Tag Archive for: biokontroll

Szántóföldi növények jelentősebb betegségeinek előrejelzése

A szántóföldi növények betegségeire vonatkoztatott prognózis során is figyelembe kell vennünk, hogy egy meghatározott betegségre, egy jól körülhatárolt területű növényállományra és egy meghatározott időtartamra szól. Olvass tovább

Furettóval és tejsavval az atka ellen

Fekete László 39 éves fehérgyarmati bioméhész 2002-ben csatlakozott a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-hez. Eredeti szakmája villanyszerelő. A méhészkedést 13 éves korában, 1984-ben kezdte, segített az édesapjának. Ez a segédkezés évről-évre elég volt az alapok elsajátításához. A munkája mellett eleinte 50 méhcsaláddal foglalkozott. 2009 nyarán felcserélte a villanyszerelő szakmáját a főállású bioméhészkedésért. Jelenleg 200 méhcsaláddal dolgozik és járja a tisza-parti településeket, hogy megfelelően érintetlen természetet találjon a méheknek a méztermeléshez. Közben elvégezte a méhész szakmunkásképzőt, OKJ-s méhész végzettséget szerzett (Fotó: Tisztítópergetés és műlépek berakása. Balról Fekete László, jobbról az após, Horváth Gábor)

Olvass tovább

Védekezés a mezei acat ellen

A Cirsium arvense meglehetősen sok gondot okoz a szántóföldön, s bár az ellene való védekezésnek sokféle módja ismeretes, mint ahogy azt előző írásunkban tárgyaltuk, mégis az elmúlt bő hatvan évben dokumentáltan, nyomon követhetően a legveszélyesebb szántóföldi gyomnövényeink közt szerepelt. Olvass tovább

A biotermék helye, szerepe az egészséges táplálkozásban

Dr. Roszík Péter 2011. március 25-én Sárváron, a SMEDERG konferencián elhangzott előadása

A biológiai védekezés hazai és nemzetközi trendjei

The main Hungarian and international trends in biological control

Összefoglalás

A mezőgazdasági kártevők elleni védekezést az elmúlt évtizedekben a növényvédő szerek dominanciája jellemezte. Az alkalmazásuk kapcsán felmerülő környezeti és egészségügyi gondok felismerése azonban egyre inkább a biológiai védekezés felé irányítja a figyelmet. E – nemzetközi és hazai irodalmi adatbázisok elemzésén alapuló – cikkünkben a biológiai védekezés hazai és nemzetközi kutatási irányvonalainak feltárására törekszünk. Leginkább arra a kérdésre keressük a választ, hogy a hazai kutatások hogyan tükrözik a nemzetközi trendeket. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi tanulmányok számos különböző tudományterületet átölelő folyóiratban jelentek meg. A nemzetközileg legnagyobb arányban képviselt tudományterületek a rovartan, a mikrobiológia és biotechnológia, a növénytan és az ökológia. A hazai kutatások jól illeszkednek ezekhez a trendekhez, bár a biológiai védekezéshez kapcsolódó rovartani és ökológiai vizsgálatok terén jelentős az elmaradásunk. A megjelent cikkek alapján készült elemzésünk szerint tehát e területek erősítése javasolható a hazai kutatásokban.

Summary

The control of agricultural pests has been dominated by pesticides in the last decades. The recognition of environmental and health problems related to pesticide applications, however, have been drawing the attention to biological pest control. In this paper, based on the analysis of international and national literature databases, the Hungarian and international trends of biological control are strived to be explored. The main question presented is how Hungarian research reflects the international trends. Results revealed that both Hungarian and international studies have been published in various interdisciplinary scientific journals. The disciplines represented mostly include entomology, microbiology and biotechnology, plant sciences and ecology. Hungarian research fits well into this pattern, but there is a considerable lack in entomological and ecological studies related to biological control. Hence, on the basis of the literature databases involved, support of these disciplines in the Hungarian research activities is recommended..

Földünket nem egyedül lakjuk, hanem fajok millióival osztjuk meg. Ez pedig számos kapcsolat kialakulását vonja maga után. E kapcsolatok egyike, amikor az élőlények – a mikroorganizmusoktól egészen az emlősökig – tevékenységük révén az ember számára hasznos termékeket (állati vagy növényi eredetű élelmiszereket, faipari alapanyagokat, rostanyagokat stb.) mennyiségükben vagy minőségükben károsítanak. Ezen élőlényeket kártevőknek nevezzük [Flint és van den Bosh 1981].

Az emberi társadalmak az idők kezdete óta küzdelmet folytatnak a kártevők, különösen az élelmiszertermelést veszélyeztető mezőgazdasági kártevők ellen [Hajek 2004]. E küzdelem méretét jól jelzi, hogy a kártevők a potenciális termés 25-50%-ának pusztulását idézik elő globálisan minden évben [Pimentel és mtsai 1989]. A növekvő emberi populáció élelmiszer-ellátásának biztosításához tehát hatékony kártevő-szabályozásra van szükség.

A kártevők elleni védekezés az idők folyamán jelentős változáson ment keresztül. A második világháborút követően a szintetikus növényvédő szerek dominanciája háttérbe szorította a biológiai és mechanikai védekezési módokat, s a XX. század utolsó évtizedeire a növényvédő szerek használata vált a kártevők elleni védekezés legáltalánosabb módjává [Van Driesche és Bellows 1996]. Alkalmazásuk ugyanakkor számos veszélyt rejt magában. A kijuttatott növényvédő szerek az élelmiszereinken túl elszennyezik a levegőt, a talajt, a felszíni és a felszín alatti vizeket [Darvas és Székács 2006]. Ráadásul a táplálékhálózaton keresztül felhalmozódnak a fogyasztók szervezetében és számos öko­to­xi­ko­lógiai problémát okoznak [Carson 1962, Darvas 2008, Warren és mtsai 2008].

A legtöbb mezőgazdasági kártevő ugyanakkor rövid generációs idejének köszönhetően hamar ellenállóvá vált a növényvédő szerekkel szemben [Pimentel és Lehman 1993]. Az évente kiszórt több millió tonna növényvédő szer így általában gyorsabban pusztítja el a kártevők természetes ellenségeit, mint magát a kártevőt, így gyakran eredményezi egy másodlagos kártevő­populáció felbukkanását [Naylor és Ehrlich 1997]. E káros hatások felismerése vezetett a biológiai védekezés integrált növényvédelemben (integrated pest manage­ment, IPM) betöltött központi szerepéhez, melynek célja a kártevő–ragadozó egyensúly helyreállítása az agro-ökoszisztémákban [Naylor és Ehrlich 1997].

De mit is értünk valójában biológiai védekezés alatt? A legelterjedtebb és legáltalánosabban használt definíciót Eilenberg adta. Ennek alapján biológiai védekezésnek nevezzük a kártevők elleni védekezés azon formáját, amely során élő szervezetet alkalmazunk valamely kártevőpopuláció elnyomására, s így az adott népesség által előidézett gazdasági kárt csökkentjük [Eilenberg és mtsai 2001]. A biológiai védekezés tehát az ember által tudatosan használt védekezési lehetőség, melynek három alapvető stratégiáját különböztetjük meg attól függően, hogy a természetes ellenségeket milyen módon alkalmazzuk [Van Driesche és Bellows 1996]. E stratégiák közül talán legismertebb, s az elmúlt évtizedek során legnagyobb sikerrel alkalmazott módszer a klasszikus biológiai védekezés [Hajek 2004]. E stratégia során ragadozó- vagy parazitafaj megtelepítése történik idegenhonos vagy natív kártevőpopuláción hosszú távú szabályozás céljából [Eilenberg és mtsai 2001]. Ezzel szemben a második stratégia célja nem a természetes ellenségek önfenntartó populációinak létrehozása, hanem az adott élőhelyen jelenlévő, de hatékony szabályozást nem nyújtó populáció egyedszámának növelése laborban tenyésztett egyedek kijuttatása által [Van Driesche és Bellows 1996]. A harmadik stratégia pedig a természetes környezet helyreállítására törekszik az adott élőhelyen őshonos ragadozó- és parazitafajok populációinak, valamint az általuk nyújtott természetes kártevő-szabályozásnak a megőrzése érdekében [Ehler 1998].

Hazánkban az IPM rendszerén belül kiemelt szerep jut a biológiai védekezésnek [Fischl 2000]. Ennek ellenére 2005-ben mindössze 122 ha területen alkalmaztak biológiai védekezési eljárást, s ezen belül a paprika és a paradicsom biológiai védelem alá vont területe a legnagyobb [Budai 2006].

A kártevők közül a molytetvek elleni védekezés érinti a legszélesebb területet, mely ellen leginkább parazitáját, a molytetű fürkészt (Encarsia formosa) alkalmazzák [Balogh 1991]. Emellett tripszek (Thisa­noptera) és levéltetvek (Hemiptera) elleni védekezés ölel fel nagyobb területet, valamint a talajból fertőző kórokozók ellen alkalmaznak mikrobiológiai készítményeket [Budai 2006]. E készítmények, az ún. biopreparátumok fő forgalmazói holland és belga cégek [Polgár 2008].

Az egyes biopreparátumok és biológiai védekezési stratégiák sikeres alkalmazásához azonban megfelelő tudásbázisra van szükség. Rosszul kivitelezett biológiai védekezés esetén ugyanis az alkalmazni kívánt természetes ellenség maga is könnyen kártevővé válhat az ember számára hasznos élőlények pusztítása nyomán [Standovár és Primack 2001]. A biológiai védekezés alkalmazása során tehát mind a kártevő, mind a természetes ellenség biológiájáról és ökológiájáról több háttérinformációra van szükség, mint a kémiai eljárások esetén [Hajek 2004]. Mindez a kutatás jelentőségére hívja fel a figyelmet.

Irodalmi adatbázisokon alapuló elemzésünk célja a biológiai védekezés hazai kutatottsági helyzetének áttekintése, erősségeinek, trendjeinek feltárása, mind­ezt a nemzetközi kutatások tükrében értékelve. Végül a hazai kutatások esetleges hiányosságaira mutatunk rá. Főbb kérdéseink a következők: Milyen a kutatások globális földrajzi eloszlása, illetve Magyarországon mely intézményekhez köthető a legtöbb kutatás? Mely folyóiratokban jelennek meg a nemzetközi és hazai kutatási eredmények? Milyen arányban jelenik meg a biológiai védekezés három stratégiája a nemzetközi, illetve a hazai szakirodalomban? Emellett vizsgáljuk, hogy a nemzetközi kutatások milyen szakterületeket ölelnek fel, illetve hogyan illeszkednek mindehhez a hazai kutatások.

Módszerek

A biológiai védekezés hazai és nemzetközi irányvonalainak feltárásához az ISI Web of Science adatbázisát vettük alapul. Ezen adatbázisban a („biological control” or biocontrol) keresőszót alkalmazva listáztuk az összes, valamint a magyar szerzős cikkeket az 1975-től napjainkig terjedő időszakban (letöltés dátuma: 2010. december 8-9.). A keresés a címre, az összefoglalóra és a kulcsszavakra terjedt ki. Az így kapott találatok jelentették további elemzéseink alapját. Vizsgáltuk a cikkek földrajzi és intézményi eloszlását, témáját, valamint a cikkeket megjelentető folyóiratok tudományterületi megoszlását.

Emellett a magyar cikkek felkutatásához az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ (OMGK) számítógépes adatbázisát, valamint a magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisát (MATARKA) használtuk. Ezekben az adatbázisokban a ,,biológiai védekezés” és a ,,biológiai növényvédelem” keresőszavakat alkalmaztuk. Az OMGK esetében az 1986-tól napjainkig terjedő időszakban megjelent magyar agrárcikkeket vizsgáltuk, míg a MATARKA esetében egészen 1800-ig visszamenőleg terjedt ki a keresésünk. Külön figyelmet szenteltünk az OMGK és a MATARKA találati listáinak összefésülésére. A találatok listázásának időpontja: 2010. december 16. A keresés ezen adatbázisokban cím alapján történt.

Eredmények és megvitatásuk

Az ISI Web of Science irodalmi adatbázisban 23 707 találatot kaptunk. Ezek közt 111 magyar szerzős munka található, melyből 55-nek kizárólag magyar szerzője van. Az összes találat 86,1%-a eredeti kutatási eredményt bemutató cikk, míg 5,3%-a az addigi kutatási eredményeket összegző, áttekintő cikk. A magyar szerzős találatok esetében azonban az áttekintő cikk aránya 10,8%, vagyis duplája a nemzetközinek.

Az OMGK adatbázisában 757 hazai agrárcikket találtunk az 1986-tól 2010-ig terjedő időszakban. A MATARKA adatbázisban 29 olyan tanulmány található, amely nem fed át az OMGK adatbázisával, vagyis összesen 786 biológiai védekezéssel kapcsolatos találatot kaptunk a hazai adatbázisok alapján.

A földrajzi eloszlás globálisan

Az ISI Web of Science adatbázisa alapján a tanulmányok leginkább Észak-Amerikához és Európához köthetők. Európán belül leginkább a nyugat-európai országokhoz, míg a közép- és délkelet-európai régió részesedése a legalacsonyabb (1. ábra).

1. ábra A cikkek Európán belüli százalékos eloszlása az ISI Web of Science alapján. N=8749

1. ábra A cikkek Európán belüli százalékos eloszlása az ISI Web of Science alapján. N=8749

A magyar szerzős cikkek intézményi eloszlása

A magyar szerzős impakt faktoros folyóiratban megjelent cikkek intézményi eloszlását tekintve kiemelkedően magas a Magyar Tudományos Akadémiához kötődő munkák százalékos aránya (38,7%). Az ISI Web of Science besorolása szerint e munkák legnagyobb része biotechnológia és alkalmazott mikrobiológia (36,6%), illetve rovartan (27,9%) területéhez tartozó folyóiratokban jelent meg. Egyetemeink közül a Szegedi Tudományegyetem (14,4%), a Szent István Egyetem (9,0%), illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem (6,3%) részesedése a legnagyobb. Közülük a SzTE és az ELTE vizsgálataiban a biotechnológiai és mikrobiológiai, míg a SzIE munkáiban a rovartani kutatások aránya a legnagyobb. A hazai székhelyű kutatóintézetek közül a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközponthoz (MBK) kötődik a magyar szerzős cikkek legnagyobb aránya (7,2%), a Magyarországon működő nemzetközi szervezetek közül pedig kiemelkedik a CABI (Centre for Agriculture and Bio­scien­ces Inter­national) részesedése (12,6%).

A biológiai védekezés főbb folyóiratai globálisan és Magyarországon

Az elmúlt évtizedekben a bioló­giai védekezés különböző területein dolgozó kutatók közti kommunikációt nagyban segítette a biológiai védekezés nemzetközi szervezete (Inter­na­ti­onal Organization for Bio­lo­gical Control) által megjelentetett folyóirat, a BioControl (1956 előtt Entomo­phaga). Emellett 1991-ben két új folyóirat (Bio­logical Control: Theory and Application in Pest Mana­ge­­ment [kiadó: Elsevier], Biocontrol Science and Techno­logy [kiadó: Taylor & Francis]) kezdte meg működését. E lapokban megjelenő cikkek mindössze 13,1%-át teszik ki az összes biológiai védekezés területén megszerzett tudást bemutató munkának. A magyar szerzős cikkek esetében ez az arány tovább csökken (9,9%). Mindez előrevetíti, hogy a biológiai védekezés területén végzett hazai és nemzetközi kutatások, valamint elméleti munkák számos különböző tudományterület folyóirataiban jelentek meg. E folyóiratok között legnagyobb arányban növénykórtani (pl. Phytopathology, Plant Disease), rovartani (pl. Enviro­mental Entomology, Journal of Eco­no­mic Ento­mo­logy) és mikrobiológiai (pl. Applied and Enviromental Microbiology) lapok találhatók. Mindemellett ökológiai és mezőgazdasági folyóiratokban (pl. Crop Protec­tion, Agriculture, Ecosystem & Environ­ment) is jelentős számú biológiai védekezést érintő cikk jelent meg. A magyar szerzős cikkek esetében is hasonló arányok figyelhetők meg, bár kiemelendő a mikrobiológiai és biotechnológiai lapok magas részesedése (pl. Applied and Enviromental Micro­biology, Journal of Applied Microbiology, Journal of Biotechnology).

A hazai és a nemzetközi kutatások témáinakösszevetése

A biológiai védekezés eredményeit bemutató folyóiratok elemzésekor láthattuk, hogy rovartani, mikro­biológiai és biotechnológiai, növénytani, valamint ökológiai kutatások teszik ki a biológiai védekezéssel kapcsolatos munkák nagy részét (a tanulmányok 88,8%-át). Érdekes eredmény, hogy a biológia egyes résztudományai, mint például a rovartan, a mikrobiológia vagy a növénytan sokkal nagyobb arányban vannak jelen, mint maga a biológia. Mindezt a vizsgált tanulmányok témákba sorolásának módja magyarázza. A „biológia” kategóriába azok a munkák kerültek, melyek több, különböző szerveződési szinten álló szervezet tanulmányozását végezték, illetve több tudományterület módszereit vették alapul, s ezáltal nem sorolhatók valamely szűkebb kategóriába. Eredményeink ezen átfogó tanulmányok alacsony arányát jelzik a specializált tudományágakhoz tartozó munkákkal szemben.

Amennyiben az összes és a magyar szerzős cikkek témáját együttesen vizsgáltuk azt tapasztaltuk, hogy bár a magyar tanulmányok nagyjából tükrözik a nemzetközi trendeket, néhány témában magas a magyar szerzős munkák részesedése, míg más témákban alacsony (2. ábra).

2. ábra A magyar szerzős és az összes biológiai védekezést érintő tanulmányok tudományágankénti százalékos aránya az ISI Web of Science adatbázisa alapján

2. ábra A magyar szerzős és az összes biológiai védekezést érintő tanulmányok
tudományágankénti százalékos aránya az ISI Web of Science adatbázisa alapján

A magyar szerzős tanulmányokon belül nagyobb a biotechnológiai, mikrobiológiai, biológiai és élelmiszer-technológiai kutatások aránya, mint a teljes nemzetközi mezőnyben. Ezen kutatási témákban, különösen a mikrobiológiai kutatásokban tehát kétség kívül ,,erősek” vagyunk. Jelentős az elmaradásunk ugyanakkor a biológiai védekezéshez kapcsolódó rovartani, növénytani, mezőgazdasági, illetve az ökológiai kutatások terén. Ez utóbbi téma esetében figyelhető meg a legnagyobb hiányosság a nemzetközi kutatások részesedéséhez viszonyítva. Az ISI Web of Science adatbázisának elemzése alapján tehát elmondható, hogy a biológiai védekezés területén végzett hazai kutatások elsősorban a mikroszervezetek alkalmazására, s ezen alkalmazások technológiai megoldására koncentrálnak, és hiány mutatkozik az alkalmazott ökológiai kutatásokban.

A tanulmányok tudományágankénti százalékos arányát bemutató ábrán csak azokat a témákat tüntettük fel, amelyekben magyar és nemzetközi cikk egyaránt található, illetve a cikkek összevont aránya meghaladja az 5%-ot. A világos oszlopok az összes (N=23 707), a sötét oszlopok pedig a magyar szerzős cikkek (N=111) százalékos arányát mutatják. Mivel egy tanulmány esetenként több témába is besorolható, a témák százalékos aránya meghaladja a 100%-ot.

A biológiai védekezés három fő stratégiájának megjelenése a nemzetközi tanulmányokban

A klasszikus biológiai védekezés esetében a rovartani kutatások aránya 65,5%-ot, míg a biotechnológiai és alkalmazott mikrobiológiai munkák 29,9%-ot tesznek ki. Hasonló arány figyelhető meg a természetes ellenségek ,,segítését” célzó második stratégiához kapcsolódó tanulmányok esetében, bár a rovartani kutatások aránya már meghaladja a 80%-ot, a biotechnológiai és alkalmazott mikrobiológiai munkák pedig 26,7%-ot tesznek ki. A természetes ellenségek populációinak megőrzésére koncentráló harmadik védekezési stratégia esetében azonban az előzőekhez képest teljesen eltérő képet kapunk. E munkák ugyanis – az itt is magas százalékban jelenlévő rovartan (47,6%) mellett – legnagyobb arányban ökológiai (25,4%), környezettudományi (10,5%), agronómiai (6,7%) és természetvédelmi biológiai (6,6%) kutatások.

Következtetések

Az irodalmi adatbázis elemzésén alapuló tanulmányok, s ezzel együtt a mi munkánk fő korlátját jelenti, hogy egyes tanulmányok kívül esnek keresésünkön (könyvek, könyvfejezetek, illetve például az adatbázisban nem szereplő folyóirat), míg más munkák az összefoglaló alapján bekerülnek, bár nem tartoznak szorosan a biológiai védekezés körébe. Eredményeink értelmezésekor azt is figyelembe kell venni, hogy ugyan a hazai és nemzetközi irányvonalakat vetettük össze, azonban a hazai kutatási irányoknak nem feltétlenül kell követniük a nemzetközi trendeket. Lehetnek olyan sikeres kutatási területek, amelyek globális szinten nem tartoznak a legkiemelkedőbbek közé, vagy amelyek hazai viszonyokhoz és igényekhez igazodnak.

Az elemzésünk során megtalált hazai tanulmányok magas száma (összesen 897) arról tanúskodik, hogy Magyarországon jelentős mértékben folynak/folytak a biológiai védekezést megalapozó kutatások és kísérletek. E kutatások eredményeit azonban leginkább hazai lapokban publikálják, így azok nemzetközi láthatósága a vártnál kisebb. Impakt faktorral rendelkező lapban az összes tanulmány mindössze 12,4%-a jelent meg. E kutatások főbb irányai ugyanakkor jól tükrözik a nemzetközi irányvonalakat, és élénk nemzetközi együttműködésről tanúskodnak. Eltérés azonban, hogy a hazai szerzők általában nem jelzik, melyik stratégiába tartozik a tanulmányuk, szemben a külföldi cikkekben tapasztaltakkal. Emellett a hazai eredményekben az ökológiai megközelítés szinte teljességgel hiányzik. Mindennek hátterében valószínűleg az áll, hogy Magyarországon a biológiai védekezés alkalmazása szinte kizárólag üvegházakra és fóliasátrakra, vagyis zárt termesztő berendezésekre korlátozódik [Budai 2006]. A legfontosabb jövőbeli feladat tehát a biológiai védekezésbe bevont üvegházi területek növelése mellett a szabadföldi alkalmazást megalapozó kutatások kivitelezése. Ehhez azonban elengedhetetlen az ökológiai szemlélet bevonása a biológiai védekezés kutatásába.

Irodalomjegyzék

  • Balogh S (1991) A biológiai növényvédelem lehetőségei és helyzete Magyarországon. Növényvédelem 27, 196-201.
  • Budai Cs (2006) Helyzetkép a hazai üvegházi biológiai növényvédelemről. Növényvédelem 42, 439-446.
  • Carson R (1962) Silent Spring. Houghton Mifflin, Boston, MA, USA. (magyarul: Néma Tavasz. Katalizátor Iroda, Budapest, 1994.)
  • Darvas B (2008) A kémiai növényvédelem és kritikája. In: A biológiai növényvédelem és helyzete Magyarországon (Darvas B, szerk.) MTA, NKI, Budapest, pp. 15-48.
  • Darvas B, Székács A (szerk.) (2006) Mezőgazdasági ökotoxikológia. L’Harmattan Kiadó, Budapest.
  • Ehler LE (1998) Conservation biological control: past, present and future. In: Conservation Biological Control. (Barbosa P, Ed) Academic Press, San Diego, USA, pp. 1-9.
  • Eilenberg J, Hajek A, Lomer C (2001) Suggestions for unifying the terminology in biological control. BioControl 46, 387-400.
  • Fischl G (2000) A biológiai védekezés története. In: A biológiai növényvédelem alapjai. (Fischl G, szerk.) Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 9-10.
  • Flint ML, van den Bosch R (1981) Introduction to Integrated Pest Management. Plenum Press, New York, USA.
  • Hajek A (2004) Natural Enemies. An Introduction to Biological Control. Cambridge University Press, Cambridge, UK.
  • Naylor R, Ehrlich PR (1997) Natural pest control services and agriculture. In: Nature’s Services: Societal Dependence on Natural Ecosystems. (Daily GC, Ed) Island Press, Washington, USA, pp. 151-174.
  • Pimentel D, Lehman H (1993) The Pesticide Question: Environment, Economics, and Ethics. Chapman & Hall, New York, USA.
  • Pimentel D, Mclaughlin L, Zepp A (1989) Environmental and economic impacts of reducing U.S. agricultural pesticide use. In: Handbook of Pest Management in Agriculture, Volume 4 (Pimentel D, Ed) CRC Press, Inc., Boca Raton, FL, USA, pp. 223-278.
  • Polgár AL (2008) Antagonista élő szervezetek – hasznos élő szervezetek. In: A biológiai növényvédelem és helyzete Magyarországon (Darvas B, szerk.) MTA, NKI, Budapest, pp. 67-77.
  • Standovár T, Primack RB (2001) A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
  • Van Driesche RG, Bellows TS (1996) Biological Control. Chapman & Hall, New York, USA.
  • Warren J, Lawson C, Belcher KW (2008) The Agri-Environment. Cambridge University Press, Cambridge, UK.

Bereczki Krisztina – Báldi András
(bioKontroll Folyóirat 2011. március)

Fenntartás és fejlesztés – 2010 a biológiai sokféleség világéve

November 17-én a Magyar Tudomány Ünnepe egyik rendezvénye a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Nagytermében került lebonyolításra. A közel kétszáz regisztrált részvevő a kutatás-fejlesztés, a hatóság és irányítás, az oktatás, valamint a civilszervezeti vezetők közül került ki. Olvass tovább

Bene Géza (1900-1960)

Tanítói oklevelének megszerzése után 1920-ban felvételt nyert a Lyka Károly által éppen újjászervezett Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1925-ben végzett Vaszary János és Olgyai Viktor tanítványaként. 1926-tól rendszeresen állított ki a Képzőművészek Új Társaságával (KUT), melyben 1927-ben törzstagnak választották, de szintén tagja és rendszeres kiállítója volt az Új Művészek Egyesületének (UME) is. Olvass tovább

Birtokszerkezet, egészséges élelmiszer

Dr. Roszík Péter 2011. március 10-én a „Civil szervezetek hozzájárulása az agrár-és vidékfejlesztési stratégiához” c. konferencián elhangzott előadása

A géntechnológiai úton módosított növények megítélése az Európai Unió keleti határán

Approaches toward genetically modified plants at the Eastern border of European Union

Összefoglalás

2009-ben a géntechnológiai úton módosított (GM) növényeket tekintve az Unió területén az előző évhez képest 12%-kal kisebb területen termesztettek GM-kukoricát, ami a világ GM-növénytermesztésének 0,7‰-e. Az Európai Unióban Ausztria (1999), Magyar-ország (2005), Görögország (2005), Lengyelország (2006), Olaszország (2006), Franciaország (2008), Románia (2008), Németország (2009), Luxemburg (2009) és Bulgária (2010) hirdetett vetési moratóriumot valamely GM-fajtacsoportra. A GMO-mentesség szempontjából kiemelkedik Ausztria, Görögország és Lengyelország, amely országok teljes területükre GMO-mentességet hirdettek. Nagyobb termőterületek csatlakoztak a GMO-mentes övezetekhez Albániában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Francia-országban, Horvátországban, Írországban, Lettországban, Magyarországon, Németországban, Olaszországban és Szlovéniában. Az Unió nagy kukoricatermesztői közül Olaszország és Magyarország sohasem termesztett MON 810-es kukoricát, míg Franciaország három év termesztés után, 2008-tól a termesztést felfüggesztette.

Egyes európai országok részéről határozott ellenvélemények merültek fel az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) eddigi álláspontjaival kapcsolatban. Ilyenek például, (i) a statisztikai analízis formája a környezeti rizikóanalízisek (ERA) esetében; (ii) az ökotoxikológiai megközelítés érvényességi köre; (iii) a GM-növények alkalmazhatósága környezetbarát technológiákban. Az engedélyezéssel kapcsolatos aggály a Bt-növényeket érintő hibás szemlélet, amely e növényekre csupán új fajtaként tekint, miközben egy Cry-toxinváltozat új formulációja.

A GM-növények termesztésének elkezdése abszurd módon éppen a GM-termelés számára konkurens termesztési formákat, a hagyományos és ökológiai termesztést érinti hátrányosan, hiszen értékesítéskor nekik kell bizonyítaniuk, hogy termékük GM-mentes. Az Unió állampolgárai közül a leginkább elfogadó a Cseh Köztársaság, Hollandia, Olaszország, Portugália és Spanyolország lakossága, ahol a megkérdeztettek 26-35%-a támogató állásponton van. A legelutasítóbb Ciprus, Finnország, Franciaország, Görögország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Németország, Svédország és Szlovénia lakossága, ahol a megkérdeztettek 70-87%-a helyezkedik ellenző álláspontra.
Summary

The acreage of genetically modified (GM) crops decreased in the European Union by 12% in 2009, as compared to the preceeding year, corresponding to 0.7‰ of the world GM crop production. Within the EU, national moratoria on sowing given GM crop varieties were announced in Austria (1999), Hungary (2005), Greece (2005), Poland (2006), Italy (2006), France (2008), Romania (2008), Germany (2009), Luxemburg (2009) and Bulgaria (2010). As for banning GMOs, Austria, Greece and Poland are outstanding, having announced GMO-free status for their entire terrain. Large areas joined GMO-free zones in Albania, Belgium, Croatia, France, Germany, Hungary, Ireland, Italy, Latvia, Slovenia and the United Kingdom. Among major corn growers of the EU, Hungary and Italy have never grown GM corn of genetic event

MON 810, while France suspended its production in 2008, upon three years of cultivation.

Certain European countries express their definite opposition to given statements of the European Food Safety Authority (EFSA) on GMOs. Such debated issues include, for example, (i) the form of statistical analysis for environmental risk assessment (ERA); (ii) the validity range of the ecotoxicological approaches; and (iii) the applicability of GM crops in environmentally friendly technologies. An additional concern in registration of Bt-crops is the erroneous concept that considers these plants as simply new varieties, meanwhile they are also new formulations of Cry toxin derivatives.

Cultivation of GM crops affects unfavorably absurdly the concurrent traditional and ecologiccal agricultural practices, as they are the producers in these practices, who have to provide verification that their produce is free of GMOs. The most accepting within the EU towards GM crops are the population of the Czech Republic, Italy, the Netherlands, Portugal and Spain, where 26-35% of those questioned were in favor of the technology. In contrast, most rejective are citizens of Cyprus, Finland, France, Germany,.Greece, Hungary, Latvia, Lithuania, Luxemburg, Sweden and Slovenia, where 70-87% of the surveyed population were opposing.

Az Európai Unió keleti határainak tagországaiban a mezőgazdaság szerkezetét ma is az átalakulás jellemzi. A korábbi szocialista blokk országai állami (állami gazdaságok) és csoporttulajdonú (szövetkezetek) nagyüzemi gazdálkodásában az Egyesült Államokéhoz hasonló üzemszerkezet valósult meg. A politikai rendszer széthullása az állami tulajdonformák redukciójával, a magán-tulajdonviszonyok helyreállításával járt együtt, ami egyrészt a – zömében változatlanul iparszerű, tömegtermelő gazdálkodást folytató – nagybirtokrendszer tőkés társasági formájú továbbélését, másrészt zömében kisméretű, tőkeszegény családi gazdaságok létrejöttét eredményezte. E duális, kettészakadt birtokszerkezet – melyben csaknem hiányoznak a középüzemek – számos feszültség forrásává vált [Ángyán 2001; Ángyán és Menyhért 2004].

Az Unió jelenlegi határain lévő országokat északi (Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia), középső (Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia) és déli (Bulgária, Görögország, Szlovénia) térségekre oszthatjuk. Lényeges tudnunk azt is, hogy az Európai Unió újonnan csatlakozott tagországainak mezőgazdasági támogatása a régi tagországok támogatásához mérten csekélyebb, és csak 2013-ra éri el azok szintjét. Mindez Magyarországon olyan versenyhátrányt okozott, amely – különösen a tőkeszegény, kisebb gazdaságok esetében – a műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás erőteljes visszaesését eredményezte [Darvas és Székács 2006].

Az EU mezőgazdasági piacát jelenleg túlkínálat jellemzi, amelyben az Unión kívüli területekről érkező élelmiszerek kémiai biztonságát jelentős kritika éri, amennyiben sok közülük növényvédőszer-maradékot tartalmaz [Darvas és Székács 2010]. 2009-ben például az EU-tagságra aspiráló Törökország termékei akadtak fenn nagy számban a mérőhálózaton [CRLRP 2010]. Az Unióban minőségi élelmiszerekre van fizetőképes kereslet, amelyen belül külön kiemelhető a tájfajtákra építő biotermékek piaca.

2009-ben a géntechnológiai úton módosított (GM) növényeket tekintve az Unió területén az előző évhez képest 12%-kal kisebb területen, 95 ezer hektáron termesztettek GM-kukoricát (Cry1Ab-toxint termelő, kukoricamoly-rezisztenciával rendelkező MON 810), ami a világ GM-növénytermesztésének 0,7‰-e. Ez a kereskedelmi adat – beleszámítva a francia és német termesztés beszüntetését – méltán nevezhető az elsőgenerációs, növényvédelmi célú GM-növények legjelentősebb eddigi kudarcának (1. ábra).

1. ábra A MON 810-es GM-kukorica termesztése Európában

1. ábra A MON 810-es GM-kukorica termesztése Európában

A MON 810 kukorica 80%-át Spanyolországban (76 ezer ha) vetik. A további termesztők sorrendje: Cseh Köztársaság (6 ezer ha), Portugália (5 ezer ha), Románia (3 ezer ha), Lengyelország (3 ezer ha) és Szlovákia (1 ezer ha) [ISAAA 2010]. Románia 2006-ban még 140 ezer hektáron RoundupReady-szóját (glypho­sate-toleráns) termesztett, aminek vetési engedélyét az Unióhoz való csatlakozáskor – miután ott még nem engedélyezték – vissza is vonták. A lengyelországi (GMO-mentes ország) és romániai (MON-810 vetési moratórium) GM-kukoricavetések – ezen országok nyilatkozatait figyelembe véve – ellentmondásosak [GMOC 2010a].

Az elsőgenerációs GM-növények közül a GM-szója felhasználása érinti leginkább az Unió országait, mivel ebből nem önellátók. Az állati takarmányok fehérjeforrása túlnyomóan az amerikai kontinensről érkezik, bár pl. Magyarország korábbi fehérjeprogramjának újraindításával képes lenne ezen igényét saját forrásból fedezni. Az Európa északi területein lévő országok sem szóját, sem kukoricát nem termesztenek. Az Unió keleti határának középső és déli részén fekvő országok kukoricából többnyire önellátók, sőt Magyarország és Románia európai szempontból is jelentős termesztők. Gyapottermesztés ebben a térségben nem jellemző [Balla 2006]. Az olajrepce termesztése ebben a körzetben jelentős, ám mivel a Földközi-tenger medencéje a géncentrum, s rovarbeporzású növényről van szó (ahol az izolációs távolság kilométerekben mérhető), ezért a GM-repce alkalmazhatósága ebben a térségben a jövőre nézve is erősen kétséges.

Európai moratóriumok

GM-növényekre a legrégebbi moratóriumot Ausztria (1999) tartja fenn. A GM-növényekkel kapcsolatos kutatásokat általában nem tiltják az Unióban, azonban Görögország ilyen jellegű vetési engedélyeket sem ad ki. Az Európai Unióban Ausztria (1999 – MON 810, MON 863, T25), Magyarország (2005 – MON 810), Görögország (2005 – MON 810), Lengyelország (2006 – általános), Olaszország (2006 – általános), Franciaország (2008 – MON 810), Románia (2008 – MON 810), Németország (2009 – MON 810), Luxemburg (2009 – MON 810) és Bulgária (2010 – általános) hirdetett vetési moratóriumot valamely GM-fajtacsoportra [GMOFE 2010a]. Paradox, hogy mindez nem vonatkozik bizonyos fajtacsoportok importjára, feldolgozására, takarmányokba és élelmiszerekbe való keverésére. Igaz, hogy Európában a felhasználást jól láthatóan jelölni kell a terméken (többnyire takarmányokon), azaz a vásárló tájékoztatása kötelező. Fentiek szerint a környezettudományok érvei jobban érvényesülnek az európai engedélyezés szintjén, mint az egészségügyéi (dietétika, gasztroenterológia). Az Unión kívüli országok közül Svájc (2005-ben hirdetett 5 éves általános moratóriumot), Szerbia (2009-től tiltja a GM-termékek forgalmát is) és Norvégia döntött úgy, hogy az elővigyázatosság elvét követve nem járul hozzá a GM-növények szabadföldi termesztéséhez.

GMO-mentes területek az Unióban

Az európai GMO-mentes övezetek napjainkban is bővülnek, azonban az e területi mentességre vonatkozó törvényi szabályozás máig megoldatlan. A területi deklaráció csupán annyit jelent, hogy a térségben a gazdák többsége nem szándékozik GM-növényt termeszteni. Ez viszont jogilag nem kényszerítő erejű azokra a gazdákra, akik ugyanezeken a területeken belül – a törvényi korlátozásokat betartva – másként döntenek (lásd a lengyelországi példát). Nincsenek GMO-mentes területek a Cseh Köztársaságban, Dániában, Lit­vá­niában, Montenegróban, Szlovákiában és Törökországban. A GMO-mentesség szempontjából kiemelkedik Ausztria (1999), Görögország (2004) és Lengyelország (2006), amely országok teljes területükre GMO-mentes­séget hirdettek. Nagyobb termőterületek csatlakoztak a GMO­mentes övezetekhez Albániában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Horvátországban, Ír­­ország­ban, Lettországban, Magyarországon, Né­met­ország­ban, Olaszországban, Szlovéniában; kisebbek Bulgáriában, Észtországban, Finnországban, Hollandiában, Macedóniában, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban és Svédországban (2. ábra) [GMOFE 2010b].

2. ábra GMO-mentes területek Európában

2. ábra GMO-mentes területek Európában

A kukoricát nem termesztő országok támogató álláspontja

Az Unión belül az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Hollandia és Svédország hatóságai támogatják a MON 810-es kukorica termesztését [SOS 2010], bár kukoricatermesztés egyik országra sem jellemző, azaz a MON 810-es fajtacsoport termesztését – indoklás nélkül – az Unió délibb országai számára engedélyeznék. Abszurdnak nevezhetjük, hogy ugyanezen országok fogyasztói egyáltalán nem szívesen fogadják a GM-növényekből készített élelmiszereket (lásd 3. ábra, kiemelkedő a fogyasztói elutasítás Észtországban, Finnországban és Svédországban). Mindez a tagországi és az Unió mezőgazdaság-szabályozási rendszereinek nyilvánvaló fonákságai közé tartozik. Ezzel párhuzamos és feltűnő tendencia, hogy a fajtatulajdonosok a GM-kukoricák engedélyezéséhez szükséges dokumentációikat a csekély gyakorlati tapasztalatú – ám az ügyek adminisztratív kezelésében jártas – Egyesült Királyságban és Hollandiában nyújtják be, s így kikerülik a legjelentősebb termesztőket, amelyek gazdaságában a kukorica meghatározó szerepet tölt be [GMOC 2010b].

A kukoricatermesztő országok elutasító álláspontja

2009-ben Franciaország (1,75 millió ha), Magyarország (1,2 millió ha) és Olaszország (0,9 millió ha) voltak az Unió legjelentősebb kukoricatermelői [Molnár 2009]. Magyarország vetőmagtermesztésben játszott szerepe speciális helyzetet teremt számára. Az áru- és vetőmagtermesztés a fajták között más izolációs távolságokat igényel. Az intraspecifikus hibridképződés kizárása a vetőmagtermesztésben – ahol nincs saját pollenkompetíció – kiemelkedő fontosságú. A kukorica az emberi táplálkozásban is jelentős szerepet játszik Olaszországban és Romániában, míg a többi uniós állam – a csemege- és pattogatnivaló kukorica kivételével – inkább takarmányként használja. Jelentős tényező, hogy nem csupán a szemes termény, hanem takarmányozási célból a nagyobb Cry-toxint tartalmazó zöld részekből készült szilázs is felhasználásra kerül, s ez utóbbi figyelembevétele a benyújtott fajtatulajdonosi dokumentációkban hiányos. A takarmányozási vizsgálatoknak tehát a szarvasmarhára is kellene terjednie. Szemes terményből jelentős eladható feleslege, 2009-ben Franciaországnak (8 millió tonna) és Magyarországnak (4 millió tonna) volt. Az Unió nagy kukoricatermesztői meglehetős kritikával és szkepszissel (lásd moratóriumok és GMO-mentes területek térhódítása) állnak a MON 810-es kukorica termesztéséhez. Olaszország és Magyarország sohasem termesztett ebből a fajtacsoportból, míg Franciaország három év termesztés után, 2008-tól a termesztést felfüggesztette.

Tudományos viták a MON 810 körül

Az Unió keleti határain mind környezettudományi, mind egészségügyi [Pusztai és mtsai 2003; Séralini és mtsai 2007; Velimirov és mtsai 2008; de Vendemois és mtsai 2009; Dona és Arvanitoyannis 2009] szempontból jelentős vita tárgyát képezik a növényvédelmi célú GM-növények. A Kelet-európai térségben nem folynak GM-növényekkel végzett jelentős horderejű takarmányozási és táplálkozási vizsgálatok. E területen csupán a különféle érdekképviselők általi kiegyensúlyozatlan interpretáció észlelhető. Annál inkább markáns eredmények születtek Magyarországon a Cry1Ab-toxint termelő növények környezetanalitikai és ökotoxikológiai értékelésének vonatkozásában [Darvas 1997; Darvas és mtsai 2004; 2006; 2009; Bakonyi és mtsai 2006; Takács és mtsai 2009]. Székács és munkatársai [2010a; 2010b] hívták fel a figyelmet arra, hogy a Cry1Ab-toxin mérésére forgalomban lévő ELISA kitek – mivel bakteriális eredetű Cry1Ab-protoxinra optimalizálták azokat – alábecslik a MON 810-es fajtacsoport növényeiben előforduló toxinmennyiséget, továbbá a mintavételi hely fontosságára is rámutattak. Adatokat közöltek a MON 810-es kukorica által egy hektáron termelődő Cry1Ab-toxin – permetező szerként nem engedélyezett mértékű – mennyiségéről, annak lassú bomlásáról, a talajlakó élőszervezetekre gyakorolt hatásokról, a Pannon Biogeográfiai Régióban élő védett lepkék veszélyeztetettségéről és a Cry1-rezisztencia kialakulásának valós veszélyeiről [Darvas 2007]. A GM-növényállományokban kialakuló/változó ökoszisztémákról a Magyar Tudomány folyóiratban olvasható általános vita [Kiss és mtsai 2007; Darvas és mtsai 2007].

Az Európában élenjáró osztrák és magyar – a MON 810-es kukorica vetésére vonatkozó – moratóriumok jelentős hatással voltak a környező országok, például Románia és Bulgária döntésére, nem befolyásolták azonban Szlovákia elhatározását. A magyar moratóriumban jelentkezik először ellentmondásként a MON 810-es preaktivált növényi toxin (kurtított Cry1Ab toxin) és az Európában engedéllyel rendelkező bakteriális eredetű protoxin, valamint annak tripszinnel hasított toxinváltozatai között fennálló különbség. Ez utóbbi két toxinfehérjére készültek toxikológiai dokumentációk, míg a növényi eredetű kurtított toxin esetében nem. Ebből származó következtetés azonban, hogy a MON 810-es kukorica nem pusztán egy új fajtacsoport, hanem olyan ezek közül, amely új szerkezetű toxinformát termel. Az európai növényvédelmi célú hatóanyag-engedélyezésben ismeretlen a vegyületcsoportok együttes döntéskezelése. Csak olyan konkrét hatóanyag engedélyeztethető, amely legfontosabb bomlástermékeinek toxikológiája is ismert. A MON 810-es kukorica által termelt kurtított, preaktivált Cry1Ab toxin komplett toxikológiai kivizsgálása tehát – véleményünk szerint – nem nélkülözhető.

Egyes európai országok (élenjárók ezek közül a nemzetközi tárgyalótermekben Ausztria, Franciaország, Magyarország, Németország és Norvégia) részéről kérdések illetve határozott ellenvélemények merültek fel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) eddigi álláspontjaival kapcsolatban. Ilyenek például, (i) a statisztikai analízis formája a környezeti rizikóanalízisek (ERA) esetében; (ii) az ökotoxikológiai megközelítés érvényességi köre; (iii) a GM-növények alkalmazhatósága környezetbarát technológiákban.

A környezeti rizikóanalízishez Perry és mtsai [2009] és az EFSA GMO Panelje [2010] tette közé ajánlásait, amely kitér az alkalmazott statisztikai próbák erejének vizsgálatára, s a vizsgált – adott esetben GM – növény beltartalmi értékeit nem az izogenikus vonalhoz, hanem egy szélesebb körű fajtaháttérhez képest értékeli. Mindez emlékeztet az élelmiszerbiztonsági területen súlyos vitákat kiváltó „lényegi azonosság” elvére, amelyben a GM-fajtát nem csupán a közel izogenikus vonalával, hanem több, a köztermesztésben elterjedt fajtával együtt értékeli (többkontrollos kísérlet). Az EFSA GMO Paneljének véleménye szerint a köztermesztésben elterjedt fajtákat egybevetve egy konkrét GM-fajtával árnyaltabb képet lehet kialakítani. Valójában azonban a GM-fajta és közel izogenikus (anya) vonalának egybevetésén túl az összehasonlításba bevont eltérő beltartalmú és vegetációs periódusú más fajták csupán a kísérlet statisztikai háttérzaját növelik, ezáltal elfedve a ténylegesen jelentkező kis szignifikáns különbségeket. Illetve alkalmas ez a különbségértékelés más, természetes fajták eltéréseit igazolásul hívni a vizsgált GM-fajtával kapcsolatban észlelt eltérésekre. A módszer előnyeként a szerzői azt említik, hogy az eltérő helyeken végzett vizsgálatok így összehasonlítási adatokkal szolgálhatnak.

Az ökotoxikológiai megközelítés egy sajátos formát javasolják Romeis és mtsai [2006]. Ők azt ajánlják, hogy ha a nem célszervezetekkel (NTO) végzett laboratóriumi kísérletben nem lehet hatást kimutatni, valamint a toxikológia biokémiai háttere részletesen feltárt, úgy nincs szükség szabadföldi vizsgálatokra. Ezt a javaslatot azonban több kutatócsoport (közöttük az EFSA GMO Paneljének néhány tagja is) nem kellően megalapozottnak nyilvánította [Andow és mtsai 2006; Lang és mtsai 2007], mivel a szabadföldi körülmények között előálló összetett ökoszisztéma-hatások (a legrosszabb eset) modellezésére a laboratóriumi vizsgálatok nem alkalmasak. Ugyancsak az EFSA GMO Paneljének egyes tagjait jellemzi az a tájékozatlanság [Perry és mtsai 2010], amelyben összekeverik a nem célszervezetek és a védett fajok fogalmait. Ez utóbbiakra ugyanis a zéró-tolerancia jellemző, aminek következtében egy tagországi természetvédelmi törvény által védett fajra közösségi rizikóanalízis végzése a nemzeti önrendelkezés természetvédelemre vonatkozózó ignorálását jelenti. Perry és mtsai [2010] dolgozatának zoológiai színvonalára jellemző, hogy a többségében természetvédelmi rovartanban járatlan szerzőktől származó írás alapjaihoz idézett cikk [Darvas és mtsai 2004] nem tartalmazza azt az adatot, amit annak tulajdonítanak.

A legnyilvánvalóbb ellentmondás azonban a GM-növények ökológiai vagy integrált termesztésben (IPM) való alkalmazásának tekintetében érhető tetten. Az ökológiai termesztés a preaktivált (kurtított) Cry-toxint termelő növényeket és a kiterjedt glyphosate/glufosinate használatra építő herbicid-toleráns növényeket egyértelműen elutasítja, hiszen e termelési mód során semmilyen szintetikus vegyületet nem alkalmaznak. Az így keletkező termékek fogyasztói éppen az árunak ezt a specifikumát fizetik meg. Az IPM koncepciójú termesztés meghatározó vonulata, hogy a területen élő szabályzó közösségek (parazitoidok és pre­dátorok) maximális kíméletét biztosítja úgy, hogy csak akkor alkalmaz kémiai beavatkozást, amikor az kikerülhetetlenül szükséges. Okszerűvé teszi, minimalizálja tehát a kémiai növényvédelmet, s ezt illetően is előnyben részesíti a szelektív hatású növényvédő szereket. Ennek az utóbbi kitételnek a glyphosate (Roundup) nem felel meg, hiszen vízoldhatósága miatt ismert talajvízszennyező [PAN 2010], továbbá az emberre is kiterjedő mellékhatás-szerkezete is óvatosságra intő [Richard és mtsai 2005; Mesnage és mtsai 2009]. Fentieken túlmenően az IPM koncepció nem a kártevők kiirtását irányozza elő, hanem szabályzásról beszél, amelyen a kártevők kártételi küszöbszint alatt tartását érti [Stern és mtsai 1959; Jermy 1975; Darvas 1986; Burn és mtsai 1987]. Ennek oka a konkrét ökoszisztémában – annak egyes elemei között – feszülő táplálékháló, amely direkt és indirekt hatások forrása [Darvas és mtsai 2007]. Az EFSA GMO Paneljének egyes tagjai (pl. Perry) azt hangoztatják, hogy az elsőgenerációs GM-növények alkalmasak az IPM technológiákban való alkalmazásra. Ezen állítás azonban lényegi konfliktusba kerül azzal, hogy egy ilyen GM-növény (pl. MON 810) az egész vegetációs periódusban – függetlenül annak időben és növényi szervben való szükségességétől – termeli a Cry-toxint [Székács és mtsai 2010a], tehát képtelen a kártétel időpontjára korlátozni a hatását. Például a MON 810-es kukorica teljes gyökérzete egész évben termeli a Cry1Ab-toxint, bár a kukoricamoly hernyójával – ami ellen készítették – sohasem kerülhet kapcsolatba. A Bt-növények tehát egy állandóan vegyszerezett tábla ideáját valósították meg, ami az IPM koncepció okszerűségi kritériumával köszönő viszonyban sincs.

Hatósági engedélyezési zavarok a MON 810 körül

A legfontosabb aggály a rovarrezisztens GM-növényekkel (így a MON 810 genetikai eseményhez tartozó fajtacsoporttal) kapcsolatban kétségkívül az a hibás szemlélet, amely a GM-növényekre csupán újabb fajtaként tekint. Olyan GM-növények esetében, melyek valamilyen növényvédő szert vagy annak származékát termelik, mindazon szabályozási előírásoknak vonatkozniuk kell a növényekre, mint ami az illető növényvédő szerre is vonatkozott. Az ilyen GM-növények – leegyszerűsítve – a növényvédő szer újabb formulációjának is tekinthetők. E tekintetben gondot jelent a fentebb már említett tényező, hogy a növény által termelt transzgenikus toxinfehérje nem azonos a baktériumokban termelődő, s ilyen formában engedélyezett fehérjealakokkal. A Cry-toxinok legtöbbje az azokat termelő mikroorganizmusokban ún. protoxin alakban szintetizálódik. Rovartoxikus hatásához ez a protoxin aktiválást igényel – a rovar fehérjeemésztése során enzimatikus hasítás révén alakul ki az aktív méreganyag. A protoxin alapú Bt-készítményekkel szemben a GM-növények ún. preaktivált toxint termelnek, vagyis a biológiai növényvédő szer és a GM-növény által termelt fehérjetoxin nem azonos. Jogi értelemben is megkérdőjelezhető, hogy a biológiai növényvédő szer protoxin hatóanyagának engedélye vonatkoztatható lehet-e a növénybe termelődő preaktivált toxinra. A preaktivált toxinokat új növényvédőszer-hatóanyagként, az engedélyezési eljárás kémiai biztonsági vizsgálatainak kell alávetni.

A növényvédőszer-engedélyezésben az is jelentős kitétel, hogy a hatóanyag és maradékai kimutatására analitikai módszernek kell rendelkezésre állnia, a forgalmazónak biztosítania kell a hatóanyag analitikai standardját és kimutatási módszerét. GM-növényekben a transzgén jelenléte polimeráz láncreakción (PCR) alapuló méréstechnikával mérhető. Ha nem a gén jelenlétére, hanem kifejeződésének mértékére vagyunk kíváncsiak (biológiai hatás szempontjából ez lényegesebb), úgy a géntermék fehérje – ez esetben a Cry-toxin – mennyiségét kell meghatározni. Erre a célra immunanalitikai (pl. enzimjelzéses immunoassay, ELISA) eljárások a legelterjedtebbek. A kereskedelmi forgalomban beszerezhető ELISA rendszerek a mikroorganizmus-eredetű protoxin ellen termelt antitesteket alkalmaznak, így ezek alapvetően a protoxint mutatják ki. Amennyiben a vizsgált célfehérje más, úgy az antitest kötődése is eltérő. Ezzel kapcsolatban fontos jogi kitétel, hogy a GM-növényben termelődő kurtított toxin is a fajtatulajdonos szellemi tulajdona, így az erre a fehérjére specifikus ELISA módszer is csak a fajtatulajdonos engedélyével hozható forgalomba. Fontos jogi kérdés tehát, engedélyezhető-e olyan növényvédelmi technológia, amelyhez nem áll rendelkezésre a kereskedelmi forgalomból nyilvánosan beszerezhető kimutatási eljárás? Vagyis a fajtatulajdonos a GM-növénynek még a hatóanyagával kapcsolatban is ellenőrzést gyakorol, gyakorlati és jogi értelemben egyaránt. Ez a kokrét piacpolitikai eseményekben is tetten érhető: az EnviroLogix Inc. cég Cry1Ab/Ac toxin mennyiségi kimutatására alkalmas QuantiPlate™ ELISA rendszerét 2005-ben visszavonta a piacról, s a későbbiekben a csupán minőségi meghatározásra alkalmas – vagyis a Cry1Ab/Ac toxin jelenlétére vonatkozőan, adott kimutatási határ mellett csak igen/nem választ biztosító – QualiPlate™ rendszerrel váltotta fel [Envirologix 2010]. Ilyen üzleti lépés tisztán analitikai kémiai szempontból nem ésszerű, a termékváltás mögött nyilvánvalóan piacpolitikai érdekek állnak.

Súlyos jogi gond továbbá az, hogy a jelenlegi jogi szabályozás a fajtatulajdonos számára túlzott mértékű befolyásolási jogkört biztosít. A GM-növény a fajtatulajdonos szabadalmaztatott terméke, így a cég hozzájárulása nélkül a növény vizsgálatához kibocsájtási engedély nem adható. Jogi értelemben a fajta­tulajdonosnak ahhoz kell hozzájárulnia, hogy a kibocsájtási engedély elbírálásakor a nemzeti géntechnológiai hatóság a fajtához tartozó genetikai eseménnyel kapcsolatos – a cég tulajdonát képező, így egészében nem nyilvános – dokumentációba betekinthessen [Magyar Köztársaság 2004]. Ez a joggyakorlat lehetővé teszi, hogy a fajtatulajdonos olyan térségben, ahol az adott növényfajtáját köztermesztésbe kívánja vonni, az azzal végzett mellékhatás-vizsgálathoz sem ad hozzájárulást. Sőt a gyakorlat ennél is visszásabb: a fajtatulajdonos megtagadhatja a hozzájárulását abban az esetben is, ha a nemzeti hatóságnak korábban már adott engedélyt a genetikai eseményhez betekintést, de bizonyos kutatócsoportokat ki kíván zárni a vizsgálók köréből. Ez esetekben a „cégünknek nem képezi érdekét a tervezett vizsgálatok elvégzése” típusú indoklás a leggyakoribb. Ugyancsak jellemző a GM-vetőmagért a vizsgálatokat végzőket az eredményeik publikálására vonatkozó szerződéssel közvetlenül vagy közvetve megkötni. Mindez ellentétes az Unió jogértelmezésével, amely a mellékhatás-vizsgálatok eredményeinek teljes nyilvánosságát ajánlja és elválasztja a termékre vonatkozó genetikai sajátságok szabadalmi védettségétől. A GM-fajta szabadalmi státuszából levezetett fajtatulajdonosi gyakorlat ma meghatározó gátja a termékfejlesztéstől független mellékhatás-vizsgálatoknak. Hasonló vizsgálati jog korlátozás a növénytermesztés gyakorlatában eddig nem fordult elő. Mindez nagyban hozzájárul a GM-fajták körüli európai bizalmatlansághoz.

Érdekképviseletek

Az Unió keleti határain is jelen vannak azok a nemzetközi civil szervezetek (Friends of Earth, Greenpeace), amelyek számtalan esetben felhívták a figyelmet a GM-növények engedélyezésének és interpretálásának anomáliáira. Jelen vannak a nemzetközi fajtatulajdonosok, közülük a Monsanto és a Pioneer igen aktív a térségben. Ebben az uniós régióban sem kapnak GM-vetőmagot azok a kutatócsoportok, amelyek állami támogatással, kereskedelemtől független kutatást kezdeményeznek, s amelyek elvégzése nem képezi a fajtatulajdonosok közvetlen érdekeit, vagy elvégzésük a kereskedelmi tevékenységüket érintő rizikóval járna.

Magyarországon is megjelenik az Agricultural Bio­technology in Europe (ABE) és az European Association for Bioindustries (EuropaBio) szervezetek pénzügyi támogatásával működő egyesület [BZBE 2010], amely a nemzetközi fajtatulajdonosok és a növényi géntechnológiai lobbi érdekei szerint lép fel. Magyar sajátosság a független kutatókból szervezett GMO-Kerekasztal [GMOK 2010], amely a tudományterületek, az érdekképviseletek (hagyományos és ökológiai termesztők) és a civil (természetvédelmi, környezetvédelmi, fogyasztói) szervezetek véleményeinek egyeztetésére törekszik. Ennek is köszönhetően a GM-növények vetésének elővigyázatos és szigorú kezelésében a magyar politikai pártok maradéktalanul egyetértenek.

Ágazati, termelői és fogyasztói vélekedések

A GM-növények termesztésének elkezdése igen komoly terhet ró egy ország gazdaságára. Az engedélyezés, ellenőrzés, szállítás, tárolás, jelölés és értékesítés során pótlólagos intézményeket kell működtetni és mérési hálózatot kell kiépíteni, továbbá a mérés/jelölés költségeit a gazdára/fogyasztóra kell hárítani. Ez abszurd módon éppen a GM-termelés számára konkurens termesztési formákat, a hagyományos és ökológiai termesztést érinti hátrányosan, hiszen értékesítéskor nekik kell bizonyítaniuk, hogy termékük GM-mentes. Ez termelési költségeik, így termékáraik növekedésével jár együtt, ami versenyképességüket rontja. Az európai koegzisztencia-törvények legérzékenyebb területei a vetőmag- és az ökológiai termesztés. Ez mindkét esetben a terméktisztaság elvesztésével függ össze, melyet a transzgén pollennel való terjedése okoz [Heszky 2009].

A termelők többségének véleményét jól jellemzi nagyszámú csatlakozásuk a GMO-mentes övezetekhez. A gazdák nem realizálható hasznot látnak ebben a technológiában, hanem a vetőmag-fogáshoz való jogaik megkurtítását. A családi gazdaságok vezetői számára nem bizonyított a növényvédelmi célú GM-növények gazdasági előnye. A termésnagyság többnyire azonos az ún. izogenikus vonallal, miközben a szabadalmi státusz igen sokféle megkötéssel (a gazda termelés feletti teljes körű rendelkezési joga megszűnik) és többlet-adminisztrációval (engedély a szomszédoktól, monitorozási kötelezettségek) jár együtt. A GM-termékek értékesíthetősége Európában ugyanakkor erősen korlátos.

Több EU-szintű felmérés is vizsgálta, hogyan viszonyulnak az Unió állampolgárai a GM-szervezetek alkalmazásához. A leginkább elfogadó a Cseh Köztársaság, Hollandia, Olaszország, Portugália és Spanyolország lakossága, ahol a megkérdeztettek 26-35%-a támogató állásponton van. A legelutasítóbb Ciprus, Finnország, Franciaország, Görögország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Németország, Svédország és Szlovénia lakossága, ahol a megkérdeztettek 70-87%-a helyezkedik erre az ellenző álláspontra. Meghatározóan kisarányú az egyértelműen állásfoglalók aránya Bulgária, Írország, Málta, Portugália és Spanyolország lakosságának körében (47-65%), ami a lakosság tájékozottságáról állít ki bizonyítvány. Az elfogadók aránya Portugáliában a legmagasabb (27% támogató és 28% ellenző), de itt igazából az állásfoglalás-képtelenek aránya (45%) a domináns (3. ábra) [Eurobarometer 2008; GMOC 2010c]. Jelentős a kontraszt a lakossági megítélés és a tagországi állami döntés tekintetében Olaszország (a lakosság megengedőbb), továbbá Észtország, Finnország és Svédország (a lakosság ezekben az országokban sokkal kritikusabb) esetében.

3. ábra A géntechnológiai úton módosított szervezetek felhasználásának ellenzése és támogatása Európában

3. ábra A géntechnológiai úton módosított szervezetek felhasználásának ellenzése és támogatása Európában

A Kelet-európai térségen belül a növényvédelmi célú GM-növények elfogadása még csekélyebb, mint az EU átlagában. A régión belül az elfogadás a Cseh Köztársaságban a legmagasabb (29% támogató és 50% ellenző), de közel sem többségi. Az európai fogyasztó alapvetően konzervatív táplálékainak megítélésében, és nem szívesen veszi nemzeti sajátosságokat viselő ételeiben az alkotóelemek cseréjét (szintetikus összetevőkkel való pótlását) és a számára természetestől való folyamatos távolodását. A különböző közvélemény-kutatások rendszeresen azt jelzik, hogy az európai lakosság többsége nem kíván GM-alapanyagokból készült élelmiszert fogyasztani. Üdvözli ugyan a géntechnológia egészségügyi alkalmazását (a gyógyszer felhasználás kritikus helyzetben merül fel), de mindez annak mezőgazdasági felhasználására (a táplálék választásban Európában nem jellemző a kritikus helyzet) nem terjed ki. A jelenlegi európai gyakorlatban a nemzetközi cégek által ajánlott GM-kukoricák termesztésének előnyeit sem a kukoricatermesztésben kiemelkedő országok mezőgazdaságának vezetői, sem a nemesítők/termelők/kereskedők nem látják [Heszky 2008; Balla 2009-2010].

Irodalomjegyzék

  • Andow DA, Lövei GL, Arpaia S (2006) Ecological risk assessment for Bt crops. Nat Biotechnol 24, 749-751.
  • Ángyán J (2001) Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás. Agroinform Kiadóház, Budapest.
  • Ángyán J, Menyhért Z (szerk.) (2004) Alkalmazkodó növénytermesztés, környezet- és tájgazdálkodás. Szaktudás Kiadóház, Budapest.
  • Bakonyi G, Szira F, Kiss I, Villányi I, Seres A, Székács A (2006) Preference tests with collembolas on isogenic and Bt-maize. Eur J Soil Biol 42S, 132-135.
  • Balla L (2006) Hozzászólás az MTA állásfoglalásához a génmódosított, a hagyományos és a biotermesztett növények együttes termesztéséről. Magyar Tudomány 167, 478-483.
  • Balla L (2009-2010) Növénynemesítés és génmódosítás 1-3. Biokultúra 20 (5), 8-10; Biokultúra 20 (6), 8-10; Biokultúra 21 (1), 8-10.
  • Burn AJ, Coaker TH, Jepson PC (Eds.) (1987) Integrated Pest Manage­ment. Academic Press, London, UK.
  • BZBE – Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület Honlapja (2010) [http://zoldbiotech.uw.hu/index.php?option=com_content&task=blogsection&id=1&Itemid=12]
  • CRLRP – Community Reference Laboratories for Residues of Pesticides honlapja (2010) [http://www.crl-pesticides.eu/docs/public/tmplt_article.asp?CntID=661&LabID=100&Lang=EN]
  • Darvas B (1986) Az integrált növényvédelmi technológia elve és módszerei növényházakban. In: Biológiai védekezés a növényházak főbb kártevői ellen (Budai Cs, szerk.) Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 50-59. old.
  • Darvas B (1997) A genetikailag módosított élőszervezetek kibocsátásának környezeti kockázatai. Fenntartható Fejlődési Bizottság, Budapest.
  • Darvas B (szerk.) (2007) Mezőgazdasági géntechnológia – első­generációs GM-növények. Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága, Budapest.
  • Darvas B, Csóti A, Gharib A, Peregovits L, Ronkay L, Lauber É, Polgár AL (2004) Adatok a Bt-kukoricapollen és védett lepkefajok lárváinak magyarországi rizikóanalíziséhez. Növényvédelem, 40, 441-449.
  • Darvas B, Lauber É, Bakonyi G, Békési L, Székács A, Papp L (2007) A MON 810-es GM-kukoricák környezettudományi megítélése. Magyar Tudomány, 168, 1047-1056.
  • Darvas B, Lauber É, Takács E, Székács A (2009) GM-növények mérlege a növény- és környezetvédelemben I-II. Környezetvédelem, 17 (1), 24-45; 17 (2), 26-27.
  • Darvas B, Székács A (szerk.) (2006) Mezőgazdasági ökotoxikológia. l’Harmattan, Budapest.
  • Darvas B, Székács A (2010) Növényvédelem és fenntarthatóság. I. Kémiai növényvédelem. Biokultúra, 21 (2), 9-11; II. Géntechnológia a növényvédelemben. Biokultúra, 21 (3), 12-14.
  • Darvas B, Székács A, Bakonyi G, Kiss I, Biró B, Villányi I, Ronkay L, Peregovits L, Lauber É, Polgár AL (2006) Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal GMO Paneljének a magyarországi környezetanalitikai és ökotoxikológiai vizsgálatokkal kapcsolatos állásfoglalásáról. Növényvédelem, 42, 313-325.
  • de Vendomois JS, Roullier F, Cellier F, Séralini G-E (2009) A comparison of the effects of three GM corn varieties on mammalian health. Int J Biol Sci 5, 706-726.
  • Dona A, Arvanitoyannis IS (2009) Health risks of genetically modified foods. Crit Rev Food Sc. Nutr 49, 164-175.
  • EFSA GMO Panel (2010) Scientific Opinion on the assessment of potential impacts of genetically modified plants on non-target organisms. EFSA J, in press (doi:10.2903/j.efsa.20NN.NNNN)
  • Envirologix (2010) [http://www.envirologix.com/artman/publish/cat_ index_5.shtml]
  • Eurobarometer (2008) [http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_295_en.pdf]
  • GMOC – GMO Compass honlapja (2010a) [http://www.gmo-compass.org/eng/agri_biotechnology/gmo_planting/392.gm_maize_cultivation_europe_2009.html]
  • GMOC – GMO Compass honlapja (2010b) [http://www.gmo-compass.org/eng/gmo/db/]
  • GMOC – GMO Compass honlapja (2010c) [http://www.gmo-compass.org/eng/news/stories/227.eurobarometer_europeans_biotechnology.html]
  • GMOFE – GMO-Free Europe honlapja (2010a) [http://www.gmo-free-regions.org/gmo-free-regions/bans.html]
  • GMOFE – GMO-Free Europe honlapja (2010b) [http://www.gmo-free-regions.org/gmo-free-regions/maps.html]
  • GMO-Kerekasztal honlapja (2010) [http://www.vedegylet.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=68&page=1]
  • Heszky L (2008) A GM kukorica hibridek termesztésének előnyei és hátrányai. Magyar Mezőgazdaság 63 (14), 6-7.
  • Heszky L (2009) A koegzisztencia lehetetlensége. Biokultúra 20 (4), 10-12.
  • ISAAA – International Service for the Acquisition of Agri-Biotech Applications honlapja (2010) [http://www.isaaa.org/resources/publications/briefs/41/executivesummary/default.asp]
  • Jermy T (1975) Az integrált védekezés fogalma és hazai alkalmazása. Növényvédelem 11, 337-352.
  • Kiss J, Szekeres D, Tóth F, Szénási Á, Kádár F (2007) Genetikailag módosított növények és környezeti kockázatok: A „Bt-kukorica” példája. Magyar Tudomány 167, 428-436; 167, 1057-1061.
  • Lang A, Lauber É, Darvas B (2007) Early-tier tests insufficient for GMO risk assessment. Nat Biotechnol 25, 35-36.
  • Magyar Köztársaság (2004) 132/2004. (IV. 29.) Korm. Rendelet a géntechnológiai tevékenység engedélyezési eljárási rendjéről, valamint az eljárás során az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásról.
  • Mesnage R, Clair E, de Vendomois JS, Séralini J-E (2009) Two cases of birth defects overlapping the Stratton-Parker syndrome after multiple pesticide exposure. Occup Environ Med 67, 359.
  • Molnár Zs (2009) A kukoricatermelés jelene. Agrofórum 20 (32M), 12-15.
  • PAN – Pesticide Action Network honlap – Watts, M. (2010) Glyphosate – monograph. PANAP pp. 1-50. [http://www.panap.net/uploads/media/monograph_glyphosate.pdf]
  • Perry JN, Devos Y, Arpaia S, Bartsch D, Gathmann A, Hails RS, Kiss J, Lheureux K, Manachini B, Mestdagh S, Neemann G, Ortego F, Schiemann J, Sweet JB (2010) A mathematical model of exposure of nontarget Lepidoptera to Bt-maize pollen expressing Cry1Ab within Europe. Proc Roy Soc B 277,1417-1425.
  • Perry JN, ter Braak CJF, Dixon PM, Duan JJ, Hails RS, Huesken A, Lavielle M, Marvier M, Scardi M, Schmidt K, Tóth-Mérész B, Schaarschmidt F, van der Voet H (2009) Commentary: statistical aspects of environmental risk assessment of GM plants for effects on non-target organisms. Environ Biosaf Res 8, 65-78.
  • Pusztai A, Bardocz S, Ewen SWB (2003) Genetically modified foods: Potential human health effects. In: Food Safety: Contaminants and Toxins (D’Mello JPF, Ed.). CAB International Wallingford, Oxon, UK, pp. 347-372.
  • Richard S, Moslemi S, Sipahutar H, Benachour N, Séralini G-E (2005) Differential effects of glyphosate and Roundup on human placental cells and aromatase. Environ Health Perspect 113, 716-720.
  • Romeis J, Meissle M, Bigler F. (2006) Transgenic crops expressing Bacillus thuringiensis toxins and biological control. Nature Biotechnol 24, 63-71; 24, 751-753; 25, 36-37.
  • Séralini G-E, Cellier D, de Vendomois JS (2007) New analysis of a rat feeding study with a genetically modified maize reveals signs of hepatorenal toxicity. Arch Environ Contam Toxicol 52, 596-602.
  • SOS – Save Our Seeds honlapja (2010) [http://www.saveourseeds.org/en/dossiers/forced-cultivation-of-mon-810.html]
  • Stern VM, Smith RF, van den Bosch K, Ragen KS (1959) The integration of chemical and biological control of the spotted alfalfa aphid: the integrated control concept. Hilgardia 29, 81-101.
  • Székács A, Lauber É, Juracsek J, Darvas B (2010a) Cry1Ab toxin production of MON 810 transgenic maize. Environ Toxiol Chem 29, 182-190.
  • Székács A, Lauber É, Takács E, Darvas B. (2010b) Detection of Cry1Ab toxin in the leaves of MON 810 transgenic maize. Anal Bioanal Chem 396, 2203-2211.
  • Takács E, Lauber É, Bánáti H, Székács A, Darvas B (2009) Bt-növények a növényvédelemben. Növényvédelem 45, 549-558.
  • Velimirov A, Binter C, Zentek J (2008) Biological effects of transgenic maize NK603xMON810 fed in long term reproduction studies in mice. Forschungsberichte der Sektion IV, Band 3. Bundesministerium für Gesundheit Familie und Jugend, Vienna, Austria. pp. 1-105. (see its withdraw: GMOC (2010) [http://www.gmo-compass.org/eng/news/499.docu.html])

Darvas Béla – Székács András
(bioKontroll Folyóirat 2010. november)