A kukorica a búza és a rizs mellett az emberiség legjelentősebb gabonanövénye. A világon vetésterülete 140-160 millió hektár, Magyarországon pedig a legnagyobb területen termesztett kultúra, mely a búzával együtt szántóterületünk 50%-át teszi ki. A növény termesztéstechnológiája könnyű, növényvédelme kiforrott, ökonómiai oldalát tekintve pedig jól jövedelmező növény, így a legtöbb esetben a gazdák preferálják a monokultúrában történő termesztését. A kukoricatermesztés során a megfelelő agrotechnikai eljárások mellett (talajművelés, tápanyagellátás, vetett tőszám, gyomirtás) egyre nagyobb kihívást jelent az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) elleni védekezés. A faj napjainkban az egyik legjelentősebb kuko­rica­kártevővé vált, így nagy befolyással rendelkezik a kialakuló termés mennyiségére és minőségére egyaránt.

Elsődleges kárt a kártevő lárvaalakja okozza, mely május második dekádja körül kel ki az előző éveben lerakott és áttelelt petékből és rágószájszerve segítségével a fiatal növények gyökereit támadja. Kártételének következtében a növények megdőlnek, száruk jellegzetesen meggörbül, amit hattyúnyak jelenségnek nevezünk. Az imágók fő és egyben legveszélyesebb kártétele pedig a bibeszálak visszarágásában nyilvánul meg. Nagy populáció esetében a bibeszálakat kefére rágják, melynek következménye a nem megfelelő terméskötődés.

A károsító elterjedésével egyenes arányban nőtt az ellene való védekezés költsége. Hazánkban jelenleg a károsítók közül a kukoricabogár elleni védekezésre fordított költségek a legmagasabbak. Az inszekticideket a lárvák és az imágók ellen egyaránt felhasználják, melyeknek együttes költsége (kijuttatási + szerköltség) jelentős, vetekszik a hibrid vetőmag árával.

A kukoricabogár elleni védekezés Európában elterjedt módszerei a talajfertőtlenítés, valamint az inszekticides állománykezelés. A fenntartható mezőgazdasági gyakorlat tükrében, kísérletek indultak a biológiai védekezés fejlesztésének terén is. A lárvák elleni legeredményesebb kémiai védekezés hazánkban a vetéssel egymenetben történő talajfertőtlenítőszer kijuttatás. A legnépszerűbb talajinszekticid hatóanyag a teflutrin (Force 1,5 G), mely megfelelő tartamhatással rendelkezik a vetés időpontjától az első lárvák megjelenéséig, de hektár költsége a legmagasabb.

A kukoricabogár és más talajlakó kártevő (pl. drótférgek, pajorok) elleni védekezés vegyszeres lehetőségei egyre inkább leszűkülnek, ezért a kutatások középpontjába kerültek olyan biológiai megoldások, melyek káros mellékhatások nélkül a célfajt pusztítják, mint például a rovarpatogén fonálférgek. Laboratóriumi vizsgálatok során bizonyításra került, hogy egyes fonálférgek képesek bejutni a kártevő lárvájába és bennük felszaporodva annak pusztulását okozzák. Ilyen fajok a Steinernema glasseri, S. arenarium, S. abassi, S. bicornatum, S. feltiae, S. krausszei, S. carpocapsae és a Heterorhabditis bacterio­phora. A vizsgált fajok közül a Heterorhabditis bacterio­phora bizonyult a leghatékonyabbnak, 77%-os mortalitását okozva a kukoricabogár lárváknak.

1. kép | Rovarpatogén fonálférgek a gazdaszervezetben

1. kép | Rovarpatogén fonálférgek a gazdaszervezetben

A fonálférgek, mint vektorok, velük szimbiózisban élő baktériumokat juttatnak be a károsítók testébe, melyek azt elfolyósítják, ezáltal felvehető táplálékot biztosítanak a fonálférgek számára, így járulnak hozzá azok felszaporodásához. Az elpusztult lárvában a fonálférgek tovább szaporodnak és 12 nap múlva az új juvenil infektív lárvák kiszabadulnak és új „áldozatokat keresnek” fel. A bejutástól számított 2-3 napon belül a megtámadott lárva elpusztul. A nematódák szaganyagok kiválasztása révén kutatják fel gazdaszervezeteiket (pl. CO2 kibocsátás). A gyártási körülmények és a költségek alapján a Heterorhabditis bacterio­phora a legalkalmasabb entomopatogén fonálféreg biológiai növényvédőszer gyártására. Ezen kívül ígéretesnek bizonyult még a Steinernema arenarium és a Steinernema feltiae is.

A fonálféreg alapú biológiai készítmények eredményességét nagymértékben meghatározza a talajba juttatás módja. A CABI project keretein belül a hazai kísérletek 2004 és 2007 között folytak, ahol a nematódák hatékonyságát értékelték különféle kijuttatási technikák (talajba injektálás és talajra permetezés) mellett a kukoricabogár lárvára vonatkozóan. Talajba injektálás esetén folyóméterenként 230 000 fonálféreg került kijuttatásra, a talajra permetezés pedig 400 000 db/m2 dózissal történt. A hatékonyságot a gyökérkártétel értékelésével állapították meg. Az alkalmazott módszerek több mint 50%-kal csökkentették a lárvák kártételét. A legeredményesebb hatás (a lárvák 68%-os mortalitását) akkor volt megfigyelhető, amikor a fonálférgeket a vetéssel egymenetben a talajba injektálták.

A rovarpatogén fonálférgeknek számos kedvező hatása van, például felhasználhatók biogazdálkodásban, nem károsítják a hasznos szervezeteket (méhek, földigiliszták) valamint csökkentik a kialakuló rezisztencia kockázatát.

Anyag és módszer

Kísérleteinket két éven keresztül (2019 és 2021) a Nyugat-Dunántúlon, Gyömörén és Röjtökmuzsajon végeztük az entomopatogén fonálférgek különböző kijuttatási formájának alkalmazásával. A kísérleti készítmény a Dianem (Heteror­habditis bacteriophora) volt. A fonálféreg kezelések hatását mindkét évben a teflutrin hatóanyagú Force 1,5 G (15 kg/ha) talajfertőtlenítő szerhez és kezeletlen kontrollhoz hasonlítottuk. A kezelések módját és a kísérlet körülményeit az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat | A kísérlet körülményei

1. táblázat | A kísérlet körülményei

A por alakú Dianem készítményből víz hozzáadásával kíméletes keverés mellett törzsoldatot készítettünk. A fonálférgek életképességéről Petri csészébe kivett szűrlet mikroszkópos vizsgálatával győződtünk meg. A nagyparcellás kísérletnél az oldatot a 3000 literes permetezőben hígítottuk tovább oly módon, hogy a keverő és nyomószűrőket eltávolítottuk a nematódák sérüléseinek elkerülése érdekében.

A bekevert készítményt 400 l/ha és 600 l/ha dózisban a teljes felületre permeteztük, majd ásóborona segítségével bedolgoztuk a talajba (2. kép).

2. kép | A kísérleti anyagok bekeverése, a nematódák vitalitásának ellenőrzése és talajfelszínre történő permetezése

2. kép | A kísérleti anyagok bekeverése, a nematódák vitalitásának ellenőrzése és talajfelszínre történő permetezése

Mivel a felületpermetezéssel való kijuttatás munkaigényes, bonyolult folyamat, arra gondoltunk, hogy a fonálférgeket érdemes lehet injektálva kijuttatani a vetéssel egymenetben. Erre állítottunk be kísérleteket a 2021-es évben. A vetéssel egymenetben történő injektálásnak előnye a felületpermetezéssel szemben, hogy a nematódák sérüléseinek kockázata csökkenthető, valamint UV fény általi kitettségük elkerülhető, mely a vitalitásukat nagy mértékben befolyásolja. A kisparcellákon a kísérleti oldat talajba való injektálásához elektromos pipettát használtunk. Modellezve a szántóföldi kísérletet a megnyitott magágyba tettük a kukoricamagokat, ráfecskendeztük a törzsoldatot és rögtön betemettük a megnyitott barázdát.

Eltérő hektáronkénti vízmennyiségekkel juttattuk ki a fonálférgeket (50-100-200 l/ha), hogy megállapítsuk, van-e összefüggés a kijuttatott vízmennyiség és a nematódák larvicid hatása között. Az eltérő vízmennyiségekkel történt kezeléseket a 2. táblázat szemlélteti.

2. táblázat | A fonálférgeket kijuttató vízmennyiségek jelölése

2. táblázat | A fonálférgeket kijuttató vízmennyiségek jelölése

A kísérletek kiértékelésének módszere minden évben azonos volt. Egyrészt vizsgáltuk a növényenkénti lárvaszámot: egy parcellából kisparcellák esetén 5 db, nagyparcella esetében 10 db növény került kiásásra 20 x 20 cm-es földlabdával. Számoltuk az élő lárvákat a növény földlabdájáról levert földben, valamint a kiásott gödörben (az L3-as lárva, szabadbáb állapot, az esetlegesen éppen a földből előjövő imágók között nem tettünk különbséget).

Másrészt értékeltük a kiásott gyökerek visszarágottságának mértékét a módosított Iowa-skála alapján.

A gyökérminták megvétele előrejelzésre alapozottan történt, a területre kihelyezett szexferomoncsapdával ellátott sárga fogólapok segítségével. Az első imágók megjelenésekor azonnal kezdtük a munkát, ugyanis ez alapján biztosak lehettünk benne, hogy a talajban lévő lárvák fejlődése a végéhez közeledik (L3; báb) és a gyökérkártétel már befejeződött.

A kiásott gyökereket parcellánként felcímkézett zsákba helyeztük, majd a gyömörei telephelyre szállítottuk. Áztatást követően sor került a módosított Iowa-skála szerinti gyökér­visszarágottság meghatározására (3. kép).

3. kép | A kezelések hatékonysága a növények gyökérzetén

3. kép | A kezelések hatékonysága a növények gyökérzetén

A lárvaszámokat és gyökérkártételi értékeket folyamatosan rögzítettük, majd matematikai, statisztikai módszerek segítségével elemeztük (Oneway Anova és Tuky Post Hoc teszt).

Eredmények

2019 évi kezelések (Gyömöre)

A 2019-ben a kiásott 160 gyökéren 33 kukoricabogár lárvát találtunk. A kezelt parcellákban lényegesen kevesebb lárva fordult elő a kontrollhoz képest. A legkevesebb lárva a Force 1,5 G-vel kezelt parcellán volt (0,05 db/növény). Ennél kissé nagyobb lárvaszámot találtunk a fonálféreggel kezelt parcellák esetében (0,13 és 0,15 db/növény). A kezeletlen kontroll parcellán tapasztaltuk a legnagyobb lárvaszámot (0,5 db/növény).

A statisztikai elemzés szerint, az átlagos növényenkénti lárvaszámot tekintve a Dianem alacsony dózisa, a Dianem magasabb dózisa és a Force 1,5 G kezelés is szignifikáns különbséget mutat a kontrollhoz képest, viszont a kezelések között egymáshoz viszonyítva szignifikancia nem tapasztalható. Tehát az alacsony és a magas fonálféreg dózis hatása között nincsen jelentős különbség. A gyökérkártétel sem a kezelt, sem a kontroll területeken nem haladta meg a módosított Iowa-skála szerinti 3,5 értéket, a kártételi küszöböt, ahol már a kártevő profitveszteséget okoz. A legkisebb gyökérkártétel 2019-ben a Force 1,5 G-vel kezelt parcellán volt tapasztalható. Jó eredményt mutatott a Dianem alacsony dózisban, melynél a módosított Iowa-skála értéke átlagosan 1,45.

Az összes kezelés eredményesnek bizonyult és szignifikánsan eltért a kontrolltól. Az alacsonyabb és a magasabb dózisú kezelések között nem volt kimutatható különbség. Továbbá, nem mutatható ki statisztikailag igazolható eltérés a fonálférges kezelések és a Force 1,5 G talajfertőtlenítő hatása között.

2021-évi kezelések (Röjtökmuzsaj-Gyömöre)

Röjtökmuzsajon több lárvát találtunk, mint Gyömörén 2021-ben. A kezeletlen kontroll parcellákon volt a legmagasabb az átlagos növényenkénti lárvaszám, (4,95 és 1,05). Ettől minden kezelés statisztikailag bizonyítható módon eltért. A legkevesebb lárva mindkét helyszínen a Force 1,5 G -vel kezelt mintaterületen fordult elő. A fonálférges kezelések eredményesen működtek és visszaszorították a lárvaszámokat. A talajfertőtlenítés hatásától nem maradtak el jelentősen az eltérő vízdózissal injektált fonálférges kezelések. Statisztikai vizsgálat szerint a fonálférges kezelések és a talajfertőtlenítés hatása között nincs szignifikáns különbség egyik helyszínen sem.

Röjtökmuzsajon a nagyobb lárvaszámokkal egybevágóan nagyobb gyökérkártételek alakultak ki a gyömörei mintaterülethez képest. A kontroll parcellán a gyökérkártétel elérte a módosított Iowa-skálán a 3,55-öt, az összes többi nagyon jól elkülönült. A legkisebb kártételt a Force 1,5 G-vel kezelt parcellán tapasztaltuk (1,28 Gyömöre). A fonálférges kezelések is hasonlóan jól működtek mindhárom vízdózisban: 1,48 és 2,4 közötti értékekkel. A kezelt parcellák minden esetben szignifikánsan eltértek a kezeletlen kontrolltól. A nematódás kezelések és a talajfertőtlenítés hatása között nem volt kimutatható szignifikáns különbség egyik vízdózisban sem.

Következtetések és javaslatok

A rovarpatogén fonálférgek (Heterorhabditis bacteriophora) képesek a teflutrinhoz hasonló mértékben ökonómiai szint alá csökkenteni a kukoricabogár lárvák számát a talajban, alkalmazásukkal elkerülhető a súlyos gyökérkárosítás és a profitvesztés. A kukoricabogarak természetes populációjának nagysága eltért a vizsgált területeken és években. A kártételi küszöböt a két éves vizsgálat alatt csak 2021-ben Röjtökmuzsajon haladta meg a gyökérvisszarágottság, azonban a fonálférges kezelések a kisebb kártevő nyomás esetén is hatásosak voltak.

A nagyparcellán felületpermetezéssel kijuttatott fonálféreg készítmény a Dianem a kisebb dózisban (2 milliárd db/ha) is eredményesen csökkentette a lárvák számát és a gyökérkártételt. A nagy dózis (3 milliárd db/ha) csak olyan kis mértékben javította a hatást, hogy azt a nagyobb költségvonzata miatt nem érdemes szántóföldön alkalmazni.

Injektálással a fonálférgek pontosan a vetési sorba, a mag környékére juttathatók és elkerülhetők bizonyos öko­ló­giai körülmények (pl. UV hatás) hatására létrejövő életképesség­csökke­nés, ezért előnyösebb, mint a felületpermetezés, ahol a talajra permetezett fonálférgeket külön menetben kell a talajba dolgozni. A különböző vízdózisokkal injektált fonálférgek lárvaölő hatását a 2021-es kísérlet során sikerült bizonyítani. Eredményeink szerint, a különböző vízmennyiségekkel (50-100-200 l/ha), a vetéssel egymenetben a talajba injektált 2 milliárd db/ha fonálféreg kezelések között nincs igazolható, szignifikáns különbség. Tehát elegendő a hektáronként kisebb vízdózis a hatás kifejtéséhez. Gyakorlati szempontból ennek nagy jelentősége van, mert fizikailag sokkal könnyebb 50 l vizet a vetéssel egymenetben a területre kihordani, mint a többlet­terhelést jelentő 200 litert. Az is prognosztizálható, hogy esetleg 50 l/ha-nál kisebb vízmennyiséggel is működhetnek a fonálférgek. Annak megállapításához, hogy a vízmennyiség meddig csökkenthető úgy, hogy közben megmarad a fonálférgek életképessége és lárvicid hatása, további vizsgálatokra van szükség.

A fonálféreg alapú biológiai készítménnyel a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatot figyelembe véve eredményesen védekezhetünk az egyik legnagyobb területen termesztett kultúrnövényünk egyik legveszélyesebb károsítója ellen. A nematódák alkalmazása sérülékenységük, ökológiai tényezőkkel szembeni érzékenységük és kis méretük miatt fokozott körültekintést követel.

Vörös Levente – Ábrahám Rita
Széchenyi István Egyetem
Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar
Növénytudományi Tanszék
(Biokultúra 2022/6)

A főszerkesztő megjegyzése: a cikkben említett szintetikus rovarölő szerek természetesen nem használhatók az ökológiai gazdálkodásban. A cikk közlésével célunk az, hogy bemutassuk, léteznek hatékony biológiai védekezési eljárások, amelyeket a biogazdák is használhatnak.

Azt már régen tudjuk, hogy a szintetikus mű­trágyákra alapozott, hagyományos mezőgazdálkodás a jövőben már nem fenntartható. Az utóbbi évek szélsőséges időjárása, az átlaghőmérséklet emelkedése, az aszályos telek és nyarak gyakorisága, az egyenetlen csapadékeloszlás, összességében a globális ökológiai katasztrófa lehetősége új szemlélet és gyakorlat kialakítását követeli meg a mezőgazdaságban; amely szemlélet ugyan gyökeret vert, de a folyamatot mindenképpen gyorsítani kell a katasztrófák elkerülése érdekében.

A 2022. január és július közötti időszak 1901 óta a legszárazabb hét hónap volt hazánkban. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy országosan alapvetően kevesebbszer, de többet esik. Ahhoz, hogy a súlyos aszályos félévek gyakorisága ne nőjön a jövőben, alapvetően újra kell tervezni az ország vízgazdálkodását is, amelynek legfontosabb eleme a vízmegtartás.

Tovább súlyosbítja a helyzetet a káros emberi tevékenység hatására történő talajromlás, amely az egész világon megfigyelhető jelenség. Egy köbcentiméter talajban több organizmus található, mint amennyi ember él a Földön. Amint a talaj organizmusai fogyatkozni kezdenek, a teljes ökoszisztéma összeomlása is megindul. A talajállapot folyamatos romlása az éghajlatváltozás hatására csak fokozódik; a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék erózióhoz, míg az aszályos időszakok a talajok teljes kiszáradásához, a mikroorganizmusok, talajlakók pusztulásához, valamint a talaj termőrétegének szél általi elhordásához vezet. Ez a folyamat pedig tovább fokozza az éghajlati és ökológiai válságot és tovább rontja az élelmiszerbiztonságot.

Az ökológiai gazdálkodásban egyébként is használt növény­kondicionáló készítmények alkalmazása ebben a helyzetben felértékelődik. Ezek a készítmények stimulálják és támogatják a növényi életfolyamatokat, a leveleken keresztül a felszívódás gyors, a hatóanyagok hasznosulása kiváló, ezek a hatóanyagok természetes és könnyen hasznosítható tápanyagok a növényeknek. Stresszes állapotban a növényeknek gyors segítséget jelentenek, növelik a stressztoleranciát kritikus környezeti körülmények között. A növénykondicionálás hatására a növényeink ellenálló- és regenerációs-képességét javítjuk, erősítjük. Ennek következtében javul a növény egészségi állapota, illetve ennek következtében javulnak a minőségi és mennyiségi mérhető tulajdonságok is.

Régóta ismert tény, hogy a konvencionális gazdálkodásban alkalmazott műtrágyák a talajdegradációs folyamatok felgyorsulását, a talajok elszennyezését okozzák. Ezért nagyon fontos, hogy ne csak az ökológiai gazdálkodásban alkalmazzuk a növénykondicionálókat, hanem egyre nagyobb területen a hagyományos mezőgazdálkodásban is.

Az ökológiai gazdálkodás már önmagában is hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez: az üvegházhatású gázok kibocsájtásának csökkentésével, a talajok termőképességének növelésével, a stabil mezőgazdasági ökoszisztéma kialakításával, a talajromlás mérséklésével.

Ezen elvek mentén gazdálkodik immár 23 éve társaságunk, a Körös-Maros Biofarm Kft. is. Integrációs partnereinkkel közösen közel 1700 hektár ökoterületen gazdálkodunk. Több uniós kutatás-fejlesztési projekten dolgoztunk és dolgozunk jelenleg is, melyeknek témája és célja is egyben, hogy olyan termékeket, technológiákat dolgozzunk ki, melyek segítik a gazdálkodókat a fenntartható mezőgazdaság elérésében, akár ökológiai, akár konvencionális gazdálkodást folytat. Segítik a környezeti fenntarthatóságot, a természeti rendszerek, a biodiverzitás, a talaj- és vízminőség megfelelőségét, figyelembe véve az állatjólétet is. Talajaink és növényeink egészségét, vitalitását és a termésbiztonságot évek óta segítik a növénykondicionáló készítmények, biostimulátorok, melyek hatása a termésmennyiségben is realizálható.

Az egyik jelenleg futó projektünk a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontja, a Gabonakutató Nonprofit Kft. és a Szent István Egyetem közös konzorciumi együttműködésével jött létre, mely az ELIXBEER projekt nevet viseli. A projekt fő célja hazai nemesítésű gabonafajták felhasználásával, javított beltartalmi értékkel rendelkező, bio minősítésű sörök és malátaitalok előállítása.

Az ötéves kutatómunka során létrehoztunk egy biosör termékcsaládot, melyben ősi gabonákból készült biosörök, különböző bio-gyümölcsökkel ízesített, magas antioxidáns tartalmú és alkoholmentes biosörök receptúráját dolgoztuk ki. Jelenleg az alternatív gabonafélék felhasználásával készült gluténmentes biosör és a bio malátaital receptúráját tökéletesítjük. A két legnagyobb hazai gabonanemesítő intézettel együttműködve új nemesítési programokat indítunk söripari felhasználhatóságra szelektálva, és jellemezzük a magyar búza, tönke, tönköly, alakor, zab, sörárpa, rozs, tritikálé genotípusokat, valamint optimalizáljuk ökológiai termesztéstechnológiájukat, félüzemi kísérletek beállításával.

Sörárpa betakarítás előtt

Sörárpa betakarítás előtt

A jelenleg futó ELIXBEER-projekt egyik munkaprogramjában külön is megfogalmaztuk a növénykondicionáló készítmények alkalmazását, egy hároméves kísérlet beállításával. Ebben a munkaprogramban vizsgáljuk a készítmények hatását a söripari minőségre, valamint a növény egészségi állapotára, termőképességére, hozamára gyakorolt hatásait.

Termesztőterületeinkre jellemző a magas, 60 körüli, helyenként efeletti Arany-féle kötöttségű talajok, melyek az időjárási hatások mellett nagyban befolyásolják a termesztést. Ezért, hogy segítsük növényeink fejlődését, a teljes területen Phylazonit talajoltó készítményt alkalmazunk. A készítményben található baktériumtörzsek a növényi gyökérzet felületén felszaporodnak, stimulálva a gyökérképződést, ezáltal javítva a tápanyag- és vízforgalmat. A baktériumok a gyökérfelületen hormonszerű anyagokat termelnek, valamint megkötik a talajlevegőből a nitrogént, így táplálva a növényt. A talajban kötött foszfort mobilizálják, így az felvehetővé válik a növények számára.

A növénykondicionáló-készítményekkel végzett kísérlet keretében három termesztési ciklusban (2020-2021-2022), ciklusonként mintegy 120 hektáron vetettük el a különböző kalászos gabonákat. A kísérlet időtartama alatt mintegy húsz fajta gabonát teszteltünk. A növénykondicionáló készítmények kiválasztása hatásmechanizmusuk, illetve összetételük, valamint ökológiai gazdálkodásban való alkalmazhatóságuk alapján történt. Alapos előtanulmányokat követően a PRO-FEED Kft., a HUMINISZ Kft., az IMPAVIDUS TRADE Zrt. és a FITOHORM Kft. termékeit választottuk a vizsgálatokhoz.

Az Terra-Sorb Foliar egy aminosav alapú termékcsalád, amely szabad aminosavakat tartalmaz, kizárólag L-formulában. Különösen lényegesek a fotoszintézisben és a klorofil kialakításában résztvevő aminosavak, mint például a glicin, a glutamin és az alanin. Az Armurox a mechanikai stresszhatások ellen nagyítja és erősíti a növényi szövetet, ezáltal megelőzi a külső tényezők okozta fertőzéseket, így a növény védettebbé válik a gombás fertőzések ellen. Alkalmazásával előidézhető a szilícium abszorpció, amely megnöveli a védekezőréteg vastagságát, serkenti a növény természetes védekező mechanizmusát. Az AminoQuelant-B készítményben az aminosavak és a bór együttes alkalmazásával a bór felszívódása jobb a kijuttatás során. A bór elengedhetetlen a pollencsírázás és a pollencső növekedésében, ezért elengedhetetlen elem a jó minőségű és nagy mennyiségű termés elérésében.

A KONDISOL humin- fulvo- és aminosavakat tartalmazó, egyedi összetételű, hatásfokozó keláthatással rendelkező növénykondicionáló készítmény. Egyedi összetételben tartalmaz humin- és fulvosavakat, enzimeket, co-enzimeket, vitaminokat, cukrokat, fitohormonokat, aminosavakat és egyéb szerves anyagokat. A SOLVITIS Zn, a SOLVITIS Cu és a SOLVITIS Mg a mikroelemet kelatizált formában tartalmazzák. A cink fontos szerepet tölt be a növekedési folyamatokban és a fotoszintézisben. A talaj felső rétegében erősen kötődik, ezért fontos a pótlása. A réz fontos szerepet játszik a fehérjeszintézisben és a szénhidrát anyagcsere folyamatokban. 7,5 pH felett a rézfelvétel lassul a talajban. A kalászosok „fehérkalászúsága” is a rézhiányt jelzi. A SOLVITIS Mg a magnéziumon kívül mikroelemeket is tartalmaz: kén SO3-formában, bór, cink, mangán, réz, vas. A magnézium elengedhetetlen a növény fotoszintéziséhez és anyagcsere folyamataihoz. A mészben gazdag, káliummal jól ellátott területeken jelentkezhetnek a magnézium-hiány tünetei (pl. gyenge levélfejlődés). A növények levélen keresztül a magnéziumot szerves vegyületként jól hasznosítják.

2020-ban az első kezelésre április 6-án került sor. A kezelés hatása rövid időn belül látható volt a növényeken. A humin-, fulvo- és aminosavak a növények levelére kerülve gyorsan és maradék nélkül felszívódtak. A velük együtt kijuttatott tápelemek is azonnal bejutottak a növényi sejtekbe. A kijuttatott készítmények egyrészről stimulálják és támogatják a növényi életfolyamatokat, másrészről természetes és könnyen hasznosítható táplálékot jelentenek a növényeknek. Fokozódik a növényi sejtek anyagcseréje, javul az oxigén-felvétel, ezáltal a sejtek aktivitása, nő a hervadás elleni ellenálló-képesség, erősödik a növény immun-rendszere.

Az első kezelés célja az élettani folyamatok serkentése volt, a növény energiaigényes időszakában, a vegetációs időszak kezdetén. Ezzel egyidőben azonban a talaj vízkészlete rohamosan csökkent a csapadékhiány miatt. Már március közepe óta nem érkezett megfelelő mennyiségű csapadék a földekre. Az áprilisi csapadékösszeg pedig messze elmaradt a sokéves átlagtól. A 2020-as év áprilisa az évszázad harmadik legszárazabb áprilisa volt. A hónap átlaga 8,8 mm volt a jellemző 44 mm helyett.

Az aszály április közepére szinte már az egész ország területén fellépett. Az agrárminiszter kérésére a belügyminiszter április 20-án kihirdette a tartósan vízhiányos időszakot. A május sem hozta meg a várt csapadékot. A kalászos gabonák kritikus helyzetbe kerültek. A tél végén mért talajnedvesség egyébként sem volt elegendő az optimális fejlődéshez. A kalászosok a virágzás fenológiai fázisához közeledve igénylik a legtöbb nedvességet a talajban. A fejlődés szempontjából ez egy kritikus fejlődési szakasz. A virágzás fenofázisában kialakult aszály-stressz enyhítésére került sor a növénykondicionálókkal végzett második kezelésre május 29-én. A portokok megjelenésétől a virágzás végéig nagy az energiaigénye a növénynek. Fontos, hogy a fotoszintézis kellő mennyiségű cukrot biztosítson a beporzáshoz. Az alacsony energetikai szinten lévő növényeknek támogató hatású biostimulátorokkal tudunk segíteni, amelyekkel feltöltjük a raktáraikat, ezzel oldva a stressz-hatást. A lombon keresztüli kezelésnél biztosítani kell a kiadott anyagok és tápelemek felszívódását, majd hasznosulását. A felhasznált készítmények erre kiválóan alkalmasak. Termésnövelésre már nincs mód, a terméspotenciál kialakulása befejeződött, de a hozam maximalizálása és a növény túlélése szempontjából a kezelés elengedhetetlen volt. Nagyon fontos a beporzás hatékonyságának növelése és a folyamat gyorsítása. A hatékony és gyors beporzás ugyanakkor csökkenti a virágzáskori fertőzések (pl. fuzáriózis) kialakulásának veszélyét is. A kijuttatott készítményekhez párosított tápelemek a magnézium és a bór: a magnézium elengedhetetlen a megfelelő fotoszintézishez és anyagcseréhez, míg a bór egy lényeges elem a sejtfal struktúrájában és funkciójában: elengedhetetlen a pollen csírázásához és a pollencső növekedéséhez; fontos szerepet játszik a virágzásban (1. táblázat).

1. táblázat

1. táblázat

A kezeléseket követően június 2-án és 3-án helyenként már jelentősebb mennyiségű csapadék hullott. Kisebb körzetekben felhőszakadás méretű csapadék is előfordult. A kísérleti táblák mindegyikén hullott csapadék, ezzel enyhítve a súlyos aszályos tüneteket. A lehullott csapadék arra volt elegendő, hogy a talaj felső 50 cm-es rétege ne száradjon tovább, hanem a kritikus 40%-os telítettség körül maradjon.

Tritikálé második kezelése

Tritikálé második kezelése

A 2020-as év őszének a korábbi éveknél hűvösebb és csapadékosabb jellege nagymértékben befolyásolta az Elixbeer-gabonák vetését és ezáltal a telelőre vonuló gabona állományok fejlettségét. Az állományok a szükségesnél kisebb fejlettségben kezdték meg a telet és a kisebb lombozat, valamint a fertőzés számára rendelkezésre álló időszak rövidebb volta miatt a kalászos állományok jelentékeny hányada nem találkozott semmilyen kórokozóval, így fertőzések nem alakultak ki.

Az Elixbeer gabonák életében 2021 január-februárja kissé melegebb volt a szokásosnál, de ez nem okozott stresszt a növények fejlődésében. A március meglehetősen száraz volt, amellett hideg is. Április elején a kalászosok fenológiai fejlődésében 1,5-2 hetes lemaradás volt érzékelhető. A lehullott 4-6 milliméternyi csapadék abban segített, hogy a növényekben meginduló differenciálódás ne szenvedjen túl nagy csorbát. Az április végén, és májusban érkezett csapadék hatására a gabonatáblák intenzív fejlődésnek indultak. Júniusban erőteljes felmelegedés kezdődött, ami felgyorsította a növények fejlődését.

A hideg tavasz miatt a kísérleti kukorica fejlődése lassan indult, a májusi eső ugyan jót tett a vetésnek, de a hirtelen megemelkedett hőmérséklet és a júniusi csapadékhiány következtében a kísérleti tábla talaja kiszáradt, a korai fejlődési stádiumban lévő növények a vízhiány miatt elhaltak. A talaj felső 50 centiméteres rétege május-júniusban tovább száradt és június végére szinte az egész országban a kritikus 40 százalékos érték alá csökkent a nedvességtartalma, de az Alföldön és a Kisalföldön 30 százalék alatti értékek is előfordultak.

Sajnos a projekt keretében – a gluténmentes biosör egyik komponenseként – vetett kukorica értékelésre és betakarításra alkalmatlanná vált.

2021-ben a növénykondicionálókkal végzett első kezelést május 5-6-án, a második kezelést június 10-11-én végeztük el. A felhasznált készítmények optimalizálták a bokrosodást és a négyzetméterenkénti kalász-számot. A növényekben stimulálta a fotoszintézist és elősegítette a hajszálgyökerek fejlődését. Segítette a kedvezőbb víz- és tápanyag-hasznosulást. A kezelések és a kedvező évjárat hatására a gabonatáblák egészségesek maradtak, a 2021-es betakarítás gazdaságunk számára 22 éves rekord-hozamokkal zárult (2. táblázat).

2. táblázat

2. táblázat

A kísérleti táblákon júliusban megkezdtük az aratást. A termésátlagok 2,63-9,38 tonna/hektár érték között alakultak, ami a korábbi évek hozamát felülmúlta. A betakarítást követően megkezdődtek a laboratóriumi vizsgálatok, a gabonák beltartalmi paramétereinek meghatározására.

A január közepén viszonylag rövid ideig fellépett kemény fagyok, valamint a kora nyári aszály hatására a kórokozók fertőzési nyomása drasztikusan csökkent, így a betakarított gabonáknál nem alakult ki toxikus fertőzés. Az egyik legnagyobb sikere ennek az évnek, hogy nem lépett fel fuzárium-fertőzés a gabona táblákon, így söralapanyagaink DON-értéke az élelmezési határérték alatt maradt.

2022-ben a kijuttatott anyagok listáját tovább bővítettük, az IMPAVIDUS TRADE Zrt. és a FITOHORM Kft. készítményeivel. A FITOHORM Kft.-vel kötött egyedi kutatási együttműködés keretében többféle növényvizsgálatot is elvégeztünk.

Az Agroptim Sunset specifikus ásványi anyagokat tartalmazó, levélen át ható biostimulátor. Újszerű hatásmechanizmusa a MIP növény-aktív összetevőinek serkentő tulajdonságain alapul. Serkenti a növényi sejtfunkciókat, ellenállóbbá teszi a növényeket a kémiai és a klimatikus stresszel szemben, szinergista hatású a növény-talaj komplexben a jobb tápelem felvétel érdekében. Mindamellett, hogy jelentősen növeli a fotoszintézis mértékét, biostimulátorként kalcium szignált indít el a növényben, ami sejtfalvastagodást eredményez. Ezáltal a növény ellenállóbb lesz a gombás fertőzésekkel szemben, valamint kevesebb károsodással kinövi a kártevőket. A javuló fotoszintézis és az ebből következő cukor-transzport és fehérjetartalom rendkívül fontos kérdés. Kiemelten igaz ez az ökológiai gazdaságokra, ahol ezek helyettesítésére nem áll rendelkezésre megfelelő alternatíva. Az Algomel Push tengeri vörös mikroalga alapú biostimulátor. A terméspotenciál eléréséhez járul hozzá és nagyon fontos, hogy fungicid hatással is rendelkezik. Aktivizálja a növényi sejteket az abiotikus oxidáló stresszel szemben. Számos esszenciális aminosavat, poliszacharidot, ásványi nyomelemet tartalmaz, amelyek a növény speciális fenológiai állapotaiban nélkülözhetetlenek. A benne található természetes formában jelen lévő tengeri vörös algákból kinyert MSP (tengeri szulfatált poliszacharid) magas kén tartalma miatt fontos alkotó eleme a készítménynek, ami azonnal hasznosul.

A FitoHorm BioGabona a gabonafélék számára esszenciális mikroelemeket tartalmaz. A levélen keresztül gyors és tökéletes felvételt biztosít. Mikroelem összetétele: vas, mangán, réz, cink, bór, molibdén. Alkalmazásával a kedvezőtlen időjárási körülmények hatásait mérsékelhetjük; növekszik a termékeny kalászkák száma; javul a vízháztartás és fokozódik a gyökérzet tápanyagfeltáró-képessége. A FitoHorm Turbo Cink hatóanyagával biztosítja a növények normális növekedését. Amennyiben a talaj foszfortartalma magas, csökkenti a cink felvételét. Hozzájárul a levelek normális fejlődéséhez és szabályozza a nitrogén-anyagcserét.

A FitoHorm Herbal speciális gyógynövény formuláció.

A gyökérzet megerősítésével elősegíti a talajban lévő tápanyagok ásványi sók és nyomelemek hasznosítását. Gyorsítja a tápanyagok felvételét, javítja a növény vízgazdálkodását, erősíti a növény ellenálló-képességét, ezáltal ellenállóbbá teszi a szélsőséges környezeti körülményekkel szemben. Speciális, úgynevezett másodlagos védekezési funkciókat (fitoalexinek) aktivizál, növeli a növényerősítő funkciót, megnöveli a talaj biológiai aktivitását és biztosítja a gyökérzet erőteljes növekedését.

A FitoHorm Turbo Mangán – esszenciális mikroelem révén – jelenléte igen fontos. Összetétele: mangán és molibdén. A mangán a magnéziumhoz, a vashoz és egyes nehézfémekhez hasonlóan enzimaktivátorként vesz részt a növények anyagcsere-folyamataiban. Alapvető szerepet játszik a fehérjeszintézisben, a citromsav-ciklusban és a fotoszintézisben. A talaj erős kiszáradása a különböző mangánsók dehidratálásához vezethet, ami a mangánhiány kialakulását eredményezheti. A készítményben található mangán tartalma mellett jelentős mennyiségű kiválóan felvehető molibdént is tartalmaz, amely kedvezően befolyásolja a nitrogén-anyagcsere folyamatokat. Kijuttatását követően erősíti a növény fotoszintézisét és az asszimilátumok szállítását, a termékben megtalálható mikroelemek hozzájárulnak a talajból felvett nagy mennyiségű tápelemek beépüléséhez. A kezelt növények egészségesebben és gyorsabban fejlődnek, használatával javul a virág- és termésképződés.

A 2021-es őszi félévre a csapadékszegény időjárás volt a jellemző. A talajnedvesség a növények számára felvehető kritikus 40% körül alakult szeptember-október hónapokban. Október végéig a 90 napos csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól 65-82% között alakult. Ilyen körülmények között indult az őszi kalászosok vetése.

A szokásos őszi-téli csapadékmennyiség sajnos nem érkezett meg. A vetések állapota az elmúlt öt év átlagához képest sokkal gyengébb képet mutatott kora tavasszal, ami a csapadékhiány következménye. A vegetációs időszakból 40-50 nap telt el csapadék nélkül. A március-áprilisban lehullott csapadék csupán a talajok vízhiányának a felét pótolta. A lehullott csapadék az elmúlt 30 év átlagának csupán 40%-a volt. A március végi komoly éjszakai fagyok szintén próbatétel elé állították a növényeket.

Az őszi kalászosok egészen március elejéig súlyos csapadékhiánnyal küzdöttek, ami a növények differenciálódási szakaszában meghatározóan hat a terméseredményekre is. Az eső megérkezése után egy hét alatt annyit fejlődtek a búzák, mint a vetéstől eltelt öt hónapban összesen. Főleg a későn vetett búzákban és a tritikáléban maradt el a bokrosodás a fajtáktól elvárttól, amit már a későn jött csapadék sem tudott helyrehozni. A csapadékhiány alatt a szárazságtűrő fajták már meg is kezdték a vizsgájukat.

A 2022-es készítmény-felhasználás az alábbiak szerint alakult (3. táblázat):

3. táblázat

3. táblázat

Alakor betakarítás előtt

Alakor betakarítás előtt

A sikeres kezelések hatására a kísérleti összehasonlításból kiderült, hogy a kezelt és kezeletlen kultúrák számszerűsíthetően különböztek egymástól a mért paraméterekben.

A tartós szárazság hatására a növények fejlődése lelassult, a növények magassága elmaradt az elvárttól. Egy ilyen helyzetben sorsfordító a növénykondicionálók használata. A kezelések hatására a növények regenerálódtak és fejlődtek. A diagramok jól szemléltetik a kontrollhoz képest milyen kiugró növénymagasságokat tudtunk elérni az állományokban.

A hónapokon át tartó aszály és kánikula hatására felgyorsult az érés, így gyakorlatilag a szokott időnél két héttel hamarabb elkezdődhetett az aratás. Kísérleti kalászos parcelláinkat július elején kezdtük betakarítani.

Az összehasonlító kísérletek eredményeit összesítve arról kaptunk képet, hogy a vizsgált gabonák mindegyikénél számszerűsíthető eredménykülönbségeket realizálhattunk.

Az alábbi diagramok jól szemléltetik a kísérleti és a kontroll parcellák hozamában, ezermagtömegében, hektolitertömegében és esésszámában mért különbségeket.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy három év átlagában sikeresen vizsgáztak a növénykondicionáló készítmények.

A kezelések pozitív hatással vannak a terméseredményre és a beltartalmi paraméterekre egyaránt, ez igazolja gazdaságos felhasználásukat. A várt eredmény azonban akkor realizálható, ha ezeket a készítményeket a megfelelő dózisban, és a megfelelő fenofázisban juttatjuk ki. Szélsőséges időjárási körülmények között, és az egyre romló talajállapot ellensúlyozása, valamint a magasabb terméshozamok és a jobb minőség elérésének érdekében a növénykondicionáló készítmények alkalmazása mind az öko- mind a konvencionális növénytermesztésben megtérülő befektetés.

A kutatómunka a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program „K+F versenyképességi és kiválósági együttműködések” felhívás keretén belül, a „Funkcionális biosörök fejlesztése alternatív gabonafélék felhasználásával és célorientált nemesítésével című” GINOP-2.2.1-15-2017-00103 szerződésszámú támogatott projektje részeként valósult meg.

Varga Alexandra
kutatómérnök
(Biokultúra 2022/6)

A natúr borkészítési filozófia napjainkra mozgalommá növekedett, számos országban készítőkre és fogyasztóközönségre talált. Filozófiájuk szerint még soha nem használt a borkészítő társadalom ennyi növényvédőszert a szőlőben, ennyi borászati segédanyagot és tartósítószert, mint napjainkban, ami rendkívül káros mind az élővilág, mind a növényvilágra és nem fenntartható gazdálkodások. Vissza kell térni a gyökerekhez, a régmúlt idők borászati gyakorlatához, ahol a borkészítés művészet és lelke van az így készített boroknak, a termőhely szelleme ötvöződik a borász művészi világával.

Olvass tovább

Az alábbi cikket a BioPorta füzetek sorozatából vettük át, melynek 8. részében (2011) Szásziné H. Henrietta mutatja be gazdaságukat és az ökológiai szőlőművelés során szerzett tapasztalataikat.

Olvass tovább

Az Eurostat 2021-ben közzétett adatai szerint az EU tagállamaiban közel 333 000 tonna növényvédőszert értékesítenek évente, melyek nagy része végül, „célját” be nem teljesítve a természet körforgásában végzi útját, azaz a talajba, felszíni- és felszín alatti vizekbe mosódva, a légkörbe kerülve stb. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy ekkora mennyiségű növényvédőszer kijuttatása nem veszélyezteti-e a bio minősítésű termékek növényvédőszer-maradék mentességét?

Az Európai Unióban érvényes jogszabályok értelmében az ökológiai gazdálkodás egy a mezőgazdasági termelést és élelmiszer-előállítást is magába foglaló átfogó rendszer. A rá vonatkozó előírásoknak csak egyik aspektusa a szintetikus növényvédőszerek használatának mellőzése. A fogyasztói elvárásokhoz igazodva, az ökológiai élelmiszeripari szektor maga is próbálja az efféle anyagokkal való szennyeződést a lehetőségekhez mérten minimálisra csökkenteni. Minden törekvés ellenére mégis rendszeresen kimutathatók szintetikus növényvédőszerek az ökológiai termékekben. Az európai piacon a legutóbb készült felmérés szerint ez a jelenség a termékek kb. 6%-át érinti. Csakhogy a fogyasztók elvárnák az ökológiai termékek teljes mentességét az ilyen anyagoktól – kifejezetten ez a biotermékek vásárlásának egyik legfontosabb mozgatórugója.

Növényvédőszereket számos célból használnak: a szokványos mezőgazdasági termelésben, a betakarított termények védelmére, hobbikertekben, közparkokban, erdészetekben, utak és vasútvonalak karbantartása során, ipari termékek tartósítására, vagy akár humán- és állatgyógyászati célra. Évente több, mint 333 000 tonna növényvédőszert értékesítenek az Unióban. Ennek a hatalmas mennyiségnek azonban jelentős része az alkalmazás helyétől távol bukkan fel valahol a környezetben. Következésképpen a biotermékekben előforduló növényvédőszer-maradványoknak a kézenfekvőnek tűnő okokon túl több más forrása is lehet. Ilyen a nem megengedett használat mellett a szokványos termékek értékesítése bioként, a szállítás, tárolás, vagy feldolgozás során bekövetkező keresztszennyezés kezelt termékekkel, az elsodródás, vagy a szennyezett talajjal való érintkezés. Ezeket a forrásokat eltérő mértékben lehet kiküszöbölni. Különösen a környezeti, vagy a kereskedelmi létesítményekben bekövetkező szennyeződést nehéz elkerülni.

Az EOCC (European Organic Certifiers Council) által végzett felmérés szerint az ellenőrző szervezetek és hatóságok a közelmúltban általuk feltárt szermaradványos esetek jelentős részénél (43%-ánál) állapították meg, hogy a szennyezés a környezetből származik: 18% elsodródásból és 8% a szántóföldön szennyezett talajjal, vagy vízzel való érintkezésből (a gazdálkodó felelősségi körén kívül eső, elkerülhetetlen módon), 17% pedig betakarítást követően, szennyezett gépek, berendezések által közvetített szennyeződésből (megfelelő elővigyázatossági intézkedésekkel elkerülhető módon).

Az ökológiai élelmiszerelőállítási lánc valamennyi szereplőjének folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a termékekben előforduló szermaradványokat. Minden pozitív laboreredmény nyomán alapos kivizsgálás veszi kezdetét annak érdekében, hogy kiderüljenek a szándékos csalások és a biotermékek piacának integritása biztosítható legyen. Ilyenkor az értintett tétel forgalmazása szünetel, egy jelentős munkaerőt és anyagi ráfordítást igénylő vizsgálat indul el a szennyeződés forrásának kiderítése céljából.

Természetesen ez a folyamat és a termékmozgás blokkolása nem csak az áru tulajdonosának, hanem valamennyi érintett beszállítónak és vevőnek, felhasználónak is nehézséget okoz, hiszen az élelmiszerágazatban kiemelt szempont, hogy a szállítások időben teljesüljenek. Kulcsfontosságú, hogy a szermaradványos esetek kivizsgálása szakszerűen és a lehető leggyorsabban megtörténjen a kiadások csökkentése és a bioélelmiszerek időben történő leszállítása érdekében. Ezért, valamint a lehetséges szennyeződési kockázatok minimálisra csökkentése miatt is fontos, hogy jól megértsük, milyen folyamatok okozzák a növényvédőszerek előfordulását a környezetünkben és azok mely pontokon léphetnek be az élelmiszerellátási láncba. Ez előfeltétele annak, hogy meg tudjuk különböztetni a nem engedélyezett növényvédőszer felhasználást a környezeti szennyezéstől. A csalás (szándékos kezelés, illetve szokványos termékkel való csere/keverés) feltárása sokkal jobban ismert a szektorban, mint az utóbbi.

Az IFOAM Organics Europe felkérésére Mirjam Schleiffer és Bernhard Speiser szerzőtársak (a kutatási projekt támogatói közt a Magyar Biokultúra Szövetség és Biokontroll Hungária is hozzájárult a tanulmány létrejöttéhez) arra tettek kísérletet, hogy feltárják, melyek azok a főbb útvonalak, amelyeken a szintetikus növényvédőszerek elszennyezik környezetünk különböző szegmenseit, hogyan oszlanak el köztük, illetve bennük, majd mely pontokon lépnek be az élelmiszerláncba. Kutatásuk az európai helyzetre terjedt ki, de a folyamatok mögött meghúzódó mechanizmusok általánosnak tekinthetők.

Talaj

A növényekre kijuttatott növényvédőszerek kb. 50%-a már eleve a talajra hullik. A levelekre kerülő szermennyiségnek egy jelentős részét lemoshatja az eső, ami szintén a talajfelszínre jut. A lehulló, idősebb növényi részek révén szintén a talajra kerül egy bizonyos mennyiség. Vannak közvetlenül a talajt célzó kezelések – a gyomírtás, a talajlakó kórokozók és kértevők (csigák, fonalférgek és drótférgek) elleni védekezés, valamint a csávázott vetőmagok használata, természetesen ezek is fontos tényezők. A talajfelszínt elérve a peszticidek kötődhetnek a talajszemcsékhez, vagy elpárologhatnak, szétterjedhetnek, lebomolhatnak, kimosódhatnak, illetve felvehetik őket a növények, vagy más szervezetek. Mobilitásuk többnyire a talaj megkötő képességének a függvénye, amit a szervesanyag- és az agyagásvány tartalom, a talaj pH-ja, porozitása, nedvességtartalma, hőmérséklete, a mikrobiológiai aktivitás és a mezőgazdálkodási gyakorlat, az agrotechnika is befolyásol.

Az eddig az EU-ban végzett vizsgálatok alapján elmondható, hogy a talaj a leginkább szennyezett szegmense környezetünknek. Több országban is végeztek ilyen irányú kutatásokat, melyek mindegyike azt mutatja, hogy a mezőgazdasági területek talajainak 83-100%-a legalább egy peszticiddel szennyezett, több mint a fele pedig egynél többel is. A leggyakrabban előforduló anyagok a glifozát és metabolitja, az AMPA, a DDE (a DDT metabolitja), továbbá a boszkalid, epoxikonazol, terbukonazol és ftálimid (gombaölő hatóanyagok). Más európai kutatás a glifozát, AMPA és pendimetalin (gyomirtó) elsőségét mutatta ki, illetve a triazin gyomírtóét, valamint a konazol gombaölőszerét. Természetesen a kimutathatóság és az alkalmazás ideje összefügg egymással, de számos esetben jóval a mintavétel időpontja előtt használt hatóanyag is detektálható. A triazint pl. sok évvel az alkalmazás után is ki lehet mutatni, de jól ismert példák a talajban perzisztens szerves klórvegyületek, mint a DDT, aldrin, dieldrin, endoszulfán, lindán, vagy hexaklórbenzol. Évtizedek óta betiltott szerek maradványai köszönnek vissza rendszeresen napjainkban is.

Kifejezetten ökológiai területeken végzett kutatások igazolták, hogy ezek a talajok kevesebb és csekélyebb mennyiségű növényvédőszer maradványt tartalmaznak, sőt, az is bizonyítható, hogy minél huzamosabb ideig folytatnak valahol ökológiai gazdálkodást, annál kisebb lesz a szermaradványok szintje. Ennek ellenére vannak olyan anyagok, amelyek még húsz év megszakítás nélkül végzett biogazdálkodás után is kimutathatók.

A növények a talajból alapvetően kétféle módon szennyeződhetnek. Vagy felveszik az anyagot, vagy az a felszínükre tapad a talajrészecskék közvetítésével. Előbbi a csekélyebb szervesanyagot és agyagásványt tartalmazó talajoknál jelentősebb, mivel azok magukhoz kötnék a növényvédőszereket is. Ha már bekerült egy anyag a növénybe, számos tényező befolyásolja a növényen belüli mozgását.

Maga az anyag fizikai-kémiai tulajdonságai, a növény fiziológiája és a transpirációs ráta. Ez utóbbit is számos környezeti tényező befolyásolja, mint a hőmérséklet, a szél és a páratartalom. A megnövekedett transpirációs ráta fokozhatja a felvételt.

A talajból történő szennyeződés jobban fenyegeti a gyökér- és levélzöldségeket, mint a gyümölcsöket, vagy akár a gabonaféléket. Különböző vegyületek eltérő mértékben jutnak be és halmozódnak fel az egyes növényekben és azok szöveteiben.

A gyökérzöldségek hajlamosak felvenni a talajból a klórdekont, vagy a tökfélék a szerves klórvegyületeket – ismert, hogy ezek olajos magvaiban jóval nagyobb mértékben fordulnak elő, mint pl. a termés húsában. A sort lehetne folytatni, egyelőre kevés tanulmány foglalkozik a kérdéssel, de az feltételezhető, hogy a növényvédőszerek felvételét és felhalmozódását sok tényező befolyásolja a hatóanyag, a talaj, a környezet és a növény együttesében.

A felvétel mellett a növények azáltal is szennyeződhetnek, hogy talajszemcsék tapadnak a felületükre a szélerózió, az eső, mechanikai zavarás (főként betakarításkor), vagy az állatok ráhatása révén. Ez jelentős mértékben az 50 cm-esnél alacsonyabb növényeket érinti.

Víz

Peszticideket a víztesteken célzottan nem alkalmaznak, azonban az intenzív mezőgazdaságban történő használatuk nyomot hagy mind a légköri-, mind a felszíni és felszín alatti vizeinken. A felszíni vizeket főként az esőzések nyomán lezúduló víz szennyezi (a heves eső, lejtős terület, tömörödött, száraz talaj, vagy a kijuttatást követő öntözés mind fokozzák ezt a hatást). De a szennyezéshez hozzájárulhat az oldalirányú folyadékmozgás is a talajban, vagy vízelvezető rendszerekben, az elsodródás, vagy a pontszerű szennyezés (kiömlő növényvédőszer, permetező berendezés mosása stb.)

A talajvizet jól ismert módon a bemosódó szerek szennyezik, amit szintén rengeteg tényező befolyásol, de pl. a „preferential flow” során, amikor a víz a makropórusokban, talajrögök közti repedésekben, állatjáratokban áramlik, teljesen mindegy, milyen fizikai-kémiai tulajdonságai vannak az adott növényvédőszernek, könnyedén eléri a felszín alatti vizeket. A talajvízbe folyóvizekből is beszivároghat szennyeződés. Mivel jellemzően a vízben lassan megy végbe ezeknek az anyagoknak a lebomlása, a hatások hosszútávúak.

A vízgyűjtő területen alkalmazott készítmények és a víztestekben kimutatott szermaradványok közti összefüggés egyértelmű, de sokszor detektálhatók olyan anyagok is egy adott hely vizeiben, amelyeket már régen betiltottak.

A csapadék különböző irányban befolyásolhatja a szennyeződés mértékét: pl. heves esőzések, intenzív öntözés főként a lejtős területtel társulva megnövelheti a bemosódást, vagy lefolyást (oldott formában, vagy talajszemcséhez kötődve), főleg ha az a kijuttatás időpontjához közel következik be. Ugyanakkor a csapadék akár hígíthatja is a peszticidek koncentrációját.

Mindezen hatások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Európa folyó-és állóvizei számos növényvédőszer maradékkal szennyezettek. Az erre vonatkozó vizsgálatok általában az EU Ivóvíz Irányelvben megszabott, biztonságosnak mondott határértékekhez viszonyítanak (100 ng/L egy komponens, 500 ng/L az összes komponens együttes mennyiségét tekintve). Egy 2007 és 2017 között 6500 felszíni víztestet és 180 vegyületet vizsgáló tanulmány szerint a vizek 5-15%-ánál a biztonságos értéket meghaladták a gyomírtószerek maradványai (leginkább a glifozáté), 3-8%-ban pedig a rovarölőszereké.

Rendszeresen kimutatható mindenfelé Európában az atrazin, DDT, triazin, aldrin és az alaklór. A különböző funkciójú növényvédőszerek előfordulása eltérő, jellemzően a gyomírtószerek dominálnak a vizekben, valószínűleg annak köszönhetően, hogy ezeket a szereket folyamatosan és nagy dózisokban alkalmazzák.

A rovarírtók talán azért kevésbé gyakoriak, mert rövid ideig, alkalomszerűen használják őket, illetve lipofil tulajdonságaik miatt jobban kötődnek az üledékhez. Gombaölőszerek viszonylag kis koncentrációban jelennek meg.

Átlagosan a talajvizek kisebb mértékben szennyezettek peszticidekkel, mint a felszíni vizek. Itt is a gyomírtószerek jelennek meg a legnagyobb koncentrációban. A szennyezettség mértéke érthetően azokban a régiókban nagyobb, ahol intenzív mezőgazdasági tevékenységet végeznek.

Számos kutatás bizonyítja, hogy a peszticidek be tudnak jutni a talaj-növény környezetbe az öntözéssel, amihez a felhasznált víz származhat felszíni és felszínalatti vizekből egyaránt. Nincs túl nagy jelentősége, de áradáskor is szennyeződhetnek termesztett növények a víz által.

Levegő

A peszticidek előfordulása tekintetében a levegő környezetünknek azon szegmense, amely a legkevésbé kutatott. Ilyen anyagok folyadék, szilárd, vagy gáz formában is előfordulhatnak ebben a közegben. A szennyeződések leginkább adekvát bekerülési módja maga a kijuttatás. A már talaj-, illetve növényfelszínt ért anyagok párolgás útján is visszakerülhetnek a levegőbe, ahol azután vízszintes és függőleges irányban is mozoghatnak. Esőzések idején kimosódhatnak és újból elérhetik a talajfelszínt.

A növényvédőszerek elsodródását ismét rengeteg tényező befolyásolja. Nem mindegy, milyen eszközzel juttatják ki őket: kézi-, gépi-, vagy légi permetezővel; milyen a szél sebessége, a páratartalom, vagy a hőmérséklet. A cseppméret is döntő lehet, a finomabb szemcsék messzebbre jutnak el. A kijuttatás (vagyis maga a kezelt kultúra) magassága is befolyásoló tényező. A gyümölcsfák, a szőlő, vagy a komló permetezése jellemzően jelentősebb elsodródással jár, mint a szántóföldi kultúráké, vagy a zöldségféléké. A szennyeződés mértéke általában exponenciálisan csökken a forrástól mért távolsággal.

A peszticideket helyi és regionális szelek függőleges irányba is szállíthatják a különböző légköri rétegek között – ez pár km-től akár 1000 km-ig terjedő távolságba is történhet. Egy német tanulmány kimutatta többek között a pendimetalin, a klorotalonil és a proszulfokarb nagy távolságokra történő elsodródását.

Nem csak az illékony, vagy a perzisztens anyagok szennyezhetik a levegőt, szintén Németországban mutatták ki a nem illékony glifozátot is a levegőben. Ez az anyag a talajszemcsékhez kötődve a porral tud egészen nagy távolságokra is eljutni.

Az európai növényvédőszeres légszennyezettségről friss tanulmány nem áll rendelkezésre, azonban egyes országokban történtek ilyen irányú vizsgálatok. Németországban 47 vizsgált lokáció 89%-án találták meg a pendimetalint, 72%-án a DDT-ét, 66%-án a proszulfokarbot, 64%-án a protiokonazolt, 55%-án a lindánt és a glifozátot.

Franciaországban ezt a két utóbbi anyagot még ennél is nagyobb arányban (80%) mutatták ki. Itt a legnagyobb koncentrációban proszulfokarbot és folpetet találtak. A várakozásoknak megfelelően a mezőgazdasági területek közelében több növényvédőszert mutattak ki, mint azoktól távol, de persze ott is megtalálhatók szinte mindenhol Európában.

Az esővíz peszticidtartalmát szintén vizsgálták és Európában mindenütt szennyezettnek bizonyult. A legtöbbször a lindánt és az atrazint detektálták. A legnagyobb koncentrációkat jellemzően hosszú száraz periódust követő esőzéskor, illetve az esőzés elején mérték.

A levegőben megtalálható növényvédőszerek jelen ismereteink szerint háromféle módon kerülhetnek be a növényekbe. Gáz fázisban képesek bejutni a növények gázcserenyílásain keresztül, vagy bediffundálhatnak a kutikulán át. Ezt követően az intercelluláris térben gáz formájában mozoghatnak tovább, vagy a vizes, illetve a lipofil fázisban oldódhatnak.

A lipofil vegyületek felvétele könnyebben történik.

Egy másik út a növények felületére történő lerakódás által lehetséges. A szilárd szemcsékhez kötődő növényvédőszerek így akár a növény szöveteibe is bejuthatnak, ahol adszorbeálódnak és tovább mozoghatnak a növényben.

A harmadik mód az esővíz mossa ki a szennyező anyagokat a levegőből, és vagy közvetlenül a növényi felszínen át, vagy a talajra érve, azon keresztül szívódnak fel. Ez utóbbi lényegesen jelentősebb folyamat.

Azt, hogy a növényvédőszer elsodródás ezek közül melyik módon megy végbe, nagyon kevés esetben vizsgálták eddig. Egy-egy kutatás bizonyított nagy távolságra elsodródott pendimetalin, illetve glifozát szennyezést.

Az élelmiszerek betakarítást követő szennyeződése

Az itt bemutatott tanulmányban betakarítást követő környezetnek tekintették a raktározás, szállítás, valamint feldolgozás berendezéseit és létesítményeit. Ezeket a berendezéseket, illetve helyiségeket rovarkártevők elleni kezelésben szokás részesíteni – üres állapotban, vagy szokványos terményeken. De nem csak a közvetlen kezelés által, hanem a szokványos termékeket ért más kezelések maradványaival is beszennyeződhetnek, amikor ezekkel a termékekkel érintkeznek. Az ilyen jellegű szennyeződést a megtett elővigyázatossági intézkedések is befolyásolják, de maguk a berendezések, létesítmények, a feldolgozási eljárások és a termékek típusa is mind fontos tényezők.
Az ökológiai szereplők tapasztalatai azt jelzik, hogy a legfőbb szennyező forrás a betakarítást követő rovarírtás (pl. a raktárakban). Nemzetközi szállításoknál a konténereket gyakran kezelik gázosító szerekkel (metil-bromiddal, vagy foszfinnal). A metil-bromidról bebizonyosodott, hogy képes átjutni bizonyos műanyagokon, így potenciálisan beszennyezheti a szállított terméket. Más toxikus gázosítószerekről is feltételezhető ugyanez. A kezelt és kezeletlen tételek keresztszennyezése szintén gyakori probléma. Ilyenkor a korábban kezelt termékek szennyezik be a berendezést, vagy helyiséget, amibe később a biotermék kerül.

Az ökológiai szektort érintő következmények

A tanulmányban áttekintett rengeteg vizsgálat egyértelműen megmutatja, hogy a növényvédőszerek szinte mindenütt jelen vannak a környezetben. Ezeket az anyagokat a szokványos mezőgazdasági rendszerek alkalmazzák szándékosan és célzottan, azonban a kijuttatás helyéről elvándorolva a környezet minden szegmensébe szétterjednek – az ökológiai módon művelt területekre is –, ahol aztán eltérő ideig maradhatnak fenn. A megjelenő szennyezés időnként az azonos régióban, nem olyan rég végzett kezelésre vezethető vissza, de előfordul, hogy a szert jóval távolabb, vagy régebben alkalmazták. További szennyezés léphet fel a későbbi, betakarítást követő fázisban. A feljebb végig kísért folyamatok mind azt mutatják, hogy a környezetben fellelhető szennyezés nagyon sokféle tényezőn múlik, valamint nagy változatosság jellemzi a kimutatott anyagokat és mennyiségeket is.

A kockázatok csökkentése az ökológiai gazdálkodásban

Fontos, hogy minél többet megtudjunk a peszticidek előfordulásáról a környezetben, hiszen akkor az ökológiai gazdálkodók nagyobb eséllyel el tudják kerülni az ezzel járó kockázatot. Számos óvintézkedés már jól ismert és alkalmazott az ágazatban. A szennyezett talajból származó szermaradványok kockázata pl. a perzisztens anyagok (pl. szerves klór peszticidek) jelenlétére irányuló talajvizsgálattal mérhető fel. Ez különösen ajánlott tökfélék ültetése előtt. Mivel az elsodródás mértéke a forrástól való távolsággal exponenciálisan csökken, ajánlott módszer azt pufferzónák kialakításával és sövények telepítésével mérsékelni. Célszerű lehet a biogazdálkodók számára konvencionálisan gazdálkodó szomszédaikkal olyan megállapodást kötni, hogy ne permetezzenek szeles, vagy nagyon száraz időben. Végül pedig a betakarítást követő szennyeződések elkerülhetők a szokványos és a biotermékek külön vonalon történő feldolgozásával, vagy a konvencionális és bio tételek között végzett alapos tisztítással. Tehát az ökológiai gazdálkodók számára adottak bizonyos lehetőségek a növényvédőszer-maradványok előfordulásának csökkentésére, de az összes szennyeződési kockázatot nem lehet teljes mértékben kiküszöbölni.

A növényvédőszer-maradványok jelenlétének megelőzése pl. a fenti kockázatcsökkentő intézkedések végrehajtásával, a folyamatos monitorozással, valamint a mégis előforduló szermaradványos esetek kivizsgálásával és dokumentálásával jelentős többletköltségeket okoz az ökológiai ágazatnak. Egy nem reprezentatív felmérés szerint a növényvédőszer-maradványok jelenléte és az azt megelőző intézkedések összköltsége az ökológiai forgalom 0,3%-a és 3,5%-a közöttire becsülhető. A megfelelő minőségbiztosítási rendszerek létrehozása és fenntartása rendkívül speciális ismereteket igényel, ezért is különösen nagy kihívást jelent a kisebb szereplők számára.

A szermaradványos ügyek kivizsgálása

A tanulmány érdekes tanulságokkal szolgálhat a bio­élel­mi­sze­rekben előforduló szermaradványos esetek kivizsgálására vonatkozóan, amely alapvető célja, hogy különbséget tegyen a csalás és az elkerülhetetlen szennyeződés között. Nagyon fontos megállapítás, hogy tekintettel a mindenütt jelenlévő környezetszennyezésre, minden ökológiai termék esetén fennáll a növényvédőszer-maradékok jelenlétének kockázata. Következésképpen a bioélelmiszerekben kimutatott szermaradványok utalhatnak csalásra is, de nem feltétlenül bizonyítják azt. Így az egyes szereplők által sokszor javasolt, a bioélelmiszerekben található növényvédőszer-maradványokra vonatkozó „zéró tolerancia” megközelítést az ökológiai szereplők jelenleg biztosan nem tudják teljesíteni. A tanulmány remekül bemutatja, hogy a környezetben jelenlévő peszticid-szennyezettség függ magától a kérdéses anyagtól, de időben, valamint térben nagy változatosságot mutat, ezért egy adott terület, vagy gazdaság esetén nem lehet megbecsülni a kockázatot. Továbbá a növények típusa és a mezőgazdasági gyakorlat is befolyásolja a szermaradványok előfordulását. Erre a nagyfokú változatosságra tekintettel, a szermaradványkoncentrációra vonatkozó küszöbértékek alkalmazása a csalás és az elkerülhetetlen szennyeződés megkülönböztetésére valamennyi peszticid esetében szintén nem lehet megfelelő módszer.

Megbízhatóbb válaszokat adhat az alapos feltáró vizsgálat, ahol az adott szermaradvány összes lehetséges forrására (csalás, vagy egyéb) vonatkozó bizonyítékokat igyekeznek összegyűjteni. Az ilyen vizsgálatot mindig az adott, egyedi esetre kell szabni, figyelembe véve olyan szempontokat, mint a termék, a talált szermaradvány és az ismert körülmények. Továbbá magában foglalhatja a tétel nyomonkövethetőségének ellenőrzését, szántóföldön tett megfigyeléseket (pl. a gyomok hiánya gyomirtó szer alkalmazásának gyanúja esetén), további mintavételt a lombozatból, a talajból, a berendezésekből vagy a növényekből, az anyag környezetbeni viselkedésének szakirodalmi áttekintését (ami esetlegesen technikailag elkerülhetetlen szennyeződéshez vezethet), a vegyület alternatív forrásainak számbavételét (pl. természetes előfordulás), feldolgozott élelmiszerek esetében a koncentrálódást, vagy hígulást előidéző tényezőket. Az ilyen vizsgálatok általában irányt mutatnak azzal kapcsolatban, hogy inkább csalás, vagy technikailag elkerülhetetlen szennyeződés valószínűsíthető a háttérben, de ritkán adnak teljesen egyértelmű választ. Ilyen esetekben a tanúsítási döntés meghozatala valódi kihívást jelent az ökológiai ellenőrző szervezetek és ellenőrző hatóságok számára. A tanulmány szerzői szorgalmazzák, hogy minél több olyan kutatás legyen a jövőben, amely alaposabban vizsgálja a peszticidek környezetből a nem célnövények felé történő mozgását. Ezzel nagyban támogathatnák a gazdálkodókat de az egyre nagyobb nyomás alatt álló tanúsító szervezetek döntéshozatalát is.

Ez az írás az Environmental Pollution folyóiratban 2022-ben megjelent „Presence of pesticides in the environment, transition into organic food, and implications for quality assurance along the European organic food chain” című cikk rövidített és átdolgozott fordításából készült. (M. Schleiffer, B. Speiser 2022 https://doi.org/10.1016/j.envpol.2022.120116)

Bauer Lea
(Biokultúra 2022/4-5)

A kérdésre a választ a BioPorta füzetek 4. (2011) részéből vettük át, melyben dr. Szalay László és Czédulás István fejtették ki véleményüket: a méh növényt termékenyít, a méz pedig táplál, egészségőr. (Szerzőink már évekkel ezelőtt elmentek a minden halandók útján. Szakmai mondandójuk ma is maradéktalanul érvényes. Írásuk közlésével emléket is állítunk számukra.)

A méz és valamennyi méhészeti termék csak akkor jó, ha nem rontjuk el, mert bizony számtalan lehetőség van erre. A biominőséggel kapcsolatosan két szélsőséges felfogás létezik. Mindkettő értelmetlen, túlzó.

  1. Minden méz bio, mert a növények és a méhek terméke, nem üzemi gyártmány.
  2. Soha nem lesz bio a méz, nem lehet megtiltani a méheknek, hogy ne menjenek vegyszerekkel kezelt virágzó táblákra.

Elemezzük az állításokat!

  • Vajon bio-e az a méz, amit a méhész olyan helyen gyűjtetett, ahol még sohasem járt fehér ember, ugyanakkor ő maga a kaptáron belül poroz, füstöl, permetez? Van jónéhány olyan vegyszer, ami a viaszban felhalmozódik, aminek egy része pergetéskor a mézbe kerül, ami nem csak a célkárosítóra, hanem a mézet fogyasztó emberre is károsan hat.
  • A méheknek csakugyan nem lehet parancsolni, de irányítani azokat is tudjuk. Ha a szennyező forrásoktól (káros anyagokat kibocsátó üzemektől), ólmot, kadmiumot kipufogó járműforgalomtól, szennyvíztelepektől a megfelelő izolációs távolságot betartjuk; ha figyelembe vesszük a röpkörzet szerkezetét és méreteit – bizony elkerülhetjük a káros anyagokat.

A bioméhész is kell, hogy védje méheit a kaptáron belül is, de olyan szerves anyagokat (pl. illóolajokat) használ, ami nem mérgező az emberre és a minőséget sem módosítja, mert az alkalmazástól a fogyasztásig tartó idő alatt elpárolog.

A bioméhész térképen közli állománya mindenkori helyét. Tevékenységét ellenőrzik a termelés folyamata alatt, majd még a késztermékét is. Az ellenőrzést nemzetközileg elismert szervezet végzi (Magyarországon a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.). A kiadott igazolást a fogyasztó bemutatásra elkérheti.

Mitől „bio” a bioméz?

A bioméz nem más, mint tiszta, vegyszermentes méhlegelőről gyűjtött méz, amely nem tartalmaz vegyszer-, gyógyszer-, antibiotikum-maradványokat. A biogazdálkodás bármely területe a szélsőséges, természet- és környezetidegen, elsősorban a mennyiségi termelésre koncentráló mezőgazdálkodási formát igyekszik olyan mederbe terelni, amely figyelembe veszi a Földünk igazi működésének fenntarthatóságát. Nem szól az másról a bioméhészetben sem.

A méheknek minél inkább biztosítani kell a tiszta, vegyszermentes, vagy legalább minél kevesebb vegyszert tartalmazó méhlegelőt. Ha a méhek tavasztól őszig folyamatosan tudnak virágport és mézet gyűjteni, a helyes táplálással sok méhbetegség megelőzhető. Ha nincs szükség gyógyszerekre, nem kerülhetnek gyógyszermaradékok a mézbe.

A konvencionális (nem „bio”) méhészetben több méhbetegség megelőzésére, illetve gyógyítására különböző antibiotikumokat alkalmaznak. Sok esetben ezen anyagok, gyógyszerek, antibiotikumok helytelen használata okozhatja a szermaradványok felszaporodását a mézben. A bio­méhészetben tiltott az antibiotikumok használata.

A Varroa atka ellen természetazonos anyagokat (tejsav, oxálsav, hangyasav) kell alkalmazni, amelyek a mézben, sóskában, tejben kis mennyiségben előfordulnak. Ezen kívül illóolajokat, valamint porcukrot is lehet az atkák gyérítésére használni. Nagyon sok, a méhészetben alkalmazott atkaölő szerből mutatták ki, hogy jelentős mértékben károsíthatja a méheket is, sok esetben maguk az ilyen szereket alkalmazó méhészek is egészségkárosodást szenvedhetnek. A mézbe került szermaradványok pedig a méhek szaporulata mellett az emberi egészségre is káros hatással lehetnek.

A méhek elrepülnek messzire virágport és mézet gyűjteni, akkor hogyan lehet „bio” a méz?

A méhek valóban 5-6 km-re is elrepülhetnek virágport és mézet gyűjteni, a hereméhek akár 10 km-re is a méhanya párzása miatt. Az intenzívebb gyűjtés azonban 3 km-es körzeten belül történik. Sajnos, ahogy már korábban említettem, nagyon sok vegyszert használtak az elmúlt évtizedekben a mezőgazdálkodás során. Egyre nagyobb környezeti terhelést jelent a rengeteg autó és különböző üzemi környezetszennyezés.

Nincs steril környezet ma a világban sehol. Mégis jelentős mértékben lehet csökkenteni a külső környezeti hatásokat is a méhlegelő körültekintő kiválasztásával. Fontos szempont, hogy 3 km-en belül ne legyen jelentős környezetszennyezést okozó tényező, mint pl. autópályán közlekedő autók tömege, füstöt, vegyszermaradékokat kibocsájtó üzemek. A bioméhészetet úgy kell elhelyezni, hogy az egyes növények virágzásának idején a 3 km-es körzeten belül ne legyen vegyszeres kezelés termesztett kultúrnövényeken.

Mitől jobb a bioméz? Miért fogyasszunk bio­mézet?

Az emberek legnagyobb része csak most kezd rájönni arra, hogy a szokásos táplálékainkból hiányoznak az ásványi elemek és a vitaminok. A bioméz tiszta élelmiszer, amely teljes értékűen tartalmazza a vitaminokat, enzimeket, aminosavakat, valamint illat- és aromaanyagokat. Nem tartalmaz egészségre káros antibiotikum-, vegyszer- és gyógyszermaradékokat.

A bioméhészeknek fontos feladata a mézben lévő élő anyagok (vitaminok, enzimek, aminósavak) megőrzése. A kristályos állapotból melegítéssel lehet újra folyós állapotba hozni a mézet. A melegítésnek 38°C alatt kell történnie, hogy a mézben lévő élő anyagok ne károsodjanak, és az íz és aromaanyagok is jobban megmaradjanak.

A Méh és az ember

Méhek nélkül éhen pusztulna az emberiség

Az őskor embere nagyra értékelhette a méhek termékeit. A lépeket mézzel, virágporral, petével, lárvával – mindenestül – felfalta. Segítette életben maradását. Az ókori emberek egyes kultúrái a jótét lelkek közé sorolták a méheket. Rajzaikon, faragványaikon is megörökítették. Hálásak voltak a méheknek. A középkorban is tisztelték a méheket, hasznosították értékes termékeiket. A méz és a viasz miatt nagy becsben voltak. Pápák, királyok, nemesek gyakran szerepeltették a kast címereiken Az újkorban, megindult a méhészet területén is a kutatás és a technikai fejlesztés. Tökéletes kaptárat azóta sem sikerült megalkotni, de sebaj, a méhek mindenhez kitűnően alkalmazkodnak. A méhészkedés megbecsült fő- vagy mellékfoglalkozása lett papoknak, tanítóknak, erdészeknek, vasutasoknak stb.

Igaz ugyan, hogy a monokultúrán egyoldalúan táplálkozó méhek is belepusztulnak a természetellenes igénybevétel hatásaiba. Többnyire nem is szállítják vissza az elnéptelenedett kaptárakat. Helyben halomra hányják a lassú enyészetre vagy a gyors lángokra bízva azokat. Nem érdemes visszfuvarra is költeni, majd délről hozatnak új családokat profitálni és pusztulni. Ilyen a jelenlegi korszerű méhészkedés.

Napjaink növénytermesztése sem kedvez nekünk, mert nem veszi figyelembe az élővilágot. Persze a méheket sem. Olyan „kiváló” vegyszereket képesek gyártani, amelyek a célnövényen kívül rajta és körülötte mindent kipusztítanak. A növénynemesítés GMO technológiájával eléri, hogy maga a növény termeljen mérget és az egész testét járja át – nem kivételezve a nektárral, sem a virágporral. Ez az iránymutató, ami már sok helyen megvalósult, de nálunk még nem. Ez még hátra van. Majd egyszer itt is bekövetkezik. Addig is, hogy állunk mi most? Mit tud a mai magyar fogyasztó a méhekről és a mézről? Arra a kérdésre, hogy mit tudsz a méhekről a leggyakoribb válasz: szúrnak. És mit tudsz a mézről? Arról már kétszer annyit: azt, hogy édes, továbbá hogy hamisítják. Ennyi. Elég ez? Szerintem nem.

Féljünk a méhektől?

Ez a kérdés nem kerülhető ki, mert annyira belevésődött a tudatunkba. Már a gyermekmesékben és rajzfilmekben figyelmeztetik a legkisebbeket is, hogy a méhek veszélyesek, mert az egyik végükön hegyes fullánk van. Nézzük tárgyilagosan a helyzetet! A ló rúg, a kutya harap, a macska karmol, a kakas csíp stb. Kell erre figyelmeztetni a világgal ismerkedő legfiatalabbakat, ugyanakkor felültetjük a lóra, veszünk neki kutyát, megsimogattatjuk a macskát. A veszélyt azért ismertetjük meg a tapasztalatlanokkal, hogy azt el tudják kerülni. Mindnyájan láttunk már fényképeken félmeztelen méhészt élő méhekből álló szakállal. Méhészek meleg napokon derékig meztelenül foglalkoznak méheikkel, mert így elkerülhetik az izzadást. Kora tavasszal akár a tenyerünkből etethetjük virágporral a méheket. Természetesen van védőfelszerelés is. Használják is a méhészek, amikor szükség van rá. Tehát védekezhetünk a méhszúrás ellen speciális ruházattal, nyugodt viselkedéssel, mérsékelt óvatossággal. El lehet kerülni a méhek támadását, vagyis ne féljünk a méhektől!

Hitek és tévhitek

Miből lesz a méz?

Sokan hiszik, hogy a méz virágporból jön létre. Olyan nézet is előfordul, miszerint a méz a méhek ürüléke, mellékterméke, esetleg gyomortartalmának kiürítése. Bár a méhek valóban gyűjtenek virágport (a méz mellett a második fő táplálékuk), de az nem a méz alapanyaga. A méz valójában virágos növények nektárjából, vagy a növények levelein lévő édes nedvekből, a „mézharmatból” jön létre a méhek segítségével. A méhek ezeket az édes nedveket összegyűjtik, majd saját mirigyváladékukkal vegyítve a mézgyomrukban átalakítják, és a lépekben lévő sejtekbe ömlesztve, mézzé érlelik.

Mit esznek a méhek télen, és alszanak-e téli álmot?

Egy-egy méhcsalád egy évben akár 200 kg mézet is összegyűjt. A méhészek egy részét elveszik tőlük, másik részét meghagyják nekik táplálék gyanánt. A méhek nem alszanak téli álmot, de a hideg hatására anyagcsere-folyamataik lelassulnak. A tél folyamán családonként 15-20 kg mézre van szükségük, amelyet szeptember végéig a saját maguk által gyűjtött mézből el kell tárolniuk. A gondos méhész feladata a téli élelemkészlet megállapítása, amennyiben az kevésnek bizonyul, szeptember végéig azt is pótolnia kell. Körülbelül 100 éve van gyakorlatban, hogy a téli időszakra szánt mézet egyre több méhész répacukorból készült cukorszirup etetésével helyettesíti, mert a méhek ezt is képesek mézzé alakítani.

Egyenértékű-e a cukorszirupból készült méz a méhek számára a nektárból vagy „mézharmatból” gyűjtött mézzel?

A cukorszirupból készült méz nem helyettesítheti a természetes mézet. A méz természetes vasat, rezet, mangánt, szilíciumot, kalciumot, káliumot, nátriumot, foszfort, magnéziumot, valamint vitaminokat, enzimeket, aminosavakat, illat- és aromaanyagokat is tartalmaz, helyes tárolás mellett sokkal tovább megtartja beltartalmi értékeit, mint a gyümölcs- és zöldségfélék. Ezzel szemben a cukor szinte csak szénhidrátot tartalmaz, így nem lehet teljes értékű tápláléka a méheknek. A mézben lévő anyagok nélkülözhetetlenek a méhek immunrendszerének egészséges működéséhez.

Vannak-e a méheknek betegségei, és azok hogyan gyógyíthatók?

Ahogy minden élőlényt, úgy a méheket is fenyegetik betegségek. Baktériumokkal, gombákkal, vírusokkal, élősködőkkel kell megküzdenie nap mint nap a méheknek és a méhészeknek.

Nagyon fontos a méhek erős immunrendszerének fenntartása – a helyes táplálás, és a körültekintő, környezettudatos gondozás, a méhbetegségek megelőzése.

Mint már láthattuk, a cukorszirup bár jóllakatja, de nem kellőképpen táplálja a méheket. Az általuk gyűjtött méz és virágpor beltartalmi értékeinél fogva sokkal ellenállóbbá teszi a méheket a betegségekkel szemben.

Gyakori probléma, hogy ha megbetegednek a méhek, a méhészek innen-onnan (egymástól, szakirodalomból) szerzett információk segítségével, próbálják gyógyítani őket. A legtöbb állatorvos – méhektől való félelmében – nem vállalja a méhek gyógykezelésében való közvetlen segítségnyújtást. Így aztán előkerülnek az antibiotikumok és más gyógyszerek (ráadásul sokszor nem megfelelő fajtájúak és túl nagy mennyiségben), valamint atkairtás céljából a növénytermesztés rovarkártevői ellen használt méreganyagok is. Ezek sokszor természetesen magukat a méheket de még az azokat használó méhészeket is károsíthatják, a szermaradványok pedig egyenesen bekerülhetnek a mézbe, amelyet aztán a boltokban árusítanak.

Dr. Szalay László – Czédulás István
(Biokultúra 2022/4-5)

Az ökológiai baromfitartásról háztájon kezdőknek és áttérőknek

Alább olvasható írásunk Zámbó Sándor tollából származik, mely a BioPorta füzetek sorozat 6. (2011) részében jelent meg.

Az országot járva gyakran láthatja az utazó, hogy a korábbiaktól eltérően a tanyák kezdenek elnéptelenedni, azokat inkább csak pihenésre, nem pedig termelésre használják. A falusi udvarokban egyre kevesebb baromfit látni. Az emberek döntő többsége inkább kétes eredetű és minőségű terméket vásárol. Sajnos úgy néz ki, mintha a magyar ember csak a fazékban, illetve a tányéron szeretné az apró jószágot, de a vele való foglalatosságot már nem szívesen műveli. Az utóbbi idők élelmiszerbotrányai kapcsán nem hangsúlyozhatjuk eléggé, mennyire fontos a kiváló minőségű élelmiszer, illetve élelmiszeralapanyag-előállítás. Olvass tovább

Az ökológiai gazdálkodásban a pillangósoknak kitüntetett szerep jut, hiszen termesztésük a talajok nitrogénben való gazdagításának talán legegyszerűbb módja. A vetésszerkezetben másodvetésű zöldtrágyaként is felbukkanhatnak, jellemzőbb azonban, hogy több évet töltenek egy adott táblán. Ilyenkor beszélünk évelő, vagy állókultúráról.

Olvass tovább

Magyarországon a dió igazi sikernövénnyé lépett elő, mivel termesztésének számos eleme egybecseng a jelenlegi kor követelményeivel. Egyrészt a dió termesztése során jól gépesíthető, így kevesebb kézi munkaerőt igényel a többi gyümölcsfajhoz képest. Ez különösen igaz a szüreti munkákra, mivel azok teljesen gépesíthetőek, a termések leszedésétől a poszt-harveszten keresztül egészen az értékesítésig. Másrészt igen nagy érdeklődés mutatkozik a dió iránt a piacon, ezért évről-évre jelentős mértékben emelkedik a termés mennyisége is szinte valamennyi országban. E jelentős kereslet növekedés hátterében azon orvosi kutatások is állnak, melyek alapján igen kedvező élettani hatásai vannak a rendszeres, kismértékű dióbél fogyasztásának az emberi szervezetre, különösen téli időszakban.

E tényezők a magyar diótermesztésre is rányomták bélyegüket, mivel az elmúlt két – három évtizedben a dió árugyümölcs ültetvények felülete több, mint kétszeresére nőtt, jelenleg 7 000 ha feletti ültetvényfelülettel rendelkezünk. Az ültetvényfelület növekedés érezteti hatását az országos összetermés mennyiség növekedésében is, mivel 10 000 tonna szárított héjas termésmennyiséggel rendelkezünk országos szinten, ami közel háromszoros emelkedés a 90-es évek végéhez képest. A KSH 2017-ben végzett felmérése alapján a magyar dióültetvények közel 14%-a bio ültetvény és további 10%-uk áll átállás alatt. Ezek az értékek 2017 óta annyiban változtak, hogy a teljes dió ültetvényfelület 40%-a átállási, vagy már átállt ültetvény, ezzel pedig a faj az ökológiai gazdálkodásra leginkább beállított kultúránk. A bio ültetvények túlnyomó része, több, mint 50%-a az észak-alföldi régióban található. Az ültetvények 20%-át öntözzük, ez természetesen főleg az új ültetvényekre vonatkozik. Bio ültetvényekben főleg magyar nemesítésű fajtákat termesztenek.

A magyar dióültetvényekben az elmúlt néhány évben megjelent új kártevő, a dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa, Cresson 1929) elleni növényvédelmi kezelések jelentenek többek között kihívást. A károsító az Egyesült Államok melegebb területeiről, illetve Mexikóból származik, megjelenése Európában a 80-as évek elejére tehető. Magyarországon a fúrólégy lárváit 2011-ben Kőszeg külterületén találták meg, de jelentősebb kártételét néhány évvel később mutatta meg, amikor 100%-ot ért el a fertőzöttsége sok ültetvényben. Hatalmasat ugrott a kémiai kezelések száma a diósokban ebben az időszakban és még így sem tudták megvédeni a termést.

A kártevő kárképe szüret előtt (Fotó: Kalmár)

A kártevő kárképe szüret előtt (Fotó: Kalmár)

2019-ben a MATE Gyümölcstermesztési Kutató Központjában is akkora volt e kártevő fertőzöttsége, hogy elkezdtünk új lehetőségek után kutatni, szemléletváltásra volt szükség, mert a légy megjelenése ezt megkövetelte. Mégis mi legyen – tettük föl magunknak a kérdést? Két védekezési mechanizmus állt előttünk, a kártevő riasztása, vagy a kártevő összegyűjtése, csalogatása és kémiai hatóanyagokkal való elpusztítása. A riasztás során a hasznos szervezeteket is elriasztjuk az ültetvényből a biológiai főzeteinkkel és ezzel a riasztással csak a saját ültetvényünkben jelentkező problémák oldódnak meg, mert a kártevőt „elzavarjuk” valószínűleg a szomszéd kertbe, vagy ültetvénybe, ahol a probléma hatványozottabban fog jelentkezni, sőt esetleg vissza is tud jönni a riasztó szer hatásának elmúltával, vagy a kezelések közötti időablakok során.

Mi a Gyümölcstermesztési Kutató Központban a kártevő csalogatása és kémiai hatóanyaggal történő kezelése mellett tettük le a voksunkat, mert ezzel a védekezési módszerrel tartósan csökkenthető a kártevő egyedszáma, így a következő évekre is legalább kezelhetővé, vagy megoldhatóvá válik a védekezés.

Dióburok-fúrólégy imágók a csapdában (Fotó: Kalmár)

Dióburok-fúrólégy imágók a csapdában (Fotó: Kalmár)

A csalogatóanyag egy fehérje bomlástermék, mely táplálkozásra csalogatja össze az egyedeket, viszont ettől még nem pusztulnak el, a permetléhez növényvédő szert is kell adni, amit a csalogató anyag illékonysága segít, hogy a legyek megtalálják. Minél lassabban illan el a csalogatóanyag, annál több legyet vonz, így javasolt a nagy cseppméret alkalmazása a permetezés során. A hatásfokozó segédanyagként regisztrált készítmény jelenleg konvencionális keretek között alkalmazható, biotermesztésben való engedélyezése egyelőre várat magára.

Ezen kívül nagymértékben emeli a védekezés hatékonyságát, ha a kijuttatásra szánt készítményeket közvetlenül oda juttatjuk ki, ahol a kártevő tartózkodik. A fúrólégy napimádó kártevő, jelentős mértékben a korona felső harmadában található meg, ezért célszerű nemcsak nagy teljesítményű permetező gépet használni a növényvédelmi kezelések során, hanem szellős, napfénytől jól átjárt, párhuzamos koronaelemektől és fertőzési gócoktól mentes koronaszerkezetet is kialakítani és rendszeresen végzett metszésekkel fenntartani. A tapasztalatok szerint a radiál-ventillátoros kijuttatás a leghatékonyabb, a megfelelően nagy permetlé mennyiség, illetve a nagyobb koronaméret miatti légcsöves növényvédőgépek jelentette teljesebb, a korona magasabb régiójára is kiterjedő szóráskép jobb hatékonysága miatt.

Jelenleg korlátozza a védekezés gyakorlati lehetőségeit, hogy normál ún. alapengedéllyel ökológiai ültetvényben egyetlen riasztó készítmény rendelkezik (NÉBIH – Növényvédőszerek adatbázisa [2022.06.02]), egy alumínium-szilikát (kaolin), melynek alkalmazásával a fúrólégy mellett az almamoly ellen is védekezhetünk, a károsító riasztásával. A technológia általánosnak számít már az Egyesült Államokban, ahol a repellenes hatás mellett a károsítók táplálkozás-gátlását is megfigyelték az amúgy élelmiszer adalékként (E559) is regisztrált hatóanyagnál. A javasolt technológia szerint az alumínium-szilikátot évi maximum 5 alkalommal, 7 napos időközzel, kezelésenként 8-15 kg/ha dózisban (600-1500 l vízmennyiséggel) kijuttatva érünk el jó hatékonyságot a dió kötődésétől a termés 90%-os méretének eléréséig (május eleje – június vége közötti időszak) bezárólag.

Konvencionális gazdálkodásban sem túl bő a védekezési lehetőség, az adatbázis az említett riasztószer mellett 18 találatot jelöl meg, de ez mindösszesen 3 hatóanyag formulázott termékeit kínálja felhasználásra, melyek természetesen nem alkalmazhatóak biotermesztésben. A károsító jelentette kihívást mutatja, hogy 2020-ban (július 22-től november 19-ig) a FruitVeB indítványára szükséghelyzeti engedéllyel korlátozott alkalmazást biztosított a NÉBIH egy piretrin-tartalmú készítménynek, amellyel nem csak a károsító riasztását, de annak a kultúrában való elölését is el lehetett érni. Természetesen a piretrin méhveszélyessége, vagy vízi szervezetekre gyakorolt hatása továbbra is elismerten jelentős, de különösen nagy kártevő-nyomás esetén, kihasználva a hatóanyag napfényben való gyors elbomlását, valamint az eseti engedély jelentette, szezononként 2-szeri, alkalmanként 0,75 l/ha mennyiségben való kijuttatását várhatóan megfontolásra kerül az eseti felhasználási engedély ismétlése is.

Hazai kutatóintézetek, növényvédőszer forgalmazók igyekeznek megfelelni a növényvédelmi probléma miatt a gazdálkodók által támasztott igényeknek, így több kísérletet állítottak be a közelmúltban is, mely során az ültetvényekben mérsékelhető a károsítás mértéke, elháríthatóak az akár 100%-ot is megközelítő termésveszteségek.

A beállított kísérletek egyaránt hangsúlyozzák a rajzásmegfigyelésre alapozott kezeléseket, melynek alapját a sárga fogólapos, csalogatóanyagos csapdázás biztosítja (akár a cseresznyelégy elleni csapdákkal). A károsító egyébként egy nemzedékes elhúzódó rajzású, a csapdák kihelyezése június végére időzíthető, így a károsító július második dekádjára jósolható rajzáskezdete hatékonyan megítélhető (a folyamatos megfigyelés október közepéig javasolt). A sárga fogólapokat a korona fényjárta magasabb zónáiban célszerű elhelyezni a károsító életmódja miatt. Kissé nehézkes a fogások kiértékelése, hiszen a csapda nagy számban fogja az ugyancsak fúrólegyek közé tartozó cseresznyelégy imágóját is, melytől nagyobb gyakorlattal különválasztható (a dióburok fúrólégy szárnyvégi foltossága a 3. pigmentált folt külső ágának megfigyelésével végezhető el, ez a folt a szegélyeret követi és túlhalad a középéren) a dióburok-fúrólégy. Több fogólap áll rendelkezésre a választékban, ezek a hazai boltok kínálatában általában rendre megtalálhatóak.

Bíztató eredményekkel kecsegtet az említett piretrin kezelés kombinálása azadirachtin hatóanyaggal, mely mélyhatású készítményként számos rágó és szívó kártevő ellen alkalmazható, hatásmechanizmusa szerint táplálkozás, szaporodás és kitinszintézis gátló készítményként alkalmazható. A neem fa magjából kivont hatóanyagot évi négy alkalommal szükséges kijuttatni 2,5-3,0 l/ha mennyiségben. Várható az utóbbi biogazdálkodásban is használható készítmény jelenlegi engedélyokiratának dióval történő kibővítése, amely talán mérsékelheti a diótermesztők kárait.

Az említett hatóanyagokkal a korábbi szükséghelyzeti engedélyeknek, termőhelyi kísérleteknek megfelelően már tapasztalatok is rendelkezésre állnak. A termelők ennek kapcsán kiemelték a jelenleg magas hektárköltséget és azt is, hogy a piretrin alacsony hőmérsékleten mérsékeltebb hatású, ami a készítmény korai vegetációban való alkalmazásának, illetve hűvösebb évjáratokban történő használatának gátat szabhat.

A sok esetben még csak feltételes védekezési lehetőségek egy további szegmensét jelezheti egy olyan hiperparazita szervezet felhasználása, mely a Beauveria bassiana gomba spóráit és micéliumait alkalmazva ezt a talajba mosva teremt kedvezőtlen feltételeket a terrikol károsítók, így a dióburok-fúrólégy számára is. Hasonló szervezet Arthrobotrys oligospora is, de amellett, hogy a parazita gombák nedves talajviszonyok között fejtik ki a hatásukat, eredményességük még nem kellően igazolt.

A legveszélytelenebb, de nagyobb felületen korlátozott hatékonyságú megoldás a mechanikai védekezés, melynek megfelelően a lehullott, károsodott termést össze kell gyűjteni és megsemmisíteni, megelőzendő a talajba bábozódást és a kártevő következő évi nagyobb gradációját. Ha lehetőség van a fán múmiaként maradó termések mielőbbi eltávolítására tovább javítható a mechanikai védekezésünk hatékonysága. Megfigyelések utalnak arra is, hogy a korai kártétel során lehullott már károsított diót buroktalanítva, a termést még hasznosíthatjuk, természetesen a fertőzött burok megnyugtató megsemmisítésével.

A dióburok-fúrólégy minden bizonnyal az idei szezonban is fejtörést okoz a diótermesztőknek. Értékelve a lehetőségeket minden bizonnyal az ismertetett védekezési eljárások kombinációja vezethet egy olyan elfogadható megoldáshoz, ami gazdaságilag is kivitelezhető és a bio diótermesztés további töretlen fejlődését is biztosíthatja a jövőben.

Dr. Bujdosó Géza, Kalmár Klementina
MATE Gyümölcstermesztési Kutató Intézet
Lefler Péter
Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.
(Biokultúra 2022/4-5)