Védekezés a levéltetvek ellen az ökológiai gazdaságban

A levéltetvek a kertészeti kártevők leggyakoribb szúró-szívó szájszervű kártevői. Testük 1-3 mm nagyságú, hosszú, vékony csáp jellemzi őket, lehetnek szárnyasok (két pár hártyás szárny) vagy szárnyatlanok. Fontos határozó bélyegük a potrohon található potrohcső. Gyors szaporodás és fejlődés (1-2 hét alatt a fiatal lárvából kifejlett egyed lesz), valamint sok nemzedék jellemző, növényházban folyamatosan képesek szaporodni, míg szabadföldön a téli időszakot tojás alakban töltik, gazdanövényeik fás részein vagy növénymaradványokon. Olvass tovább

,

Milyen rovarok károsítják az almát?

A víz- és páraigényes alma termesztésére hazánk éghajlata kiváló feltételeket biztosít. Termőterülete Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 63, az ország középső részén 27, a Dunántúlon 10%-os arányt képvisel, összesen 20 ezer körüli hektárt tesz ki. A betakarított termés 80%-a feldolgozásra kerül almalé, sűrítmény, befőtt, valamint üdítő ital formájában és csak a maradék szolgál étkezési célokat. Olvass tovább

, ,

Az ökológiai gyümölcsös és szőlő nyugalmi időszakban való kezelése

A gyümölcs- és szőlőültetvényekben a nyugalmi időszakban végzett agrotechnikai (pl. metszés, kéregkaparás, gyümölcsmúmiák eltávolítása) és növényvédelmi műveletek (pl. lemosó permetezés) kiemelten fontosak növényvédelmi szempontból, tekintettel arra, hogy az ökológiai gazdálkodásban korlátozott növényvédő szer kínálat áll rendelkezésre a tenyészidőszakban elvégezhető kezelésekhez. Olvass tovább

Védekezés a vetésfehérítő bogarak ellen az ökológiai gazdálkodásban

A vetésfehérítő bogarak kártétele régtől fogva ismert a gabonaféléken, kukoricán. Tápnövény körük azonban ennél lényegesen szélesebb, hiszen táplálkoznak a különböző nem termesztett fűféléken, köztük a gyomként gyakori hélazabon, egérárpán és néhány nem egyszikű növényen is. Olvass tovább

Klasszikus biológiai védekezés alkalmazása a szelídgesztenye gubacsdarázs ellen

A Kínában őshonos szelídgesztenye gubacsdarázs (DK) (Dryocosmus kuriphilus) a szelídgesztenyék legjelentősebb és legveszélyesebb kártevője, 2002-ben jelent meg első alkalommal Európában. Olvass tovább

,

A bogyós termésű növények kártevői

A két világháború között, 1930 táján létesítették Magyarországon az első bogyós ültetvényeket a Dunakanyarhoz közeli térségben, Nógrád megyében. A folyóvízi hordalékon kialakult talajok és a kiépített öntözőrendszerek kedvező feltételeket teremtettek a növények számára. Termesztésükre hűtőházak, szörpgyárak, gyümölcslé feldolgozó üzemek létesültek. 2004-ben még közel 2000 hektáron foglalkoztak az anyagi jólét forrását biztosító bogyósokkal, de az összes gyümölcstermésen belül a nagy kézi munka igény miatt ma mindössze három százalékos arányt képviselnek. Csak a ribiszkénél megoldható a roncsolódás nélküli gépi betakarítás. Olvass tovább

,

A körte kártevői

A körte Magyarországon nem tartozik a legfontosabb gyümölcsfajok közé, de termése lehetővé teszi a gyümölcsválaszték bővítését a nyári és a téli időszakban egyaránt. Kártevői közül az almamoly, a körtemoly, a poloskaszagú darázs és a körte-levélbolhák a legveszélyesebbek. Olvass tovább

A burgonyabogár elleni védekezés lehetőségei az ökológiai gazdaságban

Az ökológiai gazdálkodásban is a talajlakó kártevők és a levéltetvek mellett a burgonyabogár (Leptinotarsa decem­lineata) a burgonya legjelentősebb állati kártevője. A lap olvasói előtt jól ismert a károsító, és bőségesen állnak rendelkezésre szakkönyvek, szakcikkek, amelyek részletesen ismertetik a károsító rendszertani besorolását, alaktanát, biológiáját, ezért ezek ismertetésétől eltekintünk. Olvass tovább

A dió kártevői

A hazánkban honos közönséges diót értékes faanyagáért és keresett, magas piaci értékű gyümölcséért termesztjük. A dióbél kalóriában, olajban és B-vitaminban gazdag. A héjas termésű gyümölcsök között a diónak van legnagyobb termőterülete az országban. Fája közepesen sűrű és kemény, rendkívül szívós és rugalmas, jól formálható, szegelhető, faragható. A szép rajzolatú diórönköket a bútoriparban, a parkettagyártásnál, a szobrászatban és a hangszerkészítésnél használják fel. Tág térállásban a diófának erőteljes, zömök törzse, hatalmas koronája van, zárt helyen viszont karcsúbb, hengeres törzset, keskeny lombozatot alakít ki. A szaporítóanyag lehet mag vagy csemete. A magvetésnél ősszel vagy tavasszal fészkekbe helyezzük a burok nélküli magvakat. Sokkal eredményesebb a kelés, ha előcsíráztatást végzünk. Olvass tovább