Nyíregyházán, egy hektáron termesztettem ezt az új fajtát középkötött 1,2%-os humusztartalmú, 18 aranykoronás területen, amelyet 2 évvel korábban istállótrágyáztunk (20 t/ha). Előveteménye tönkölybúza volt, ami 3,5 t/ha termést adott. A szalmáját betárcsáztuk, ősszel felszántottuk. Tavasszal újra kellett szántani, mert a talaj túlságosan letömörödött. Kombinátorozás után 70×30 cm-re ültettünk. Olvass tovább

A növényvédelmi tevékenység szinte egyidős a növénytermesztéssel, hiszen a haszonnövényeket védeni kell a konkurens gyomnövényektől, a kártevő ízeltlábúaktól és más állatoktól, a kórokozó mikroszervezetektől, valamint megtermesztés után a raktárakban is. Olvass tovább

Az ökológiai (bio-) termesztés keretei között korlátozottak a kártevők ellen alkalmazható kémiai növényvédelmi eszközök, ugyanakkor messzemenően kihasználandók a nem kémiai természetű (közvetett módszerek, mechanikai és biológiai védekezés) lehetőségek. Ezek a módszerek a termelőtől még nagyobb odafigyelést igényelnek, mint a hagyományos, kémiai növényvédelem, amely nagy hatású, de több tekintetben veszélyt hordozó, peszticidekkel dolgozik. Olvass tovább

Olvass tovább

Az Egyesült Államokban az USDA (az USA Mezőgazdasági Minisztériuma) Nemzeti Ökológiai Programjában időről időre megjelennek a géntechnológia (melynek segítségével génmódosított szervezeteket, röviden GMO-kat állítanak elő) engedélyezésére irányuló javaslatok, annak ellenére, hogy ezek alapvetően különböző értékeket és elveket képviselnek. A GMO fajták jelenleg leggyakrabban a kukorica, szója, repce és gyapottermesztésben, valamint a tejtermelésben fordulnak elő. Kis mennyiségben – mint pl. tejipari kultúrák formájában – az élelmiszerfeldolgozásban is használatosak, de folyamatosan jelennek meg új termékek a piacon. A következő 10 pontban felsorolt érvek amellett szólnak, hogy a GMO-knak nincs helye az ökológiai gazdálkodásban.

Olvass tovább

A gyümölcsbetegségek előrejelzése döntően időjárási tényezők felmérésén alapul, azonban csak néhány esetében ismert közvetlen gyakorlati módszer gyümölcsbetegségek előrejelzésére ökológiai növényvédelemben. Ezek közül mutatunk be néhányat.

Olvass tovább

Az ökológiai állattartás és a gyógynövények

A fenti alcímben foglaltak érzékeltetésére az EU 2092/91-es számú rendeletének* (1991, június 24.) néhány pontját és egy holland tanulmány néhány fontos megállapítását érdemes kiemelni. Olvass tovább

A 61/2009 FVM rendelet az agrár-környezetgazdálkodás támogatásáról tartalmaz néhány nagyon jelentős környezetvédelmi előnyt biztosító intézkedést. Közülük újdonság és nagyon helyes az a két előírás, amely a biológiai sokféleséget (biodiverzitást) szolgálja az ökológiai (biológiai, bio) szőlőben és gyümölcsösben azzal, hogy kötelezővé teszi búvóhelyek létesítését hasznos ízeltlábúak részére, valamint két eltérő típusú, legalább hektáronként 6 db madárodú kihelyezését. Lapunk múlt évi utolsó (2009/6) száma ismerteti a legelterjedtebb odútípusokat, készítésük és kihelyezésük módját. Most a legismertebb, könnyen elkészíthető ízeltlábú búvóhelyek bemutatását tűztük ki célul, segítve a biogazdákat abban, hogy a vonatkozó előírásokat teljesíthessék.

Olvass tovább

Az ökológiai gazdálkodásban alapvető elvárás a megfelelő és specifikus alkalmazkodó képesség, hiszen ennek hiányában nem alakítható ki az egyensúly és a harmónia az ökológia és termesztési feltételek, valamint a növényfajta között, amely pedig előfeltétele a sikeres termelésnek és a megkívánt kiváló termék-minőségnek. Éppen ezért a nemesítők, és különösen a génbankok, a tájintézetek, meg az értéktermő gazdaságok sikerrel használták fel a helyi ökológiai körülményekhez alkalmazkodott tájfajtákat és a helyi populációkat. Olvass tovább