészek;
• legyen elérhető a fészek a nőstények számára 1 héttel a vemhesség várható vége előtt és minimum a nyúlfiókák elválasztásáig;
• legyen kellő mennyiségű, egyebek mellett sötét, fedett búvóhely az összes nyúlkorosztály számára;
• legyenek benne az állatok számára rágást lehetővé tevő anyagok.

A fix ólakhoz kapcsolódó kültéri területek létesítésénél az alábbiakat tartsuk szem előtt:

• legyen a kerítés föld alatti mélysége és föld feletti magassága megfelelő ahhoz, hogy megakadályozza az állatok szökését (ne tudjanak kiugrani vagy ne tudják kiásni magukat);
• legyen a minimális területen megfelelő számú egyenletesen szétosztott emelvény;
• ha az épülethez tartozó kültéri rész egy része betonozott, akkor is lehetőséget kell biztosítani az állatok számára, hogy könnyen hozzáférjenek a kifutó növényzettel borított részéhez (ellenkező esetben a lebetonozott rész nem számítható bele a kültéri terület minimális nagyságába);
• legyen kellő mennyiségű, egyebek mellett sötét, fedett búvóhely az összes nyúlkorosztály számára;
• legyenek az állatok számára a rágást lehetővé tevő anyagok az ólban.

A nyulakat a legeltetési periódus alatt mozgatható építményekben kell elhelyezni a legelőkön, vagy olyan stabil építményekben, amelyek legelőhöz kapcsolódnak. A legeltetési intervallumon kívül az állatok elhelyezhetők olyan rögzített építményekben, amely növényzettel – lehetőség szerint fűvel – borított kültéri kifutóhoz csatlakoznak. A mobil építményeket a legelő optimális kihasználása miatt igény szerint mozgatni kell, és ezeket úgy kell elkészíteni, hogy a nyulak a földön legelhessenek.

Szabadtéri területek, karámok kialakítása

A szabadtéri kifutókat – a legeltetési szezonban – és növényzetüket folyamatosan gondozni és váltogatni kell, hogy az a nyulak számára csábító legyen és biztosítani tudjuk a legelés optimális feltételeit.

Takarmányozás

Nyulak esetében a takarmány 70%-ának saját gazdaságból kell származnia. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor ugyanabból a régióból származó takarmányt és takarmány-alapanyagot kell biztosítani.

A szopós nyulakat természetes tejjel, lehetőleg anyatejjel kell táplálni 42 napon át. Ezen időszak alatt nem használható sem vegyi úton előállított, sem növényi eredetű alkotórészeket tartalmazó tejpótló készítmény.

Amennyiben a nyulak részére nem áll rendelkezésre elegendő legelőfű, akkor azt rostos takarmánnyal pl. szénával, vagy szalmával kell pótolni.

Szeretném a gazdák figyelmét felhívni néhány olyan gyakorlatot érintő, fontos változásra, amelyet az új EU bio rendeletek a korábbiakkal ellentétben nem engedélyeznek:

• A sertés-, baromfilegelők és -kifutók átállása nem rövidíthető le 6 hónapra (most már csak 1 évre rövidíthető le).
• Egyidejű átállás esetén a feletetett takarmány minimum 2/3 részét saját gazdaságban kellett megtermelni (most már 100%-ban saját gazdaságon belül kell megtermelni).

2021. december 31-ig a baromfiak takarmányozására szokványos fehérje eredetű takarmányokat max. 5%-os arányban lehet felhasználni (eddig felnőtt állatokkal is lehetett etetni). Most 2026. december 31-ig a baromfiak takarmányozására szokványos fehérje eredetű takarmányokat max. 5%-os arányban lehet fiatal állatoknál felhasználni. Az értéket évente, a mezőgazdasági eredetű takarmány szárazanyag-tartalmának százalékos arányaként kell kiszámolni.

Zámbó Sándor ellenőr
Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.
(Biokultúra 2021/6)